Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-26 / 43. szám
Huszonhatodik évfolyam. 43-ik szám. Szatmár, 1909 október 26. C TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ARA Egész évre ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . . . 3 » | Egyes szám ára Ifi » EOzaégek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Nemű János Mayvnyomdája Eötvis-atcza 6-ik az. statt = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Mim»ETÉ8BK a lap htadéMvatalákea a lapatasébb érek mellett fWvétetnsk. Njttttér gamma* amra 2D ftllér. ===== Hirdetéaak díjjal elfize fizetendők. n w A drága megélhetés. Bár merni forduljo i a* ember, naponta, mindenütt hallja a siránkozást: hogy nem lehet megélni, mert minden: élelmi cikk, ipari szükséglet és ruházat oly drága, hogy szerény kasszánk majd-majd, hogy csődöt nem íjriond. Nagy fáradsággal, sokszor ön- mestagadássál k-iizd az ember a jelen- nel. Még jobban irtózik s fázik ha a jövőre gondol Ptdig nem ok nélkül. Láthatjuk, hogy amely irányban s különösen az élelmiszerek terén megindult a drágulás, nyugvó pontra még nem érkezett. A legfőbb élelmi cikk, I kenyér, már elérte sőt talán már el is hagyta a keserves hetvenes évek kenyér árait, dacára annak, hogy ma már a gőz és villamosság korszakát éljük és dacára annak, hogy ma kétszer annyi kenyérnek valót termelünk mint ezelőtt negyven évvel. Még az sem okolhatná meg rendkívüli megélhetési állapotainkat, ha p. o. arra is hivatkozhatnánk, hogy hát hiszen az emberiség megszaporodott. Igaz, hogy nem voltak az utóbbi időkben Európában számot tevő emberirtó háborúk, sem járványok, de ezzel szemben ott áll az emberiség haladása és összehasonlíthatatlan produktiv munkássága. Az évek terméketlensége sem okolhatja a drágaságot. Ha voltak, amint voltak is, a legutóbbi időben gyöngébb fizetésű évek, nem lehet mondani, hogy általános rosszak voltak Nem TÁRCA,-• «ocjQGjn»« — A virtus. Irta; Nógrádi László. — Már tudniillik . . . Ennyit mondott az öreg Kánya minden bevezetés nélkül, aztán elhallgatott és belemeresztette bozontos szemöldöke mö-é rejtőző éles szemét a ■ /.. , C* J holdvilágos mezőbe. Ketten ültek a pi-lákoló tűznél: az öreg Kánya, meg egy fiatal legény ember, akit közönségesen csuk Fecskének hívtak. Mindakeiten pásztorok voltak. Az öreg száraz, szikár, mint a füstölt hús, fekete is volt mint- a füstölt oldalas. A balatoni nap megperzselte, megégette, meg is aszalta. Lom- bős ősz haja vállát verte, kampos orra keményen ugrott'ki vékony arcából. Látszott rajta, hogy izma kemény s ruganyos, mint az acél. A Fecske még süvölvény, fiatal, hetyke, lányos ábrázatu, alig göndörödő a huju»za, de azért széles vállu s bikanyaku. Mindaketten hallgattak jó ideig. A legény sejtette, hogy az öreg Kánya valamit .«kar. Hatalmas kezét hanyagul tartotta görcsös somfa botján s egykedvű arccal nézett a tüzbe. Várta, mi lesz. Az öreg kánya szeinhunyoritás nélkül Nézett be 1 holdvilágtól elmélyedő mezőbe, termett cgy-két féle élelmi cikk elég- bőven, de kárpótlást nyertünk más kettőbe. így az általános rossz esztendő minősítést elkerülhettük, nem I úgy mint régebben. Ezekből ítélve, nehéz megélhetési • © visszonyainkért, nem a mostoha időjárásokat okolhatjuk, hanem önön magunkat : az embereket. A szegény földtnivelö és gazda belefekteti évente egész munkásságát földjébe 8 várja Istennek áldását. Ez a legtöbbször nem is marad el. Arat is, csépel is s látszólag jó árakat is seper fel, de nincs benne köszönet. Amint jön, úgy megy el. A gazda itt igyekszik a maga bérét kivenni. Az iparos meg a gyár viszont a gazdát keféli meg, mivel mint mondják erre az élet viszonyok kényszerítik. Akárhogy vesszük a dolgot, mentő igazság mutatkozik itt is ott is. Nincs azonban igazság ott, ahol aratnak, ha nem is vetettek. Aratni pedig, spekuláció utján nagyon sokan aratnak.* 1 Az emberi furfang, más ember társak félre vezetése, a mások keserves munkáján való élősködés, feldíszít ve kii- lömbnél-kiilötnbebb köntösben, manapság nem csak napirenden van, hanem még tele torokkal is kiabálnak, hogy néikülök nincs élet, nincs kereskedés, nincs pénz — szóval nincs semmi. Es ez igaz is. Azzal a megjegyzéssel azonban, hogy az ily ember társaink buzgalmát betevő falataink jó részével kell megfizetnünk. A spekuláció, az üzlet teszi megélhetésünket tarthatatlanná. Soha sem láttunk, se nem tapasztaltunk még oly üzleti tevékenységet, mely oda irányult volna, hogy az élet szükségletek forgalmában, az arany középút megtartásához vagy erre való törekvésében nyilvánult volna. A spekuláció, a megnem érdemelt hasznot, az igazi emberi munkásság kárára a szélsőségekből meríti. Árakaj; emel, vagy árakat nyom le. Ezeiöft é vekkel a Kenyérfélék ára oly I alacsony volt, hogy a termelők ráfizetéssel dolgoztak. Természetellenes volt az is. Nem vette hasznát senki, sem iparos sem kereskedő, de még a legintenzivebb fogyasztó a hivatalnok osztály sem. Csak éppen azok, akik az ily helyzeteket saját érdekükben megtudják teremteni. Akkor sem termett több mint ma. Ma sem terem kevesebb mint akkor s a külömbözet mégis mily óriási? A drága megélhetést sokan azzal okolják, hogy maga az emberi társadalom változtatta meg. Sokkal igényesebbek, sokkal költekezöbbek, amellett sokkal szegényebbek is az emberek mint ennekelőtte. Hát ez az utolsó állítás igaz is lehet, mivel az emberi vagyon lassan, észrevétlenül átszivárgóit és szivárog ma is oly zsebekbe, melyeknek igazán üreseknek kellene maradni, mivel a furfangon kivül erre más jogcímük úgy sincs. Igényesebbek az emberek, többet is szeretnének költeni I jobban élni, mert hát többet is keresnek és észszerűbben is dolgoznak. Ezelőtt egy pár évvel a marha ára volt olyan, mint ma az életne- müéké. Nem lehetett húshoz jutni. Ma a vásárokon a marha majdnem ingyen kél 1 Azért a hús elég drága. A lábbeli és egyéb megmunkált börnemü ára nem csak hogy le nem szállott, hanem még egyes cikkeknél emelkedőben is van. Ide is elérkezett a modern élet sok fekélye. Itt vannak p. o. a kartelek. Kartel vasban, bőr, posztó, fehérnemű és egyéb mindenben, amik a mindennapi élethez tömegesebb mennyiségben szükségeltetnek. A fogyasztók, az emberiség milliói, ezeknek zsebében vannak. Ok árakat szabnak és parancsolnak, mi szegény fogyasztók fizetünk és legfeljebb panaszkodunk. Kenyér, lakás és ruházat! Az oly családfő, kinek 6—7 családtagból áll a családja, sokszor vakarhatja fejét hetenkint. Egyszer 22—24 krajcáros liszt számla, másszor cipész, szabó, bolti kontó stb., ezek tetejébe lakásbér, fa, cseléd, fuvar stb.- mind oly dolgok, melyek szép summákat húznak ki az ember zsebéből. Még az olyan ember, akinek havi mérlege dacára szép keresményének, plusz nélkül is zárul be, hallgasson, mert hányán vannak, kik kölcsönhöz vagy hitelhez kénytelenek folyamodni, hogy elviselhetetlen terheiken ideig óráig segíthessenek. J,Í«ÉKKEZTF>K !!! az fözi Messzünuen, mint egy óriási fényes bádogtányér, a Balaton síkja ragyogott fel. — Nem akartam szó DÓlkül. csak úgy gáncsot vetni beléd, Fecske . . . Érted már, ugy-ef — mondta az öreg Kánya a nélkül hogy fejét a legény felé mozdította volna. Megint elhallgatott. A legény urca lángba borult, de azért egy arcizma se mozdult. — Miről is beszél, Kánya urum ? — szólt hetykén a rujta kapott ember tete- tésóvel. — Miről, az áldódul, te Fecske ... Ne bolondozz velem . . . Nem szeretem a tréfát, mikor számadást teszek. — Szólt Kányu s izémé mint a vasvilla szegeződött neki a legénynek. — Hát persze, hogy miről. Csak megmondja, ha számolni akar, mondta élesebb hangon a legény. Állok a számadás elé. Fecskének hinak. — Én meg Kánya vagyok . . . De te orozó tolvuj . . . Tilosban jártál. — Mijét loptam-el ? — No fortyogj, Fecske. Már itt hiába I beszed. Kutya csahol, eb ugat, meglop tad a becsületemet. - 1 — Én? — Te. — Hogy lehet uz? — Elcsavartad az asszonyom fejét. A legény kicsit megmozdult. Fólrébfc taszította a botját s kelletleu mosolylyal pödörintett egyet csipetnyi bajuszán. — Az asszonyáéi ? . .. Hát lehet ?• . . . Minek vett el olyat, aki nem a kelmed korához való. De már az utolsó szónál mindaketten talpön voltak. Lobogó indulut égett a szemükben. Három lépésre álltak egymástól. A roppadozó tűz végig simította szennyes pásztor öltözetüket g ragyogva siklott végig a két görcsös, hosszú somfa juhász boton. A legelésző két uyáj csengője nyugodtan szólt. A békességes, csendes éjszakában más nesz se hallatszott. Szemhunyoritás nélkül nézték egymást. A hatalmas juhász komondor hempergőzve játszott a harmatos füvön, de mikor gazdáik felálltak, hirtelen szétváltak. Mintha ők is érezték volna, hogy valami készül, odusompolyogtak a tűzhöz- Leült mindakettő | előbb tanácstalanul nézett egymásra, de aztán, mikor megperdültek u botok, fogvicsoritva fordultak szembe egymással. Még csak a botok pörögtek. Juhász tempó ez, nem is ért más emberfia hozzá. Két ujj között úgy forog a bot, hogy nem is látni. Reszkető, gyönge ujj nem bírja a nehéz somfa husángot, acélból van az a kéz, a mely ezt a virtust tudja. Pörgött a bot, sivitott, zúgott a levegő. Csak úgy szakadozva eregette Kánya is meg Fecske is a szót. — Eb tempó. — Kutya állja. —- Ha állja. — Én se állanám. — Te se, Fecske. — Nem, öreg Kánya. — Tejföl gyerek. — öreg aludttej. — Én ? Te senki — — mondod. — Lassan a nyelvvel. Aztán sértegetni kezdték egymást. .— Mennyecske köilött. — Fiatalnak való az öreg Kánya. — Szőröztél vóna, de loptál. — Lophattam. — Tisztességgel nem kaptál, mer kapca vagy. Egy bosszú káromkodásba fűlt bele a legény szava s a pörgő botot gyorsan, mint a villám, marokra kapva, Kánya felé vágta, Csak egy csattanás hallatszott, aztán megint szembeszálltak egymással, szinte mozdulatlanul. De már zihált a mellök az indulattól A két kutyu fogcsattogva szükölt minden pillanatban készen arra, hogy egymásra rohanjon. A botcsattanástól megriadt nyáj ijedve terelődött össze, mindeDik u maga csengős rezére körül. Már nem legeltek. Egymái mellé szorulva, bámultak a tűz felé, hol a két pásztor úgy állott, mint két öntött szobor. Csak egy két pillanatig, aztán úgy ko pogott a bot, miut a jégverés a bádogtetőn Röviden, élesen, szaporán. Néha egy-egj tompább zuhanás hallatszott. Ez elevenre talált. Meg-raegtántorodott utána hol ai egyik, hol a másik, de a botsuhogásba szünet nrm állott be. A két kutya már ott hempergett i földön, hanem most már nem játszottak. Ot is párbajt vivtak óletre-hulálra.
