Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-10 / 11. szám

8ZATMÁB ÉS VIDÉKE. dés elfogadását, de egyben hangsúlyozza azt, hogy, ha Heves nem felel meg a kö­veteléseknek, az uj kiegészített bizottság egy év után bontsa fel vele a szerződést- — A közgyűlés igy határozott. % Ezután több kisebb ügy nyert elinté­zést, nagyobb vita mindössze a faipariskola elhelyezése és több Teleky utcai telek megvétele tárgyában indult. E tárgyhoz a polgármester, dr. Gr 1 a t z József és P a p p Endre biz. tagok szólltak. Végül a közgyű­lés többsége elfogadta a tanács javaslatát. Március 15. A Kölcsey-Kör a helybeli dalegye­sületek s u színtársulat tagjainak szives köz­reműködésével a márciusi nagy idők emlé­kére a váróai színházban fél 11 órai kezdet­tel március 15.-éu hazufius ünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora: 1. Himnusz, éneklik a férfidalegyesületek. 2. Petőfi: Nemzeti dal, szavulja Adám István. 3. Erkel F.: Bánk­ból) bordala énekli Rádvánvi Dezső, kiséri Saja Viktor. 4; Emlékbeszéd, mondja Thurner Albert. 5. Bokor: Kurucdalok, énekli Ti- hunyiné Koináromy Gizella úrasszony, Ideéri Saja Viktor. 6. Gaal: Magyar Golgotha, éneklik u férfidalegyesületek. 7. Kossuth bú­csúja a magyar határon (élőkép) rendezi Bá­láéi Sáudor a színtársulat tagjaiból. 8. Szó­zat, énekli a közönség. — Helyiirak: Alsó- és középpáholy 4 K, felső páholy 3 K, tám­lásszék 1 K, körszék 70 f, zártszék 60 f, karzati ülőhely középen 40 f, oldalt 30 f, karzati állóhely 20 f. Jegyek előrevált hatók Lővy Miksa könyvkereskedésében. A közze­nét Bunkó Vince zenekara hazafias szives- ségből teljesiti. A felső kereskedelmi iskola ifjúsága március 15.-én délután 5 órakor a „Kereskedő iljak köré“-nek Petőfi utcai dísz­termében az alábbi progrummal tartja az emlékünnep !lyt: 1. Hymnus. 2. Nemzeti dal, szuvulja Heinrich Győző alsó oszt. tanuló. 3. Mi a haza? Ábrányi Emiltől, szavalja Kalocsai Irén a női keresk. tanfolyam nö­vendéke. 4. Emlékbeszéd, tartja Kolb Lajos középső o. t. 5. Petőfi szobray melodráma; szavalja Bánk Jolán, zongorán kiséri Drá- gos Kornél női k. tani. növendéke. 6. Már­cius 15., alkalmi színjáték egy felvonásban Pásztor Józseftől. Szereplők: öreg honvéd Schwartz Jenő köz. o. t., Sándor egyetemi hallgató — Lázár Dezső k. o. t., Ilonka — Gecsey Irma női k. t. növ. 7. Magyarok, esküdjünk I Ábrányi Emiltől, szavalja Schré- ter Sándor köz. o. t. 8. Kuruc dalok, énekli Margarétha Margit, zongorán kiséri Drágos Kornél női tanf. növ. 9. Szózat. Az ev. r e f. tanitónőképző inté­zet Tompa-Önképzőköre f. év március hó 15.-éu délelőtt 11 órukor | tornateremben hazafias ünnepet rendez, amelyre a t. szü­lőket és érdeklődőket ez utón hívja meg az Önképzőkör. A kir. katb. főgimnázium Ka­zinczy-Önképzőköre 1908 március hó 15-ikén d. e. fél 10 órukor a gimnázium tornater­mében az 1848. évi március 15-iki esemé­nyek emlékére dLzgyűlést rendez és arra ez utón is meghívja | szülőket és érdeklő­dőket. Műsor: 1. Csatadal. Énekli az ifjú­sági énekkar. 2 Nemzeti dal, Petőfi Sán­dortól. Szavalja: Bornemissza Miklós VIII. o. t. 3. Népdalok, Előadj| az ifjúsági ének­kar. 4. Ünnepi beszéd. Irta és előadja Mán Zoltán VIII. o. t. 5. Huber Károly „Szó­zata.* Quurtetlben előadják: Banner Zoltán és Gönczy István VIII., Halász Sándor és Horváth Károly VII. o. t. 6. Március Idu­sán, alkalmi óda. Irta ’Jakab Sándor Vili. o. t. Szavalja Ilosvay Lajos. VII. o. t. 7. Az erdők madara Wallace-tól. Fuvolán előadja Ócsvár Rezső főgimn. tanár, kiséri az ifjú­sági zenekar. 