Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-27 / 17. szám
Huszonhatodik évfolyam. 17-ik szám. Szatmár, 1909 április 27.----------------------------------------TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Egész Fél érro Községek, MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA; = évre ... 6 kor. I Negyedévre 3 » " ^ ___ I kor. 50 fill. Eg yes szám ára . 16 » községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdáin Eötvóo-utcza 6-ik u. alatt = TV.T .TTgy-VTJ-CS-r. A ~N/r ; "7Q A Szerkesztő lakása: Eötvöí -utcza 19-ik szám. ■= HIRDETÉSEK — n lap Wa dákéi aulák an a ISfoUaáhk árak mellett fWvétetnok. NjiMtér garmond sora 20 Mér. — ■ Hirdetések díjjal elöie fizetendők, jami Megint a törvényszék. Abból az alkalomból, hogy Günther Antal igazságügyminiszter a képviselőház f. hó ii-iki ülésén Ungvár, Makó és Jászberényben felállítandó törvényszékekre vonatkozólag törvény- javaslatot nyújtott be, Nagykároly ezen rá nézve annyiban sérelmes intézkedés hatása alatt, hogy bár régebben meg volt Ígérve neki is, most még is elejtették, újra akcióba lépett. A polgár- mester a város vezető elemeit értekezletre hivta össze és ezen az értekezleten egyértelmüleg abban állapodtak meg, hogy a törvényszék ügyében újra mozgalmat indítanak és illetékes helyeken megteszik a szükséges lépéseket. Nem tartjuk helyesnek a törvényileg megállapított igazságszolgáltatási ke reteknek minden szükség nélkül való megváltoztatását, de miután Ungvár, Makó és Jászberény esete is igazolja, hogy nálunk az ilyen változtatásokhoz egy kis politikai protekczió segítségével hozzá lehet jutni, komolyan kell foglalkozni nekünk is a kérdéssel és állandóan ügyelnünk krdLárra~frogy sr jelzett mozgalom célját el ne érhesse. Mi reánk igenis anyagi veszteséget jelentene és érdekeinket nagyon is sértené, ha a törvényszéket ketté osztanák s annál inkább küzdenünk kell ellene, mert e kettéosztást a közönség általános érdeke egyáltalán nem kívánja vagy legalább is oly elenyésző csekély a haszón, ami ebből a jogkereső közönségre háramlanék, hogy azzal a nagy kiadással szemben, ami ezáltal az államot terhelné, arányban épenséggel nem állana. TÁRCA. A szabadság ünnepén irta és 1909 március 15.-én Szatmáron elmondotta: BODNÁR GÁSPÁR. (Folytatás.) A harci zajt mosókifejezhetlen temetői csend váltja fel. ■Magyarországon minden házban, minden családban halott van. Térítőn van a halott... a magyar szabadság. És a virrasztás éjjelei közt már hét esztendő tipeg el. Mikoron egyszer csak végig hömpölyög a hon határain: — A Szózat nagy költője — sincs már! A nemzet, a néma nemzet, a fájdalmában még nagyobb, még fenségesebb nemzet nem rendül meg kicsi, kétségbeesett nép módjára. Megmozdul. Egyszerre mozdul meg. mint a letiport oroszlán. Le van láncolva. Mégis meg tud mozdulni. Erejének rettenetes tudatában. Készül, megy a nagy temetésre. Amilyet még nem látott az ős Duna. Ilyen nagy, hatalmasam hömpölygő nagy temetést. Ez a nagy, néma temetési menet, abba a szomorú időben,, mikor a nemzet Régebben az igazságszolgáltatási keretek beosztása más volt és. igy ha abból indulunk ki, amit Nagykároly is hangoztat, hogy t. i., neki már volt lörvényszéke, Nagybánya és Felsőbánya szintén indíthatna mozgalmat, mert hiszen abban az időben ott is volt törvényszék s az a bizonyos jogos igény ott is hangoztatható volna. Pedig alig hisszük, hogy ezt maguk a nagykárolyiak is egy kissé furcsának ne találnák. Meg vagyunk győződve, hogy maga az igazságügyi kormány is igy gondolkozik s rendes viszonyok között csak megmosolyogni való volna bármely városnak hasonirányu mozgalma, Ungvár, Makó és Jászberény városokat is beleértve, de a mai időben min-’ den lehetséges, s ha magunk nem ügyelünk, hát könnyen megtörténhetik, hogy Nagykároly is megkapja a törvényszéket, a mint hogy csak a vélet- lenség műve volt, hogy eddig is meg nem kapta, mert ha Polonyi Géza tovább is igazságügyminiszter marad, vagy pedig gróf Károlyi István időközben meg nem hal, ma már Nagykárulyrir vonafku/.-OI<ig is-Le v-í-fua ter jesztve a törvényjavaslat, miután dr. Falussy Árpád főispánnak Polonyi Géza igazságügyminiszter positiv Ígéretet tett, Günther Antal pedig neki és gróf Károlyi Istvánnak szintén megígérte, hogy az 1908. őszén kezdődő szervezések alkalmával a nagykárolyi törvényszék felállításával is foglalkozni fog. Eddig is tudtuk, de a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a mi főispánunknak kedvenc eszméje a nagykárolyi törvényszék megvalósítása és annak érdéiben nagy buzgóságot fejtett ki a muitban és bizonyára híve a jelenben és híve fog maradni a jövőben is. Nem megrovásképen mondjuk ezt, mert hiszen- ö károlyi ember, ottan van a székhelye stb. kivonni tehát magát a Nagykároly érdekében való közreműködés alól, nagyon nehéz feladat, csupán azért jegyezzük meg, hogy tisztán lássa mindenki, miszerint e kérdésben reá nem számíthatunk, bár talán any- oyit minden esetre kívánhatnánk, hogy mint Szatmár-Németi sz. kir. városnak is főispánja semleges maradjon és befolyását egyik oldalon se érvényesítse. Jogos kívánság ez, amelynek teljesítése érthető még azok előtt is, akik talán azt szeretnék, hogy minden befolyását az ő érdekükben érvényesítse. Nem vesszük rossz néven, ha a főispán rokonszenvezik a nagykárolyiak törekvésével, de azt már nem tudnók helyi selni, sőt azt már határozottan rósz néven is vennők, ha ázt látnok, hogy neki az újabban megindult mozgalomban része volna és abban bárminemű s^eiepet töltene be. Azt a körülményt, JVógy a „Szatmárvármegye,“ mely közCLiof '.nt a A&ienán lartiq jfffe mindenben az Ő * felfogásának hiteles tolmácsolója, „örömmel üdvözli“ az újabb mozgalmat és kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy a törvényszék visszaállításának kérdése feltétlenül jo gos kívánsága a városnak, még nem tekintjük egyébnek, mint érthető rokon- szenv nyilvánításának, bár megvalljuk, hogy szerintünk már az is elmaradhatott volna, mert könyen félreértésedre adhat alkalmat és akadhatnak olyanok, akik azt olvashatják ki belőle, mintha neki már a mozgalom megindításában is része volna, sőt mintha annak eszméje egyenesen tőle származnék, s az ilyen magyarázatok ártalmára lehetnek annak a jó viszonynak, mely eddig közte és városunk közönsége között fentállott. Ha a főispán eddig „minden erejét megfeszitette a törvényszék érdekében,“ — mint a lapja írja — miután az igazságügyi k> rmány ennek dacára mégis úgy látta, hogy a törvényszék kettéosztásának elfogadható alapja nincsen, azzal eleget tett a méltánylandó tekinteteknek, és igy épenséggel nem kívánhatja tőle senki, hogy most újból felvegye a küzdelmet, mert akármilyen „tapintatosan“ és „óvatosan“ fogna is eljárni, az minden esetre az említett jó viszony megzavarására szolgálna. Reméljük különben, hogy az újabb mozgalomnak sem lesz sikere, mindazonáltal résen legyünk, mert mint a költő mondja: Rósz időket élünk, rósz csillagok járnak... és ha nem ügyelünk a magunk dolgára, még baj érhet bennünket. : ■. n. Petőfi-est a szinnazDan. A Kölcsey-kör előadása. Szatmár-Németi, 1909 ápr. 24. Mint tűikor a tikkasztó-forró nyári napra, mely uz egész természetet felperzselte, üditő zápor szakad — olyan hatásúnak éreztük a mar-már unottá vált színi suisonbttn a Kölcsey-kör szombat esti előadását. Minden izében szép, felemelő magasztos kis ünnep volt ez a szombat esti előadás, méltó egyik legelőkelőbb kulturegye- sdletiinkböz — a Kölcsey körhöz. Dicséret, elismerés és hála illeti nemcsak | szereplőAz észnek — és a szívnek A magyar férfiú bölcsességének és a magyar nő szivjóságának. Deák Ferenc a nemzet esze, bölcsessége, Királyné nagyasszonyunk, Erzsébet a nemzet szive, jóságos anyja, őrző angyala, legendás, csudás alakja. Mártírja. A bölcs eszének, a nemzet anyja jóságos szivének segítségére jön az idők esélye, Ausztria roskadozó, kétségbeesett helyzete — a történeti logikának vas következetessége: uralkodó és nemzet közeledhettek egymáshoz és a szent korona joga és fénye övezi a magyar király fejét és a nemzet újra kezdheti alkotmányos életét. $ * * És a nemzet ismét felveszi annak az életnek fonalát, melynek legszebb aranyszálát neki a márc. 15-ike szőtte, hímezte ... De felveszi újra a küzdelmet is, újabb és újabb erőpróba előtt áll, hogy megteremthesse az uj Magyarországot. Hiszen a történet nem más, mint a nemzeti életnek újra való kezdése, küzdelme. Éppen azért nekünk magyaroknak sohasem szabad eliévelyednünk a történet ösvényéről. Csak folytatnunk kell azt az utat, melyre a nemzet rálépett. Mert történeti jogunk, alapunk, ami erős várunk. Egyetlen biztos iránytűnk és fegyverünk. A haza bölcse, Deák Ferenc is e fegyverrel vívta meg szellemcsatáját az alkotmányért, minden idők e nagyszerű mes- terműveért. Az 1909. évi újdonságot figyelemre e Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár Deák-tér 21 Női costum ÉS® szövetek nagy :: méltók, utólérhetetleii olcsó árak ! 11-16 Utóiérlietetlen olcsó árak! választékban. ajkán megfagyott a szó, mikor még sokakra lánc és vak börtön borul — a világ leghatalmasabb szónokánál is érthetőbben, de félelmesebben zúgta oda a szepegő szomszédnak : — Lesz még egyszer ünnep a világon! Vörösmarty koporsójánál a magyar költészet másik gráciája, a Szózat nyillallott bele a nemzet szivébe. A nemzet agyában összegyülemlett vér egyszerre szivébe ömlött. Vérkeringését megindította, hogy földreiiprása után először lélegezhessék.- # * * Aztán folynak újra az esztendők. Tompa lassúsággal, mint mikor még mindig halott van a nemzet nagy családjában. Kiterítve fekszik — a szabadság. És egyszerre csak „szellő támad hűs hajnalra, biborodik az ég alja“ és ide száll a nemzet lelke... a Szamos partra. Ünnep van! Egy szerény, igénytelen szobrot avatnak. Nem. a város, a nemzet állja körül. A nemzet szive dobog itt ismét, z nemzet érzése szólal meg újra most már csudás bátorsággal, öntudattal és érzéssel. E szobor tövében egy nagy, történeti pillanat játszódik le. Vágyakozással, életösztönnel, izzó szenvedelemmel keresett történeti pillanat. Hogy miként a Nemzeti dalban a nemzet vitézsége, esküje, hogy miként a költő király koporsójánál a Szózat nyíllallőtt a nemzet szivébe: úgy most itt, Kölcsey megyéjében a nemzet Hymnusával a magyar nép zivataros századaiból keltezve, Istenhez forduljon a nemzet, hogy nyújtsa felé védő karját, mert te tudod magyarok Istene, hogy Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt. így olvad egymásba, igy borul Magyarország citeráján egymás keblére a három grácia, mely körül vigasztaló csillagokként, siró, majd biztató őrangyalokként dalolnak a nemzet többi költői és dalosai. A magyar költészet egyszerre zsol- táros könyve lett a nemzetnek. Hozzájuk menekültünk vigasztalásért és feltámadásért. Nem i& sirt, nem is remélt, nem is volt oly nagy hatalom a költészet, a dal, mint a nemzeti gyász napjaiban. Nem lángolt égetőbben, mint a nemzeti harcok lázában És soha se tisztább légkörbe nem emel- kedhetik a lélek... Hej, 'újkornak gyermekei .:. mai költészet hova lettél, nemzeti szép híredből de kiestél... * * * Európai eseményeknek kellett bekövetkeznie, hogy az ég felettünk derülni kezdjen. És hogy derülni kezdett, hogy nemzetünk egén újra a nemzet napja ragyoghatott : két geniusnak kellett a nemzet élet- fonalát újra szőni, újra megtalálni. ________
