Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-26 / 22. szám

8ZATMÁR ÉS VIDÉKE. szaksegéd lehessen, akire az inas nevelés is rábízható. Az inasok felvétele is szigorúan kötve lesz bizonyos ismeretek bírásához, melyek a IV. elemi osztálynak felel­nek meg. Nem volna elég e helyünk arra, hogy magát az ipartörvény revízióját méltóképen ismertessük, de talán eléggé ismeretes, is az már iparos körökben. Természetes, hogy mint nagy jelen­tőségű momentum ezerszemü kritikának kerül megítélése alá, sok kicsinyes ki­fogást is ezret fog találni. De az a dolog nagyszerűségén mit sem változtat. Aki sziklahegyeket fejt, az nem igen fogja a kavicsokat lába alól elszedegetni. Hogyha összehasonlítjuk államunk jelenlegi helyzetét az európai népek sorában az ezelőtt 15 évvel való posi- ciójával, igen jelentős haladást kell fel­ismernünk. A különböző világkiállításokon újab­ban szerzett óriási sikerének a műipar terén előfutárjai a remélhető nemzeti kialakulásunknak s egyetlen ember szak­szerű, nagy kaliberű iparpolitikája út­irányt mutat a messzi jövőbe, az eddig divatos jogászpolitikával szemben. Kiszely Árpád faipariskolai tanár. Az Uránia és a Szabad tanítás szervezése.*) 1. Az iparos képzés fejlesztésén munkál­kodó szakemberek évtizedek óta sürgetik, hogy az iparos inas-iskolából a felszaba­dulás napján kilépd nemzedék számára életrevaló továbbképző intézményekről kell gondoskodni, mert ilyenek hiányában mü­veit iparos osztályt teremteni lehetetlen. Hogy ez általános érdekű közművelő­dési kérdés és nem az ipari szakképzés szükebb kategóriájába tartozik, világossá lesz azokból a statisztikai adatokból, ame­lyek az iparos ifjúság tanulmányi viszo­nyaira vonatkoznak. Ezekből megtudható, hogy Magyar- országon 105,000 iparos-inasból nem egé­szen 80 ezer részesül rendszeres tanonc­iskolái oktatásban, 10,000 csak ismétlő is­*) Ez érdekes és megszívlelni való cikket az Uránia ismeretterjesztő prospektusából vettük át. hazatérő munkások és a hajóra megtérő matrózok, fáradt halászok és unatkozó gazdagok, mind-mind hallatták hangjokat, lármás jelleget kölcsönözvén ezáltal egy végződő nap fáradt, zavaros hangverse­nyének. Alfonzó igazi művész volt és sze­rette az erős ellentéteket; szerette az árny és fény; a kicsiny és a nagy, a csönd és a lárma termékeny küzdelmeit. Fölkereste a lakottabb utcákat, szó­rakozottan beleütközött számtalan emberbe, számtalanszor meglökték öt is. Aztán eb­ből a lármából is kifáradva, betért a keresztutcákba ; a városi organizmus nagy ütőereiből átment az erekbe, erecskékbe, a legkisebb hajszálerekbe, oda, ahol a tár­sadalom legalsó rétegének rejtelmes salak­jai nyüzsögnek a szennyes mélységben. A ghettóba került. Botorkált piszok­halmokban hentergő, szurtos gyermekek közt, akik még ezeken az utcákon is ját­szadoztak, vagy összeszedték a rothadt halakat és az eldobott káposzta torzsákat. Orrát csavarta az erős hagymaszag, vala­mint a hal és hús szaga, amelyek sültek- főttek a konyhákon. Erezte az emberi kigőzölgés posvány-bűzét, amely a szegény nép vackából tódult ki fojtóan és tűrhe­tetlenül a nyilt utcára. Aztán eljutott egy utcába, ahol minden csöndes volt, ahol kutya sem vakkantott, gyermek sem sirt, száj sem kiabált; ahol n°m hallatszott sem egy reszelő csikorgás, sem egy