8. Petőfi szobra, melodráma. Irta Szopessy László, zenéjét szerezte, Ker­ner Jenő.. Mensáros Zoltán VI. o, jffi zon- gorakisérete mellett szavalja Banner. Zoltán VIII. o. t. 9. Induló. Előadja az ifjúsági zenekar. Az Erdőd i Társaskör az 1848- iki márciusi nagy napok 60. évfordulója al­kalmával f. é. március hó 15.-én d. e. fél 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet ' után a következő műsorral emlékünnepélyt ren­dez. 1. „Hymnus.“ Énekli: fiuisk. énekkar. 2. Elnöki megnyitó. Tartja: Eötvös Róbert. 3. „Nemzeti dal.“ Szavalja: Both Lajos. 4. „Honfiúk vigyázzato k.“ Énekli: fi uisk. ének­kar. 5. Emlékbeszéd. Tartja: Láng Ferenc esp. pléh. 6. Szavalut. Előadja: Kovács Pis- tuka. 7. „Talpra magyar.“ Énekli: fiuisk. énekkar. 8. „A rab.“ Szavulja: Telek István. 9. Zár zó. Tartja: dr. Pilisy István, a ke­rület orsz. gyűl. képviselője. 10. „Szózat.“ Énekli: fiuisk. énekkar. — Ünnepély után társas ebéd, melyre előjegyezni Erdődön a „Pannónia“ vendéglőben lehet. Szinház.. Szombaton és vasárnap Sámson, Bernstein Henrinek a „Tolvaj“ és „Baccarat“ szerzőjének mindvégig izgató, lebilincselő színmüve került színre. Ezt a darabot a szerző aligha irta tanítási célból, mert sok olyan trágár kifejezés van benne, melyek hallattára nemcsak a nők, de még a fér­fiak is el kell, hogy piruljanak, “hacsak egy pillanatra is. A harmadik felvonás végszavai a premieren határozottan meg­botránkoztatták a közönséget. Burkoltan, labdacsok és ostyákban sok pikáns dolgot be lehet adni, el lehet nyelni, de olyan erős kitételeket bizony nein szabad hasz­nálni. S ha már igy . van a szövegben, vagy piros plakáttal figyelmeztette volna erre az igazgató a közönséget, vágy eny­hítette volna ezeket a trágárságokat. Hogy utóbbira a darab érdekében szükség volt, bejátták ezt maguk a szereplő színészek, kik már vasárnap este -válogatottabb, de még mindig erős kifejezéseket használtak. Éltől eltekintve Bernsteinnak ez a da­rabja is mesteri mű. Egy házaspár hibás alapra épített családi > boldogságának tra­gédiáját tárja elénk, egy izgalmas, jól alapozott, tökéletesen' felépített színmű keretében. Valóban e darabjában is ig,az életet varázsol az élet deszkáira. Brachard (Vidor) hangyaszorgalommal, vasakarattál óriási vagyont gyűjtött, igy teljesen á munka embere lett. Ez marad akkor is, a mikor szive szerelmét követve feleségül veszi gyerekkori ideálját, egy ( szegény marqúis leányát, Anne Mariét (Takács). Szívügyét azonban nem tudja összeegyez­tetni a börze ügyekkel. Azt hiszi, felesége szerelmét csak azzal fokozza, ha minél több pénzzel elhalmozhatja. Vesztére teszi) mert az asszonynak szív kell; hőn sze­rető, önfeláldozó szív. Szerelmét rá akarja erőszakolni feleségére, pedig annak épen ellenkezőjét kellene tenni, az asszony sze­relmét lassan, fokozatosan kellene meg­nyerni. Az asszonynak ez a kierőszakolt házasság amúgy sem tetszeti, mivel nem boldog: önfeledten dobja magát egy alka­lommal, midőn férje elutazni akar, a házi barát Le Govani (Tihanyi) karjaiba, ki is őt egy éjjeli mulató helyre viszi. A férj azonban értesül neje hűtlenségéről, nem utazik el, hanem halálra keresi az asszonyt. Nem találja. Visszatér hát lakásukra s ott várja be. Éjfél után jön az asszony sebzett kézzel, mégtépdesett ruhában. — A férj faggatásaira bevallja, hol járt. Brachard bosszút forral, egyik szállodában szobát nyittat, oda hivatja a házi barátot s mig vele ebédel, börzei spekuláció által, erőszakosan, saját óriási vagyonának bu­kása árán áll bosszút részvényes társán, mert tudja ezzel sújtja, öt a legérzékenyeb­ben. Szemére lobbantja minden bűnét, két kezével — a leglovagiasabb formában — intézi el a szóban forgó ügyet az éj lovag­jával, aztán hazamegy az asszonyhoz bú­csúzni. Angliába készül menni, uj életet fog kezdeni. Az asszpny, a mikor meg­tudja, hogy férje szerelméért feláldozta milliót, bocsánatért esedezik, s arra kéri, vigye magával, szívók szerelmének rom­jain uj életet fognak kezdeni. Az előadás — bár első estén a szereplők játékán meglátszott, hogy kevés próba volt a da­rabból, '— elég jó volt. Balázsi papa mint rendesen most sem tudta szerepét, igy mókáival próbálta a hatást fokozni, mi csak a szerep kárára volt. Takács Mariska és Vidor szépen játszották meg nehéz, idegölő szerepeiket. Jók voltak Verő Janka s G y ő r i is. Elég tűrhetően ját­szott U t i Gizella, visszatetszést keltett azonban az, hogy haját nem puderozta be; mostoha vagy talán pláné örökifjú mama.akart lenni? Hát kérem, a színpa­don csak maradjunk korhüek. E helyen említjük meg, hogy utóbbi időben sok panasz hallatszott a közönség körében a nézőtéren tulhangosan társalgó és tornyos kalapot viselő színésznőkről, miért is felkérjük Thália papnőit, szíves­kedjenek a jövőben az előadásokat csend­ben végignézni s kalapjaikat letenni. Ennyit bizonyára jogosan kérhet tőlük a fizető publikum, igy e figyelmeztetést sem vehetik zokon. Szaltnár laptársunk „Óriáskígyó“ cimü cikkére csak egy megjegyzésünk van: nevetséges dolog, ha a bolha köhög. Apróságok. Vasárnap délután meglátogattam egy Öreg bátyámat, a ki már a 8o-fk évet ta­possa. Csupa panaszból állott ki. Nem tud aludni, az étvágya hiányzik, nincs semmi öröme az életben, jobb,is volna már meg­halni. Hanem aztán csak úgy véletlenül a politi-káról esvén szó, egyszerre felélén­kült, s még a mikor elbúcsúztam tőle, akkor is tűzzel magyarázta, miket kellene á kormánynak csinálni. A miből világosan látszik, hogy a politika a magyar ember­rel mindent képes elfelejtetni, még az öregséget is. $ Meg van oldva a szinház-kérdés is, és 4>edig a legszebb egyetértéssel. A lapok közleményei után a publikum azt hitte, na lesz itt megint egy kis parázs veszekedés, tele is volt a karzat kiváncsi közönséggel, a mely nagy robajjal és csalódással távo­zott, mikor a közgyűlés Kelemen felszóla­lása után egyhangúlag hozzá járult, hogy Heves Béla legyen a színigazgató. — Ezért csakugyan nem volt érde­mes ide jönni! — mondogatták nagy bosszankodással. * A . választásnál történt, hogy a sza­vazáskor valami hiba volt és e miatt újra kellett szavazni. — Milyen szerencse — mondja egy városatya -— hogy igy esett. Kettőnek Ígértem meg, s miután az egyikre már szavaztam, most legalább leszavazhatok a másikra is. * Most már el lehetünk készülve, hogy ezután Németivel sok bajunk lesz, mert akármiről fog szd esni, mindig elő fog állani, hogy azt neki adják. — Pedig hát ez nem helyes — mon­dom egyik polgártársnak — és eddig nem is vették olyan komolyan. — Vettük biz mi eddig is, csakhogy nem volt szónokunk, a ki helyettünk be­széljen, hanem most már az is akadt. * ; ­A polgármester jelentésében, de in- terpellátió folytán szóval is terjedelmesen nyilatkozott az uj adójavaslatról. — Én nem értem az egész adódolgot — mondja egy városatya. — Pedig nincs könnyebb valami — szól rá a szomszédja — mint az adót megérteni. Annyiból áll, hogy a kormány sokat akar, mi keveset akarunk, s a vége az, hogy fizetünk, mint a parancsolat. Demeter. EXREXXTK A rendőrtisztviselők fizetésének rendezése. Lapunk múlt számában ismertettük azt a mozgalmat, a melyet rendőrtisztviselőink indítottak fizetésük javítása, illetőleg