Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-15 / 24. szám

Szatmár, 1909 június 15. r TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:— évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János Hnyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFONNÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ■ZBDEVÉ8BK • lap tóadéhivataláhen a lB|»ts«ékt ink Mellett füvétotnok. Njilttér garmond sora 2D Mlér. Hirdetések díjjal előle fizetendők. Városi közgyűlé: A tárgysorozat elég bő volt, de üzért gyorsan lepergett, mert nem volt közte olyan, a melyik hosszú vitára alkalmat nyújtott volna. A főispán elnökölt, a ki a közgyűlést megnyit­ván, javaslatba hozta a hitelesítési küldöttség tagjait, kiknek megválasz­tása után olvastatott a polgármester havi jelentése. Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intéz­kedéseimre vonatkozó jelentésemet az 1886. évi XXI. t.-c, 73 §-a. pontja értelmében a következőkben terjesztem elő. Városunk önkormányzati és közigazga­tási állapota a törvények és szabályok áltul megkívánt rendnek megfelel s az ügyek el­intézésében és kezelésében akadályok, nehéz­ségek és összeütközések nem fordultak elő. A törvényhatósági bizottság múlt havi közgyűlésében azzal vette tudomásul a Nagy- méltóságu honvédelmi m. kir. miniszter lei- rutát a honvédzenekar áthelyezése ügyében felterjesztett felség folyamodvány kedvezőt­len elintézéséről, hogy amennyiben a zene­kar megélhetési és kereseti viszonyai sokkal rosszabbak uj állomáshelyén, mint voltak Süatmáron, ennél fogva remélhető, hogy a város kérelmének megújítása esetén a zene­kar visszahelyeztetik, mihez képest azon megbízást kaptam, hogy még egy fölterjesz­tést intézzek a honvédelmi miniszterhez. Tisztelettel jelentem, hpgy ezen fölter­jesztést elkészítettem ugyan, azonban Kló bucsár Viünos táborszernagy, honvédségi fő­felügyelő ur 0 xcelleutiájávul folytatott szóbeli tárgyalás után jónak láttam a fölter­jesztést teljesen mellőzni. A főfelügyelő ur öaugyméltósága Ugya­nis kizáMnnk és kivihetetlennek tartja, hogy TAUCA.- - ~»»<30P—»I A jó szív. Ina: Bodnár Gáspár. Hűvös nyári este vojt. Szokatlanul ne­héz, sürü "köd ereszkedett a földre. A vil­lanylámpák fénye is csak iieh-zeiL tört át rajta. _A vasúti állomás felé sétáltam. Sok­szor iszom ott meg uzsonna-kávémat. Mert szeretem megfigyelni azt a hullámos életet. Az utazóemberek ezerféle típusát. A nagyobb vasúti állomásokon valójában egy darab éle­tet, még pedig mozgó életet szemlélhet az, aki nem csak lát, de figyel és így tanul is. Oh ott nagyon solcut lehet tanulni! Nem kellelf, hogy a? állomásig érjek. Már az odavezető utón egy idegen alak közeledett feléin. Csendesen, majdnem sut­togva köszöntött. Azután hasonló halk han­gon beszél: — Uram, van ideje pár percre megál- lani ? Valami beszélni-valóm lenne önnel. — Velem? — kérdezem nyomulókkal. Es botomat önkéntelenül erősebben marko­lom meg. Utóvégre is kellő időben megijedni nem szégyen. — Nem ismerem önt. Kihez van sze­rencsém, — szóltam elég hidegen. | Felség döntése elé csak nemrég terjesz­tett ügyben reánk kedvező intézkedést egy­hamar kieszközölni lehessen. Igen kedvezőleg nyilatkozott azonban Őr-xcellentiáju más irányban, t. i mint cs. és kir. háziezredüuknek tulajdonosa lehető­nek jelentette ki azt, hogy a város mint je­lentékeny vidéki központ ős mint a cs. és kir. 5. számú hadkiegészítő kerület szék­helye háziezredének törzsét két zászlóaljai és az ezrid-zenével megkapja. A köteles diserélió til'ja, hogy ez irányban tett rész­letes nyilatkozatait itt elmondjam. A lényeg az, h°gy helyőrség szaporítás és az elveszett houvédzenekurért más katonai zenekarral való kárpótlás lehetősége előtt állunk. En tehát ennek tudomásvétele mellett arra kérem a T. Bizottságot, hogy nekem eziránt illetékes helyen szükséges lépések tételére megbízást adui méltóztassék. A zárdakert átvágásu ügyében jelen­tem, hogy az irgalmas nővérek zárdája fö­lött fenhatóságot gyakorló róm. kath. püs­pökséggel a békés egyezkedési tárgyalások megindultak s a legközelebbi napokban azon helyzetben leszek, hogy a püspökséggel kö zölhetem a mérnöki hivatal szakvéleménye alapján, hogy a várossal szemben támasztott igényeknek mennyiben tehetünk eleget. A városi takarékpénztár érdekében ta­nulmány tárgyává kívántam tenni a már lé­tező hasonló hazai intézmények szervezeti és kezelési szabályzatát, e célból beszereztem Budapest, Debrecen. Nagykőrös, Pécs váro­sok takarékpénztárainak alapszabályait, sőt B.ircy István di\ B-.Pest város kivá'ó polgár- mestere oly figyelmes volt, hogy elküldötte még a külföldi városok ilyen szabályzatait is. Együtt lévén tehát 1 tanulmányi anyaga igyekezni fogok az ügyet minél előbb a sza­bályszerű tárgyalásra előkészíteni. A múlt hóban vészt vettem csuknein valamennyi h.-é. vasutsuk közgyűlésén. Már az igazgatósági ülések eredményeként jelez­tem, hogy a szatmár-bikszádi és szatmár-er- dődi h. é. vasutak igen kulvező üzleti nye­— Egy szerencsétlen emberhez. Igen, uram. Aki ma^ vesztette el a törvényszéken utolsó perét. És ezzel minden reménységét az életbeD. — Részvéttel vagyok, jó ember. De talán ezen én nem segíthetek. — Nem. Bizony nem! Ezt jól tudom. De nem is arra kérem én az urat. Éhes va­gyok. Két napja, hogy itt, a tárgyuláson va­gyok. Még nem ettem. Vanuuk e városban rokonaim. Én segítettem őket odáig egykor, hogy ina emberek lehettek. De inkább éhen pusztulok el, mintsem tőlük egy kanál le­vest fogadjuk el. Barátaim is vannak. Oh, azok a régi jó barátok ! Ha az emberek mind­nyája tudná, hogy mi ma a barátság? Reg­gel láttam önt a templomban. Segélyt adott a koldusoknak. Pedig azok nem is kértek. Most, hogy önt újra megláttam, elhatá­roztam . . . Tovább nem folytathatta. Elcsuklott. Azután kezébe rejtő arcát és keservesen sirt. Láttálok-e már, mikor az erős, nemrég boldog férfiú sirt? Sir, mint a gyermek. Oh, a férfikönnyek, ha azok forrásai mélyek, iga­zak, hamisítatlanok, megrázok és rettenetesek. Valóban, én reám is leirh ■ tat lun hatás­sal voltak ezek a könnyek. Azt sem tudom, mit szóljak, mit tegyek. Megfogtam karját és a villanylámpához közelebb vittem. És látnom kellett nz én emberem nyomorúságát. A megtört embernek szánandó egész alakját. Maga», öszbecsavarodott férfiú. Kissé már reség. t mutattak fel. Hasonlóan u szatmár- nagybányai h. é. v.-isut üzleti éve is igen kedvező eredménnyel zárult. Egyedül a szat- már-fehérgyurmati vasút üzlete nem bir föl­lendülni, aminek az elmúlt évben részben u vaggouhiány, részben szintén ennek tulajdo­nítható tengelyen való szállítás volt az oka. A szatmár-mátészalkai h. é. vasút épen mu tartja közgyűlését, amelyen azonban saj­nálatomra nem vehetek részt. Annyit a bea­dott igazgatói előterjesztés alapján jelenthe­tek, hogy 5 havi üzleti csonka év 2 8 szá zalékot jövedelmezett. Az uj bortörvény és az annak végre­hajtása tárgyában kibocsátott földmivelés- ügyi miniszteri rendelettel mepállapitott bor- nyílvántartási kötelezettség alul a f'öidmive- lésügyi miniszter a pénzügy miniszterrel egyetérlőleg reudeluti utón fölmentést adott mindazon bortermelőknek, akiknek 4 búidnál, kevesebb szőlőbirtokuk van és palackozással és kismértékben való elárusitással nem fog­lalkoznak. A városi tanács a rendelet kihirdetésé­ről kellőképen gondoskodott. I Bejelentem végül, hogy Domokos La­jos közkórházi gondnok e hó 10 én meghűlt. 26 évig állott a közkórház szolgálatában és mint" megbízható, kötelességtudó hivatulnok a közönség és felebbvalói megelégedésére töltötte be hivatalát. Elhalálozása veszteség a törvényhatóságra nézve. Indítványozom; hog*, a gyásztól sújtott családnak méltóztus sók részvétét .kifejezni. Jelentem egyúttal, hogy a gondnoki teendők ideiglenes elláíá sáról gondoskodtam, az állás végleges be­töltése iránt is intézkedtem s a pályázatot kiírtam. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette és u benne foglalt indítványo­kat elfogadta. Tud omásul vette Darányi minisz­ter köszönö levelét a bortörvény al­kalmából hozzá intézett üdvözletért. meghajlott, de egész lényén meglátszott, hogy úri embír, aki egykor igen jó módban le­hetett. — Tehát elsőben is arra gondoljunk urum, hogy ön éhes. — Bizony majd összeroskadok. Tüstént arra gondoltam, hogy pénzt nem adok neki. Mit és mennyit adhatnék én, szegény napszámos embere a társadalomnak. Aztán, úgy visszarettentem attól, hogy kö- I nyörudománynyal szaggassam fel 1 müveit, I az érzékeny ember sebeit. — Megvendégelem — gondoltam, majd­nem suttogtam magam — magainnak. — Jó uram — szóltam most tnár neki — (szívesen elviszem a közeli vendéglőbe. És megvacsorálunk együtt. — Köszönöm, uram. De éu vendéglőbe nem mehetek. Kerülöm az embereket. így, összetörötten, bizony nem is való nekem em­berek közé mennem. — Biztosítom, hogy külön vacsorázunk. Ketten leszünk. — Áldja meg a jó Isten. Elfogadom. * Útnak indultunk. Betértünk a vasúti vendéglő egy kis termébe. Azonnal vacsorát rendeltem. Soha életemben nem láttáin, hogy em­ber így ehetik, Az | mohóság, amivel az elébe tett eledeleket elfogyasztotta, az a kényszerítő, zakatoló, de elnyomott életösz­.t önnek niegcsendesedése, ami csak pár perc { előtt arcát úgyszólván eltorzította: megfi­I gyelósre méltó j lenség volt előttem. Ez az ember valóbuD éhes volt. De nem kért segedelmet senkitől. Ennivalót sem. Mert s/égyelte I . Éd es Istenem! A társadalom hullámzó tömegében, hányán lehetnek ehhez az em­berhez hasonlók? Szégyenlenek segedelmet kérni másoktól. De talán — ön maguktól is szégyeneik magukat. Elvonulnak az embe­rektől. És inkább szenvednek. Talán meg is halnuk, minthogy könnyeiket lássa — a világ. Az én emberem most már megkönnye- bülten és hálásan tekintett reám. A inig evett, egyetlen szót sem szólott. Talán nem is tudott volna szólaui, ha akar is. Én is hallgattam. Minek is zavartam volna. Egyszerre azonban beszédes lett. És én csakhamar bele láthattam az ő összetört lei­kébe. Egészen jól. Egészen tisztán. Ez a szerencsétlen ember jó szivének az áldozata. Áldozata a jótállásnak. Guzdag ember volt. Közvetlen, kigom- bolkodott ember. Szenvedélye, hogy ember­társán segíthessen. Soha senki nem léphette át küszöbét, hogy segedelem nélkül távozott volna. Azt hitte a szerencsétlen, hogy min­den ember olyan becsületes, mint aminő ön • maga. Lehetetlenségnek tartotta, hogy akit ő egyszer barátjának ismer, az megcsalhassa. TESTVÉREK folyó hó 18.-án érkezik 22 waggonból álló külön vonattal és aznap péntek este 8 órakor tartja megnyitó díszelőadását óriási műsorral. 19. -én második előadás este 8 órakor. 20. -án két nagy ünnepi bucsuelőadás. Változatos műsor!!! Jegyek már mostan is kaphatók: Huszár Aladár könyvkereskedésében. Elfogadta a közpénztár és a különféle alapok 1908. évi zárszámadását. Hozzá­járult, hogy a Kossuth-kerti kioszk bérlőjének szerződése megszűnjön és uj bérlő kerestessék, de dr. Kelemen felszólalására hozzá tette még azt is, hogy a kioszknak megfelelő módon való átalakításáról gondoskodni kell, miután mostani alakjában a kitűzött célt nem szolgálja úgy, a mint kellene. A rendőrök és szolgák részére havi 10 K drágasági pótlékot meg­szavazott. Az aradi vértanuk kivégzési helyének megvételéhez 250 koronával hozzájárult. A Kossuth-ercklye mú­zeum segély iránt folyamodván, e célra 50 koronát adott, s a szatmár- hegyi lovas reudör és a hidi hajdú részére lakáspótlás címén évi 60—60 koronát, a városi kocsisok részére pe­dig fizetésemelés címén havi 10 koro­nát megszavazott. 27 tisztviselő kérvényt adott be, hogy a nyári 2 hónapra, julius éi augusztusra, a hivatalos óra a mos tani 8—12 helyett 7—1 óráig álla I pittassék meg. Közgyűlés kimondta hogy a kérelmet teljesíti, de csal próbaképen és csak 2 hónapra, hanen ezt is azzal a kikötéssel, hogy a pol gármestert felhatalmazza, ott a ho arra szükség van és a hivatal érdek' kívánja, az ettől való eltérésre. Megállapította közgyűlés a f. év ben készítendő mügyalogjárókat, s í szatmári békekötés helyének emlék művel való megjelölése tárgyába] úgy határozott, hogy az ügyet ala * I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom