Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-26 / 22. szám
8ZATMÁR ÉS VIDÉKE. szaksegéd lehessen, akire az inas nevelés is rábízható. Az inasok felvétele is szigorúan kötve lesz bizonyos ismeretek bírásához, melyek a IV. elemi osztálynak felelnek meg. Nem volna elég e helyünk arra, hogy magát az ipartörvény revízióját méltóképen ismertessük, de talán eléggé ismeretes, is az már iparos körökben. Természetes, hogy mint nagy jelentőségű momentum ezerszemü kritikának kerül megítélése alá, sok kicsinyes kifogást is ezret fog találni. De az a dolog nagyszerűségén mit sem változtat. Aki sziklahegyeket fejt, az nem igen fogja a kavicsokat lába alól elszedegetni. Hogyha összehasonlítjuk államunk jelenlegi helyzetét az európai népek sorában az ezelőtt 15 évvel való posi- ciójával, igen jelentős haladást kell felismernünk. A különböző világkiállításokon újabban szerzett óriási sikerének a műipar terén előfutárjai a remélhető nemzeti kialakulásunknak s egyetlen ember szakszerű, nagy kaliberű iparpolitikája útirányt mutat a messzi jövőbe, az eddig divatos jogászpolitikával szemben. Kiszely Árpád faipariskolai tanár. Az Uránia és a Szabad tanítás szervezése.*) 1. Az iparos képzés fejlesztésén munkálkodó szakemberek évtizedek óta sürgetik, hogy az iparos inas-iskolából a felszabadulás napján kilépd nemzedék számára életrevaló továbbképző intézményekről kell gondoskodni, mert ilyenek hiányában müveit iparos osztályt teremteni lehetetlen. Hogy ez általános érdekű közművelődési kérdés és nem az ipari szakképzés szükebb kategóriájába tartozik, világossá lesz azokból a statisztikai adatokból, amelyek az iparos ifjúság tanulmányi viszonyaira vonatkoznak. Ezekből megtudható, hogy Magyar- országon 105,000 iparos-inasból nem egészen 80 ezer részesül rendszeres tanonciskolái oktatásban, 10,000 csak ismétlő is*) Ez érdekes és megszívlelni való cikket az Uránia ismeretterjesztő prospektusából vettük át. hazatérő munkások és a hajóra megtérő matrózok, fáradt halászok és unatkozó gazdagok, mind-mind hallatták hangjokat, lármás jelleget kölcsönözvén ezáltal egy végződő nap fáradt, zavaros hangversenyének. Alfonzó igazi művész volt és szerette az erős ellentéteket; szerette az árny és fény; a kicsiny és a nagy, a csönd és a lárma termékeny küzdelmeit. Fölkereste a lakottabb utcákat, szórakozottan beleütközött számtalan emberbe, számtalanszor meglökték öt is. Aztán ebből a lármából is kifáradva, betért a keresztutcákba ; a városi organizmus nagy ütőereiből átment az erekbe, erecskékbe, a legkisebb hajszálerekbe, oda, ahol a társadalom legalsó rétegének rejtelmes salakjai nyüzsögnek a szennyes mélységben. A ghettóba került. Botorkált piszokhalmokban hentergő, szurtos gyermekek közt, akik még ezeken az utcákon is játszadoztak, vagy összeszedték a rothadt halakat és az eldobott káposzta torzsákat. Orrát csavarta az erős hagymaszag, valamint a hal és hús szaga, amelyek sültek- főttek a konyhákon. Erezte az emberi kigőzölgés posvány-bűzét, amely a szegény nép vackából tódult ki fojtóan és tűrhetetlenül a nyilt utcára. Aztán eljutott egy utcába, ahol minden csöndes volt, ahol kutya sem vakkantott, gyermek sem sirt, száj sem kiabált; ahol n°m hallatszott sem egy reszelő csikorgás, sem egy kalapács- koppanás. Belekerült egy sötét, nedves, piszkos csatornába. Többször elébe tűnt egy nyitás, amely mintha egy kőfalut választott volna el két különálló részre. Házak voltak udvar nélkül s nem nagyobb kapuk egy ablaknál és egyetlen peróleumlámpa, amely kólába jár, 15,000 ellenben semminemű tanításhoz sem juthat. Vannak azonban ennél még meglepőbb adatok is. A felszabaduló fiatal segédek száma mintegy i5,ooo-re megy évenkint. Ezek legnagyobb részben 16—17 esztendős fiatal fiuk, akik már átmentek az életnek egyik legkeményebb iskoláján, akik már tapasztalatból tudják, hogy a boldoguláshoz tudás kell és akik ugyanezért művelődésre való törekvésünknek, a komoly tanulásvágynak általában igen dicséretre méltó jeleit adják. Bizonyítja ezt az országban fennálló 452 inasiskola igazgatósága, amelyek jelentései konstatálják, hogy az iskola harmadik osztályába járó fiuk figyelmességükkel és szorgalmukkal meglepően különböznek alsóbb osztálybeli társaiktól. Ezeket tehát a fel- szabadulás épen abban az időben éri, mikor már megkomolyodtak és amikor a tanításnak legtöbb hasznát vehetnék. Sajnos, amint felszabadulnak, elesnek a tanulás minden lehetőségétől. A tanonciskola bezárul számukra, más intézmény pedig, ahol magukat továbbképezhetnék, oly csekély számban van, hogy azokba csak egy elenyésző töredék juthat be közülök. Abból a 15,000 évenkint fölszabaduló 16—17 éves fiúból csak négy év múlva lesz hadköteles, a katonasor előtt álló fiatal segédek száma tehát 60,000-re megy. És ebből a nagy tömegből a különböző állami, társulati és egyesületi esti tanfolyamokon (ipari jellegű szaktanfolyam van 29, szakjelleg nélküli továbbképző 17) csak mintegy 3000 segéd részesül oktatásban. A többi, mintegy 57,000 fiatal segéd ellenben nem hogy tanításhoz jutna, de még az önképzés eszközeitől is el van zárva. Szellemi életük egyedüli központjaiul az ifjúsági egyesületek kínálkoznak, ezek egy- némelyike önképző egyesületnek is nevezi magát, de aki működésűket figyelemmel kiséri,szomorúan tapasztalhatja, hogy könyvtáruk is alig van és ha van is, néhány rossz regényből és folyóiratból áll. Szóval ezekben az egyesületekben (tisztelet a kivételeknek, ha ugyan vannak) a fiatal segédek sem az önképzéshez szükséges szellemi irányításhoz, sem pedig a megfelelő könyvekhez nem juthatnak. Pedig a számuk elég nagy: 109 helyen mintegy 200 ilyen egyesület áll fenn. Hazai közoktatásügyünk e tátongó hézagának kitöltésére az Uránia magyar tudományos egyesület a szabad tanítás szervezését tartja első sorban szükségesnek, és ebből a célból fogott hozzá ahoz a nagy feladathoz, hogy a fent felsorolt tárgyakat a szemléltető oktatás céljára alkalmas előadásokban megírássá. A tantárgyak megiratásával, beoszvörös fényt vetett az omladozó, szennyes, mondhatni festőileg pompás falakra. Ezek a házak — úgy kellett lenni — elhagyattak; vagy hogy az emberek és állatok, amelyek lakták, még mind kint voltak, hiába keresgélvén a vacsorára való kenyeret. Azonban ez utcácska fele táján talált Alfonzó egy kis nyitott kaput, amelyből élénk, vöröses, füsttel vegyes világosság áradt ki. Nem tudott ellentálIni kíváncsiságának s belépett az udvarkába, ahol egy fogatlan banya állott, gyér, fehér hajjal, amely kitudja, hány éve nem látott fésűt, halat sütvén az ég enyhinél, egy kátrányos forgácscsal fűtött tűzhelyen. Az a tűz több füstöt ontott, mint meleget, több bűzt, mint világosságot, de olykor-olykor hatalmasan fellángolt, erős ocker és rézvörös színekkel világítva meg a banya mély arcredöit. Az udvaron a banyán kívül nem volt más élőlény, mint egy fekete macska, amely hátsó lábain ülve, csöndes dorombolással nyalogatta a száját és csóválta a farkát azon biztos hittel, hogy a vacsorát megosztja úrnőjével. Egy, az udvarra nyiló sötét kanna- rácskában azonban valami másféle élőlények is voltak s Alfonzó meglátott és megfigyelt egy más jelenetet is, a mely nagyon különbözött attól, melyet kevéssel előbb megcsodált a tengerparton; de amely ugyanolyan csöndes és nagyszerű volt. Azon a kamarán volt egy ajtónélküli bejárás és egy ablaknyilás vasrostélylyal, de ablakok nélkül. Három bútordarab volt benne, egy ágy, vagy jobban mondva egy a földre vetett szalmazsák, egy szalmaszék és egy nyitott kis koporsó. tásával, az előadások anyagának elrendezésével azonban még csak lehetővé vált a középfokú oktatás kiterjesztése, de megvalósulása korántsem lenne biztosítva. E tekintetben kedvezőtlen tapasztalatokban sincsen hiány. Az állam által nagy költséggel föntartott esti ipari szaktanfolyamokon például, annak dacára, hogy a kenyérkereseti képesség fokozására szolgáló ösmeretekre tanítanak, néha nincs segéd- hallgató, úgy hogy az inasiskola tanulóit kell oda berendelni. Kezdetben minden esti tanfolyamnak küzdenie kell e nehézséggel, az angolországi nagyszámú hasonló intézmények sem kerülhették el ezt az átmeneti állapotot, sőt ott, ahol ma százezrekre megy a fizető iparoshallgatók száma, a múlt század első felében fölállított műszaki tanfo lyamok (Mechanic Institu's) nagy részét be kellett zárni, mert nem akadt hallgatójuk. Az egész napi nehéz munkában kifáradt iparos segédnek nem elég azt mondani ,gyere, hallgasd meg az előadásomat, ez hasznodra fog valamikor válni.“ Annak föl kell ébreszteni előbb a képzeletét, lekötni az érdeklődését és csak azután kelthetni föl benne a tudásvágyat. Az Uránia számolt ezzel a folyamattal és a munkásgimnáziumot mindjárt elejétől fogva úgy tervezte, hogy abban kizárólag szemléltető előadásokat tartsanak és a tankönyveket is a szemléltető oktatás céljaihoz alkalmazva íratta meg. Minden szemléltetővé tehető fogalomról kép készült, amelyek szervesen be vannak kapcsolva a szövegbe s annak illusztrálására szolgálnak. Minden előadáshoz, mintegy 50—60 ilyen kép tartozik s ezeket az előadó a falra ve titve bemutatja a hallgatóságnak. És hogy mily szerencsés megoldás ez, mutatja az eddig elért eredmény: három év alatt a vidéken mintegy kétezer előadást tartottak az Uránia egyesület képeivel és a hallgatóság mindig zsúfolásig megtöltötte az előadási termet, 5o 000 füzetet pedig megvásárolt. E kisérlet-számba menő előadások biztosították tehát a második fő tényezőt: a munkásgimnáziumnak nemcsak előadói lesznek mindenkor, de lesz kellő számú hallgatósága is. A munkások el fognak jönni, mert szórakozást találnak a képekben és az ezekhez tartozó magyarázatokban, amelyek által észrevétlenül rendszeres ösmeretekhez jutnak. Ez ösmeretek azonban nem fognak az emlékezetükből nyom nélkül elszállani, mert minden előadás után néhány fillérért megszerezhetik maguknak azok teljes szövegét a füzetekben és otthon olvashatják. Ugyancsak észrevétlenül jutnak igy egy egész kis közhasznú házi könyvtár birtokába, mert a tantárgyankinti 12 füzet egy-egy 18 — 20 Íves vaskos kötetet tesz A koporsó előtt egy ember. Ember — mondom — mert az anatómiai formái erre mutattak, de biztosan nem mertem volna embertársamnak mondani. Kancsal, rongyos, szurtos, több ránc volt az arcán, mint hajszál a fején, kékes barna, hosszú orra tele forradással és bibircsókkal. Az ágyon egy öt év körüli gyermek feküdt halva s az ágy felelt térdelt egy szegény nő — maga az élő szegénység — de ifjú és nagyon szép volt. A koporsós ember kezében egy kalapács volt, meg szegek, amelyeket élénk türelmetlenséggel csőr getelt. Pipa volt a szájában és pöfékelt. Ez a' füst kevésbbé volt sötét, mint a kamara levegője, amelyet egy fekete palack szájába illesztett szentelt viaszgyertya világított meg. Ez a fehér lángocska valamivel világosabb volt, mint az a halvány- sárga szin, amely elöntötte és megvilágította a kis halott tiszta viaszsárga arcát. Csönd volt itt is, mint a tengerparton. Itt is a fény két legnagyobb ellentéte; mert a kis udvar banyája olykor olykor megpiszkálta forgácsát és az élénk, vörös lángok fölcsaptak rézvörös és violás szint vetve-a halott arcára és az anya arcélére. Alfonzó itt is megbüvölten állott; jóllehet nagymérvű kegyesség lakozott benne, de nem nagyobb, mint a művészet iránt való szeretete. Az ifjú anya úgy tűnt fel előtte, mint a kelet egy királynője, ki a nyomorúság posványában és a fájdalmas kétségbeesésben éviekéi. Alig takarta itt-ott egy kevés ruha. Inge szétfoszló rendetlenségben, csupán közepén fedte be mellének csodás szép-égét, egészen fódetlenül hagyva vállárak isteni kerekdedségét. Lejebb egy* színtelen szoknya, amely a földdel és az ki és mikorára végig hallgatják -a munkásgimnázium minden tárgyát, a kötetek száma 12-re szaporodik föl. E könyvek később is olvasmányul fognak szolgálni, mint érdekes ösmeretek, hasznos tudnivalók gyűjteménye, amelyeket megőrizni érdemes. E füzetek az előadó tanárra nézve természetesen csak vezérfonálul szolgálnak, magyarázatul az előforduló képekhez, de semmiesetre sem korlátozzák öt a szabad előadások tartásában, miért is azok felolvasása egyáltalában nem kötelező. Az ambiciózus tudóst nem fogják tehát e füzetek visszatartani attól, hogy az Uránia képeinek felhasználásával az egyes fejezeteket a saját módszere szerint előadja. A fentemlitett 2000 vidéki Uránia- előadásnak mintegy negyedrészéi eddigefié (s középiskolai tanárok tartották és semmi kifogást nem tettek az ellen, hogy a képmagyarázó szövegkönyveket az Uránia rendelkezésükre bocsátotta. E segédeszközök, úgy, amint az Uránia azokat egy beállította, egyedül alkalmasak arra, hogy a felnőttek oktatása, az úgynevezett szabad tanítás 1. rendszeressé tétessék, 2. az egész országban gyorsan elterjedjen (Folytatjuk.) Apróságok. A műi nap forduló pont í életemben, amennyiben após lett belőlem. Sok minden dolog, a mi eddig úgy ahogy megjárta, ezután mar nem jól veszi ki mügét, mert az apó?i állá? nagyon sok tiszteletremíltóságot követel, s a ki erre nem ügyel, az magát erős kritikának teszi ki. Legalább ig.V magyarázta egy fiatal upÓ9 kollegám. Hanem azért még ma csuk a régi nyomokon haludunk, az apósi komolyságot elég lesz holnap megkezdeni. * Gratulálnak mindenfelől s valaki a szerencsekivánatok elmondása után, nzt a megjegyzést teszi, hogy ez gyorsan megtörtént, ő'csuk a napokban hallott róla és ime már az esküvőn is túl-vagyunk. — Barátom 1 — magyarázom az illetőnek — a házasság olyan természetű ügylet, amelyet ajánlatos gyorsan lebonyolítani. * Szóba jött, hogy az anyakönyvvezető - nél legközelebb mi történt. Vallási meggyőződésre hivatkozással a jegyzőkönyv aláírását megtagadták. — No csak ti ilyet ne tegyetek — mondja Bögre ur a fiataloknak —• mQrt ez |8T Folytatás a mellékleten. alig megvilágított szalmazsák árnyékával olvadt össze. Karjait fölemelte és szorosan összekulcsolt kezeit keblére szoritá. Fejé; hátrahajiá, fénylő, fekete haja dus.rn omlott el vállain. Arcán rémület; nagy fekete szemei a halottra irányozvák; szempillái oly hosszuk, hogy arcára is árnyékot vetnek. Pompás királyi csókra termeit szája megmer vült, egy fohászt mormolva, mely sohasem jött ki a torkán. És ezen isteni arcon a szél szeszélye szerint játszadoztak a szentelt viaszgyertya halvány fénye és a vén boszorkány előtt lobogó pajzán tétova láng. Ezt a végtelen csendet megtörte a szekrény előtt álló férfi durva hangja : — Tovább már egyszer azzal a lánggal 1 Alfonzó megrettenve futott el. Megtette újból azt a bosszú utat és visszatért a grófnöb ö/. Megtalálta a művészet deficióját. Miután barátnőjének elbeszélte azon este sz^r- z tt b-nyomásait, bizonyos mély meghatottsággal vegyes büszkeséggel adta elő definícióját. Clartdia fölkelt, Alfonzéhoz közeledett i és egyszerre mind a két kezét feléje nyújtva szólt: — Trhát megtalálta azt? És hol? hogyan? mikor? — Nem tudom, de valóban úgy van, amint ön mondta pár órával ezelőtt. Tehát itt vagyok, föltaláltam azt. mindenütt: a város mély homályában épugy, mint a tenger partján; egy fájdalmas jelenet előtt épenugy, mint az ég és tenger végtelenségében. És a művészet definíciója ott lebegett a grófnő rózsás ajkain. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők 1
