Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-29 / 48. szám

A nemzet nagyasszonyának gyön­géd, fehér keze tehát kivezette a nem­zetet — a szenvedések a megalázások­nak tengeréből. De imel Mintha csak önmagát kellene érettünk feláldoznia. A szen­vedések egész özöne úgyszólván bele­szakad most az ö nagy, nemes leikébe. És mig I a nemzet fájó sebeit gyó- gyitgatja: alig veszi észre, hogy a. Golgotha utjain van. Ezt az utat, ne­héz, tragikus utat kell megtennie. Ki szenvedett annyit, mint ő? Mióta egyetlen fiát, a magyar nemzet büszkeségét és reménységét is elvesz­tette: úgy tűnt fel a szomorú ki­rályné a mi népünk előtt — fekete gyászruhájában, mint a fájdalmas anya, mint a mater dolorosa. A trón fényétől elvonul. Az ud­var zaja bántja. Lenge termetének könnyű lépteivel a természet szépsé­geit keresi. Oh a természet, a zsongó erdő, a viruló mező, a ringó tavak, a hullámzó tenger — a szenvedők leg­önzetlenebb barátai. Azok nem bán­tanak. Azok nem irigyek. Azok nem hízelegnek. A bánatos királyné nem játsza ám a szomorút. Igazán, mélységesen szenved. És nem viszi a világ piacára sem. Súlyos keresztjével a magányt keresi. Igazi királyné marad szenve­déseinek nagy, zuhanó idejében is. S mikor az erdők zsizsegö fái közt bolyong — még a vérszomjas vad is szelidén lapult meg előtte. 0 nem bántott senkit. S annyi jót cselekedett, hogy őt sem bánthatta senki sem. Nem is fél senkitől. Kérve- kéri a rendőrséget, hogy ne kisérjék. Ne őrizzék. Elegáns, de egyszerű ruhá­jában ismeretlen akar maradni. ... A ringó genfi tónak gyönyörű partjain halad a szomorú királyné, egyik udvarhölgyével. Angyal szivé­ben már nem egy tört hordoz. De a mártírok némaságával hordozza. Es ime előugrik egy nemzetközi gazember, egy szörny. Es ez a bitang kevesli a tört, ami a szomorú királyné szivében már annyi sebet fakasztott. Az az ember bőrbe öltözött fenevad ... ennek az eszeveszett társadalomnak fenevadja megirigyli, hogy az a fáj­dalom tengerébe merült szív még do­bogni tud. Dobogni mer. Egy fizikai tört döf a bánatos nagyasszony szi­vébe. A sok-sok sebet ez az utolsó seb gyó­gyította meg. # $ sjí Hej 1 az a tör, gyilkos tör a népek millióinak, legkivált a magyar nemzetnek szivébe is behatol. A nem­zet szive egyszerre fáj, vérzik... ki­rálynéja átdöfött szivével. Világ nem látott még olyan si­ralmat, mint a minő a magyar nép felzokogása volt. Nemzet e föld tekén nem gyászolt oly igazán, őszintén, mint a mi nemzetünk. ... Olyan volt ez az ország, mint valami nagy, halottas ház. Ahol csak jönnek-mennek a könnyező emberek. De az ajkak hallgatnak. Elnémulnak. Csak a harangok zugnak-bugnak. Csak egy-egy házban, ahol ülnek sor- ban, gyászban hallgatagon. Mondják — suttogják I SZATMÁR ÉS VIDÉKE. — Miér’ nem jött hozzánk. Miér’ nem jött haza. Oh szép volt. Angyal volt. Tündérkirályné volt. ...Olyan volt ez az ország, mint valami nagy gyászos-ház. koporsója pe- dig egyetlen házban sincs. Városokban, falvakban sincs ő kiterítve. Temetőink­ben sirt nem ásnak neki. Es a harangok mégis egyre zug­nak-bugnak. A szemek könnyben ringnak. Kit siratsz Mt szomorú Magyaror­szág ? A koporsót virágok közt messze földről hozzák. Nem is hozzánk hozzák. Kit siratsz oh! szomorú Magyar- ország ? E kérdésre senki nem felelhet hatalmasabban, érthetőbben... mint a magyar néplélek. Ennek a népnek lelke, mely Mi. lás, becsületes. A mely, ha egyszer megszeret valakit, az meg van sze­retve. A magyar nép lelke, melynek ko­hójába, a ki bele tud pillantani, süt hatolni: csak az előtt leszen világossá az a lélektani igazság: — Erzsébet királyasszony azért fog élni e hazában mindenha, emléke azért leszen mindig élénk, mindig üde, mindig erősebb és erősebb, mert a nép­lélek, tehát valójában maga a nemzet zárta őt hálás szivébe. Erzsébet királynénk a magyar históriának, a magyar nemzet egének jÓ és balsorsunkban mindig szomorúan, de biztatóan. . vonzó erőt sugárzó ‘ csillaga marad. Színház. Balkáni hercegnő. Rendeztek egyszer valahol egy Ízléstelen kiállítást, össze volt hordva benne minden „műtárgy“, házi, „ipar művészeti“ dolog, egy kellék kellett a kiállithatóságához, az Ízléstelenség. — Ez a negativ tanítási módszer biztosan vissza­felé sült el, a közönség nagy része azt kér­dezte, miért ízléstelen ez. — Lehetne ilyen negativ kritikát is írni s az Ízléstelenség, unalmasság, poltromság elijesztő példány- képéül oda lehetne állituni a Balkáni her­cegnőt. — És talán ez is visszafelé sülne el. Nem tudom elképzelni, hogy tetszhetik ilyen eszmeszegény eltévelyedés a közönség­nek. — Talán az a közmondás az igaz: Ignotos fuIlit notis est derisui ? (Megcsalja a tudatlanokat, u tanultuknak nevetséges). A közönség a/.t hiszi, hogy ez a szép, mert Pesten előkészült ötvenezerI — Nos, hát hogy jut el egy ilyen színdarab (bocsánatot kellene kérnem minden eleven és meghalt színműírótól és komponistától, hogy ezt is színdarabnak nevezemI) jubileumokhoz? — Adva van egy divatos komponista. — Meg­rendel a színigazgató egy operettet fix ter­minusra. És adva van egy szinigazgató. A komponista megrendeli a librettót szintén fix terminusra egy két-három tagú részvény társaságnál, s azután szépen zongorához ül és szívja az előlegen vásárolt Dimitrono et Co. cigarettákat. — Eszme? Motívum? van elég a régieknél, csuk a polkából ma- csics lesz, — Azután előkerülnek a duodee fejedelemségek halálos nualomig agyon kin- zott témái, már yárja a kész muzsika s hu jó, ha nem jó belekényszeritik azt a sze­rencsétlen torzszülöttet, mint az inkvizitorok a delinkvenst a spanyol csizmába. — így kerül az utolsó percben, zongora kivonat­ban a karmesterhez, az hangszerel rajta egy kicsit és eldirigálja a zongora kivonatból. —^ (Aki nem hiszi, nézze meg). — Jön a vár­va várt premier. — A színház unatkozik, csak a ducii esse selyem ruhák, humis gyé­mántok s a pazar fény, kapják meg egy kissé. A szépszemmel, még uiás mindennel lekenyerezett kritika, (lásd Lila lest- sárga sapka) könnyen talál a frázis lomtárban dicsérő, magasztaló szavakat. Jut még bo­lond a második, hurmudik előadásra is. — A negyediktől kezdve kong a ház. Semmi, csak kitartás mondja a szinigazgató s fo­gad jóképű csirkefogókat, akik fütyülik a „slágerének szánt számokat. Jönnek a grammofon lemezek, cigány zenekarok, vagy Becsben u Huuskapellék. — És jön a jobb jövőreményében kibőjtölt első jubileuma, a tizedik előadás. — A közönség lassún be­veszi n mondvacsinált művészetet s magú is fütyüli u fiilébe rágott melódiátlan melódi­ákat. — És mire szennyes lesz a ballerina kurta szoknyája, mire u színészek megun­ják a szerepüket, diadalmaskodik a közöny fölött az ötvenedik jubileumra megért „re­mekmű.