Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-04-21 / 17. szám
SZATBSTÁR ÉS VX»EBTE. Dezső szobrász Szováta, Izabella háziipari egylet Pozsony, Szövö és himzö tanműhely Máramarossziget, Nagybányai nőegylet háziipari osztálya, Salamon Kálmán Székely-udvarhely, Szontagh Erzsébet és Aranka Budapest, Istvánffy Istvánná Törökbecse, Kosárfonó telep Kökényes. Oklevelet nyertek megyénkből: Vágó Józsefné Majtis, Vad Viola, Jósika Amália, Zsürger Ignácné és Varga Zsuzsika Szat- már, Madarassy Sándorné Gacsály, Los- sonczy Ilonka és Erzsiké Komlódtótfalu, Szombathy Irma Szatmár, Maróthy Sándorné Gacsály, Szombathy Ödönné Szatmár, Kölcsey Zoltánné Tunyog, Tyukodi Flóra Szatmár Cseke, Vajay Irénke és Böszörményi Kata Szatmár, Gellért Aranka Nagybánya, Mándy Gizi Szinérváralja, Stoll Tiborné Nagybánya, dr. Jéger Kál- mánné Szatmár, Oblatek Juci, Kádár Zsóka. Hindrey Ilonka és Radó Amália Nagybánya, dr. Nagy Barnáné Szatmár, Weisz Lajos.té, Steinfeld Jolán, Waigand Anna, Mészáros Mariska és Ida, Boka- csek Ilona és Molcsányi Lili Nagybánya, Pótor Dánielné, Szokol Ziza, Biky Kornél ka, Bertha Károly né, Literáty Ilonka, Kürthy Endréné, Kölcsey Cella. Uray Jenöné, Lendek Pálné, Szabó Gézáné, Csömör Eleraérné, Bakay Géza, Rubinszky Ferenc, Szatmáry Géza és Juszkó Árpád Szatmár, Péchy Ilonka és llosvay Katica Nagykároly, Ács Emma, Aranka, Kandóné Sz.-Cseke. Pénz és oklevél jutalmazás, összesen 340 korona. 40 korona jutalomban és oklevélben részesültek: Ujfalussy Margit Nagykároly, Máramarosi szövö és himzö tanműhely. — 30 korona jutalomban: Szentpétery Sándor Tiszabecs, Pataki Anna Máramarossziget, Fehér Juliska Szatmár, Kiss Albertné Budapest. — 20 korona jutalomban : Mihály Györgyné Kőrösfő, Kovács Jánoené Körösfő, Szerencsi Károly Szatmár, Gaál Zsuzsánna Szatmár, Balázs Károlyné Székelyudvarhely, Torna Józsefné Szatmár. — 10 korona jutalomban : Szabó Károly Szatmár, Talmács György Nagykároly. — A kiállítók között juri tagok is szerepeltek, kik jegyző- könyvi köszönetben részezültek. Jövedelmező háziipar. — Szárított virágokért, melyek mint diszcsokrok és halotti koszorúk jönnek a kereskedelembe, hazánk is tetemes összeggel adózik a külföldnek és különösen Németországnak. Holott ezt az iparágat tulajdouképen mulatságból felkarolhatnák mindazok, akik egy kis kerttel rendelkeznek, azon virágok előállítására, melyek szántásra alkalmasak. Ezáltal ama virágokból, melyek nyáron át kedves jelenségükkel annyi örömet okoznak, oly kevés és vulóban gyönyörködtető munkával igen szép jövedelemre tehetne szert mindenki. A virágszáritás eljárása a következő: vékony deszkából 20—25 centiméter magas és széles és 40 — 50 centiméter hosszú rekeszeket ké— Szegény anyád halála óta te voltál minden gondolatom. Nem volt más vágyam, minthogy boldognak tudjalak. A leány újra szóllni akart, most azonban már atyja nem engedte szóhoz jutni. — Ne szakits félbe. Úgyis tudom, mit akarsz mondani. Sajnos, nem oszthatom véleményedet. A ti nagy szerelmetek még nem jelent ám teljes boldogságot. A katonatisztek háta mögött folyton ott settenkedik a reglama s a fellebbvalók szeszélye. Én nem akarom azt, hogy az én szép büszke leányomnak meg kelljen aláz- kodni férje kaszárnyái nyugalmáért a törzstisztek s ezek nejeinek szeszélye előtt. Én olyan vöt akarok számodra keresni, ki független ura önmagának. Azért kérve* kérlek, nyugodj meg elhatározásomban, ne változtasd örömöm ürömre, ne tedd keserűségemet még elviselhetetlenebbé. Légy ezután is az én engedelmes, józan kis leányom, örömöm, büszkeségem. S e szavaknál átakarta ölelni leányát. Ez azonban félrehuzódott az ölelő karok elől. — Mindez szép dolog, de eggyel te elfeledsz számolni. Feleded, hogy szivem, szerelmes szivem is van, nemcsak idegeim. Felzugott keblemből a kétségbeesés, a mikor hallottam, milyen kicsinyes okokból, önkezeddel ásod meg boldogtalanságom sirját. Mérhetetlenül keserves, metszőén kegyetlen ítéletet hoztál felettünk, de Ítéleted megokolása hamis volt. — Hamis? —■ Igen. hamis. Te nem az elmondott okoknál fogva nem egyezel bele ebbe a házKságba .... — Tévedsz. — ....hanem mert te bennem jobban szereted a nőt, mint gyermeked -t. s/.iHetünk, melynek fenekén több lyukat furatunk, de melyek második tolófenék által el/.íivathatnak. E rekeszeknek fenekén levő lyukakat a tolófenékkel elzárjuk, azokba 2— 3 centiméternyi homokot öntünk s ebbe beleszurkáljuk u szárítandó virágokat oly módon, hogy azok egymást ne érjék, mire egy papirtölcsér segélyével a kéznél levő száraz homokból lassanként a virágokat kö- rültöltjük homokkal mindaddig, inig azokat a homok teljesen ellepi, ügyelve arra, hogy felröltds közben a virágok levelei rendes állásukban maradjuuuk ; megtelvén egy ily rekesz abban, vagy a kenyér után a kemencébe tétel által, vagy a takaréktüzhely eléggé meleg fiókjában gyorsan megszárit- jijk a virágokat. A gyorsszáritás fontos, mivel lassan száradva, sok virág elveszti szinét. 10—12 centiméter széles és feketére festett rekeszekben azonban egy jó napos meleg helyen a napon is lehot a szárítást végezni. A szárításhoz akkor kell a virágokat szedni, mikor azok teljesen ki vannak fejlődve, de azoknak se harmattól, -se esőtől nedveseknek lenniük nem szabad. A szárítás után a tojó fenekét a rekesznek kihúzva, a rekesz fenekében levő lyukakou a homok lassuukint lefolyik és a virágokat készen ki lehet szedni és finom selyempapirba takarva eltenni. SZÍNHÁZ. ■1 c mm a-*«— Szinészvásár. A régi szinészvilágból maradt palriár- kális szokás, a szinészvásár gyűjti össze most Budapesten a szerződés nélkül maradt színészeket. A Baross-téren levő szinészpalota környéke mint Corneville piaca megtelik színes, tarka, zsibongó haddal, a melyben épp oly nagy számmal vannak a nagy kalapos, taftos Dusek, mint a kiborotváli arcú Coquelin-ek. Négy-ötszáz színész is összeverődik ilyenkor a szinészegyesület háza előtt és derűs arccal, könnyű szívvel, tréfa, móka hangján köszöntik egymást az ország minden részéből felkerült szinészcsapatok. A legbohéipebb emberek és a legpajzánabb nők ütnek tanyát a színész ház előtt és mialatt boldogan élvezik a szabadságot — mert hiszen itt nem csönget nekik az ügyelő, nincs kiirva próba, nem hajszolja őket a rendező — a jövő nagy kérdésével foglalkozva mohón lesik az alkalmat, hogy újra elszerződhessenek. Az igazgatók fitymálva, válogatva, rostálva, nagy kívánságokkal, kevés gázsival keresik az „ensemble“-böl hiányzó erőket és ha megegyeznek, egyik elmegy erre, a másik arra. És egy-két nap múlva újra elszállnak a magyar színészet szegény vándormadarai. Boldog az, a ki a cicomás ruhák, tarka jelmezek nagy ládájában a — Micsoda ostoba beszéd ez, — mondá az apa ingerülten. — Ne érts félre, megmagyarázom szavaimat. Anyámat, az ö emlékét szereted bennem.... Mig iskolás gyermek voltam, távol tőled, nem sokat törődtél velem, de a mióta itthol vagyok, s a fogoly zárdái élet után erősödöm, fejlődöm, asszonyosodom, magam is látom, mennyire hasonlítok szegény megboldogult anyámhoz. Észrevettem én azt sokszor, minő változásokon mentél át rövid pár hó alatt. Igenis tudom, állítom, hogy csakis anyám emlékét szereted bennem. S félsz, remegsz attól a gondolattól, hogy az első férfi, kit elémbe hoz a sors, elrabol tőled. Jött volna, avagy jöjjön bárki, te mindig fogsz találni egy-egy újabb mesét, csakhogy megakadályozd férjhezmenételemet. Igen! te irigyeled, hogy más - is szeret, fáj neked, hogy szivem szereteiét meg kell osztanod egy reád: nézve idegen férfival, vöddel, kit te, legyen az bármilyen derék, jóravaló ember, szeretni nem, csak gyűlölni fogsz. Némán, leverten hallgatta Révdo- bossy leánya szavait. Ez isszonyalos, szemrehányó igazmondás minden egyes szava a szivéig hatolt. Gondolkozás közben, a magábaszálás szigorú perceiben szinté megijjedt önmagától. A passzív lelkek közzé tartozott, így végtelenül érzékeny volt. Óh mint szerette volna megakasztani leánya ajkán a szók és érzelmek árját, de nem volt hozzá ereje. Szégyenkezve kellett belátnia, leányának igaza van. Szóllni nem volt ereje. Hosszú csönd következett hát újra. Mind a hárman kétségbeesett küzdelmet vívtak érzelmeikkel, Szivök dobogása mind riihmikusabbá vált. Nehezen, mélyen lélegzettek. Révdobossy hosszas hallgatása parókák, festékek, selymek és trikók közt őrzi az uj §z-rzödési blankettát. De ezerszer boldogtalan az, a.. ki a tapsokkal, mámorral édesített világból kicsöppent és szembekerül | megélhetés nehéz problémájával. Talán az idén utoljára kerültek össze a szinészvásáron a magyar Thália vándor madarai. A szinészegyesület uj törvénye előírja, hogy a szerződéseket szeptemberben kell kötni, még pedig legalább egy évre. A virágvasárnap jelentősége tehát elmúlt a szinészvilágban. Egy-két évig talán még a régi pátriarkális szokás is fennmarad A ki teheti, el fog jönni £rre a megszokott „búcsúra.“ De aztán ez is elmúlik. És az a nagy melegszívű sereg, á melyet színes ideálok vittek a színpadra, nem fogja többé a -virágvasárnapi színész vásáron árulni a lelke tüzét. És nem fogjuk látni azt sem, hány mártírja van az ábrándok világának. Hány embernek a leikéből veszi el a melegséget a nyomorúság. Hány arc fonnyad el a csalódások alatt. Hány szem könyezik a reménytelenségben. Hány pálya semmisül meg, törik össze a nagy, marakodó véres versenyben, az egymáson gázoló gyilkos törtelésben. Mind ez a kulisszák mögé kerül,' ha vége lesz a szinészvásárnak és a cifra nyomorúság szines panorámája elkerül a Baross-térröl. „M. N.u * „A gyermek“, A b o n y i Árpád katonai életből meritett, pályadijat nyert gyönyörű drámájának bemutató előadása csekély számú közönséget vonzott szerdán este a színházba. Pedig úgy a rendkívül érdekes darab, mint maga a szép előadás, még a szezon vége s a nagy hét dacára is megérdemelte volna a telt házat. De tériünk a darab meséjére. Az idei szezonban több katona-darabot láttunk, de bátran mondhatjuk, ez egyike a legjobbaknak. Jobb, érdekesebb, csak egy van nála : Földes: Császár katonái. Sajnos, a mi közönségünk nem részesül abban a szerencsében, hogy Krémer ezt a kiváló s érdekfeszitő darabot bemutathassa. — A gyermek, — egy tüzérkadét — anyja egy önfeledt pillanatban szerelmese, egy tüzérhadnagy karjaiba veti magát. Férje elhal s hogy könnyelmű fia jó kezekbe kerüljön, régi szerelmesének, most már őrnagynak, ezredébe osztatja be a kadétot. A fiú összevesz egy kellemetlen természetű, stren- ker kapitánnyal, kitől bár bocsánatot kér, az nem enged, párbajt, vért kíván. Lejön az anya, kitől az őrnagy megtudja, hogy a kadett az ő gyermekük. Az őrnagy most már ürügyet keres, hogy a gyermek helyett ö verekedhessen meg a kapitánynyal, kit mint sógorát különben sem szivei. Ez sikerül is neki, de vesztére, ellenfele leszúrja. Haldokolva búcsúzik el az asszonytól, kit mindhalálig szeretett, s fiától. Úgy a rendezés, mint az összjáték bravúros volt. Minden egyes szereplő kikezdte a szerelmesek lelkében a reményt, A leány újra megszólalt hát: — Ne kínozzon bennünket a végletekig atyám. Vigyázzon, mert a megfeszített hurok szétpattanak s én olyat teszek, mi után késő lesz a megbánás. Ismétlem, nem tudom az életet elképzelni Béla nélkül, mint a hogy nincs is száromra élet nélküle. El se tudom én azt mondani, mit szenved tem én azóta, a mióta Bélát szeretem. Nem tudja azt még egy erős, bátor férfi sem megérténi, hogy mit áll ki egy szegény szerelmes leány, kit hihetetlen okok miatt az édes atyja önkezűleg taszit a boldogtalanság pusztító örvényébe. Igen! Szeretem Bélát agyam minden gondolatával, szive:D minden dobbanásával, s ha nem adsz hozzá, még az ö akarata ellenére is utánna megyek. Kivolt mondva hát a nagy, a hatalmas szó. S mig beszélt, klasszikus arca soha nem volt olyan szép mint e pillanatban. Jóságos szemei alól a gondfes tette sötét karikák is eltűntek, arca szinte lángban égett, A százados, ki eddig csodás e.ővel küzdötte le a keblében dúló érzelmeket és indulatokat, e szavak hatása alatt ön- kénytelenü1, minden etiquette ellenére átölelte, megcsókolta a leányt. — Én szerelmem, én üdvösségem, ilyesmire még csak gondolni sem szabad. Révdobossy mindezek láttára s hallatára felemelkedett helyéről s a szerelmesekhez közeledett. S mert lépteit a puha perzsa szőnyeg felfogta, s mert a szerelmesek önmagukkal voltak elfoglalva, csak akkor vették észre, a mikor vállaikra tette kezét s elfúló hangon mondá: — Ám legyetek egymáséi! Isten áldása kisérjen benneteket! alakítása dicséretet érdemel. Remélhetőleg, az ünnepek után többször és zsúfolt ,ház előtt ismétlik meg a darabot, Csmpán két kifogásolni valónk van. Egyik az, hogy a tisztiszolga jelentéktelen szerepét miért nem kardalnoknak osztotta ki az igazgató? A másik az, hogy egy boszniai kis garnizion parancsuoki szobájában aligha függ vármegyénk térképe. Következő előadáson tehát más térképet kérünk kifüggeszteni. Szerdán esté volt a társulat egyik kedvelt tagjának, Tihanyi Vilmosnak jutlomjátéka. Ez alkalomból a „Postás fiú és a húga“ cimü énokes életképet játszották. A közönség záuffolásig megtöltötte a színházat s számtalanszor adott kifejezé-t rokonszénvének a jutalmazott iránt, aki a legnagyobb igyekezettel játszotta meg szerepét. Rajta kivül neje, Komáromi Gizi érdemel különös megemlitést, aki pajzán jó kedvvel játszott ez este. ■ Apróságok. 'Az üdvözlő feliratról folyik a beszéd, s van aki nem tartja helyesnek. —: Nincs igazsága! — szólal meg Bögre ur. — Az ilyet szereti a kormány, érdemül szolgál a főispánnak, polgármesternek és képviselőnek, azonkívül hasznára van a városnak is, nekünk pedig nem kerül semmibe, ostobaság volna tehát nem csinálni. * — Mi az ünnepi programmod? — Nehéz dologra vállalkoztam. Fogadtam 10 üveg pezsgőbe, hogy az. „Az Újság“ húsvéti számát két nap alatt az utolsó betűig elolvasom. — Biztosan elveszted, mert az olyan terjedelmes lesz, hogy ahhoz két nap nem elegendő. * Panaszkodik az asszony, hogy ez, hogy az, hogy amaz. A piacon minden drága, még a tojás ára is felment. Az ember azt sem tudja, mit csináljon az ünnepre. Bele kerül egy csomó pénzbe, okvetlenül pótolni kell, mert a konyhapénz- bí^l ki nem telik. — Ugyan kérlek — szólal meg a férj — hagyj fel már ezekkel a siralmakkal, vagy ha nem tudsz felhagyni vele, legalább énekeld, hogy élvezettel hallgassam. ml Egy sok gyermekes apa sétál nagypénteken a piacon egyik barátjával, mikor elkezdik a kelep.elést. Az utóbbi szinte idegessé lesz és mondja, hogy mennyire kellemetlen neki ezt a h .ngot hallani. — Látod — szólal meg a másik, — ha nálatok is oly sokszor járt volna a gólya, te is megszoktad volna, * E nem remélt válasz egész valójában megrendítette a szerelmeseket. Alig tudtak hitelt adni az apa szavainak. Mig a leány átölelte, megcsókolta atyját, a százados megrázta annak kezét s igy szólít, nyíltan, férfiasán. — Esküszöm, boldoggá teszem leányát! így hiszem, ön sohasem bánja meg a most kimondott igent. — Köszönöm atyám, köszönöm. — Majd anyja képe felé fordulva folytátá: — Köszönöm neked is jó anyám, hogy meghallgattad kérésemet. — Majd újra a századosra, most már vőlegényére vetette tekintetét s szólít: — Egy egész világrész feküdt közöttünk, de áthidalta azt a mi nagy szerelmünk. Igen I Szeretlek, kimondhatatlanul szeretlek én édes Bélám. Hidd el, szivem sohasem dobogott olyan tiszta áhítattal, mint mikor e szót, most már mint menyasszonyod kimondhatom. S a mint szavait.befejezé, a nagy könycseppek mind- meganyi - igaz gyöngyök hullottak szemeiből. Révdobossyra a történtek jóleső hatással voltak, arcán a csendes nyugalom vett erőt, lecsendesedni érzé még alig néhány perccel háborgó kebelét. — Nagy harcot vívtunk a boldogságunkért, de n^m hiába küzdöttünk, szenvedtünk, én édes, én szép Gizikéin — mondá a százados, magához ölelve menyasszonyát — igaz, őszinte szerelmünk győzött. Győznie is kellett. — Győzzön is mindenkor, mindenben. Azt kívánom, sohase ismerjétek a but, bánatot. S ha szerelmetek szép egén néha támad is egy kis vészfelleg, az a ti szerelmeteknek oly csekély legyen, ‘mint az égneJ^ az a kis felhöcske, 'vagy a tengernek egy csepp viz. — Mondá Révdobossy, s újra átölelte a tulboldog párt. A legszebb és legdivatosabb szines és fekete Eutoucak a tavaszi és nyári idényre legjobban beszerezhetők 300 drb. remek napernyő darabonként 5 1rAV>, A4- Oooaaió árban ftOlT'.eii e leas eladva.
