Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-02 / 5. szám
Huszonhatodik évfolyam. 5-ik szám. Szatmár, 1909 február 2. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. N KOnégek, MEGJELEN MINDEN KEDDEN — hl ELŐFIZETÉS ÁRA: == (vn ... 8 kor. I Negyedévre I kor. M fUL . . . 3 » | Egyes szám ára ■ » községi jegyzők és néptanítók részért) egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkosé közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések Is küldendők : = Morvái Jáooo klayvnyowiája EStvis-uteza 6-ik 02. TELEFONíBZAm : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK 0 kp WakhMÉHM árak owllett fWvétetnok. 20 fillér. Hirdetések díjjal elöl* fizetendők. Lakbérosztályzat. Régi sérelme városunknak, hogy a lakbérosztályzat tekintetében nem tudjuk a minket megillető helyet elérni, s ez a sérelem most ismét lö évre állandósítva lett, mennyiben az e tárgyban kibocsátott miniszteri rendelettel megállapított szabályozás szerint városunk a IV. lakbérosztályba •oroztatott. Káros az magára a városi pénztárra, miután a természetbeni lakások bére ezen bérszabás szerint téríttetik meg a városnak, mert kézen fekvő, hogy valóságban lakást sokkal drágábban lehet kapni, mint a menynyi lakbér az osztályzat szerint jár, s ugyanabból a szempontból káros a tisztviselőkre, a kik az államtól a lakbért az osztályzat szerint kapják, a melynél pedig sokkal többet kell fizetniök. Érthető tehát, hogy a sérelme» miniszteri rendelet ellen felirt a város a miniszterelnökhöz, ugyancsak mozgalmat indítottak az állami tisztviselők is, és kérték, városunkat más osztályba helyezni. Lesz tehát emlékirat, küldöttség •tb., de előre látható, hogy se a város felirata, sein pedig a tisztviselők mozgalma nem fogja a kívánt eredményt elérni, mert, bár a minister maga is jól tudja, hogy az mind igaz, a miket a város és a tisztviselők mondanak, még sem segíthet rajtunk, mert a hivatalos házbérbevallá- sok az ellenkezőt tanúsítják, már pedig a lakbérosztályzat megállapításánál ez az irányadó. Volt már a város részéről a múltakban is küldöttség, meg is Ígérte a minister, hogy segíteni fog, de mikor aztán lejött Írásban a határozat, abban is csak az volt, hogy a fenti okból nem lehet kedvezőbb osztályzatot megállapítani. Hogy a lakbérósztályzat a tényleg fizetett, lakbéreknek megfelelő legyen, ez csak abban az esetben fog bekövetkezni, ha se a házi urak, se a lakók nem fogják eltagadni, hogy tényleg mennyit fizetnek, s hogy így is legyen, e tekintetben úgy a város, mint a tisztviselők sokat tehetnek. A város azáltal, hogy szigorúan utána jár és kipuhatolja az igazi lakbéreket, a tisztviselők pedig oly módon, hogy amennyiben bérelt lakásuk van, a házigazda kedvéért nem fognak kevesebb lakbért bemondani. Ha csak azok a tisztviselők, a kik mostanság bérelt lakásban laknak, bejelentették volna, hogy mennyi lakbért fizetnek, már ez maga elég lett volna arra, hogy a lakbérosztályzat kedvezőbb legyen. „A házbirtokos is elő áll — mondja képviselőnk az adóreform tárgyában legközelebb tartott nagyszabású képviselőházi beszédjében — és veri a maga mellét, hogy ö az egyetlen, a kinek adóját, okvetlenül utoléri az állam. És ebben az erkölcsi felháborodásában tárgyalni kezd a lakókkal, hogy talán jó volna a házbérval- lomást eltitkolni, tr.ert az nemcsak az ő érdeke, hanem a lakóé is, a kinek bevallott .házbéradója után számítják ki a kereseti adó minimumot. Any- nyira áll ez a tétel, hogy az állami tisztviselőknek azt a mozgolódását, a mélyet a lakbérilletmények mostani megállapításával szemben tapasztalunk, épen ez magyarázza meg, hogy az eltitkolt házbéradók folytán olyan kimutatások állottak a pénzügyminisztérium előtt, a melynek alapján nem lehetett magasabb lakbér illetményt megállapítani, holott azoknál a valóságban tényleg jóval többet fizetnek.“ A mostani állapoton tehát csakis egy módon lehet változtatni, ha a lakbér eltitkolások megszűnnek, ehhez pedig alig van remény, mert mikor arról vau szó, hogy adót fizetünk, mindenki azon igyekszik, hogy minél kevesebbet, fizessen, már pedig ha a valódi lakbért vallják be, emelkedik a házigazda adója, de emelkedik a lakóé is, — kivéve, ha az' illető tisztviselő — mert az ő jövedelmi adójára befolyást gyakorol az általa fizetett lakbér mennyisége is. Közös érdek tehát az eltitkolás. Ha pl. s} deáktéri háziurak bevallanák a tényleges béreket, egyszeriben meg volna oldva a kérdés', de érre aligha lehet számítani, mert az már olyan ideális álláspont, amely a háziuri fogalommal egyáltalán össze nem egyeztethető. De mert a város és ezenkívül egy nagy csomó ember érdeke mégis azt kívánja, hogy ezután másképen legyen, azok, akik most feliratban és memorandumban fáradnak, fogjanak össze és arról tanácskozzanak, miként lehetne elérni azt, hogy a házbérbevallások mások legyenek. Ha ez sikerül az idén, vagy jövőre, vagy későbben, akkor lehet a felirattól és a memorandumtól sikert várni, de különben nem, s bár menynyire is lealázó, hogy egy kalap alá kerültünk Alsókubin, Balassagyarmat, Csáktornya, Csikszerda, Liptószent- miklós, Resica, Oravica, Mitrovica,; Szlatina »tb. kis vidéki városokkal, tűrnünk kell a lealázó állapotot, s nem okolhatjuk érte a ministert, a ki törvényes alapon áll, hanem csak magunkat, a kik oly gyámoltalanok vagyunk, hogy az eltitkolókkal szemben nem tudjuk a célra vezető eszközöket kieszelni. Mert abban reménykedni, hogy az illetők a város és a tisztviselők iránti tekintetből magukba szállnak és jövőre az eltitkolással felhagynak, gondolatnak is nevetséges. 2>. Értslik meg egymást. — Válasz Braun Mór hitközségi jegyző urnák.— j Mindenekelőtt sietek kijelenteni, hogy | mikor a szatmári ág. b, ev. egyházközség jogúinak védelmére keltem, távol állott tőlem bármely biifelekezetnek, igy az izraelitának is, jogcsorbitása, vugy a közvélemény megtévesztése. Ilyesmit nem akartam, és nem is tettem, mert én a vallásszabadságnak, és az egyenjogúságnak őszinte, lelkes híve vagyok, a ki nem egyszer megmutattam, bogy izraelita testvérek jogaiért is tudok küzdeni. Viszont hálás köszönetemet fejezem ki Braun urnák, hogy cikkein legnagyobb részével egyetért. De értsük meg egymást és hagyjuk az érzelmi momentumokat. Azt állitottam, hogy az 1868. Lili. t. c. az izraelita testvérekre egyáltalán nem vonatkozik, s ezt most is áll i tóm és fenntartom. Egy pillantás az idézett törvény címére, bár kit meggyőzhet arról, hogy nekem igazam van. Ennek a törvénynek címe ugyanis a következő: „A törvényesen bevett keresztyén (etb!) vallásfelekezetek viszonosságáról.“ (Magyarországi törvények és rendeletek hivatalos kiadása, 1868. II. évf. I. k. 732. lap.) Mikor tehát ecim alatt u 23 azt mondja: „Különböző vallá-felekezejüek által lakott községijén és városban, mely házi pénztárából egyházi c ‘lókra vagy valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő“, akkor a minden szó csak a kér. vallás felekezeteket foglalja magában, uz izraelitákat nem. Vagyis éi ti a latin, görög és örmény szer- turtásu kutholikust, az ág. h. evangélikust, a reformátust, a görög keleti szerbet, a görög keleti románt és az unitárius egyházat. Az 1867 iki XVII. t. c., melyre B. ur kivatkozik, az izraelitáknak csupán polgári és politikai egyunjogositásáról szól, de vallásukra nem vonatkozik. Az izraelita vallás, mint maga Bruun ur is mondja, az későbben, 1895-ben lett bevéve. Az 1895. XLII. t. c. „Az izraelita vallásról“ címmel 1 § alatt igy hangzik: „Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilvánittutikjj. Világos ebből, hogy a 68-iki törvény után 27 év múlva lépett az izraelita felekezet a bevett vallások jogaiba. Az 1868. Lili. t. c. 23. §-át az 1895. XLII. igenis kiterjesztette az izraelitákra is, az ellenkezőjét én sem állitottam soha, de ez a jog csak 1895-ben kezdődik. Vagyis a szutmári izraelita felekezetnek 1895. óta, mikor a város valamely egyháznak segélyt ád, szinte törvényes joga van a segélyhez. De nekünk ág. h. evangélikusoknak 1868 óta van jogunk ilyen segélyre s a mennyiben az általam szószerint idézett 23. §. nem szervezett „a n ya e g y h á z r ó 1“, hanem csak hitfelekezetről szól (mely szó alatt keresztyének értendők) ennél fogva a szatmári ág. h. ev. egyháznak visszamenőleg joga van_ 1868-ig kárpótlást kérni, ha nem is képezett anyaegyházat, az izraelitának csak 1895 ig. Mi ha kérünk a várostól az 1868. Lili alapján tesszük, az izraeliták az 1895 XLII-re hivatkozva tehetik, mely a hivatalos 68-iki törvénynek huszonnégy szakaszából ötre kimondta, hogy azok rendelkezései az izraelita vallásuakra is kiterjesztettnek. I Ezért mondottam én, hogy nem az i/.r. felekezetid kell minket a segély mérvére összehasonlituni, hanem a többi kér. felekezetekkel, ‘ vagyis azt mérlegelni, hogy mi történt 1868 tói a mai időkig, a város részéről ezen a téren s ahhoz viszonyítani ami méltányos segélyünket. Félreértett szavaim megmagyarázására ennyit kénytelen voltam elmondani, bár az ügy érdekében, azt hiszem, mi evangélikusok mindnyájan azt óhajtanók, ha nem a rideg jog álláspontjáról intéztetnék el ez a kérdés a városnál, hanem a békés szeretet áldásos szellemével, amely egyházak és városok közt mindig a legüdvösebb. Révész János ág. h. ev. lelkész. S Z ISTHA Z. A szinttgyi bizottság ülése. Előző számainkban többször rá mutattunk a heti repertouok helytelen összeállításaira. A szinügyi-bizottság pénteki ülésén, melyen Kőrösmezey Antal főjegyző elnökölt, szintén kifogásolta a heti műsorok összeállítását, és utasította az igazgatót, hogy jövőben minden hét műsorát u megelőző csü- törtökön a bizottságnak mutasson be, mert ezek után minden hét péntek délutánján ülést fog tartani és szigorú kritika alá veszi nemcsak a következő hét műsorát, de a lejátszott darabok előadását is. Felhívja a szinügyi-bizottság az igazgatót, hogy a nem megfelelő és betöltetlen szerepköröket mielőbb pótolja annál is in- kábbb, mert ennek alapján erősítette meg a következő két évre szóló szerződését. Heti referádánk itt következik: {Kedd.) Otthetio. A segélyakciót, melyet a Kossuth Ferenc leirata folytán az összes direktorok közt Heves Bélu is tervbe vett, illuzóriussá tette az ugyancsak direktíva folytán tett intézkedés, hogy a darabot felemelt helyárakkal játszatta. A színház majdnem üres volt. Pedig a Peterdy Othellója jobb sorsra, zsúfolt házra lett volna érdemes. Nyugtassa meg őt az a körülmény, hogy a kevés számú, de lelkes nézőközönség a színházlátogatók eremje volt. {Szerda.) Jó ház előtt, nagyon szép előadásban ment a Varázskeringő szerda esti előadásu. Tibor Lóri ezúttal blirirozott, gyönyörű hangjával és elegáns megjelenésével, nemkülönben Bállá Mariska temperamentumos játékával, szép énekszámaival rengeteg tapsot kapott. Erczkövy és Rónay is jók voltak. (Csütörtök.) Fatum. Egy gondolkodó katona darabja. Hogy helyesen gondolkodik-e, az mellékes. Már maga a tény is elismerésre méltó, hogy gondolkodik. A Fodor Vajkai-a fogja a különben eléggé nivcautlan előadást emlékezetünkben megtartani. A Fodoré kedves, a Váradié kellemetlen reminiscentiákkal. Önagysága bénítóan vált ki az előadás eusemblejából. Rónai és Peterdy sorakoztak még a rövid szerepű Síposon kívül Fodor mellé, a hirtelen előreráutott darab megmentésére irányult igyekezetben. {Péntek.) Szerencsemalac. Negyedszer. {Szombat.) Izrael. Bernstein, az ügye» hatásvadász tendenciózus uj darabja egy kicsit túllőtt a célon. Franciaországnak lett Írva, ahol á nagy kultúrharc után pro és contra tekintélyes forrásból eredő vélemények hangzottak el a zsidó-kérdés körül. Donney „Visszatérés a Jeruzsálembe“ cimü ultrámon tán da- r»bi’A akart Bernstein méltó választ adni a A Kolozsvári „Kristály“ Gőzmosó és Vegy tisztitó Gyár: mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tie koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Cím: „KRISTÁLY“ Gözmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. 15-20