rende­zése iránt. Ismertettük memorandumukból azt a fizetés-rendezési tervezetet is, a mely szerint a rendezést óhajtanák. Most közöljük a memorandumból a tervezet indokolását. Tunkóczi Gyula főkapitány a tanács­hoz ez ügyben már meg tétté az előterjesz­tést. Hisszük, hogy a tanács jóakarattal fogja e kérdést kezelni s a rendőrtisztvise--, lök jogos kivánalníait elősegíti. A fizetési tervezet indokolása: A főkapitányi állással járó fizetés, ti- kintettel a vezetése, alatt álló, legnagyobb, szabású közigazgatási .osztály teendőivel járó fontos terhek s kötelezettségek folytán a legexponáltabb helyzetére, méltán emelhető a javasolt 400- koronával, mert ezen állással a rendőrségnél a tisztviselői állás befejező­dik, korpótléka pedig nincsen e nctaláni államosítás esetén fenti fizetési módozatokkal lenné átvéve a tisztikar többi tagjaival együtt. Az I-ső alkupitányi fizetés' azért emel­tessék 900 koronával, mert a lakbér rende­zés idején, mint főkapitányi helyettes, indo­koltan kiemeltetett, s a ’ tanácsjegyzővel egyenrangba helyeztetett’, sőt kilátásba volt helyezve a betöltés-, előtt fizetésének fende- zése, doktorátussal rendelkezik s reprezen­tálnia kell, a mellett, hogy -ügyköre 'erköl­csileg és vagyoni lag a legfelelősségteljasebb, amennyiben a bűnügyi osztály, kihágási bün­tetéspénz kezelési és bt-hajJAsi osztály veze-' tője s az ezekből, valamint á talált és el­kobzott tárgyakból befolyt pénzde őrzője, a mint ilyen egy rendőrtiszt közbejöttével 2 napidijas írnok, 2 polgári rendőr és 5 nyo­mozó csendőr működését közvetlen irányítja. A II-od és III ad alkapitányi fizetés­nek 70Ö koronával való emelése indokolt,, mert kapitányi rangjuk mellett családjuk nagysága miatt a drágaságot erősen érzik. Az egyik szatmárbegyi kapitányi hivatal önálló hatáskörrel felruházott vezetője, a másik a katona és illetőségi osztály vezetője.' A rendőrfogalrnuzóknál figyelembe ve-, endő a 600—600 koronás emeléssel az, hogy ezen állásnál már a jogi képzettség előtérbe nyomul, s ezek közül fog a' jövőben kiegé-' szittetni'üresedés esetén az alkapitányi kar; az I. oszt. rendőrtisztnél és loVas rendőr­tisztnél pedig régi szolgálatuk'és családos voltuk indokolja az 50Ö illetőleg 600 koro­nás emelést utóbbiét még az is, hogy a leg­utóbbi fizetés rendezésnél minden indokolás nélkül kisebb mértékben állapíttatott meg' fizetése^ A II. oszt: rendőrtisztek fizetése azért volna megjavítandó 500—500 koronával, mert ezek is mint referensek önállóan mű­ködnek s jelenlegi .fizetésük a kezelő sze­mélyzetépéi csak kevéssel (1Ó0 K) nagyobb. — A közigazgatási bizottság teg­nap délelőtt. 10.órukor tartotta ülését dr. Fa- lussy Árpád főispán elnöklete alatt. Jelen­voltak: dr. Vajáy Károly, polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Antal Sán­dor ti.-ztiiigyész, dr. Jégét Kálmán főorvos, Ferencz Ágoston tartácsjegyző, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Kuc^ó Károly műszáki tanácsos. Bodnár György kir. lanfelügyelő, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Keller György állategészségi előadó és Korányi János, Uray Géza, Jákó Mihály, Jákó Sándpr, Uruy Gás­pár, dr. Kelemen Samu, dr. Kéresztszeghy — Szeretsz, de én is szeretlek kimond­hatatlanul, határtalanul. Szeretlek szivem minden dobbanásával, lelkem minden atom­jával, agyam minden gondolatával. Szeretlek I De hogy is ne szeretné lek, hiszen te vagy az, ki visszaadtál az életnek, ki meggyógyítottad szivem fájó sebét, ki megtanítottál, hogy a múltban hamis bálvány előtt térdeltem. Igen, szeretlek! Te vagy, te lész mindenem! Igen. Benne vagy a levegő­ben, a hajnalpirban, a letűnő nap tüzsu- garában, a felkelő hold halvány fényében, a csillagok milliárdjaiban, a virágok kely- hében, a madarak dalában, a szellő sutto­gásában. Mindenütt, és mindenkor. Igenl Szeretlek attól a feledhe­tetlenül édes pillanattól kezdve, a midőn betegágyamon hosszas lázálmomból fel­ébredve tündéralakod, parázskét szemed, piros két orcád, szögfekete hajkoronád megláttam. Ne félj I Annak a szívtelen, utá­latos asszonynak, első hitvesemnek a képe rég ki van törölve a szivemből. A vele töltött pár év minden jó- és rossz emlékét egy szempillantásra elpusztította szép sze­meidnek jóságos tekintete. Ellenállhatatla­nul adtam át magam lényed bűvös vará­zsának. Ha gondolok is néha reá, s a fájó múltra, az csak olyan undoritó, kelle­metlen érzés, mint a milyet egy-egy csúnya, lázas álom kelt az emberben s a melynek még az emlékétől is szabadulni kívánunk. — E vallomás.étel alatt még szorosab­ban ölelték át egymást, s egy egész csók - halmazzal pecsételték meg vallomásaikat, szerelmüket. — Köszönöm, köszönöm, hogy meg­nyugtattál. Látom, te jól tudsz szivemből, agysejteimből is olvasni. Nem tagadom, néha gondoltam én is arra, vájjon nem jön-e majd egy utálatos pillanat, mely­ben annak az asszonynak emléke megza­varja a mi üdvözítő boldogságunkat. — Ne félj, az ő emléke már jól el van temetve. S ha a múlt visszatér is egy futó pillanatra, az csak olyan, mint a ha­lottaiból visszatérő árny kisértése, mint a bagoly huhogása, nincs mit félni tőle. y 1 j'g a szerelmesek saját bajaikkal tépelőd ek, hatalmas égiháboru közeledett. Az egész természet a lég nyommasztó ha­tása alatt görnyedezeit, a madarak ret­tegve szeldesték a levegőt. Hatalmas menydörgés remegtette meg a mindensé- get. A kénszinü, félelmetes fellegek mé­lyen alant úsztak és csaknem éjjeli sötét­séget támasztottak. Csak a szünes-szüntelen. szerte cikázó villámok vakító fénye vilá­gított bele a sötét légbe. Ember, állat, növény remegett a természet félelmetes működésétől, — csak ők vették alig észre. Csoda ez? Hiszen az ő szívok vi­hara alighanem nagyobb volt a természet viharánál. Már pedig azok, kik mély lelki szorongattatást, éleiölö bánatot éreznek szívok, leikökben, azoknak feltétlenül vi­gaszul szolgál a természet vad tombolása,- mely sokszor túlhaladja a lelkek nyugta­lan, gyötrelmes vergődését is. . Csak akkor lettek figyelmesek a ter­mészet félelmetes, vad játékára, amikor a vihar már teljes erővel megkezdte dühön­gését. Vad haraggal tépdeste a hnalmas fák koronáit, meghajlásra kényszeritette á büszke tölgyeket, csörtetve tördelé a gyön­gébbeket. Vad orditással sivitott végig a park pompázó virágágyain, kíméletlenül megtépázta a gyenge, hajlékony virág­szálakat. Végre teljes valójában tört ki. A jéggel vegyes, hatalmas zápor játszi kedv­vel csapdosta a verenda üvegablakait. Egyetlen szó, egyetlen sóhaj nélkül szorosan egymáshoz simulva nézte a sze­relmes pár most már a természet e vad, fékezhetetlen háborgását, nagyszerű for­radalmát. Szemlélődésükben az inas zavarta meg őket. Jelentette a leánynak, hogy atyja óh >jt beszélni velők. — Elértünk tehát életünk legválsá­gosabb, egyben legmagaszfosabb forduló­pontjához, — monda a kapitány. Legyünk erősek. Ha győzünk, sirigtartó boldogság lesz jutalmunk, ellenben ha Vesztünk, jaj a mi szegény sziveinknek.^ — Ne félj! Erősek leszünk. Győzni fogunk, mert győznünk kell I Megcsókolták egymást és beléptek Révdobossy dolgozószobájába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom