Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-07 / 49. szám

TÁRSÁBA LMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MR6H3JSM MWDEN KEDDKH.

—=AZ ELi FIZETÉS ÁRA: ==*=

&SM* . . • kor. I Negyedévre I kor. M Ö1L

•óro .... 3 » I Egyes szám ára . ffi > Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZEBKESZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL,

a lap saeUami részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések fa hirdetések is küldendők:

= Morvái János Unyvnyomdája Eötvfik utcza 6 ik sz. alatt =

TELEFON-SZAm : 7Q.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

II1DBTÍ8EK

o lap UaééMvatalákaa a legolesfaé árak Mellett Átvétetnek. Njüttér garmood sora 2D fillér.

Hirdetések díjjal elSio fizetendők.

Tisztujitás.

Tegnap délelőtt fél II órakor tartotta városunk közönsége tisztujitő közgyűlését . a főispán elnöklésével. A bizottsági tagok majdnem teljes számban vonultak fel, mert bár a dolog rendje az szokott lenni, hogy a volt tisztviselőket újból egyhangúlag megválasztják, ez alkalommal előre látható volt, hogy a közigazgatási tanácsosi állásnál., erős küzdelem lesz. A mi tényleg be is következett, s hozzá tehetjük, hogy a tulajdonképem tisztujitás maga ez a választás volt, amely azzal végződött, hogy a közgyűlés többsége Árokháty Vilmos eddigi köz- igazgatási tanácsossal szemben Ferenc Ágoston tanácsjegyzőt választotta meg.

Szokatlan dolog és eddi» csak elvétve volt reá eset, hogy a régi tisztviselőt elejtsék, s ha előfordult is, bizonyára benne volt a hiba, ha megtörtént. Nem is volna helyes ezt a rendszert életbe léptetni, mert gyakori ismétlődés esetén teljesen bizony- talajnjiá válnék a közszolgálat és a tisztviselő feje felett állandóan ott függne a Damokles kardja, még ha arra okot nem is szolgáltatna. A mint, hogy Árokháty Vilmos sem szolgáltatott, mert hiszen ő állandóan pontos, lelkiismeretes hivatalnok volt, a ki kötelességét mindenkor teljesítette, a mit különben tényesen támogat a szavazatok szép száma is, a mely az ö érdekében esett az urnába.

De viszont Ferenc Ágoston a győztes versenytárs is érdemes egyéniség,- a ki a hivatali állásban nagy munkaerő, | ezenkívül még a társadalmi életben is szerepet visz, alig lévén egyesület, ahol jegyzői, titkári vagy másféle megbízatást ne teljesítene. És ezek az érdemei már megvoltak akkor, a mikor 4 évvel ezelőtt épen a közigazgatási tanácsosi Állás*’ál szembe került Árokháty Vilmossal és egy kandidálási hiba miatt kisebbségben maradt. Köztudomású dolog, hogy annál a választásnál a kijelölés megtörténte előtt alig néhány bizottsági tag gondolt arra, hogy Árokháty Vilmosra fog szavazni, a kijelölés megtörténte után azonban a többség mégis ö mellette nyilatkozott, mert a bizottság egyik teljesen kvalifikált pályázót nem jelölte és a miatt a felzúdulás oly nagy volt, hogy még azok közül is sokan, a kik különben Ferenc Ágostont akarták, nem reá, de Árokháty Vilmosra szavaztak

" Nyilvánvaló volt tehát már akkor, hogy az Árokháty Vilmos elhe- lysaküdésiL caak-.iíLeig.lenes, s mi helyest az alkalom piegjön, újra döntés alá kerül, hogy ki legyen a közigazgatási tanácsos. Ez egy különleges eset, a melyre az általános szabályok nem alkalmazhatók. Itt nem egy tisztviselő tört a másik ellen, hanem egy önhibáján kivül mellőzött érdemes tisztviselő újította meg a pert jogos igényének elismerése iránt.

Nincs a közgyűlésnek bizonyára

egyetlen olyan tagja, a ki ne sajnálná Árokháty Vilmost, a mint hogy annak idején épen úgy sajnálták Ferenc Ágostont, a kt ártatlanul szenvedett vet'ességet .és viselte keserűség nélkül,

I legfeljebb annyit telt, hogy még többet dolgozott, mint azelőtt Ezeket méltányolta a többség, a mely legyőzve minden egyéb tekintetet, a*z újított pert? úgy döntötte el, hogy most Ferenc Ágostonnak adott icrazat.

Ily módon megüresedvén a tanácsjegy zöi állás, közgyűlés tanács- jegyzővé dr. Pap Zoltánt, I. oszt.' jegyzővé dr. Pirkler Ernőt és II. oszt. jegyzővé- Székely Endre rendőrségi Írnokot választotta meg. A többi állásokban változás nem történt.

A főispán megnyitó beszédében komoly és lelkiismeretes munkára hívta fel a bizottsági tagokat, mire a polgármester saját és a tisztikar nevében a főispánnak és a közgyűlésnek a múltban tapasztalt jó indulatért és támogatásért, köszönetét mondván átadta a hatalom jelvényét, | város pecsétjét a főispánnak. Erre TiK'gAlakittatott a k tjcdöld-'-bf^crrisAg- Uray Géza, Korányi János, Hehelein Károly, Jákó Mihály. Veréczy Antal és dr. Fejes István tagokból, a szavazatszedő küldöttség pedig dr. Le- hoczky János elnöklete alatt dr. Haraszthy Béla és Ekker János tagokból, jegyzőjévé dr. Glatz József választatván meg. Ezt megelőzőleg minthogy a tisztikar mandátuma megszűnt, a választás tartamára a rend fentartáoával megbizta főispán Tankóczi Gyula főkapitányt, a tiszti-ügyészi teendőkkel dr. Veréczy Ernőt és a jegyzőkönyvvezetésével dr. Antal Lászlót.

A kijelölő bizottság jelölése alapján közgyűlés első sorban dr. Vajay Károlyt választotta meg lelkes éljenzéssel polgármesternek, a kit küldöttség hivott meg és a ki meghatva mondott köszönetét a főispán üdvözlő szavai után az újból megnyilvánult bizalomért és az esküt letette.

Kőrösmezei Antal főjegyző, Bartha Kálmán gazdasági tanácsos, dr. Lénárd István árvaszéki ülnök, dr. Antal Sándor tiztifőügyész, dr. Papp Ottó községi biró, Deinkö Sándor közgyám, KertészfFy Gábor pénztárnok és Fürst Viktor pénztári ellenőr egyhangúlag lettek megválasztva.

Szavazás csuk a közigazgatási tanácsosi állásra lett elrendelve, melynek eredménye, hogy Ferenc Ágoston 41, Árokháty Vilmos 37 és Benyovszky Pál 1 szavazatot kapott. A két aljegyző dr. Pap Zoltán és dr. Pirkler Ernő egy fokkal előbbre ment, a meg- p üresetbett' Ih osztí* aljtügyíOi" áftásfa pedig a két pályázó Székely Endre és dr. Lipeczky Ágoston közül közgyűlés közfelkiálltással Székely Endrét választotta meg.

Ezután a főispán kinevezte tiszteletbeli tiszti főügyészekké dr. Nagy Barnát, dr. Biró Elemért és dr. Veréczy Ernőt, t. tanácsossá KertészfFy Gábort, t. alkapitánynyá dr. Papp Ottót, t. ren- dörfogalmazóvá Kiss József rendőrTÁRCA.- NNDMMi

Csejtő Anna.

Irta: Marosán János.

Nándorfehérvár várának viharedzett, ütött-kopott falai . büszkén magaslunak ég felé. A kellemes májusi lég' lágy meleg fu- valma nyaldossa a büszke várfokát, a tavasz gyöngéd fuvalma úgy öleli át a nagy várat, mint a forrón szerető édes anya gyermekét.

A várnak u Duna felé néző oldalán néhány ablak nyitva van. A vár egyik termében Hunyadi László a var ura s parancsnoka, a nagy Hunyadi fia, hatalmas alakja tűnik fel. Mohón szívja tüdejébe az ablakon beözönlő kellemes, balzsamos tavaszi levegőt s mérges, szúrós tekintete nyilakat lövel — Buda felé* Ma felette haragos a „nagyút-“ mert a gorioszlelkü Ciiley folytonos ármánykodása ismét megzavarta csendes birodalmát — Nándorfehérvárt, hol igazi babér- jain pihent a bős Hunyadi ivadék. Az. övé. Volt Nándorfehérvár, magának vallotta, ragaszkodott hozzá szorosan, elválhatatlanul, ount anya keblén csüngő gyermek. Joga is volt ahhoz, mert atyja, a hős, a dicső Hu nyadi vére szentelte meg, n dicső -hős keresztény magyarok életével fizették meg a drága vért.

Hunyadi László összehivatta hü vitézeit, kik tántoríthatatlan ragaszkodással csüngtek a Hunyadiakon.

— Jön a király és Ciiley — szólt Hunyadi László — szemeit végig hordozvu az önfeláldozó vitézeken, elakarja venni tőlünk Nándort, de én erre azt mondom hőseim, hogy mig Hunyadi él, élni fog Nándor re.

— Hadd jöjjön a király, most épen jókedvünkben talál — szólt egykedvűen az öreg harcos, Szilágyi Mihály.

— Jól mondod bátyja, — szólt Szilágyi Erzsébet fia, — most épen jókedvünkben talál.

— Megvívtunk már törökkel, tatárral — mondja Hunyadi főviteze : Csejíő — meg- vivunk mo9t már magyarral is. Ciiley is megadja az árát, hogy leráodult Nándorfehérvárra, erre esküszöm török vértől rozsdás fringiámra.

— Lassan, lassan s csendesebben jó vitézem Gsejtő, jól tudom, hogy vitéz vagy; ezer török halála hirdeti rettenetes karod dicsőségét, de az ármány, n cselszövés, Ciiley furfangja vájjon hősi kardod hegyire kerül-e?

—i Nem a hegyire, hanem a markolatára, jó vitéz kapitányom. ~

Ezután a nándorfehérvári hősök a nagyteremben mécsvilág mellett egy diófaasztal körül, ülve tanácskoztak a király és Ciiley fogadtatásáról.

Sokat tanácskoztak | hősök, végre abban állapodtak meg, hogy a királyt kíséretével beeresztik a várba, de ügyelnek minden ármánykodásra | minden eshetőségre készen lesznek. Ezután a vitézek eltávoztak s Hunyadi Lászlót magára hagyták. A várszoba, melyben a hős Hunyadi-fiók magában maradt, már kezdett besötétülni, gyenge mécsvilág világította be annak kis részét. Hunyadi László mély gondokbu merülve ült a kerek asztal mellett, majd ismét felállt, s sétálva járta fel és alá a hatalmas vártermet. A várszoba csendes, nesztelen, csak a nagyur csizmáinak kopogása szakította félbe a mély halotti csendet. Hunyadi egyszer megáll, élénken figyel és a figyelés közben borongós ■ arca kezd derülni s vig boldog mosoly váltja fel a mogorva szomorú arckife- jezéV. Női ruhasuhogás hallatszik a szomszédos termekből, Hunyadi boldogan tekint a közelgő Bzép nő felé, kit egy pár pillanat múlva karjai közzé zárt.

— Itt vagy ismét jó Annám — szólt. Hunyadi — eljöttél megvigasztalni?

— Eljöttem — válaszolt Csejtő Anna — hogy ismét lássalak, hogy ismét szerető karjaimba zárjalak. Követni foglak utaidon jó i rossz sorsban egyaránt.. j De mit is beszélek én itt össze-vissza mindent... Én és a nagy Hunyadi fia .., messze vagyunk egymástól .. I messze, messze.

— Nem jól beszélsz Anna. Én szeretlek téged s te enyém leszel. Miért nem volnál te méltó hozzám | Atyádnak — a hős Csejtő Pálnak — homlokát majdnem unnyi dicsőség, vitézség övezi mint a Hunyadiét,

magyar hősnek leánya méltó hitvestársa lesz Hunyadi ivadékának. Ki szegül ez ellen?

— A sors, a kegyetlen sors, a beláthatatlan jövő...

Hunyadi, a hős, e pár puszta szóra megrezzen. Ágyuk dörrenése, csatafegyverek ropogása, a harci lárma, a haldoklók hör- gése egy arcizmát sem mozgatta meg, de e pár szó, e néhány pu9ztu szó megreszketette egész valójában.

— Szólj, beszélj, mit látsz te a jövőben ? Kérdi izgatottan Hunyadi és megragadja Csejtő Annát, ki bámulatos nyugodt- eággal mondja.

— Eh semmit, csak úgy mondtam, nem volt akkor egyebet mit mondani. Ne haragudj jó uram, Hunyadi László, látod, nem vagyok hibás, sokszor nem tudom mit cselekszem, oly gyenge, oly nyomorult vagyok.

Hunyadi megnyugodott, szeretettel ölelte magához Annát s boldogságtól sugárzó arca elárulta, hogy Annát nagyon szereti.

— Tehát enyém leszel —J kérdi Annát — és senki másé?

— A tied hős uram, vagy a halálé.

— Ah, ne beszéljünk most a halálról, mondd inkább, hogy szereted az életet, a szép tavaszt, balzsamos levegőjével szép madárdalaival, szereted mindezt a mi téged boldoggá tesz, szeretsz engem is, mert én is boldoggá akarlak tenni. Anna, vigadjunk!

— Vigadjunk, feleli Anna, vigadjunk, mig élünk ! Hah, de mit hallok, kardesör- tetés, férfihangok, vagy csak képzelődöm taEGÉBEEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női és gyűrnek valódi cbevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.