“ — Ez az élettani fejlődése egy ilyen csoda bogárnak és a vidéki közönség nem mer tiltakozni u fővárosok „ízlése“ ellen, beveszi, mint a tízéves gyerek — a cigaretta füstöt. — Az ilyen durabok között a legolyanabb u Balkáni hercegnő. — A szövege unalmas, szellem és Ízlés nélkül való egész butaságig. A zenéje invenció sorvadásban szenved. —| Hangszerelése szín­telen, egy vak tyuk találta szem benne u tolvaj nóta motívuma a viola kísérettel. — A szereplők tőlük telhetőleg igyekeztek megmenteni a darubot. Bállá Mariska tem­peramentumával, Dénes Ella szép huugjávul, Heltai eleven komikus vénájával, s Sípossal egyetemben a táncaival, jobb sorsra érde­mes igyekezetük azonban az ötven előadás­tól meg nem csalt közönség előtt kárba veszett. * Csütörtökön és pénteken a „Csitulj szivein“ került színre. Premier volt. A darab rövid tartalmú: Mautinel párizsi aka­démikus elnöke egy bizottságnak, mely bizottság az erényt és erkölcsösséget jutal­mazza. Mautinel maga, nem valami erény­hős. Elmegy mulatni álruhában és más név alatt. Van kokottja is. Egyszer ez elmegy lakásáru és.ott meglepi a mit sem sejtő Mautinelt. Felesége azt hiszi, hogy uz eré­nyek „rózsá“-ju van náluk és fölfogadja nevelőimnek. A nevelőnő hypnotizálja Mau­tinelt, azt tesz vele, mit akar. Megérkezik a tulujdonképeni „rózsa“, erényes leány. A nevelőnő hypnotizálja ezt is, Muutinelt is s ekkor égy igazán színpadra nem való jelenet következik, általános vetkőződés Az akadémikus felesége látván férjét ily hely­zetben, megtud mindent, ő is elveti a jó erkölcsöt. Az utolsó felvonás egy szállodá­ban van. Odakerül Mautinel, a kokott, a bukott nőket felemelő báró, kibe szerelmes a kokott, az akadémikus leánya, kit meg­szöktetett egy udvarlója. A vége házasság, Mautinelné kibékül. Nem való színpadra a darab. A színé­szet célju eredetileg ideális, erkölcsnemesitő, jellemképző és fejlesztő. Ma már sokban eltértek ettől. Azonban uz ilyen daraboktól kíméljék meg a közönséget. Ennek a hatása hutározottan romboló. Nevet a közönség az egyes jelenetek alkalmával és helyzet komi­kumoknál, azonban ez kicsikart kacagás; alupjában véve minden jóizlésü ember undo dorodik uz ilyen malacságtól. Telve az egész darab erkölcstelen tréfákkal, trágár beszédekkel, kokott, levetkőzés, házasság törés egyik a másik után. Csupa aljasság. Szemérmetlenül diskuráló fiatal leány, össze­vissza csalt és csaló házastársak: ebből áll a. darab. Nekünk ez nem kell! Ne adja töb­bet az igazgatóság! A női főszerepet Zöldy Vilma vitte. ízléses toalettjei voltuk, sike­rültén adta a szalon kokott szerepét s naivi­tással az ál erkölcsös „rózsa“ szerepét. Horváth Lenke ügyes, otthonos volt a szín­padon. Vidor jól kreálta a pocsolyában fet- rengő nők felemeléséhez ragaszkodó és túl erkölcsös báró alakját. Herceg, Sipos, ifj. Bagi is megálltak helyöket. Szombaton este Luxemburg grófjá-t adták. Jól sikerült. Heltui másként fogta fel szerepét mint elődje, Somogyi, azonban jól adta ő is, sokat mulatott a közönség rajta. Roos Jenő t megdicsérjük, aki ambí­cióval dolgozik, igyekszik előre és i’őré, s meg is látszik előadásain. Jól játszotta sze­repét. A többiek is megállták helyüket. Bulláról és Dénes Elláról csuk a megszokott dicséretet mondhatjuk. Vasárnap este premier volt, az anarchista kisasszonyt adták. Tartalma : Pupichon Anatol otthon hagyván feleségét, körútra indul. Moszkvába érkezik. A határon ét bocsátják, mert vun útlevele; u feleségét, kinek neve rajta van az útlevélen, Bouqu->ton párisi színésznő helyettesíti, kinek útlevele elveszett. Szergiusz herceg Moszkvában fölismeri Bouquetont, kik szeretik egymást és tulálkát udnuk egymásnak „A repülőgéphez“ címzett mulatóhelyen. Kö/ben megérkezik Pupichonné, kit Durukoff báró titkosrcndőrfőuük u kö­rözött unurchista kisasszony na k vél. Kihall­gatja Ukanova grófnő és Pupichon beszél­getését, kinek u vélt nejét Bouquetont ki akarja a grófnő szabadítani Szergiusz her­cegtől. összeesküvést lát | rendőrfőnök. Meglepi a szerelmeseket a mulatóhelyen; ott vannak Ukanova grófnő, Pupichon, Her­mina u tulajdonképpeni felesége, ki bosszú­ból ura hűtlensége miatt szerelmet színlel Zborozow kapitánynak, ott vau Bouqueton és Szergiusz. A rendőrfőnök felsül a felfe­dezéssel. A házastársak kibékülnek, a szerel­mesek házasságra lépnek. A zenéje kellemes. Némely helyen em­lékeztetnek a „Gül Babá*-ru s az „Elvált asszon“-ra. A szereplők sikerülteit játszottak. Heltai Hugó komikusán jól adta a férj sze­repét Bouquetonnal, az ál-feleséggel szentben. Kiemeljük Pongrácz Mutildot, kinek játéka igen kedves, finom volt s megérdemelte a két szép virágkosurut, mit (elnyújtottak neki u vközönség lelkes tapsa kíséretében. Dénes Ella igen jól, Herczeg Vilmos és Herczegué s a többi szereplők is igyekezettel játszottak. Dinnyésy Juliska kedves volt. B. * Heti műsor. Kedden újdonság „A koncert“ (B. bérlet.) Szerdán másodszor „A koncert“ (C. bérlet.) Csütörtökön másodszor „ Anarchista- kisasszony“ Operette (A. bérlet.) Pénteken „Folt, amely tisztit“, dránut Zöldy Elza vendégfelléptével. (B. bérlet.) Szombuton délután ifjúsági előadás félhelyárakkal. Este A nőegylet haligver- senye. (Bérletszünet.) A legtöbb fejfájásnak a mér­téktelen evés és ivás következtében elrontott gyomor az okozója. Mi sem természetesebb tehát, min t hogy a fejfájás megszüntetése végett az emész­tőszerveinkből eltávolitsuk mindazt a káros anyagot, mely a rosszullétet okozza. „Mindazon esetekben, — irja dr. Stiller, a nagyhírű budapesti orvos­tanár — melyekben enyhe, biztos és a gyomrot kímélő sós hashajtóra van szükségem, évek óta csaknem kizáró- lag a természetes Ferencz József- keserüvizet veszem alkalmazásba.“ A kereskedésekben vagy gyógy- tárakban határozottan valódi Fe­renc z J ó z s e f-keserüvizet kell kérni; a hol pedig nem kapható, tessék direkt a Ferencz József-kesérüvizforrások szét- küldési-igazgatóságához Budapest for­dulni. Apróságok. — Csak egy virágszállat! — mondták a tüdőbetegek . javára kéregető hölgyek ha­lottak esi éjén a temető bejáratánál. — Csuk, egy szavazatot! -— szóltak, vasárnap a választóhelyiségek ajtajában a jelöltek s egyik-másik oly megindító arcot is csinált hozzá, hogy nugy sikerrel lehetne alkalmazni őket halottak estéjén a hölgyek helyett. v A város szeme az I. kerületen volt s mi í. den k i csak arra volt kiváncsi, hogy bejön-e újra Steinberger Éliás. Mikor aztán köztudomásra jutott az eredmény és gratu­láltak a győztesnek, kisült, hogy nincs tel­jes boldogság a földön, örült, örült ti siker-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom