Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-03 / 31. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS. SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Bgísz évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. M évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Kézségek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lan szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Marad Jánsa kinyvnyomdáje Eütvis-utcza 6-ik az. alatt = Tvrr.'P.'FOIf-SZA Xd: : 78­A Szerkesztő lakása : Eötvős-atcza 19-ik szám.------ HIRDETÉSEK =-= a la? WadákbataUtaa a legaiaaátt árak »áttett tátvétetnek NjMttér gnrmoMl sora 20 fittér.--------- Hlrdatéaak díjjal alőie fizetendők. i— A beteg emberiség. Lehetetlen, hogy meg ne borzad­jon az ember azo.kon a statisztikai kimutatásokon^ a melyeket egészség- ügyi lapok közölnek olykor, a beteg emberiségről, A kórházak valósággal zsúfoltak. Budapesten valósággal törni kell magát a beteg embernek jogáért, hogy felvegyék; valósággal könyö­rögve kell oda kiálltam a mentő tár­sadalomnak : Társadalomi én is élni akarok, kérlek Téged, ne ölj meg 1 A t.uberkulótikus osztályon min­den ágyon fekszik egy beteg: Annyira tele van, mint egy forgalmas korcsma. A kettő között összefüggés is van. A mig százával járnak fogyasztani az alkoholt: a kórházakban sem lehet könnyű szerrel helyet kapni. A női osztályok is szerfelett túl­zsúfoltak. A nö^ fele lábon jár, de hány beteg van ezek között, a kik a mellett, hogy szenvednek, még anyai szerepüket is betöltik, sok gyötrődés­sel sok panaszkodással. Fizikai lehe­tetlenség, hogy beteg fának egészséges gyümölcse legyen, a jövő emberi ge­neráció erős testalkattal induljon az élet harcának. De nemcsak a beteg szülők sza­porítják a testi degenerációt, hozzá járul ehhe;s a szellemi túlterhelés is, a mi szociálpolitikai szempontból a legképtelenebb gazdasági rendszer az állami élet fenntartásában. TÁRCA. A Balaton partjáról. Irta: Bodnár Gáspár. Egyik barátom és asztaltársam nagy tengeri útra csalogatott. — Nem megyek!' — Már újra a Balaton ? Jer az Északi tengerre. Ott látasz majd igazi csudát! — Nem megyek 1 Én nem láthatok ott sem nagyobb, tonségesebb csudát, mint a Balaton partján. — No-no! — Barátom! Az Északi tenger haragja, a Keleti tenger ragyogása, Az Adria paj- zansága, mind meg van a mi szépséges Balatonunkban. M — Mert magyar! — Igen, mert magyur. Olyan, mint a magyar ember lelke. Csudás, őszinte, _ nyilt. Egyszer csendes, máskor emlékein ringó. Majd borongó, olyikkor viharos,- sőt tom­boló, féleraletes, mint a Bánk-bán lelke. Es? Szives, vendégszerető, mint egy bájos asszony, milyent Isten csak a magyar föl­dön teremthetett... Sehol máshol. — Költő vagy. A fantázia embere. * * * Figyeljük csak meg az iskolai túlterhelést. A prelegáló tanár meg se gondolja, hogy a tnikor ö trigono-' tnétriai tételeket vezet be, hogy elő­adásának felfogásához egyforma mé­retű agyak kellenek 1 a inig az uzson­nára is caviárt, 'szardíniát és sonkás zsömlyét falatozhat a gazdag ember fia, addig a szegény ember gyereke silány sován}r koszton tengődik hete­ken át. Micsoda szellemi produkció kell ahhoz, hogy az a szegény fiú annyi latin leckét, annyi matematikai képet véssen a fejébe 1 Ezzel szemben lehetne valaki, a ki azt mondhatná: hogy a ki nem birja ki ezt a szellemi tornát, hát Uram Isten menjen el suszter inas­nak. A csirizes tál nem olyan nehéz. Van elég gazdag fiú, tanuljanak azok. Igen ám, de a gazdag fiúnak is meg­vannak a maga szellemi tortúrái. A gazdag fiuk nemcsak logarit­musokkal és pszihologiával foglalkoz­nak, hanem szabad óráikban franciát, angolt tanulnak, naponta 2—3 órát zenélnek, úgy, hogy egy ifjú ember napi 10 —15'órát tőit örökös szellemi munkában. Innen van, hogy a hussal-borral táplálkozó gazdag tanulók között is igen sok a rossz tanuló: mert a túl­ságos szellemi foglalkoztatás megtá- madja az idegrendszert és ez nem képes a nagy reagáló erőnek ellen- állani. Mindezek előidézik az idegességet. É o o s Uram Isten, hány ideg beteg em­bei* van a kórházakban 'és szanató­riumokban. A legtöbb idegbeteget a szellemi megerőltetés viszi a kórhá­zé kba, sokszor ez teríti le a boncoló asztalra. Persze: a tanulástól megcsömör- lött ifjúság, mihelyt a tanulástól megszabadult, siet kiaknázni öröm forrásait. Ez is hány beteget ad a kórházaknak. Még a falusi nép egészsége mond­ható ideálisnak. Bár a rossz gazdasági esztendők az egészségre is káros ha­tással vannak és az alkohol fogyasz­tása itt is rémesen pusztít és gyilkol. A jobbak kötelessége, hogy a népet kiragadjuk a romlásból. Mentői több agitáció, anuál több siker. A kivándorló országban súlyos feladat, hogy az itthon maradt nép egészségét ápoljuk, mert a magyar nemzet dicsőségben csak akkor növe­kedik, ha minden embernek különb fia lesz, mint az apja volt. Fraeastoro Jeromos tankölteménye a francia kórságról. Fordította szemelvényekkel és magyaráza­tokkal kísérte: Dr. Szatmári Imre. Nemcsak a közegészség, . közerkölcs, hanem a művelődés történet, a közügy, a humanismus minden barátja örömmel olvas­hatja végig azt a derék munkát, mely a minap a könyvpiacon megjelent. Fraeastoro Jeromosnak, egy a XVI. század első felé­ben viruló kiváló orvo-költőnek remekszép tunkölteméoye ez a könyv. Magyarra mind Ha vég ig mégy a- mintegy nyolcvan kilométer hosszúságú Balaton mentén: akkor fogod csak igazán megismerni azt a csudás harmóniát, melyet csak az Isten keze hord­hatott össze igy. Vulkanikus kopár, szikla ormok, ősidők félemletes szikladarabjai; viruló, zöld hegységek szőlőerdőikkel, majd <fry egy völgy, síkság, csererdő, domb. Tihauy meg éppen úgy fekszik u Balaton­ban — írja Vas Gereben, — mintha a Bakony vízbe mártaná a lábát. Valóban csudálatos geológiui alakulási . . . Ültem én már tenger parton is. Ott a tündér, de szomorú Miramare szikla­ormánál. A végtelen tenger borult el élőt- tem. Mintha az egész világ vízből állana. Megvallom, e végtelenségnek érzete szinte megdermesztette lelkemet. Az ámulat, a csudálat elvette lélekzetemet. Oly kicsinek éreztem magam, mint egy porszem. Akinek nincs szive, lelke, gondolatu, érzése, akarása. S most itt ülök tündér Balaton part­ján. Mily különbségi Elmerengek a fönsé- ges panorámán. Csábítóan nyugodt a tó. Szinte ölelésre hív. Ég és viz áthutóan kék. A nap már lemenőben. Búcsúzni készül. Sugarait utóljára szórja szét a tó vizén. Egy pár perc és Badacsony irányában vég- bucsut int. Lassan libegő vitorlások siklanak a viz tükrén és egyszer csak felhangzik a dal. Szivet kapó, drága dal. A Balaton dala. Csudálatos, hogy ez a tündér tó nem csak villanyos áramot, vas idegeket, nem ez ideig nem volt lefordítva. Most egy ma­gyar orvos vállalkozott a tolmácsolására. Soknn, még a jeles szaktudósok közül is fö­lös számmal, költői ábrándozásnak, csapongó képzelet szülöttjének tartják ezt a munkát, az irodalomtörténet azonban u mű bámulói­nak véleményét tette magáévá, mely szerint alig van könyv, mellyel a nemi egészségtan tanácsaira leginkább rászorult fiatalság lei­kéhez jobban hozzá lehetne férni, mint e költői szépségei mellett is merőben tudo­mányos tankölteménnyel. De nemcsak u költemény értékelése körül folyt a vita. Sokan megütköztek rajta, hogy ily csúnya téma tárgyalására versforma választatott. De csuk mellékesen említve, hogy Plinius szerint naturulia non sunt tur- pia (a mi természetes, az nem rut), tudnunk kell, hogy e bajnak egész nagy, kötetekre rugó költészete van, hogy pl. Villalobost, ki e betegséget szintén versekben tárgyalja, bírálói a spanyol remekírók közé Borozták, hogy Simon .de Covino szintén hexameterek­ben vázolja a pestist, a döghalált, mely u fentnevezett bajnál egy cseppet sem fensége­sebb betegség. Luerétius is vers formában ismerteti a természetet s ebben Epicuros bölcseletét, a pestist, a bélpoklosságot, e bi­zony épen nem költői tárgyakat. De nem is mindig a tárgy a fő, hanem az előadás módja. Élvhajbász, ledér tollú iró kezében a legszentebb gondolat Í9 durva otrombasággá fajulhat, viszont arra is sok példa van, hogy prózai, sőt rut tárgyat tflrhetővé, sőt széppé varázsolhat a költő fantáziája. így Fracas- toro műve az illem, tisztesség, szemérmetes- ség maga. Wieland szerint Fraeastoro mű­vét a szűzi ártatlanság is pirulás nélkül olvashatja. Fraeastoro nagy orvos, nagy termé­szettudós, nagy költő és hazafi volt. Mint korának valóságos polyhistora, természettu­dományi iró, bölcsész, csillagász, orvos, költő egy személyben. csak világhirü halakat, nem csak kagylót, nem csak sastekintetü halászt... de dúlt is termel. A Balatonnak egész dalkincses bányája van. Élete, valóságos élete van neki. Egy­szer muzsikál, ahogyan talán a világ első muzsikusa sem játszik. Máskor a gordonka húrjain szalad végig. Aztán furolázik, mi­kor hullámait csendesen huzza vissza-vissza a partoktól. Most egyszerre a világ leg­hatalmasabb orgonáján viharzik, majd tom­bol, mint a forradalom riadója. ... És mikor elcsendesül regét-regére halmoz. Aztán mesél. A monda az ő lelke. A rege, a monda a multté. Mikor mesél... keblén úszó csónakázókat gyermekeinek tekinti... és a jövendőről beszél... mesél. Úgy vanl Élsz te Balatoni * * * — Adj’ Isten jó estét bátyám uram I A vén halász rám mereszti sas tekin­tetét. Komoran, mint akinek talán hálóját nem követte szerencse. Mert a halász is olyan, mint a bányász. 0 is a szerencsével viaskodik. — Adjon. Isteu, vidult ki az arca, mikor rám ismert. — Hát csak hozta Isten, újra hozta, barátkozott emberségesen. — Hogy — miképpen zúgott a tél bátyó ? Be’ szeretném egyszer látni ő fen­ségét, má’ mint a Balatont, amúgy ziman- kósan, WtíYEIj MEZTETÉS!!! MT Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók! Es én itt vagyok a Balaton partján. Hatodszor vagy hányadikszor, bizony már nem is tndom. De azt érzem, azt hirdetem, hogy mintha először látnám. Sokkal fönsé- gesebben, százszor bájosabban, elragadóan, szűziesen. Oh nem költemény ő ! Nem a fantázia tflndérleánya. Nem n költő játéka. Valóság. Igaz valóság. Egyik magyar Írónk a Balatont így festi : — Nézz az égre s meglátod a Bala­tont. Nézz a Balatonra és meglátod az eget. Az ég és Balaton vize együtt sir s együtt nevet, együtt derül és együtt borul. Szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, ját­szik, kergeti egymást. Cseveg, csattog, kia­bál egymásra s ha neki melegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát... Gyönyörű leírás. De a valóság még gyönyörűbb. Eb a kép bármily megkapó, de amit én itt látok... leirhatlan. — Szép a hold az égen, de sokkal szebh a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. Hát miért, kelljen akkor a magyar embernek az Északi tenger messzeségébe vándorolnia? Az Óperenciás tenger ködébe néznie, mikor itt' van ami kedves magyar tengerünk. Szinte csalogat. S ha egy­szer feléje mégy... féltékenyen ölel keblére. Selymes ölelése megifjit, lelkedet, testedet a haza földjéhez láncolja. * * #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom