Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-06 / 27. szám
Huszonhatodik évfolyam. 27-ik s. ám. Szatmár, 1909 július 6. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Névtelen levelek. Olvastuk. hogy egy vidéki városban, öngyilkos lett valaki, mert nap- napután, hogy lelke nem bírta ki a harcot, megakart szabadulni azoktól az emberektől, a kik siettek részvétüket kifejezni akkor, a mikor a férfi lelkét | szenvedés marta és siettek újra névtelen levelet Írni akkor, mikor a részvét szava valamennyire megnyugtatta a felzaklatott embert. Óh mi nagyon jól ismerjük Jágó urat. Minden városban van belőlük elég. Tisztességes orcával járnak, még be is gombolkoznak a rágalmazók előtt; annyira, hogy szinte művészek a látszó becídiletben. De mihelyt rombolni lehet, olyan lolketleuséggel törnek be a famíliákba, hogy az ember ilyenkor tud megszeretni egy oktalan állatot. Ilyenkor tudok én annyi szeretettel nézni a kutyámra. Mert abban csiszoltabb a hűség, ezerszerte, mint' Jágóban. A kutyámban van annyi bátorság, hogy a kit nem szeret, beleharap a combjába, pláne, ha valaki ingerkedik. Jágó azonban, a ki ember és feltett kalappal jár előttünk, a ki előtt sokszor egy város közönsége hódol, elbújik egy névtelen levélben, orvul harap. Betolakodik a családi szentélybe. Itt nagyon szereti a talajt. Mert a nő megvédése még mindig a legnehezebb szerep a világon. Mihelyt védik, már azt mondják: Ahá! nem zörög a haraszt. hiába. Mihelyt kutatjuk a névTÁUCA.- - ooa—e» Hogyha olykor .. .*) Megzenésítette Fehér Jancsi, szatmári híres cigányprímás Hogyha olykor kedvein támad, Odaszólok a cigánynak: Húzd rá, húzd rá... azt a régit!... Meg fi zetem egy fillérig I Rég nem volt már egy víg napom, Bánatom most ebíratom. El siratom, eltemetem, Ne maradjon a híre sémi Hadd széljon_hát az a nátu ! Csapi áros! bort a kanc«óba! Igyunk, fiák, mindhalálig! Ügy sem élünk itt sokáig. Sallay Lajos. *) Mutatvány szerzőnek aug. hóban megjelenő versfiizetőből. leien levél Íróját: már találgatják is, hátha mégis van a dologban valami. Bizonyosan ujjából senki se szopna olyat. A védtelen asszony alig mer kilépni a küzdő térre : fél, hogy botrány lesz a dologból, a legokosabb a mit tehet, elteszi a levelet, hátha egyszer kideríti a vádaskodó, bátortalan, lelketlent. És óh hány liliomszál hervadt már el ilyen levelekre, Istenem 1 És hány család békéje múlott már el a névtelen' levelek miatt. Hány anyát vontak el igy a gyermek neveléstől, hány apát kergettek már az ilyen levelek a kártyához, az italhoz. Az erkölcsi rend megtámadása még nem magában álló pozitívum. Hálás téma lenne kimutatni, hogy a névtelen levelek szerzői még állam va- gyonosodási szempontból is temérdek kárt okoznak. Utaljanak csak a meg- mérgezett házastársak züllésére, a mi a kártya asztalnál kezdődik és valahol a temető egyik sarkában végződik. A mig ezt az utat megtette valaki, roppant sok lelki megrázkódtatáson megy keresztül. Közben a garasok, a remények szerte foszlanak, a mi megmarad az csak az ember keserűsége, mely rendesen valami gyilkos szerszámot ad az ember kezébe. Nem kell megmagyaráznunk, hogy minő forradalmat idéz elő az ember lelkében az a vád, mely a szerető hitvest éri. Lehet annak, az asszonynak olyan a lelke, mint a frisstollu fehér galambé. A vád ott sajog az ember lelkében, mint Shakespeare OtApró levelek. i. Bakonyberek, julius 10. Édes Katicám I Végre vulahnra befejeztük uz iskolai éyet 1 Legutóbbi levelemben megígértem, hogy mihelyt hazakerülök az intézetből, azonnal irok neke'd, tudom, hogy soraim már téged is otthon találnak. Iszonyúan boldog vagyok. Képzeld elvégeztem a negyedik polgárit s egyszerre nugy lány lettem. Úgy szánlak, ha elgondolom, hogy te csak | harmadikat fejezted be s még egy hosszú, unalmas éven át kell magolnod azokat a rettenetes tárgyakat. Der Bing des Polykratis, Der Taueber—németül könyv nélkül, aztán hármas szabály, olasz gyakorlat, a csonkagula köbtartulma, hőtan, fénytan, villamosság ,. j borzasztó el is képzelni. A százéves, harmincéves és hétéves háborúról nem is szólok. És aztán a tanárok és tanítónők vérszipolyozó szekatúrája. Hál’ Istennek, túl yagyok mindenen. Az igaz, van három elégségesem, — számtan, mértan, és németből —, de hát mit törődik evvel egy leány? (Elfog a méreg, ha rágondolok, hogy még miudig rövid szoknyát hordok 1? Könnyű neked, te mindig könyvmoly voltál. Hittantól kezdve csupa jeles. Sejtem, hellójában. És vége a családi boldogságnak. Mindez ellen mit tehetünk? Já* gók mindig lesznek, a mig csak Ot- hellók lesznek. Névtelen leveleket mindég fognak inti Mentői több olvasója lesz, annál többet. Mihelyt azonban az emberek tüzbe dobnak minden olyan levelet, melynek Írója nem merte oda Írni a nevét., a névtelen levelek írói megcsappanak. Nem örökre és nem úgy, hogy irmagja sem maradjon belőlük! Mert mindig lesznek olyan emberek, a kik a névtelen levelekre adnak valamit. Ha nem a szappan lesz a műveltség fokmérője, hanem az igazi intelligencia a szép olvasásban, a jó könyvek forgalmában mutatja a nemzet szellemi intellektuálitását, akkor remélhetjük, hogy talán örök időkre elhallgatnak a névtelen levélírók. Addig is, mig ily lépcsőkre jutna a műveltség és az igazi tudományosság^ addig az emberek fogjanak kezet, a müveit ember úgy is azt teszi — és ne olvassanak el olyan leveleket, a melynek irói lélek nélkül írnak azzal az állatias vérszomjjal, hogy másnak ezzel keserűséget okoznak. Büntessük meg őket azzal, hogy leveleiket összetépve azokat eméssze meg a tűz. Mihelyt nem reagál az érzékenykedés a gálád rágalmaknak a névte len levélírók befogják látni, hogy sokkal nemesebb és férfiasabb a mások családi boldogságát megőrizni, mint azt nyomorultan, gyáván szétdulni. most is első voltál az osztályodban. A hittanról eszembe jut az én tanárom. Csúnya fekete ember, mint egy néger, nagyszerű tanár, de meg nem bocsátom neki, hogy soha sem mert velünk szembe nézni. Egyszóval te csupa jeles vagy most is, de mondd édes elég ez a férjhezmenéshez ? No igen, mert ez n cél.. Hogy is raoudja nem tudom melyik, nagy költő: Férfi sorsa u női Látod, mily gondolataim jönnek, de pardon, egy végzett polgáristának, egy nagy leányjelöltuek illik a jövőbe is nézni. A propos, Kertészéknél — ezekről már sokszor irtum neked — "egy- téli jouron megismerkedtem Szőke Tibor nyolcadgimnázistá- val. Mesésen bosztonozik s egész komolynn udvarolt nekem. Azóta minden zsebpénzét képeslapokra költötte s csaknem mindennap küldött nekem. De képzeld, eleintén alig kaptam egyet-kettőt, mind elfogta a főnöknő, az a vén sárkány s még hozzá büntetésül három ebédnél állanoin kellett. Ekkor tudtam meg, mily tövises a szerelem útja. No, de kifogtum rajta. Véd és dacszövetséget kötöttem egy aranyos társnőmmel Székely Micivel, aki unokahuga Tibornak s egész az év végéig ő volt | postásunk. Szegény Tibor! Áldozata lett nemes szivének. A mathematikából elbukott az érettségin. Sajnálom szegényt, még bottal sem járhat az utcán. Külömben is vége mindennek. Mit gondolsz? Egy végzett nyolcadista Ha pedig aTíuyira alacsony ez a társadalom, bőgj' mindezek után akad névtelen levélíró, aki erkölcsi alap híján névtelen leveleket ir, ha megtudjuk bűnös üzelmeit, közösítsük ki a tisztességes emberek sorából, mert az ilyen ember nem az. Gyilkos, a ki mint a tolvaj sötétben jár, mert nincs önérzete, himpellér, mert nem úriember. A szatmár-nagybányai vasút jubileuma. Ma huszonöt éve robogott az első rendes vonat Nagybánya . kies vidéke felé. Felkoszoruzva, nemzeti zászlókkal diszitve indult első útjára, hogy hirdesse az örömet vidékszerte u jövő-menőknek. Kicsiny erővel, de óriási akarattal küzdött Nagybánya népe, csakhogy megszerezze előhuladásánuk s gyorsabb emelkedésének remélt feltételeit. Két város borult ekkor egymás keblére § mindkettőnek volt s van oka, hogy örüljön a szorosabb összeköttetésnek. Nagybánya egy nagykereskedő emporiumot nyert Szat- márban I megrövidült térrel | meggazdálkodott idővel kincseit könnyebben értékesítheti. Országszerte hires gyümölcsei frissen, zamatosán vitetnek szót- az ország ■ minden részébe. A forgalomnak ő veszi husznát, kies halmai, üde levegője, kristálytiszta vize miatt a nyaralók sókasága keresi fel Nagybánya vadregényes gyönyörű vidékét. Van oka örüluie. De van nekünk is. Gabonánknak, ipari készítményeinknek egy eddig nehezen hozzáférhető vidék nyilt meg u vasúttal. Piucunk szélesedett és még számos előnyök mind arról tanúskodnak, hogy a Nagybányával vuló szorosabb összeköttetés csak javunkra szolgált. A két város mindig rokonszenvezett egymással, most, hogy e jubiláns évforduló erre újból alkalmat adott, és én! Négy évi jog, három évi pruxis, stb. stb., talán tiz év múlva lesz legjobb esetben albiról Én már akkor régen asszony leszek. Hja’ ilyen az élet 1 Katicám, édes, hogy telik a szünidő ? Tudom, jól esik a pihenés a sok tanulás után. Remekül érzem magam én is, de mégis hiányzik nekem a város. Nem az intézet hiányát érzem, hanem három benlakó barátnőmét, akikkel annyi feledhetetlen órát töltöttünk el együtt. Egymás mellett ültünk az osztályban, egymásért drukkoltunk s a súgást egész művészetté fejlesztettük. Nem volt titkunk, amit el ne mondtunk volna egymásnak, együtt sirtunk bánatunkba, együtt vigadtunk, ha öröm érte valamelyikünket. Az igaz, hogy sokszor kikaptunk. Azt mondta | főnöknő, hogy mi vagyunk a legrosszabb növendékek. No hiszen, volt is miért kikapni! Ha silentium alatt összesúgtunk, baj volt, ha az unalmas fizika óra alatt leveleztünk (persze titkos írással), baj volt, ha a játékórán hangosabban elsikitottuk magunkat, 'baj volt | tudja Isten, mi miatt nem volt baj. Alig vártuk az év végét, hogy kiszabaduljunk a tűrhetetlen középkori rabszolgaságból. El nem tudom képzelni, milyenek, voltak ezek a nevelőnők polgárista korukban. Tehát Isten veletek iskola és ti kegyetlen könyvek! Szabad vagyok, mint a madár, élvezem az 'üdítő falusi levegőt, zongorázom, virágot öntözök s az apa könyvtárából elcsent nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = a JL megérkeztek 3MT a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi ichévraux és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők!
