Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-30 / 13. szám

Huszonhatodik évfolyam. 13-ik szám. Szatmár, 1909 március 30. A tanítók háza. Köztudomású dolog, hogy a szat- márvármegyei tanitók egy internátus felállítását határozták el városunkban, a melyben a tanitók gyermekei, illetve középiskolába járó fiai nyernének el­látást. A tervet lelkesedéssel fogadta a közönség és azoknak az érdemeknek némi elismeréseként, amelyek a taní­tóság buzgó működéséből származnak, a társadalom minden rétege örömmel járult hozzá, hogy az megvalósuljon. Szatmár-Németi sz. kir. város tör­vényhatósága is hozzájárult azzal, hogy a Kossuth-kert háta megett lévő tel­kéből a megfelelő területet, a melynek értéke körülbelül 30 ezer korona, in­gyen átengedte. Már a közgyűlésen is emelkedtek hangok a tekintetben, hogy az átengedett telek nem alkalmas a jelzett célra, részint mert távol esik a központtól, illetve az iskoláktól, részint pedig, mert egy kissé eldugott helyen van, már pedig kívánatos, hogy a ter­vezett nagyarányú épület olyan helyen legyen, ahol a városnak is díszére szolgáljon. Ilyenformán gondolkoznak most a tanitók is, akik kérvényt adtak be a városhoz, amelyben azt kérik, hogy a felajánlott helynél alkalmasabb helyet jelöljön ki és mint ilyet, az Attila-utcai Jánossi-féle telket hozzák javaslatba, a melynek értéke a felajánlott telek ér­tékével majdnem egyforma. „Tény, hogy nagy áldozatot ké­rünk — mondják kérelmükben — a törvényhatóságtól, a mikor ezen telek megvásárlásáért és ideajándékozásáért esedezünk, de viszont figyelmet érde­mel ama gazdasági előny, a mi a roo növendék beláthatatlan időkig való el­látása,' ruházkodása stb. révén a város iparos, kereskedő és más produktiv osztályai számára háramlik Mellettünk szól azon körülmény is, hogy 120000 koronát fektetünk csupán az építke­zésbe, tehát díszesnek ígérkező, monu­mentális palotával ékesitenők a város eme előkelő utcáját. Bátorkodunk fel­említeni, hogy építkezési költségének egy része, államkölcsönből nyer fede­zetet. Az engedélyezendő kölcsönösszeg nagysága pedig attól függ, hogy a birói becslés hogyan értékelheti az alapul szolgáló telket, tehát reánk nézve igen fontos, hogy konviktusunk ne harmad­rendű mellékutcába helyeztessék.“ Ezek az érvek olyanok, melyek­nek figyelembe vételét mellőzni lehe­tetlenség, s ha még hozzávesszük azt is. hogy . magának az épületnek értéke is más, ha az egyik, vagy a másik he­lyen lesz elhelyezve, teljesen indokolt­nak tartjuk a tanitók kérését és bizo­nyára igy fogja azt tekinteni a köz­gyűlés is. Nem akarunk mi a kérelem mellett hangulatot csinálni, mert a tanítói karnak arra szüksége nincsen és különösen nincsen Szatmár-Németi város közönségénél, mely századok óta mindig lelkesen áldozott, ha népneve lési és általában kulturális célokról volt szó. Nem is hisszük, hogy talán Budapestet kivéve, volna az országban még egy város, mely a népnevelést erejéhez mérten nagyobb anyagi támo­gatásban részesítené. Szó sem lehet te­hát róla, hogy a mikor a népnevelés lelkes katonái kopogtatnak, ne egy­értelműig és örömmel szavazná meg a közgyűlés azt, amit tulajdonképen más formában már amúgy is meg­adott. Nem szükséges itt kapacitálni a törvényhatósági bizottsági tagokat, mert azok között nézeteltérés nincsen, a közgyűlésnek minden tagja átérzi az alkalomnak ünnepélyes voltát, mikor a legfontosabb nemzeti és hazafias munkát végző tanítóság áll előtte, mint kérő fél és várja kérelmének telje­sítését. Magunkat tiszteljük meg, mikor nekik adunk I D. Támogassuk a Kossuth-Muzeumot!!! 1848-ra örökké visszaemlékezik a magyar. Nagy idők voltak azok és nagy embe­rek a megteremtői. — Áhítattal, kegyelet­tel kell tekiutenünk mindenre a mi arra az időre emlékeztet. Meg kell becsülnünk a nemzeti küzdelmünkből ránk marudt emlék­tárgyakat, amelyek egy szebb jövő kivívá­sára serkentenek bennünket. És mi még sem adjuk meg ezen szent emléktárgyak leg­gazdagabb tárházának, a Kossuth-Muzeum- nak azt, a mi magas hivatásánál fogva megilletné. Hivatalos köreink nem teszik meg kötelességüket. A múltban Bánffy, Széli, Tisza sőt a Fejérváry kormány is támogatta a Kossuth-Muzeumot csak a mai nem tesz érdekében semmit. Ezért fordulunk a hazafias magyar társadalomhoz, amelybe egyedüli reményünket helyezzük, hogy a múzeum kiadványainak vásárlásával mentse meg a Kossuth Múzeumot. 10 korona eile nében megküldjük Heck János Rákóczi né cimü diszművét, melyből 20 koronás szalon kiadás is van. 100—150 koronáért megküld- jük a „Kossuth Lajos uzt izente“ ciniii hatalmas képet, mely 170 cm. szélességével és 130 cm. magasságúval a legnagyobb szí­nes olajnyomat a kontinensen. A 100 koro­nás kép egyszerű keretű, a 150 koronás arasznyi széles, diszes arany keretben vun. Tárgya fenséges, kivitele ehhez méltó. Eze­ket a kiadványokat rendeljék meg és a Kossuth-Muzeum, legértékesebb nemzeti gyűjteményünk meg lesz mentve, mely Bpest VIII. kér. Népsziuház-utca 23. szám alatt van. Színház. A múlt hét két estéjét az „Ember tragoediájá“-nak előadásai foglalták el. Ez alkalommal Lucifer szerepét Erdősy Károly játszotta, mint vendég. Miután a vendég művész szerződtetés céljából szerepelt, a következőkben ismer­tetjük : Természetes, nyugodt játéka, értelmes beszéde, mely soha sem dagadt, határozottan predestiuálják ily nagyobb szerepekre. öntudatos játékában önálló felfogást észleltünk, a kinek szerződtetése nagy nyere­ség volna a jövő évi színtársulatra. Mindkét előadás szépen sikerült. Szerdán a Cbepürágók című bohózat­ban mulatott a közönség és a társulat, csü­törtök délután a Tatárjárás ment, estve pe­dig Mihályi Ernő vendég a Cigáuybáró címszerepét játszin, nagy művészettel gyö­nyörű hanggal és igazi melegséggel. Méltó társat talál /án Tibor Lóri Saffijábao, ki ez estén is gyönyörű haugjávul, szép játékával a saisonban egyik legszebb sikerét aratta. Pénteken a Szép Gárdistát játszották. Szombaton Szép Heléna örök ifjú ze­néjében gyönyörködtünk; melyet Mihályi Ernő és Tibor Lóri nyújtottak nekünk. Mi­hályi kedves egyénisége, remek hangja ma­gas nivóját biztosították az előadásnak. TÁUCA. Volt nekem... Irta : Sipos Zoltán. Volt nekem egy fehér hajú Barna arcú jó anyám, Aki drága, érző szivét Örökségül hagyta rátn I Aki minden esté-reggel Imát mondatott velem S órák hosszat átölelve Ölében volt a fejem. Aki jaj be sokszor intett * — „Kis fiacskáin, óvd magad I Igaz szívből, szerelemmel Szeretni ma nem szabad!“ És meg is fogadtam neki Gyermek észszel, sebtiben, Hogy sohaem fogok szeretni És nem bízom senkiben ! Hajhl De im, a végzet ujja Más irányt jelölt nekem 1 Óh bocsás meg jó anyám, bo«jy Fogadásom megszegem 1 Kincset érő örökséged: A szivemet dobtam el I És talán utána sorvad Ez a vérző, bus kebel! Óh bocsáss meg! Sírva kérlek ! Óh könyörgöm, — légy velem I Elrabolta örökségem Ez az átkos szerelem 1 A varieté reformja. A szórakozást kereső világban, a szó- rosan vett komoly műsoru színházak közön­ségétől eltekintve, sajátságos áramlat mutat­kozik az utóbbi időben. Nemcsak, bogy a végletekig fölfokozódtak a közönség kívá­nalmai, de sokféleségükben nem tesznek kivételt helyiség, műfaj és szellem között, amit úgy kell érteni és egyszersmind . pél­dákkal illusztrálni, hogy például az operett­ben mind nagyobb tér jut a közönség Ízlése folytán a k.abarészerü produkcióknak, orfeumi triíkköknek és egyéb, a varieté szin- padról kölcsönvett erősebb hatású eszközök­nek, viszont a kabarékban a legpajkosabb és legpikáusabb kupiék között általános hatást és népszerűséget tud elérni egy-egy drá mai szám, s akik még az előbb harsogva nevettek a kabaré rakoncátlanságain, meg- hatottun és siró szemmel hallgatják végig például a Szirmay Albert gyönyörű Altató dalát. Orfeumok, amelyek ezelőtt csakis varieté 'számokkal dolgoztak, ma, ha boldo­gulni akarnak, apró operetteket és bohóza­tokat kénytelenek felvenni műsorukba. Előre­látható, sőt szükséges is volt tehát, hogy ebből az ötletszerű, félénken tapogutódzó és sokfelé elaprózott uj irányokból kialakuljon az uj varieté, amely mindenesetie nagy anyagi áldozatok árán és a legszakavatot­tabb vezetéssel egy céltudatos és szerves prograinmban egyesítse ezt a sokféle prog- rammot és művészi formában elégítse ki a nemcsak sokat, hanem sokféléi kívánó kö­zönséget. Megelégedéssel látjuk, hogy a varieté reformját magyar vállalat teremtette meg, oly tökéletességgel, hogy ma már az egész kontinens mulató világában hire van. A budapesti Royal-Orfeumról van szó, ahol négyórás előadás keretében egyformán kielé­gítést találnak azok, akik a kacagtató bohó­zatokat kedvelik, vagy az izgalmas drámá­nak hívei, azok, akiket dallamos énekszámok és tarka táncok mulattatnak,' a tréfás aktuá­lisok és Cíufondáros szatírák érdekelnek, sőt olyanok is, akik magasabb művészi élveze­tet kedvelnek 1 A Vígszínház leghíresebb bohózatai nem vidámabbak, mint n falren­gető kacagás között lejátszódó: „Pampou- lette éhes“, „A mutyi szoba“, „A hálószoba- lány“, az „Ágyról-ágyru“, a „Kisz-Kisz“, a „Julcsa úgy van...“ cimü kis bohózatok. A Royal Orfeum ragyogóan átalakított néző­tere valósággal gyógyhelye lehetne a moró- zus kedélybetegeknek ezekkel a pompás darabokkal. De. nem kevesebb kacagást kelt a „Hét mozija“ cimü karrikatürá-sorozat, amelyben Csattanó versek kísérete mellett sorra felvonulnak a közélet jelesei csípősen kifigurázva. É9 kacagásba fül a „Pesti színésznők“ cimü zenés élőkép-sorozat, a mely az országszerte hires és ünnepelt I primadonnákról hoz pajkos strófákat. Az | ellenkező véglet’ az idegfeszitően izgalmas dráma, a „Beregias“, amelynek lélekzetfojtó szenzációs jelenései/lázbu hozták egész Buda pestet. Jótékonyan enyhül meg ez az izga­lom a világ legjobb négertáncosaiuak, a Jolly Boston’s-óknak, avagy a csodaszép Rosittának boszorkányos ügyességgel előadott táncmutatványain. A szem gyönyörűségei mellett, amelyek sorából még a „Monte- Carlo“ tündééi fényű ballettet és a Sorelle Kosmos táncmutatványait kell kiemelnünk, a fül sem szenved rövidséget: finom fran­cia chansonok csendülnek fel a Les Darcos ajukán és Mario, a csodaénekes, a Fregoli- szerü elváltozásokkal énekli a Carmen, a Bajjazók és A csavargók fő áriáit. Akik a magyar zenét kedvelik, azoknak ritka gyö­nyörűséggel szolgál Varjas Antal, a cigány­király, ukinek hegedűjén a leggyönyörűbb magyar nóták szólalnak meg és akinek „Úri prímása“ és „Cip cup“ nótája országszerte népszerű. — Akik a paj­kos kuplékat szerelik, azok be nem tudnak telni a Solti Hermiu párját ritkító hunent nótáival, amelyek közül a „Spárgát“ és a „Szaniut“ mindennap percekig tartó tapsvihar követi. Aki pedig a művészi értelemben vett szépet keresi: az siessen a „Nimfa és a faun nászú“ jelenés látására, amelyben Burg- hardt tanár művésztársulata egy darab mythologiát elevenít meg klasszikus pózok­ban. Csak egy részét soroltuk fel azoknak a folyton változó szenzációknak, amelyek a Royal-Orfeumot az uj vezetés rövid hat hete alatt Budapest legnépszerűbb színpa­dává tették. A budapesti előkelő világ leg- zárkózottubb tagjai, akiket még sohasem láttak éjjeli mulatóhelyek nézőtéren, való­sággal tódulnak a Royál-Orfeum előadásaira, ahol ízlés, nívó, gazdag eszközök és fenome­nális attrakciók hirdetik az uj varieté diadalát. Az 1909. évi újdonságok figyelemre méltók.-— Elsőrendű gyapjúszöveteket ■ ■■■■ ■ = Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár Deák-tér 21. Utólér keletien olcsó árak! pUft 7-16 Utolérhetetlen olcsó árak! Női costum m szövetek mm — nagy választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom