Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-17 / 47. szám
Huszonötödik évfolyam. 47-ik szám. Szatmár, 1908 november 17. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fül. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . Ifi > Községek, községi jegyzők és néptanltök részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: === Msnrsi lines UsyvnyosHlája E3tvös-stcza 6-Ht u. statt. =*= ’l’CT’.v.VON-SaAM : 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcxa 19-ik szám.------ HIRDETÉSEK — s lap Maéihtastaláksa a IsgsteséU «rak Mllett fttvétetneK. Nyüttér garmond sora 20 fillér.------Hirdetések díjjal élőié fizetendők. i»1-----t-----------------«--*----------L-------——----------------------------------------------------Legyünk igazságosak! A Széchenyi-Társulatnak városunkban lezajlott ünnepe után a „Nagy- Károly és Vidéke“ - a fenti cim alatt ezen ünnepélyről elmélkedvén, sok mindenféle kifakadas mellett arra a végeredményre jut, hogy mint igazságot megállapítja, miszerint a Szatmáron lefolyt kulturünnep nem Szatmár ünnepe volt, hanem a vármegyei Széchenyi- Társulatnak Szatmáron lefolyt ünnepe. Igazságról lévén szó, elsősorban is megjegyezzük, hogy a helybeli lapok kivétel nélkül mint Szatmárvármegye ünnepéről referáltak s olyan egy sem volt,,a melyik azt-mondta volna, hogy kizárólag városunk ünnepe lett volna. Akadt ugyan olyan is, amelyik a vármegye és a város ünnepének nevezte el, ami kétségtelenül a leghelyesebb elnevezés, miután a Széchenyi-Társulat épen úgy a városé, mint a vármegyéé. Mi már többször hangoztattuk, hogyha a vármegye az 1% pótadót annak idején meg nem szavazta volna, a Társulat talán már régen megszűnt volna, mert anyagi eszköz hiányában működni és a kitűzött célt szolgálni képes nem: lett vólna. De viszont az is bizonyos, hogy a. társulat szellemi ve: zetése az első perctől kezdve a mi kezünkben volt* s ha a vármegye a pénzt adta, a munkával mi járultunk hozzá és ez a hozzájárulás önzetlen volt a múltban és önzetlen a jelenben is, mert azt, amit a vármegye ad, az utolsó fillérig mind a vármegye kapja vissza, Szatmár-Németi városának nem jut belőle semmi sem. Sőt a mi működésűnk annyira önzetlen, hogy még amit mi fizetünk, ami pedig körülbelül ioo fizető tag mellett szintén valami, azt is a vármegye kapja.' Az a 107 óvoda és gyermekmenhely, a melyet a társulat az 1% pótadóból fentart, mind a vármegye községeiben működik és soha nem jutott eszébe senkinek itt nálunk, hogy ebből sérelmet kovácsoljon, mert a kitűzött cél annyira nemzeti és hazafias, hogy annak előmozdításánál vármegye és város- között különbséget keresni és találni csakis nagyfokú rosszakarat képes. így állván a dolog, csakugyan megmosolyogni való, mikor laptársunk olyan kijelentéseket tesz, hogy ők ■— t. i. Nagy-Károly — fizet, a dicsőség pedig Szatmárnak jut. „Hiába, -r-. mondja tovább — úgy vagyunk mi Nagy-Károly Szatmárral, mint hazánk Ausztriával. Mi fizetünk, az előnyöket pedig Szatmár élvezi. Mostoha állapot, de a sors intézkedésén változtatni nem lehet. Tűrnünk kell, mig elérkezik az idő, hogy a mostoha testvértől, Szatmár városától megszabadulunk.“ önkénytelenül a farkas és bárány meséje jut eszünkbe, ha elgondoljuk, hogy a pénz- ügyigazgatóságQt Nagy-Károlyba vitték tőlünk, hogy a székhelykérdésben a vármegye nagy többségének az akaratát félre lökték s hogy csak a legközelebbi időkre mutassunk rá,, most meg már a törvényszéket is megkívánták. No de vigasztalódjunk kölcsönösen, mert csakugyan van valami a levegőben és nemsokára megtörténhetik, hogy a mostoha testvértől megszabadulnak. Az bizonyos, hogy a pótadóhoz Nagy-Károly is hozzá járul, de, aztán ennél többet nem. is tesz, mert amint a társulat megalakitásakor igazi nagykárolyi ember talán egyetlen egy sem lépett be tagnak s alapitó tagul, mikor községek is, mint Szaniszló megtette, Nagy-Károly városa nem jelentkezett, sőt a jelenben ié, mikor a főispán lelkes felhívására iratkoznak be rendes és alapitó tagokul városunkból és a megyéből számosán, nagykárolyi ember most sem akad, akkor okosabb dolog, ha békét hagynak a Széchenyi-Társulat ünnepének és nem keresik az igazságot, vagy ha keresik, hát azon kezdik, hogy a mivel a lefolyt 25 esztendő alatt édes keveset törődtek, annak ezután lelkes híveivé válnak, a minek póiig legelső bizonyítéka, ha akár mint ríjjpdes, akár mint alapítók, belépnek a tM .alat tagjai közé. D. SZÍ UH Á Z. (Szerda.) (A gyermek.) A bony i Árpád gyönyörű színmüve került bemutatóra szerdán este színházunkban. Bátran mondhatjuk, hogy az évad kezdete óta ez az előadás volt a legjobb a drámai darabokból. Szép összjáték, gondos rendezés jellemezte az egész előadást. Peterdy, Aitner Ilka, Sipos Zoltán, Herceg kifogástalan előadást produkáltuk. Érthetetlen, hogy e gyönyörű darab alig teli házat hozott össze. Jól teuné a direktor, ha e darabot ismét előadatná. ‘ (Csütörtök.) (.Aranyvirág.) A cime is mutatja, .de külöuben közismert dolog, hogy egy vig, derült hangulatú, bájos melódiáju énekszámoktól tartalmas darab. Épen mert igen ismerős, volt az oka, hogy a nézőtér elég néptelen volt. No de mondjuk meg úgy, a hogy áll; ez az előadás bizony még ilyen publikumot sem érdemelt meg. Valami olyan fáradt, unalmus, álmos hangulat uralkodott az egész előadáson, hogy egész estén egy pillanatra sem volt képes k a közönség felmelegedni. Ha. Bállá és Erckövy nem igyekeztek volna egy jobb milieu-böz méltó buzgalommal legalább néhány pillanatot a jobb hangulat számára megmenteni, hát igazán azt hittük volna, hogy valahol a grönlandi partokon jégembereket nézünk. Somogyi, — kinek szerepét annak idején Tihanyi emlékezetes kedvességgel és ügyességgel játszotta el — ugyszólváu átaludt;: az egész estét. Rónai-1 legalább az menti, hogy kevés időt töltött a színpadon. Tőle már igazán jobbhoz vagyunk szokva. Seécsi buzgólkodott, de hát ő nem tehet arról, hogy nem nagy sikerrel, Általában nekünk is, nekik Í9 jobb lett volna, ha ezt az estét valahogy kitörölhet- nők a színházi saison . történetéből. (Péntek.) (János vitée.) Az agyonjátszott, de még mindég vonzó darab zsúfolt házat csinált. .A jó külvárosiak. Németi derék polgárai és polgárnői szemmel látható gyönyörűséggel hallgatták a Kukoricza Jancsi ostorpattog- tatását és édes-bús dalait. A főszerepet Bállá Mariska kreálta a tőle megszokott megkapó elevenséggel és az előadáson elhangzott sok taps méltó elismerése volt játékának. Erckövy Bagó-ja komoly *és szép volt. Seécsi Magda is megállotta helyét; az „Árva leány dalá“-t mély érzéssel énekelte el. Tibor Lóri is könnyedén, hangulatosun adta elő a duráb legnehezebb énekszámait. Somogyi ma elég ügyes volt. A strázsamester személyesitője (a szinlap szerint Sipos, de nem ő volt) csinos színpadi alakítást nyújtott. T Á H C A.- — rftfQTnmgi A reklám. A kereskedelmi esti szaktanfolyamnak f. c. október 31-én tartott ünnepélyes megnyitásakor előadta: Dunay Sándor,' felsó keresk. isk. igazgató.' (Folytatás.) Hirdetünk lapokban, plakátokon, vas-, utón, reklamkocsikon, az aszfalton, gyufa- skatulyán, naptárokon, könyveken, rikkancsok utján stb., s egyik túl akarja licitálni a másikat, s ha csakugyan szolid a szándéka, azéi a győzelem, aki legjobban tud kiabálni. És éppen ezért egy uj művészettel állunk itt szemben, a reklám művészetével. A reklám hazája Amerika, Anglia és Franciaország, ahol nem egy milliomos és pénzkirály egyedül eme művészetének köszöni gazdagságát. Barnum kizárólag horriblis és pazar reklámjának, melyre milliókat költött s melyről nekünk magyaroknak is' volt al kalmunk megvöződni, köszönhette mesés gazdagságát, ö mondotta, hogy a reklámnak olyannak kell lenni, mint a pataki malomnak, mely akkor is zakatol, ha a molnár alszik. E nagyszabású cirkusz plak'átjai heteken keresztül meg-megálli;ották a járókelők bámész seregét s ha egyfelől kétségtelenül csinos vagyont emésztettek . is fel, másfelől bizonyára — hisz saját sze- méinkkel láttuk — a borsos árak ellenére is valóságos népáradatot csőditettek a sátortáborba és hatalmas összegekkel gyarapították az élelmes amerikaiak zsebeit. Ha végig haladunk Páris boulevard- ján, egy hirdető oszlopon remek kivtelü női arc ötlik szemünkbe. Önkéntelenül megállunk, bámuljuk a gyönyörű arcot s akaratlanul elolvassuk rajta az „X—Y“ csokoládé rövid dicshimnuszát. Egy pillantás elegendő arra, hogy. a járó-kelő meglássa a plakát főtárgyát és elolvassa a rövid szöveget. Két-három szó a plakát megfelelő helyén elegendő. Nem lehet cél az utcán regényeket mesélni a közönségnek, mert megfázik a lába. Fred Walkerről beszélik, hogy für- dőző nőket ábrázoló képét, mely egy szappangyár számára készült, egy amerikai nábob 10000 fontért, 24o.ooo koronáért vásárolta meg. Ámbár nálunk a reklám művészi kezelése még nem igen van elterjedve, de a komoly hajlam meg van, amit ' a budapesti plakátkiállitás, mely elég jól sikerült, igazol. Amióta nálunk is kezdenek a nagyobb kereskedők, gyárosok (Brázay, Thék, Törley, Littke, Saxlhcner) pályadijakat kitűzni plakátokra, azóta magyar művészeink is vannak e téren. (Linek, Faragó, Kürthy, Karvaly stb.) Utcáink, melyeken eddig csak igénytelen és Ízléstelen plakát volt látható, most mindinkább érdemesebb szint kezd ölteni s talán nem megvetendő az a hatás sem, amelyet művészi plakátok a nép Ízlésének kifejlesztésére gyakorolnak. Megtörtént, hogy 1897-ben nem hirdetési, hanein egyenesen erkölcsjavitó célból Páris utcáin Plavis, de Chavaune szent Genovéva ifjúságát ábrázoló képeit ragasztották ki s állítólag igen jó eredménnyel. Nagyobbszerü reklámokkal a fővárosban már sűrűn találkozunk, de többnyire idegen cégek részéről. Ki ne hallott volna a Van Houten cacaóról, vagy a maypole soápról ? Ha a mi szépséges fővárosunkba érsz s az állomásról jőve felszedsz a tramvaille-re, ott látod rajta nagy betűkkel, ha kiszállsz s felpillantasz egy házra, olvasd a tűzfalon, ha lehajolsz a földre, észre veszed az aszfalton, ha vendéglőbe mégy,i a falon látod a plakátját, a kévéházban a kezedbe nyom a pincér egy szivarszipkát, vagy újságot olvassz, mindenütt előtted van a Van Houten cacao, vagy egy piszkos és egy tiszta kéz, mely a maypolé soapot dicsöiti. Nagy elterjedésnek örvendenek a reklám poemak, melyek már nálunk is kezdenek divatba jönni. Ezek legtöbbnyire versek, érdekfeszitő mesék, élcek stb. ösz- szeállitásuk rövid, ügyes, úgy hogy a lóláb : a reklám, csak a végén látszik ki. Nehány év előtt a Budapesti Hírlap hozott egy egész sorozat ilyenfajta ügyes hirdetést a Kakas Mávton élclapról. Nagyon gyakran hosszabb novellába, ellenélésbe is szokták burkolni a hirdetést, hogy a kevésbbé intelligens olvasó gyakran nem is veszi észre a reklámot. Ilyen p. o. „A vén huszár“ c. történet, mely a Brázay sósborszeszt hirdeti. Például felhozom egy napilapban olvasott alábbi verset, melynek első strófái egészen áttatla- nok s csak a végén bújik ki a szög a zsákból. Setét az éj 1 A hold is elbújt régen, Rémes csönd lett a kietlen vidéken. Csak néha-néha bug fájón a szél, Borzalomról, fájdalomról beszél. De íme két lovas közéig vágtatva. Az egyik vig, a másik meg van hatva. Prüszköl, horkol, melyen vágtat, a mén, Mig a másik szép nyugodtan mén. S kidül az egyik. A sikos fagyon Bukott a mén s üté magát agyon. A másik mosolyogva felnyerit, S büszkén, vágtatva, viszi emberét. S rendén van ez: Mert a vidám lovas, Jól tudva, hogy az ut fagyos, havas, S lova lábára Bach patkót ütött, Minek az ára négy dollár vagy őt. A másiknak a cime : Családi tragédia. Egy csinps fiatal leány, kinek gyönyörű szőke haja volt, reggelenkint az akiaknái szokott fésülködni. Amint a nap rásütött, hajára, az úgy fénylett, ragyogott, mintha szinarany lett volna. Ahogy már történni szokott, a szellő a lehulló hajszálakat kivitte az ablakon az utcára, a hol egy verébifju szépen összeszedegette s egy gyönyörű fészket rakott magának belőle. Nem csoda, hogy a legszebb fészek a legszebb verébleányt vallhatta úrnőjének s az ifjú pár boldogan élt egy ideig aranyos fészkében. De sajnos nem maradt igy mindig. Jött egyszerre egy nagy zivatar s utána a fészek koromfeketévé változott. A fiatal verébasszony keserves szemrehányást tett férjének s végre elröpült, otthagyta férjét. A férj pedig bánatában öngyilkossági szándékkal a második emeleti fészekből leugrott az utca kövezetére. Hogy meghalt-e, azt nem tudom, de azt aljak Kész angol VAJDA a legelegánsabb és legjobb szabással. ‘ Flanell, szövet, selyem, csipke blúzok. Kész pongyolák, gyermek ruhák nagy választékban, gyermek alsó tricot minden nagykun és jutányos árakért kaphatók és TÁRSA divatüzletében Szatmár, Deák-tér 10-ik szám.
