Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-25 / 43. szám
Huszonheteik évfolyam. 43-ik szám. Szatmár, 1910 október 25. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. S MEG JELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== 6tw ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 51 flU. Fél évre .... 3 • | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, > lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: : Morvái János ktayvnyoatéája Eötvös-utcz* 6-ik íz. alatt. * TOT.'nm'M,-azA TwT : 78w A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK — o Imi HeMMoeHMéna o to«^Mbá árak Mllett IMvétotnok. Nl'Éiir yuTBoad sor* 7ß fiUár. = Hlrdotéook díjjal olöio fizetendők. —■—!— Villamvilágitás. Az elmúlt csütörtökön tartott rendkívüli városi közgyűlés elfogadta a villamos mű szervezete tárgyában beterjesztett ésv a közönség előtt már rég ismert javaslatot, mely szerint a villamos vállalat kiemelve a nehézkes közigazgatási keretekből, mint a város különálló ipari vállalata fog kezeltetni. Ig$z, hogy a közgyűlésen csak 14 bizottsági tag volt jelen, de ha tekintetbe vesszük', hogy megelőzőleg villatnvilágitási bizottság már két. Ízben, s a gazdasági szakbizottság szintén részletesen letárgyalta és azon minden beható és célszerű módosítást megtettek, nem is volt már a közgyűlésnek más teendője, minthogy a maga szánkcióját ráadja, a mihez 14 tag is elég volt. Hogy az uj szabályzat mennyi- ben fogja megvalósítani a hozzá fűzött eredményeket, a jövö fogja megmutatni, .de a mikor a villamos igazgató határozottan kijelentette, hogy sem a vállalat érdekeit előre vinni, sem pedig a közönség igényeit kellőképen szolgálni a jelenlegi szervezet mellett nem tudja és a mennyiben neki nem adatnék meg a lehetőség, hogy a régi elavott rendszerrel szakítva a vállalat vezetése modern alapokra helyeztessék, mindennemű azon oknál fogva felmerülő, a vállalat vezetése körül mutatkozó károk vagy hibákért a felelősséget a maga részéről tovább nem vállalja, a közgyűlés mást nem T ARC A. Listius László. Édes unyám, mért neveltél nagyra Szivem többre, még nagyobbra vágyik Vágyom kincsre, hirre, hódolatra Költönévre, — tán a menyországig!“• „Fiam, a sudár fa van közel az éghez, Nagyra szálló lélek méltó istenéhez!“ „Édes anyám-, az én lelkem gyönge, Hódítani semmi erőm nincsen, Hir helyett csak szégyen száll nevemre, Kérve kérem s nem segít az isten 1“. „Hiú földi bajban mennyeit ne átkozz. Imádj buzgó szivvel az istenanyához“ „Nincs fölöttem az ur áldó karja: Az osstályért gyűlöl a rokonság, Nézd, e fajzat önnön vérét marja, Tőlük száll rám átok és pironság! Fülembe eseng szavuk, mig vergődöm sírva; Gyűlölj csak, hisz Köpcsényt nem viszed a [sírba! Asszonyt hozok, egy éltem, halálom! Hogy kit? mindegy. Tudok még szeretni? Száz szitokért igy kel) boszut állnoin, tehetett, minthogy a javasolt változáshoz hozzá járuljon, s a mikor ezt tette, ezzel kifejezést adott annak is, hogy villamos igazgató iránt teljes bizalommal viseltetik. De meg is érdemli teljes mértékben ezt a bizalmat, mert eddigi működése minden kifogáson felül áll, s hogy a villamvilá- gitási vállalat régi elzüllött állapotából egy ma már hasznothajtó üzletté fejlődött, egyedül és kizárólag neki köszönhető. A kicsinyeskedés ugyan erre azt mondhatja, hogy nem ingyen csinálta, mert megkapta érte a