Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-04 / 40. szám
nyugodt gondolkozás, a melegen érző szív és az acélozott akarat, mely Halászt egész életpályáján kísérik. Elvégezvén fényes eredménnyel a tanítóképzőt, egy megyénkbeli tekintélyes községbe kell vala mennie ... tanítónak. De mi történik?! Az ifjú tanítót a község nem fogadja el. A Gondviselés utjai sokszor kifür- készhetlenek s első pillanatra talányokat ad az embernek. De e talányok egyszer vagy talán későbbre világos, érthető tanulsággá változnak. így volt ez most is. Halász nevelő lesz megyéjében, hogy rátalálhasson arra a hidra, mely őt átsegíti, átviszi, a legáldásosabb később leg- fényesebb pályára! Elsőben tollnok, hat évvel később Beregvármegye kir. tanfelügyelője legyen. Tehát szülőmegyéjében! Ott, hol őseink a kanyargó Latorca mentén először pihentek meg e hon határai között. Ott, hol az első magyar lehellet száll a levegőbe, ott hol a hős Zrínyi Ilonának szelleme él, a nagy Rákóczi dicsőséges fejedelem első ifjúságának bimbója fakad ... ott hol... mégis annyi az idegen ajkú, hogy több mint a magyar, ott -hol a népoktatás hosszú időkön keresztül elhanyagolva, siralmas állapotban nyögött. Halász tudatában volt nagy felelősségű állásának és hivatásának. Kitartó szívós küzdelemmel veti magát reá, a népoktatás ügyeire. Tapintattal, de vasakarattal, alkuvást nem ismerő következetességgel viszi keresztül az egész megyét felölelő tervezetét. Hogy azokat a rutbé- neket is kik szívvel már a hazáé, magyar kultúrával, magyar szóval is a hazához fűzze. Miként a hadvezér — irja »Magyar Tanítóképző* kész haditervvel indult a csatába. Működését alapos tervszerűség jellemzi. Meg vannak a maga éles nézetei, melyeket férfias nyíltsággal hirdet és megvalósítása felé tapintattal törekszik. Hivatása és felelőssége teljes tudatában lelkesedik a magasztos célért, mely felé megyéjének tanügyét vezetni akarja. Gondolkodik, tervvel, tanácsol és megró, vagy megdicsér. Gondolatai tiszták, tervei eredetiek, tanácsai jóakaratuak. Megrovásaival nem sért, a dicséretet túl nem hajtja. Műveltségével és modorával a megye egész társadalmát a népnevelésügy tényezőjéül tudja megnyerni és ilyenekül megtartani. Érintkezéseiben előzékeny, föllépésben alárendeltjeivel és a közigazgatással szemben egyaránt méltóságos* íme Halász Ferencnek a tanfelügyelőnek híven megrajzolt lélektani képe. * * * Beregmegyében tehát az iskola ügye s általában a népoktatás a legszebb virágzásnak indult. Tizenhat évi küzdelmes munka után azonban az ő lelke onnan vágyott. Nem mintha elfáradt volna, hanem vágyott a szélesebb látókör felé. A nemzeti érzéstől áthatott megizzott lélek a Magyarország szivébe egyéniségébe, a jó magyar nép életébe akart bepillantani. A szervező, a gondolkodó telkeknek egyik kiváló sajátsága, hogy keresik az összehasonlítást. Az összehasonlítás a lelket, a gondolkodást nagy és megdönthetien ítéletekre vezeti; elemzésre kényszeríti, hogy aztán az összetevésben megállapítsa — a valót, a logika kérlelhetlen igazságait! Halászt Heves vármegyébe találjuk már. Itt helyezkedik ő el a hevesi Magyar szinméze között. Itt nyílnak meg szemei a nemzeti érdekek biztos és határozott meglátására; itt fogamzik meg lelkében az a nagy gondolat, irányeszme, mely nemzeti népoktatásunknak ma is sarkpontja, és a magyarfaj megerősödésének, vezetőképességének egyedüli bázisa. Kezdi önmagát bírálni. A nagy gondolkodó fők módjára tapasztalatait beviszi önéletébe és megállapítja, hogy eddigi működésének álláspontja egyoldalú volt. Változtatni kell-ugymond a nemzeti kultur politikán. »Nem szabad elfogadnunk, hogy ez az ország poliglott ország. Magyarország a magyar nemzeti, azért elsőrendű politikai feladat: előbb saját fajunkat, a magyar nép millióit jó népnevelés• ZATMÁB ÚB VIDÉKÉ. sei, értelmi és közgazdasági tekintetben minél magasabb színvonalon emelni; mert csak az által biztosíthatjuk a magyar- országnak supremáciáját és csak e törekvéssel párhuzamosan munkálandó a nemzetiségek kultúrája.« Nagy hatalmas nemzeti gondolat, mely ma már vezérgondolattá vált! Mély átlátszó, tiszta gondolat, mint a megkristályosodott eszme, mely készen áll a gyakorlati kivitelre. A világ legértelmesebb népe, ez a magyarnép; ezt a művelt nemzetek is elismerik. Ez Istenadta értelmet, józan gondolkodást megragadni szálon fogni, ezt a nemes fogékony szivet megmunkálni, azt a hajló akaratot, mint az acélt a tűzben erőssé, szilárddá tenni, hogy ez a magyar faj itt Európa szivében hivatásának emberül megfeleljen, megtartani a nemzeti sajátságokat, teremteni nemzeti műveltséget valláserkölcs alapon s úgy helyezkedni el Európa müveit nemzetei sorában, hogy a magyarságot minden ember fia a kultúra verseny- futásában koszoruzottan láthassa, ez volt Halásznak és ez ma édes mindnyájunknak nagy célja. Nem álma, nem délibábja, de valóra vált jogos és öntudatos törekvése. A magyar faj iránt való izzó szere- tete a nemzeti egységben megtalált hatalmas támasztópontja vezette Halászt hevesi működése alatt is. * * * E nehány perc nem alkalmas arra hogy részletekbe merülve adjam azokat a mozgatóerőket mik Halászt aránylag rövid idő alatt az ország szivébe a kul- tusministeriumba vezették. Az az ut, melyen ő oda jutott, nem a protekciók kényelmes útja volt. Az az ut tele volt öntve a munka verejtékével, a lobogó lelkesedés legszebb virágaival. Ki volt kövezve acélos akarattal és határtalan munka szeretettel. Rendkívüli tünemény volt az már akkor hogy az egyszerű pedagógus minden protekció nélkül ráléphetett arra a lépcsőre, melyen a magasabb régióba juthat. Halász pedig gazdag lélekkel, nagy eszmékkel, megkristályozódott elvekkel, széles látókörrel nyitja ki a kultusministerium ajtóit. ! És hogy ott neki jogos hely jutott, hogy ő azt a helyzetet, mibe jutott nem csak szép hivatalnak, de hivatásnak tekintette, azt minden embernek el kell ismerni, ha mindjárt ellenséges indulat is lappangott lelkében. O ott a népnevelés kormányzóinak szivében nemzeti missiót teljesített. Kezét olt tartotta a nemzeti népnevelés ügyének ütőerein. Ott állott a nemzet kulturális hajójának ormán, kezében jiztos evezőt tartott. A legképzettebb, a egbátrabb és a legnyugodtabb; de a legerélyesebb hajós éles látásával, gyors és liztos ítéletével, nem alkudozó, habozó elhatározással vezette a csatát, melynek diadalába vetett hittel, örvendező lélekkel este, várta... a magyar faj értelmi és kulturális izmosodását. A magyar tanítóság volt az ő nagy családja; miként első és utolsó szerelme a nemzeti népnevelés szent ügye vala, úgy egész lelke, egész lénye mintegy bele- ömlött a nemzet napszámosainak a tanítóságnak életébe és munkájába, — de sorsába is. Mint a jó hadvezér, úgy ismerte1 ő katonáit, munkásait. Ismerte a küzdő családapák sorsát, baját, gondját; küzdelmekből jövő verejtékét, a gyermeknevelés nagy nehézségeit; azért dobogott úgy szive a tanitógyermekek nevelőintézeteiért, azért volt az ő életének kinyilt szép rózsája minden hir, mely egy-egy tanítói inter- nátusnak szervezése, vagy megnyitásáról szólott. Azért volt tiszta, salaktalan az öröme amikor egy-egy katonájának sorsán lendíthetett. Ezt a jelenséget el kell ismerni minden tanító embernek. És élni kell ennék a felemelő tudatnak századokon keresztül a magyar tanítóság lelkében, emlékében és szivében. És szállani is fog az emlékezet szájról szájra, nemzedékről nemzedékre, századokról századokra. * # ♦ Különösen Szatmár városában kell, hogy Halász emlékezete hervadhatlan virágként éljen és viruljon! Mit tett ő e város népoktatásáért, mint lelkesedett, mint fogta el a nemes láz, mikor rólunk vala szó, mint szőtte reményeit, mint dédelgette terveit?... azt'édes mindannyian tudjuk és érezzük. Én láttam őt, mikor napról-napra égetőbb vágy után végre hozzánk szóll- hatott. Én megfigyeltem őt, mikor jóságos két szemét a mi szép, pompás iskola palotáinkon végig hordozá, mikor termeinket végig járta __és lelkében a jövő ké pe csendesen, de biztosan rajzolódott. És mikor meg-megállott.... talán a múltak emlékébe szállott. Talán gyermekifjuságának emlékei lobogtak fel lelkében messze pásztortüz- ként ?! Talán eszébe szökött az az ut, melyet mint el nem fogadott tanító, visszafelé tett meg__ hogy aztán magasra lé pjen, az ország szivébe érjen s áldottjó leikével' onnan a mi népnevelésünkre leheljen. * » * Csak még egy percnyi időt kérek Tisztelt Közgyűlés! Azt mondja egy hires francia iró, hogy: — »Émber, nem vagy sem nagy, sem szép, sem dicső, ha nem szenvedtél. A szenvedés tüzében kell megtisztulnod, megerősödnöd, hogy igazi nagy emberré légy!« — ■ Halásznak — a szenvedésekből is bőven kijutott. A tiszta örömök mellett voltak bizony neki keserűségei, szenvedései és fájdalmai. Sokszor félreértették, sokszor irigyelték, sokszor igazságtalanul, hálátlanul támadták. De ő ezeket férfias erővel, bátor, nyilt karakterével viselte. Nem volt sem bosszúálló, sem érzékeny, ügy tett, mint a hős, a csatában kapott sebeket csak azért gyógyította, hogy újabb munkára, újabb harcra gyűjtse nemes erejét. Csak élete végén __ mikor a munkás év tizedek estéje kezde szállani feléje, fogta el a nyugalom gondolata. Nem a teljes nyugalomé, hanem az izzó munkának csendesebb napokkal való felváltásáé. A politikai fordulatok sokszor a legérdemesebb emberek szivén ütik a sebeket. Egyesek hatalmi tultengése, egyoldalú és befolyásolt ítélete__ sokszor épen azok szivébe viszi a töviseket, kiknek feje babért érdemel. Halász is érezte élete alkonyán ezeknek a töviseknek szúrásait. Érezte a költő hasonlatának benső igazságát, hogy a pedagógus olyan, mint a szövétnek másoknak világit, miközben magát emészti el! Érezte, hogy a pedagógus bányász, ki a föld mélyéből verejtékkel hozza fel a kincseket.... és az emberektől ő csak a salakot kapja elismerésül! Halász csendesen, észrevétlenül vonul vissza. Szellemét ott hagyja helyén, szétszórtan, megfoganva látja nemzetén, de teste roskad. A múlandóság, az idő, a rengeteg munka rágja életfáját, lassan, de biztosan. Egyszer csak mély döbbenettel száll a nemzet nagy családjában — a tanítóságban — de az egész társadalomban a szomorú hir: Halász Ferenc nincs többé! * * * Én ott álltam koporsójánál— És emelkedett lélekkel látom vala, hogy ott áll annál a koporsónál a nemzet, a nemzet képviselete is, ahány virág, ahány levél hullott arra a koporsóra, ahány sóhaj szállott és fog szállani az ország minden ré széből a felé a sir felé; annyi áldás szál- jon az ő emlékezetére, az ő nemes tiszta törekvéseire, eszméire, munkájára, szerető kihűlt szivére! Mert idézlek Halász Ferenc! Mert hisszük nemzeti oktatásunk nagy mestere: »hogy nem halt meg az, aki milliókért dolgozott és élt!« Áldott legyen emlékezeted !! Az egyesületi alapszabályok módosításáról Székely Árpád köri elnök tett előterjesztést, melynek kibővítése az internátus felállításával vált szükségessé. Ezután a „Tanitók háza“ ellenőrzésére felügyelő tanácstagok választása következett melynek hivatalból tagjai: Bodnár György kir. tanfelügyelő, elnök, Kótay Lajos társelnök, Neubauer Elemér igazgató, Németliy Sándor egyleti pénztárnok, , Vludár Ferenc kori elnök, Marosán János jegyző, Székely Árpád köri elnök (Nagybánya), Irinyi Sándor köri elnök (Szinérváralja). Tagokul megválasztattak: Paládi Lijos, Székely Józset, Varga Benő, Tóth'Julia, Puládiné Joó Emma, Papp János, Ányos Miklós, Jankovits János, Rozsos István (Nagybánya), Veres József (Nagysomkut). Siető Pál (Gncsály), Papp István (Pusztafentős). Egyesületi alelnöknek Székely Árpád nagybányai állami elemi isk. igazgató választatott meg. A Tanítók háza kölcsöne ügyében oly intézkedés történt, hogy azt a tanítói nyugdíjalapnál olcsóbb kamat mellett helyezik el. Az egyesület pénzkezeléséről Némethy Sándor pénztáros számolt be, a jövő gyűlés helyéül Nagybányát jelölték ki. — Gyűlés alatt olvasta föl Fábián jegyző Nárai Szabó Sándor államtitkár üdvözlő levelét s a közben érkezett sürgönyöket. A pályadijak eredményéről (fiú' közi - munkatanitása s Coeducatio (fiuk s leányok együttes tanitásu) Papp János biráló bizottsági tag számolt be s a jeligés levelek felbontása után kitüijt, hogy mindkét pálya- dijjai (200 K) Buti Viuce sziuérváraljui ta-. nitó nyerte el. VJadár Ferenc köri elnök ÍDditványára gróf Zichy János minisztert, dr. Boromisza Tibor megyés püspököt, Csaba Adorján főispánt, dr. Erőss Lajos debreceni ref. püspököt, Falussy Árpád volt főispánt, dr. Vajay Károly polgármestert, Ilosvay Aladár alispánt, Kőrösmezey Henrik min. tanácsost, dr. Kelemen Samu képviselőt, Ma- darassy Dezsőt a Széchényi-társulat igazgatóját s Kótay Pál iparisk. igazgatót disz-, illetve tiszteletbeli tagoknak választotta. A közgyűlés befejeztével az ünneplő közönség a Tanitói internátus helyiségeit tekintette meg, majd a vármegyei tanitónők által rendezett kézi munka kiállítást Csaba Adorján főispán nyitotta meg. A kiálltáson uz összehulmozott munkák elrendezésében, mint uz egyes kézi munkák kivitelében tanítónőinknek u legmesszebbmenő igényeket is kielégítő ügyességét, sok esetben művészetét szemlélhettük. Aránylag rövid idő alatt oly szép collectiót halmozott itt egybe a tanitónők ügyessége, hogy a figyelmes érdeklődő órákat eltöíthet itt s még mindégé akad megfigyelni valója 8 még mindég ‘ van miben gyönyörködnie. Az idő rövidsége miatt nem sorolhatjuk fel részletes»)? 9 nem méltathatjuk úgy a kiállítást, mint azt gazdag tartalma miatt valóban megérdemelné, rövid szemléuk alatt is megragadta figyelmünket a szines bársony munkák kiállítása s a collect iónál különösen a helybeli Irgalmas nővérek két rózsaszín mákvirágos térítője s Bodnár Györgyné úrnő f«jdkaka9t ábrázoló égetett bársony falidisze s Ováry Juliska (S/.inérváralja), Frenda Gizella (Nagysomkut), Bodnár Giziké (Szatmár), nagykáro’lyi Irgalmas' nővérek főnöksége s dr. Cservenyák Kdrolyné úrnő (Nagykároly) művészi égetett bársony munkái. A kalotaszegi munkák között S. Szabó Petronella (Kisnámény) vezet, igen szép azonkívül a szatmári irgalmas nővérek s Papp Mariska (Börvely) művészi kivitelű munkája. A praktikusabb dolgok közül Cseh Jolán abuujszinnai óvónő gyékény fonat garnitúrája s Tóth Julia bronzirozott virágvázája ötlött szemünkbe. Ugyancsak feltűnést kelt a nagy szorgalmat s türelmet igénylő munkák' közül Huszti Mária (Nyirmegyes) csomózott u^ztalfutóju s Juncsó Janka vert csipke zsebkendői, valamint egy csetneki fehér csipke nőiblouz mely Lévny Ilonka (Felsőbánya) ízlését dicséri. Láttunk még két gyönyörű japán- hiaizést: Brendl Emma (Sárköz) japáuhim- zésü térítőjét s Petruska Margit (Nugybánya) diványpárnáját. Igen szép Fekete Teréz arqny hímzésű török teritője. Á gyűjteményes kiállításokból -vezető szerep jut a szatmári ref. tanitónőképzőnek (köztük Poszvék Irén tanárnő góbiéin hímzése). Kiemelendők a veresvizi s nagybányai gazd. ismétlő iskola karácsonyfa díszei s nyers fából készített tárgyai. A kiállítás a mai naptól kezdve Az orvosi kar által ajánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszervi bán— talmak, szamárköhögés, influenzánál. 1. A ki hosszú időn keresztül köhögés bántál maiban szenved. 8» Mindazok, kik gégehurutban szenvednek, Sirolin „Roche“ által rövid időn belül meggyógyulnák. 8. Asztmában szenvedők már rövid haBZKi használjon Sirolint? nálat után lényeges könnyebbülést éreznek. 4. Skrofulás, mirigyduzzadásos, szem- és orrhurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Osak eredeti csomagolású SIROLIN „Roche“-t kérjünk és pótszereket határolói» tan utasítsunk vissza. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). Grenzach (Németország).
