Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-27 / 39. szám
Huszonhetedik évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1910 szeptember 27, TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJEIRN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ==* iaz éw ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 58 fül. évre Egyes szám ára 1$ » Közaégek, községi jegyzik és néptanítók részére egész évre 4 korona. 3ZERKE8ZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kioyvoyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELHFOU-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK™ o lap MaMMraMéfcM a lofoloaékb ivek ■oltott HMtotosk. NyiáMli fumoad im 20 Áttér. —- Hlrdotéaok díjjal olSio fizetendők. —üli Az anyai kötelesség — Irta: Bodnár Gáspár. — Pontosan «meg lehet 'határozni az időt, mikor a magyar lapok a törvényszéki tárgyalásokról rövid értesítéseket kezdettek közölni. Nem is oly régi idő az. Alig fél százada. Hova fejlődött ma már ez a rovat? Szinte mt'gszédiil a .közönség attól a merész távlattól, a hova és a merre elviszi, beavatja a tudósító egy- egy törvényszéki tárgyalás anyagába. A vád és védelem kovácsmühelyébe. A lelkek eddig lugélrejtettebb zugaiba. Odáig jutottunk, hogy szinte védelemért sóhajt a társadalom az ily tárgyalásoknak, sokszor bizony kegyetlenül kegyetlen^ és visszataszító mez- telnesége ellen. A családok, az ártatlan gyermekek, rokonság és más soksok számbavehető és jogos érdekek tnegkimélésére appellal az emberbaráti érzelem. A káros visszahatás, a láthatóvá vált bűnös ut pedig nagyon sokszor romboló hatással van a hallgatóság vagy olvasó közönség egy részére Ámde, a fegyelmezett értelem tudja, hogy a jelenségeket nem szabad egyoldalúan lei fogni. Nem szabad elszigetelten ezt vagy azt. a hatását, oldalát kiemelni. A maga .egészében kell azt megragadni, megbírálni... És akkor kétségtelenné lesz, hogy ezek a tárgyalások mély tanulságokat rejtenek magukban. Nagy problémákat hordoznak. És nehéz leckéket adnak fel. . a gondolkodó embernek. A közelebbi időben különösen, egymásután következő eskücLzéki tárgyalások markolnak bele a társadalom agyába, szivébe, jogérzékébe, igazságot sóvárgó ilélö képességébei A' szécsényi dráma például a lélektan egész- világát hozta mozgásba. A jogász, a szociológus, a filozófus, a ethikus —- világát. Jutott bőven mindegyik számára anyag. Ki-ki foglalkozhatott a maga gondolata, lelki világa, tauulmányai szerint. A tucet ember kíváncsiságán nak, a modern sexuelistáuak is volt elég arató része. Éngemet megvallom őszintén, egy talán sokaktól észre sem veit és kellő kép fel nem fogott és nem is méltatott mozzanat érintett legbensöbben. Egy mozzanat, mely szociális életünk legfájóbb sebét tárja fel. Nemzeti életünknek heti elő. A lapok tudósításaiban olvastam, hogy a szerencséllen aszonynak szakács- néja nyílt tárgyalás alkalmával vallotta, hogy a nagysága, — a szerencsétpedig bus sorvadását idéz* len asszony — panaszkodott neki, hogy unja magát. Hogy elkivánkozik férje oldalától, mert holtra unja magát. És a szakácsnénak kellett figyelmeztetni asszonyát, hogy a jó Isten szerelméért! ’Iszen g3?ermekei vannak. Elfoglalhatná magát. Részesülhetne az élet legszebb, legideálisabb örömében. Ám a modern asszony nem ismeri ezt az örömöt. Az édes anyai kötelességek legszébbikét. Azt az örömöt, melynél bensőbb, tisztább, szentebb — nincs, nem teremhet a női keljeiben. Azt a tiszta boldogságot, mely egész élet útjára azokat a rózsákat hinti, melyeket a gyermek nevelés munkájának tövisei közül kiszedegetett. A mely édesen, boldogan, megnyugtatólag mosolyog vissza az életnek estendéjén is. Az unalom réme a gazdagnak és szegénynek egyaránt. Réme az-öntudatos férfinak. De iszonyatos réme — különösen a nőnek. Ez a jelenség lélektani igazság. Igen, az unalom főleg a nőt veszi ki az ő lényéből. Lényének természetes voltából. És dobja a kétségbeesésbe. Viszi a tnegbasonlás, a hamis ábrándok világába. Taszítja lehetetlen helyzetekbe. Es végre kegyetlen kézzel sodorja — megrázd tragédiákba. Az a nő, Írja Jean Pál, a kinek gyermeke van és unatkozik, nem érdemes az életre. Oh, a gyermek iránt való anyai kötelesség nem az ajkokon él. A vérben. A szívben. A hitben. A legszebb, •legtermészetesebb erénnyé, ső hősiességgé írott érény-gyakorlatban. Cselekedet az. A cselekedet, a gyötörve, .de boldogan végzett cselekedetek sorozata. Áldozat, melyet nappal és éjjel a családi szentély oltárára tesz az anya. Köny és mosoly. Sirás és nevetés. Remény és aggodalom Szemrehányás és gyöngédség,. Lemondás dús kamat. Büszkeség és szerénység. Oh, mily sok, mily változatos elemek egésze, tökélye, földi mennyországa és martirsága — az anyai kötelesség. Azt mondja a tudomány, hogy az anyatej a világ legtökéletesebb tápláléka. Mert' abban feltálalható mindaz, a mi csak a földön táplálhat, erősíthet, nevelhet Az anyai kötelesség is a legtökéletesebb, a legideálisabb, de reális kötelesség. Mert benne van minden csepp része annak, a mit valaha e földön a kötelesség fogalmához fűztek és fűznek. És miért hogy ezt a kötelességet nem ismeri, nem gyakorolja, nem élvezi — sok — sok modern nil? Előttem mit sem ér az a jajgatás, a mi a szerencsétlenség, a tragikus időkben a nő ajkáról elhagyanak : — Jaj, a gyermekeim 1 Legfeljebb a lelkismeret fnrdalá- sának kitöréseit hallom benne. Vagy pózolást látok benne, mellyel éppen mulatásait jelöli meg meg a gondol«I JD Ö o kodó ember előtt. Nekem mit* sem érnek azok a beszédek, melyeket egy asszony, az ö sok-sok dolgairól beszél unos-untalan. Valóban —' írja egy jeles psichologus, einem tudom képzelni, mikor foglalkoznak azok az asszonyok gyermekeikkel, mikor végzik házi asszonyi kötelességüket, a kiket mindig az ut- | cákon, a korzókon látunk. Es mégis untalan rém sok dolgokról panaszkodnak. A kötelességét végző anya csendes. Tiszteletet parancsoló a nyugod- sága. Egész boldogságát ott építi fel, ahol gyermekei nevekedtek. Van ott neki, a kivel csevegjen. Gyermekének csacsogása, édes kedves beszéde — I több neki, mint a világ legszebb, legkellemesebb férfijának társalgása, szerelmi vallomása, ömlengése. Az ö legszebb képtára a család. Itt nézhet azokba a kedves gyermek — szemekbe, melyből a lélek ébredését látja, lesi napról-napra: Van ott • neki zenéje, muzsikája. Gyermekeinek édes kacagása a legszebb szinfónia. És sírásukban sem érez diszharmóniát? Mondjam e, hogy csalódásaiban és szenvedéseiben egyedüli vigasszá és támasza? Miért, hogy ezt a boldogságot, azt az otthont nem szereti, nem érzi sok-sok modern nő ? Megmondom . . . Mert sok-sok családban egyenesen az unalom Vagy a folytonos izgalom számára nevelik a leányt. Az unalom, a dologtalanság elkíséri a leányt a családba is A munkátlanság, a köny- nyü élet, a foglalkozásokról való irtózás .. . modern betegség. Az izgalommal táplált lélek 'meg kimerül. Nincs az életnek annyi változatossága, mint a mennyivel az ő, a leány lelkét betölteni lehetne. Még gyermekei sem. Ha a