jutalmat, azonban a ki tovább lát az orránál, az tisztában van vele, hogy az ö működése több hasznot hajtott a városnak, mint a mennyi neki jutott és igy még mindig mi vagyunk azok, kik elismeréssel tartoznak. Sokat foglalkoztunk évek során át a villamvilágitási ügyekkel és mindig a mellett harcoltunk, hogy az üzem a város kezelésében maradjon, mert ha jön egy arra termett ember, bár a telep ráfizetéssel dolgozott, még mindig hasznothajtóvá teheti és ha nem lesz egyéb eredmény, mintha ä közvilágitásért a városnak nem kell fizetnie, már az is elegendő lesz. És ime ma ott vagyunk, hogy nemcsak ez az eredmény következet be, de a vállalat a jövedelméből 120 ezer koronáért beszerzett egy 450 ló erejű gépgarniturát is, holott eddig minden befektetés kölcsönpénzből történt. Ha már most az az ember, aki ezt a csodát megtette, azt mondja, hogy ő Halálomnak ne örvendjen senkii Gyempészett gyereké legyen inkább kincsem I“ „Fiam — édes fiain I. .. Segítsen az isten I“ Éva asszony költözik Köpcsénybe, Vidám élet költözik a várba. Mi nem történt, ha egyszer egy évbe, Mosolyog is László gróf orcája. Az asszony első Dap szent igazat mondott: „Imádság, törődés nem Öl földi gondot!“ Vig zene zeng bong ragyogó teremben, Ropják az ugróst eget verő kevdben. László egyedül, pisla mécsnél görnyed, Égő szemmel bújik iromba nagy könyvet. Zokogó sírással, csukló zokogással A jó anya lelke isten felé szárnyal. „Feláldoztam érted ifjúságom Szól az asszony, — kárpótlást szeretnék, Szép vagyok még, — mulatságra vágyom!“ — „Hiszen idestova koldulni mehetnék!“ — -Hát bagoly mód éljek? Ez jó szivem [sorsa?“ Szép szemét szárazon dörzsöli pirosra. Gyötrő dactól, nyögdöső sírástól Nincsen nyugta László gróf szivének, Nehéz tölgyfaajtó a hányszor rázárul Gúnyos búcsút csikorog az égnek, S zimankós karácsony bűvös éjtszakáján Ments meg uram 1 — megjött kék lánggal [a sátán. a vállalatot még virágzóbbá fogja tenni, csak adjuk meg neki a lehetőséget a formákhoz, a melyekben ezt kivihetőnek gondolja, akkor félre kell tenni minden skrupulust és nem szabad egy percig sem gondolkozni, hogy a kívánt lehetőséget megkapja. Sok kritika hangzott el, a mi ha tárgyilagos, csak örvendetes jelenség, mert az eszmék tisztázására és a kedélyek megnyugtatására vezet, csak a tájékozatlan és roszindulatu kritika szokott káros lenni, mert a gyengébbeket könnyen megtéveszti és félre vezeti, a mi sokszor a felvetett hasznos eszme elbukását szokta előidézni, örvendetes jelenség, hogy ennél a kérdésnél ez a kritika hatástalan maradt, a mi ismét azt mutatja, hogy a közönség és az Ítéletre hivatott tényezők jobban bíztak a villamos igazgató által javasolt reform reális voltában, mint a különben az igazság látszatával dúsan felruházott ellenvetésekben. Minden újítás egy csomó ellenséget talál magával szemben. Vannak, kik az újítás által bizonyos előnyöktől esnek el," vannak mások, kik az újítás által meg előnyökhöz jutnak, a hol pedig anyagi érdek szerepel, ott már ki van zárva; hogy a kritika tárgyilagos lehessen. Annyi bizonyos, hogy az uj rendszer nagy személy szaporítást és ebből kifolyólag e címen tetemesen több kiadást jelent, de hiszen az egész változásnak az üzeni nagyobb virágzásra emelése .és igy a jövedelem fokozása Nincs több titok I Lepattant a zárja 1 Bűvös világ nyílott meg előtte, Édes méreg az ajkat lezárja, Aranyat hord a bortermő tőke, Oly könnyű, oly boldog, oly nyugodt az élet, Mióta istenét elhagyta a lélek 1 Még meg se szült csecsemő véréből Lakatverő bűvös kenőcs készül, Mástól a fül hall száz csodahangot Éjfelén a sátáni parancsot: Nehéz tölgyfaajtó elfödi a titkot, Meghal, aki meghall olyat, ami tiltott. — S vig zene zeng bong odafenn a várba’ De nem táncol senki,, aki nem rég járta, Ketten ropják szilajon, eszeveszett kedvvel, Igaz mulatsághoz egy tanú sem kell; Az asszony igy érzi, László magát csalja, Mint eleven vád, kisért édesanyja. „Mórt borul el, édes utam, arcod?“ „Semmi, semmi, nézd, jó anyám sáppadt;“ „Régen mondom, ugyan minek tartod, Csak egy korty viz s nem látod anyádat]“ „Asszony, hisz ilyet ti sátán sem mondott!“ Mulatság, vigalom nem öl földi gondot. „Ejnye, hát hol vagyunk, tán siralom házban ? Két szemed miért ég forró-hideg lázban ? Fiatal vagyok még mulatni vágyom, Gyerek vénemberrel teljék ifjúságom ? Szép hajam levágni semmi kedvem nincsen, Ha barátnak készülsz — áldjon meg az Isten !“ az alapja, a nagyobb kiadás meg fogja találni fedezetét a nagyobb jövedelemben, ebből tehát veszély nem származhatik. Hogy aztán ez biztosan be fog-e következni, az is rövidesen ki fog tudódni, s minthogy a hozott szabályzat nem örök időkre szól, a mennyiben annak szüksége merülne fel, a városnak mindig módjában fog állani azon a megfelelő változtatásokat megtenni, esetleg a régi rendszerre visszatérni, a mire ugyan kevés lehetőség mutatkozik. Külön dicséret illeti a villamos igazgatót azért, hogy az általa felvetett eszmét kellő formába is öntötte, kidolgozván magát a szabályzatot, a mely komplikált szerkezeténél és terjedelmes voltánál fogva hosszas tanulmányt és fáradtságos munkát igényelt, s a melynek minden sorából látszik a buzgó és lelkes igyekezet, hogy a város vagyoni érdekét minden irányban fokozza és megvédje. Sokan kifogásolták azt a részét, a mely a villamvilágitási bizottság tagjainak bizonyos tiszteletdijat állapit meg, azzal érvelvén, hogy a többi bizottságok is a város vagyoni érdekét szolgálják, tehát akkor azok részére is fizetés dukál, de hogy a felvetett érv csak látszólagos igazságot-tartalmaz, első tekintetre nyilvánval-í, s nagyon helyes, hogy a közgyűlés ez irányben is elfogadta az eredeti javaslatot. Mi a magunk részéröl bízunk a reform jövőjében és erős a hitünk, „Isten, — isten?“ — A szive megdobban. „Hát van isten?* Feledne, — tagadna. Hangzik a név egyre jobban jobban, A lelkének odalett nyugalma. Rohan, mint az őrült, menekül mugátul, Halál jár előtte, tűz követi hátul. „Fiam, — édes fiam, gyerünk innen messze. Megtévedt a szived, nyugtát hadd keresse!" „Gyerünk édes anyám, idegen országba, Császár városába, hangos mulatságba, Feledni nem tudok, meghalni meg félek, Hátha, mégia, mégis, — túl is él a lélek ? 1“ Idegenben, császár városában Űzik az éjt szilaj tivornyában. „Hah, —' gyerek sir!“ „Hegedű sirásu.“ „Mennyi vér, vér 1“ .„Hajnal pirkadása.“ — „Hát hiába költőm drága-aranyom is?“ Megnézi a csapiár: „Hisz ez a pénz hamis!“ S húznak a várra gyászfekete zászlót. Vesztőhelyre viszik gróf Listius Lászlót. Szivének megreped átkos nehéz kórge, Mélyéről egy régi sóhaj száll az égre: „Napfénye rejtezik setétes ködökkel, Sors forgandósága játszik emberekkel!“ Sziklai/ Ferenc. Ildi GL9IEZTETÉS! Az eiorenaiaaoit nyári *
