Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-19 / 29. szám
Huszonhetedik évfolyam. MR szám. »zatmar, JUIIUS 1 U 0 ; 1 B1 - 18 II *v nrso i i ; kJ-fimi fel -Ilii igniü pHi SS ti 'fl VÁrAadaÍMT, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. urgjelen minden kedden. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre , . . 6 kor. | Negyedévre Ikor. 50 S1L Fél évre ..... 3 » | Egyes szám ára W • KOzségek, közaégi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. 8ZERKESZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Merni lines Mnyvnyoeséija Eötvös-utcza 6 ik ez. alatt = TEtiEFON-eztAM : 78, A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap hMéMvatsIihsa a lefsissébb árak mellett fiivétetnek. HjiUér garmond sora 30 fillér. Hirdetések díjjal előle fizetendők. A diákok és a nagy szünidő. Mikor junius végével beköszönt a nagy ^vakáció“, örömmel, mohó sietséggel pakkolnak a diákok s a vonatok, fogatok egy-két hétig szakadatlanul szállítják őket a városokból a vidékre.' Alig van falu, tanya, a melyiknek ne lenne ilyen időbeni a muga várva-várt diákja. Ha haza ért, a szülői ölelés és e.->ókü/.ön után a mama szelíd erőszakkal ülteti „Jucsi- gízott, ugyonéliezctt fiacskáját“ az asztalhoz. Egyél és aludjál, neked most pihenned kell! s a diák csakugyan megfogadja — mint engedelmes gyermekhez illik — a szülői tanácsot; pihen. Pihen első nap, másod nap, harmadnap | igy tovább ... a vakáció végéig! Mikor is az utolsó napon, sőt. órában — kapkodja össze könyveit, holmiját. A latin nyelvtan a szekrény alól, a német a kályháról, h számtan pláne — hosszas keresgélés után '— valahonnan a dívány mögül kerül elő. Ha azt kérdezzük, hogy mit tesz, mivel foglalkozik a mi diákunk a nagy szünidő platt? Nyűgöt tan felelhetjük, hogy diákjaink — ésaknem kivétel nélkül, — elhenyélik a drága szünidőt. Nemcsak hogy nem bővítik az iskolában elsajátított ismeretkörüket, de még az annyira fontos üdülési nemek: a mozgás és a szórakozás többféle sportja iránt sem árulnak el ideális vagy praktikus irányú érzéket. Itt. van pl. a test erőinek és ügyességének fejlesztésére szolgáló torna. Ha csak két diák van a faluban, úgy egy korlátot felállítani nekik alig kerül valamibe. Köves hazánk a vizek medreiben elég súlyzót, is szolgáltat. Szép vidékeink felkeresése pedig igen. sok irányban fejleszti a turista-diákot. Módszeres, turista útjukon nem csak izmaikat acélozzák, de a különböző vidékek és népek viszonyainak közvetlen szemléletével finomul a meglátó érzékük Utazásaikban magukra hagyatva: az életre valóság nem kevésbbé becsülendő érzékét fejlesztik önmagukban Ezek az utazás előnyei. De a turistáskodás csak a szervezet bizonyos fokú épsége mellett lehetséges. Szomorú szívvel kell konstatálnunk, hogy a modern kuliura, a modern erkölcsök; | korunkbeli életviszonyok, az újabb nemzedék fizikai életképességét ijesztő módon redukálják. Ma a sápadt, a vékony dongáju, a blazirt, a hisztérikus, az ideges fiatal ember az érdekes, a finom! minél enerváltabb, annál úribb. A duzzadó izrnu, piros arcú, életvidám ifjú: falusi paraszt. Ha intelligenciánk nevelési rendszerét meg nem változtatja; utódaink petyhüdt., . enervált életképessége » fétküzdelem versenyében leszorul, hogy helyet engedjen a köznép egészségesebb vérü egyedeinek. Az emberiség .kultúrájának zászlóvivői: az angolok és az amerikaiak ezt a kérdést már megoldották. A -támtalan válfaja sportnejnek, melyek a tanulmányi és a szünidőben egyaránt működnek, már kiskortól edzik a diákot. Az a világnézet, mely itt uralkodik, már az iskolák termeiben is eláradt s neveli.az ifjúságot szociális és gyakorlati irányban. Az az angol vagy amcrikui diák," a ki már az iskolában megtanulta azt, hogy a? «Meiert kizárólag nem a szerint, kell értékelni: mennyire jártas a klassikus filológiában, vagy az exact tudományok útvesztőiben', de — jelleme és munkájának beC',értéke után ; az az iskola falain kívül is úgy tanul meg gondolkozni. Ma beáll a nagy szünidő, ez reá nézve nem azt jelenti, hogy itt a teljes foglalkozás nélküliség, az üres paszsziók ideje. A szünidei napokat is igen praktikusan és pontosan tudja beosztani. Jut ideje a sportra is, az önképzésre is, de jut a mindennapi kenyeret adó munkára is. . Az angol vagy amerikai diák, ha szülei szűkösen élnek, nem szégyel újságot árulni, vagy más könnyebb foglalkozású munkát vállalni. A karakter, és, a munkaszeretet tehát azok | vonások, melyek e nagy nemzetek fiait jellemzik. Az angol vagy amerikai ifjú, tnire tanulmányait befejezte — már élethivatása magaslatán áll. Innen van, hogy ezen egészséges erkölcsi világfelfogással biró társadalomban a jelleme nemesedik és: szilárdul, a magas fokú kultúra rutin és sikket kölcsönöz neki. Az előttük annyira becsült, munka és sport pedig életerős fizikummal, .acélos izmokkal ruházza fel őket.. E nagy jelentőségű kérdés elől tehát nekünk sem lehet kitérnünk s fontos feladatunknak kell tartanunk, hogy fiainkba beleneveljük a produktiv és megfelelő munka és a sport szeret éjét. Akkor fiaink a nagy vakáció drága idejét — inért hiszen mi drágább nekünk az időnél? — nem fogják haszontalanul eltölteni. Mi nálunk — sajnos — az idő céltudatos berendezése és az ifjúságnak önállóságra való nevelése még a jövő zenéjéhez tartozik. Ifct-ott, elszigetelve taláhink családokat, kik e nagy horderejű kérdésekről némi homályos sejtelemmel birnak. Diákságunk az iskolában a nagy szünidő helves fölhasználásáról kap ugyan némi jóakaratu intelmet és irá nyitást (a mi főleg az önképzést illeti), de ez még igen kevés. Itt u szülőkre hárul a legnagyobb feladat, hogy fiaikkal meg tudják kedvelt,etni és ránevelni a céltudatos időbeosztásra, hogy minden, nemcsak kellemes és szórakoztató, 3é hasznos dologra is jusson idő. Itt kell megjegyeznem, hogy az önállóság fejlesztésére a nagy szünidőben igen alkalmas tér nyílik. Ismerek egy 1500 holddal biró nagy- birtokost, a ki diákfiai zsebpénzét, a nagy vakációra teljesen beszünteti Az az elve, hogy ha élelmesek, maguk is TÁRCA. Bunkó Vince. A hires cigányok is úgy vannak a dicsőségükkel, mint a színpad csodált és és bálványozott művészei. Amig viharos erővel törnek ki lelkűnkből a nagy emberi érzések hullámai 9 tombolva zugnak át ezerek szivén, addig rajonganak értök, de ha a kor, vagy hosszú betegség visszavonulásra kényszeríti őket, szemök láttára omlik össze az a sok elhervadt babér, amit művészetükkel aruttak. így járt Bunkó Vince is. Azt hitték sok helyen, hogy régen meghalt, pedig csak a napokban tettük örök- nyuga lomra. De az a nagy művészet, amely az ő nyirettyűjéből kiárudt, az utóbbi időben már nem szerezhetett gyönyörűséget a nótakedvelő magyar közönségnek. Bunkó Vince varázshegedüjáből nem csalhatott ki többé bűvös, szivet lelket andalitó édes-bus magyar nótákut, .a betegség kicsavarta kezéből a vonót. Hanem azért hire és emléke sokáig fönn marad, mert kevés cigányprímás volt a múlt század második felében, aki olyan lágy érzelmességgel és annyi igaz érzéssel tudta volna játszani a magyar rónán termett hallgató nótákut, mint ő. A hires Bunkó-család megalapítója Bunkó Ferenc 48-as tábori honvédkarrtiestnr éd s apja volt, aki a gömörmegyei Ostyánban született s apja szintén jeles cigányprímás volt; u nugyapja pedig mint kitűnő klárinétos 1740 ben Pozsonyban játszott Mária Terézia koronázási ünnepélyén. A Bunkó családot Bari Murynak hívták s a filleki vár jókedvű kántora adta nekik a Bunkó nevet. 1810-ben történt, hogy Bunkó Ferenc atyja a mulatós kántornál muzsikált. Hosszú nyakán széles fej . ült s amikor a kántor már jókedvében ki szerette volna rúgni a váj1 falát,-igy kiáltott fel: — Hej te nugyfejü Bunkó, maradj nálam 1 A prímás ott is maradt, a zeneértő kántor kiképezte s ettől fogva rajta maradt a Bunkó név, amelyre utódai annyi fényt és dicsőségét árasztottak. . Ebből a híres zenész csuládból származott a most elhuuyt Bunkó Vince, is, aki 1845-ben született Nagykárolyban. Apju konveheiós cigánya volt Károlyi György grófnak, a dúsgazdag mágnásnak, aki bőkezűen gondoskodott udvari zenekaráról is. A kis Vincének maga a nemes gróf volt a keresztapja. A gyermek tizenkét éves korában árvaságra jutott s ekkor hét Teánytestvérével és a nagyanyjával Egerbe ment a nagybátyjához, Bunkó Ferenchez. Itt tanult meg muzsikálni s mikor a híres táncos Vahot Imre és Lisz- nyay Kálmán Bunkó Ferencet fölhozták Pestre, a fiatal Buukó Vince maga alakított zenekart $ másfél évig játszott Egerben. Ambíciója azonban őt is Pestre hozta s ismét beállott Bunkó Ferenc zenekarába. Kitűnő szólista volt s ha valami csöndes, mélabus magyar nótába kezdett, nem volt uz a taplós, fásult szív, amelyet húrjainak halk zokogásával meg ne indított volna. Itt találkozott vele ismét a keresztapja, gróf Károlyi György s az ifjú Bunkó gyönyörű játéka annyira megtetszett neki, hogy magával vitte Nagykárolyba. Tizenkét évig muradt a kitűnő prímás Szatmár- rnegye székvárosában, s u hires megyebálokon mindig ő muzsikált a zenekarával. Később Szutmárra szerződött el az itteni színházhoz ; ekkor már oly nagy hire volt, hogy együtt emlegették Fátyol Károlylyal, uz országos hirü gordonkamüvészszel, akinek Nagykárolyben szintén elsőrangú zenekara volt s a megyebeli dzsentri rajongott érte. Bunkó Vince dicsősége már beszárnyalta uz egész Tiszántúlt s messze földön nem volt párja uz ő művészetének. Ha ő rákezdett egy lassú csárdásra, mint például erre: „Ezt a kerek erdőt járom énu, akkor már a félhalottnak is táncra bizsergett a lába. Hát még mikor a frissére gyújtott s a hurokból szinte lángolva csapott ki a tűz, amint rákézdte, hogy: „Ég a kunyhó, ropog a nád, Szorítsd hozzád ezt a barnát“, olyan szilajul járták rá » ropogóst a oly széditőn perdültek a párok, mintha sebes forgószél kapta volna föl őket. De legszebben húzta mégis az andalítóan édes hallgutó nótákat. Ezzél kimuzsikálta az utolsó rongyos forintot is az ember zsebéből. Hanem akkor még a magyar dzsentri százasokkal jutalmazta ezt a lelki gyönyörűséget s uz már nem is igen volt gavullér, aki csak egy ötvenest ragasztott a homlokára, vagy a bőgőjére. Bunkó Vince egyre tanult i képezte magát s 1878-ban a dicsőségvágy Kon s t a'n ti nápolyba ragadta. Itt olyan feltűnést keltett mesteri játékával, bogy a szultán báretnhölgyei is kiváncsiak lettek rá s Bunkó egy napon meghívást kapott u Jildiz palotába. A szultán háremhölgyei díszbe öltözve várták. A nagy társalgó teremben, ahol a török zenészek pódiumon szoktuk muzsikálni, most festői nemzeti öltözetben Bunkó zenekuru foglalt helyet. A háremhölgyeket azonban nem láthatták, mert spanyolfalat húztak eléjük. A kiváncsi háremhölgyek azonban odasettenkedtek a spanyolfalhoz, kis ollóikkal lyukat vágtak u vászonfalon s úgy játszották ki azt a tilalmat, hogy arcukat férfinak nem ezubad látniu. Bunkó zenekara azonban igy se láthatta őket, legfeljebb egy-egy parázs tüzű szemet pillantottak meg, a háremhölgyek azonban elég jól láthatták a villogó szemű s barna képű fiukat, akik még a török nótákat is olyun pompásan játszották, hogy a háremhölgyek egymásra borulva mélységes áhítattal hallgatták. Bunkó Vince több estéu át játszott a magyar emigránsnak, Tóthfalussy Lajosnak konstantinápolyi hires magyar vendéglőjében is, amely ilyenkor zsúfolásig tömve volt minden nemzetbeli vendégekkel. Hazatérőben olasz földön jöttek keresztül | ott is játszottak a milánói színházban. Másodszor 1875-heu indult külföldi körútra. Végig járta Nómétország t Egy angol gyárosnak a maradókjait 50% árengedménynyel vettem meg. Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női-szövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. SZATMAB Deák-tér 21. szám. 10—12