csillagot lehozod neki: a napért fog boldogtalanul sóvárogni. Mert sok-sok családban azt hiszik és azt hitetik el a leánnyal is, hogy a gazdag hozomány minden. Boldogság, kényelem, megelégedés. Védelem, maradandó fiatalság. Kedély, hangulat, műveltség, békesség. Minden, de minden. Iszonyú csalódás 1 A leánynak nincs nagyobb hozománya, még a mai társadalomban sincs, mint a tevékeny nőiesség. Mint a háziásság. Mint a gazdasszonykodásban való jártasság. Mint az otthonnak folytonos építése, fejlesztése. Mint a tisztaság érzéke. Mint kötelességének élénk érzete. És napról-napra való teljesítése. És a hit. Ha ő hisz, reméli, szeret: egész háza népe hisz, remél és szeret. Ha ezek meg vannak, akkor egy- befüzi, egésszé teszi azt majd az anyaság boldogsága, szent hivatása. Az unalom nem meri házát felkeresni. Félve húzódik vissza onnan. Ajka nem nyílik panaszra, hogy színtelen az élet. Nem viszi piacra fájdalmait és nem kell majd a szakácsnójának kioktatni arra, hogy mi a'nőnek kötelessége: a ki hitves és anya is. Még egy szó a „zenetanárok“-ról. — SEREGHY ELEMÉR. — Mint értesülök, múlt heti levelem konsternációt idézett elő Szatmárit, sőt levelem egy részét egy fővárosi lap is hozta, nekem adva igazat. Az ellenpárt most azt kérdi tőlem, ha egyenlő a Nemzeti Zenede oklevele az Orsz. m. kir. Zeneakadémiájával, miért állít fel előbbi 2 éves tanárképző kurzust? Nagyon egyszerű a válasz. Ez alatt a 2 év alatt az akadémián tanítanak a jelöltek a tanári kar ellenőrzése alatt s a két éves kurzus címe: Tanárképző. Ugyanezt cselekazi. a Nemzeti Zenede is, csakhogy az utolsó években és anélkül, hogy Tanárképző kurzus címet adna a tanítási gyakorlatnak, minthogy az akadémiai Tanárképző anyaga sem egyéb. S ha a Nemzeti Zenede a jövőben felállítja ezt a kurzust, csak abiluriensei jövendő zaklatásainak akar véget vetni. Azt vetették a szememre, hogy levelem nyilt támadás az Orsz. m. kir. Zene- akadémia ellen 1 Erre is van válaszom. A zene '.- művészet, amelynek művelője non fit, séd nascitur. Sajnos, gyakran előfordul (egyéb tanári pályán is észlelhető, de különösen a zenetanárín), .hogy olyanok nyernek államérvényes tanári oklevelet, akik sem tehetséggel, sem intelligenciával, sem sok egyéb minősítéssel nem méltók arra, hogy az ifjúság lelki és szellemi nevelését rájuk bízza a közönség. Sok esetben csak hosszú éveken tartó küzdelmet •— és hányszor meddő küzdelmet — honorál a méltányos, humánus tanár-bizottság, amely utó végre is érző szivü emberekből áll! Es ezt ne csodáljuk. Minden más tanári pályán százankint kapják évente ä tanári oklevelet, s a zenetanári képesítéshez ebben a dalra született országban legfeljebb tizen jutnak egy évben az állam jóvoltából. Nem az akadémián látom a hibát, amely io százalékát veheti fel a jelentkező növendékeknek, hanem a köny- nyen kiforgatható miniszteri rendeleteknek és annak, hogy miért nem állít fel, vagy miért nem ruház fel az állam több zeneintézetet államérvényes oklevelek kiadására. A szatmári tévedés is ebben rejlik. Mert az akadémiai kizárólagosság csak az államérvényességre vonatkozik. És hogy ez az államérvényesség menynyit ér az állomnak, azt saját maga érdekesen illusztrálja. Az akadémiai tanároHmak (a fiatal erőket kivéve) maguknak sincs oklevelük, bár nagyválasztéku cipőraktárát w ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Szalmái és leli lepaeil (irattára. m Köziéi a Faunom szállá mtfflU Fiery eemeztetÉS! |0T Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