kala­pács- koppanás. Belekerült egy sötét, nedves, piszkos csatornába. Többször elébe tűnt egy nyitás, amely mintha egy kőfalut választott volna el két különálló részre. Házak voltak ud­var nélkül s nem nagyobb kapuk egy ablaknál és egyetlen peróleumlámpa, amely kólába jár, 15,000 ellenben semminemű tanításhoz sem juthat. Vannak azonban ennél még megle­pőbb adatok is. A felszabaduló fiatal segédek száma mintegy i5,ooo-re megy évenkint. Ezek legnagyobb részben 16—17 esztendős fiatal fiuk, akik már átmentek az életnek egyik legkeményebb iskoláján, akik már tapasz­talatból tudják, hogy a boldoguláshoz tudás kell és akik ugyanezért művelődésre való törekvésünknek, a komoly tanulásvágynak általában igen dicséretre méltó jeleit adják. Bizonyítja ezt az országban fennálló 452 inasiskola igazgatósága, amelyek jelentései konstatálják, hogy az iskola harmadik osz­tályába járó fiuk figyelmességükkel és szor­galmukkal meglepően különböznek alsóbb osztálybeli társaiktól. Ezeket tehát a fel- szabadulás épen abban az időben éri, mikor már megkomolyodtak és amikor a tanítás­nak legtöbb hasznát vehetnék. Sajnos, amint felszabadulnak, elesnek a tanulás minden lehetőségétől. A tanonciskola bezárul szá­mukra, más intézmény pedig, ahol magu­kat továbbképezhetnék, oly csekély szám­ban van, hogy azokba csak egy elenyésző töredék juthat be közülök. Abból a 15,000 évenkint fölszabaduló 16—17 éves fiúból csak négy év múlva lesz hadköteles, a katonasor előtt álló fiatal segédek száma tehát 60,000-re megy. És ebből a nagy tömegből a különböző állami, társulati és egyesületi esti tanfolyamokon (ipari jellegű szaktanfolyam van 29, szak­jelleg nélküli továbbképző 17) csak mintegy 3000 segéd részesül oktatásban. A többi, mintegy 57,000 fiatal segéd ellenben nem hogy tanításhoz jutna, de még az önképzés eszközeitől is el van zárva. Szellemi életük egyedüli központjaiul az ifjúsági egyesületek kínálkoznak, ezek egy- némelyike önképző egyesületnek is nevezi magát, de aki működésűket figyelemmel kiséri,szomorúan tapasztalhatja, hogy könyv­táruk is alig van és ha van is, néhány rossz regényből és folyóiratból áll. Szóval ezek­ben az egyesületekben (tisztelet a kivéte­leknek, ha ugyan vannak) a fiatal segédek sem az önképzéshez szükséges szellemi irá­nyításhoz, sem pedig a megfelelő könyvek­hez nem juthatnak. Pedig a számuk elég nagy: 109 helyen mintegy 200 ilyen egye­sület áll fenn. Hazai közoktatásügyünk e tátongó hézagának kitöltésére az Uránia magyar tudományos egyesület a szabad tanítás szervezését tartja első sorban szükségesnek, és ebből a célból fogott hozzá ahoz a nagy feladathoz, hogy a fent felsorolt tárgyakat a szemléltető oktatás céljára alkalmas elő­adásokban megírássá. A tantárgyak megiratásával, beosz­vörös fényt vetett az omladozó, szennyes, mondhatni festőileg pompás falakra. Ezek a házak — úgy kellett lenni — elhagyattak; vagy hogy az emberek és állatok, amelyek lakták, még mind kint voltak, hiába keresgélvén a vacsorára való kenyeret. Azonban ez utcácska fele táján talált Alfonzó egy kis nyitott kaput, amely­ből élénk, vöröses, füsttel vegyes világos­ság áradt ki. Nem tudott ellentálIni kíváncsiságá­nak s belépett az udvarkába, ahol egy fogatlan banya állott, gyér, fehér hajjal, amely kitudja, hány éve nem látott fésűt, halat sütvén az ég enyhinél, egy kátrányos forgácscsal fűtött tűzhelyen. Az a tűz több füstöt ontott, mint meleget, több bűzt, mint világosságot, de olykor-olykor hatal­masan fellángolt, erős ocker és rézvörös színekkel világítva meg a banya mély arcredöit. Az udvaron a banyán kívül nem volt más élőlény, mint egy fekete macska, amely hátsó lábain ülve, csöndes dorom­bolással nyalogatta a száját és csóválta a farkát azon biztos hittel, hogy a vacsorát megosztja úrnőjével. Egy, az udvarra nyiló sötét kanna- rácskában azonban valami másféle élőlé­nyek is voltak s Alfonzó meglátott és megfigyelt egy más jelenetet is, a mely nagyon különbözött attól, melyet kevéssel előbb megcsodált a tengerparton; de amely ugyanolyan csöndes és nagyszerű volt. Azon a kamarán volt egy ajtónélküli bejárás és egy ablaknyilás vasrostélylyal, de ablakok nélkül. Három bútordarab volt benne, egy ágy, vagy jobban mondva egy a földre vetett szalmazsák, egy szalmaszék és egy nyitott kis koporsó. tásával, az előadások anyagának elrende­zésével azonban még csak lehetővé vált a középfokú oktatás kiterjesztése, de meg­valósulása korántsem lenne biztosítva. E tekintetben kedvezőtlen tapasztalatokban sincsen hiány. Az állam által nagy költ­séggel föntartott esti ipari szaktanfolya­mokon például, annak dacára, hogy a ke­nyérkereseti képesség fokozására szolgáló ösmeretekre tanítanak, néha nincs segéd- hallgató, úgy hogy az inasiskola tanulóit kell oda berendelni. Kezdetben minden esti tanfolyamnak küzdenie kell e nehézséggel, az angolországi nagyszámú hasonló intéz­mények sem kerülhették el ezt az átmeneti állapotot, sőt ott, ahol ma százezrekre megy a fizető iparoshallgatók száma, a múlt szá­zad első felében fölállított műszaki tanfo lyamok (Mechanic Institu's) nagy részét be kellett zárni, mert nem akadt hallga­tójuk. Az egész napi nehéz munkában ki­fáradt iparos segédnek nem elég azt mon­dani ,gyere, hallgasd meg az előadásomat, ez hasznodra fog valamikor válni.“ Annak föl kell ébreszteni előbb a képzeletét, le­kötni az érdeklődését és csak azután kelt­hetni föl benne a tudásvágyat. Az Uránia számolt ezzel a folyamat­tal és a munkásgimnáziumot mindjárt ele­jétől fogva úgy tervezte, hogy abban ki­zárólag szemléltető előadásokat tartsanak és a tankönyveket is a szemléltető oktatás céljaihoz alkalmazva íratta meg. Minden szemléltetővé tehető fogalomról kép készült, amelyek szervesen be vannak kapcsolva a szövegbe s annak illusztrálására szolgálnak. Minden előadáshoz, mintegy 50—60 ilyen kép tartozik s ezeket az előadó a falra ve titve bemutatja a hallgatóságnak. És hogy mily szerencsés megoldás ez, mutatja az eddig elért eredmény: három év alatt a vidéken mintegy kétezer előadást tartottak az Uránia egyesület képeivel és a hallga­tóság mindig zsúfolásig megtöltötte az elő­adási termet, 5o 000 füzetet pedig meg­vásárolt. E kisérlet-számba menő előadások biztosították tehát a második fő tényezőt: a munkásgimnáziumnak nemcsak előadói lesznek mindenkor, de lesz kellő számú hallgatósága is. A munkások el fognak jönni, mert szórakozást találnak a képekben és az ezekhez tartozó magyarázatokban, amelyek által észrevétlenül rendszeres ösmeretekhez jutnak. Ez ösmeretek azonban nem fognak az emlékezetükből nyom nélkül elszállani, mert minden előadás után néhány fillérért megszerezhetik maguknak azok teljes szö­vegét a füzetekben és otthon olvashatják. Ugyancsak észrevétlenül jutnak igy egy egész kis közhasznú házi könyvtár birtokába, mert a tantárgyankinti 12 füzet egy-egy 18 — 20 Íves vaskos kötetet tesz A koporsó előtt egy ember. Ember — mondom — mert az anatómiai formái erre mutattak, de biztosan nem mertem volna embertársamnak mondani. Kancsal, rongyos, szurtos, több ránc volt az arcán, mint hajszál a fején, kékes barna, hosszú orra tele forradással és bibircsókkal. Az ágyon egy öt év körüli gyermek feküdt halva s az ágy felelt térdelt egy szegény nő — maga az élő szegénység — de ifjú és nagyon szép volt. A koporsós ember kezében egy kalapács volt, meg szegek, amelyeket élénk türelmetlenséggel csőr getelt. Pipa volt a szájában és pöfékelt. Ez a' füst kevésbbé volt sötét, mint a ka­mara levegője, amelyet egy fekete palack szájába illesztett szentelt viaszgyertya vi­lágított meg. Ez a fehér lángocska vala­mivel világosabb volt, mint az a halvány- sárga szin, amely elöntötte és megvilágí­totta a kis halott tiszta viaszsárga arcát. Csönd volt itt is, mint a tengerpar­ton. Itt is a fény két legnagyobb ellentéte; mert a kis udvar banyája olykor olykor megpiszkálta forgácsát és az élénk, vörös lángok fölcsaptak rézvörös és violás szint vetve-a halott arcára és az anya arcélére. Alfonzó itt is megbüvölten állott; jóllehet nagymérvű kegyesség lakozott benne, de nem nagyobb, mint a művészet iránt való szeretete. Az ifjú anya úgy tűnt fel előtte, mint a kelet egy királynője, ki a nyomorúság posványában és a fájdalmas kétségbeesés­ben éviekéi. Alig takarta itt-ott egy kevés ruha. Inge szétfoszló rendetlenségben, csu­pán közepén fedte be mellének csodás szép-égét, egészen fódetlenül hagyva vál­lárak isteni kerekdedségét. Lejebb egy* színtelen szoknya, amely a földdel és az ki és mikorára végig hallgatják -a munkás­gimnázium minden tárgyát, a kötetek száma 12-re szaporodik föl. E könyvek később is olvasmányul fognak szolgálni, mint érdekes ösmeretek, hasznos tudnivalók gyűjteménye, amelyeket megőrizni érdemes. E füzetek az előadó tanárra nézve természetesen csak vezérfonálul szolgálnak, magyarázatul az előforduló képekhez, de semmiesetre sem korlátozzák öt a szabad előadások tartásában, miért is azok felol­vasása egyáltalában nem kötelező. Az am­biciózus tudóst nem fogják tehát e füzetek visszatartani attól, hogy az Uránia képei­nek felhasználásával az egyes fejezeteket a saját módszere szerint előadja. A fentemlitett 2000 vidéki Uránia- előadásnak mintegy negyedrészéi eddigefié (s középiskolai tanárok tartották és semmi kifogást nem tettek az ellen, hogy a kép­magyarázó szövegkönyveket az Uránia ren­delkezésükre bocsátotta. E segédeszközök, úgy, amint az Uránia azokat egy beállította, egyedül alkalmasak arra, hogy a felnőttek oktatása, az úgy­nevezett szabad tanítás 1. rendszeressé tétessék, 2. az egész országban gyorsan elter­jedjen (Folytatjuk.) Apróságok. A műi nap forduló pont í életemben, amennyiben após lett belőlem. Sok minden dolog, a mi eddig úgy ahogy megjárta, ez­után mar nem jól veszi ki mügét, mert az apó?i állá? nagyon sok tiszteletremíltóságot követel, s a ki erre nem ügyel, az magát erős kritikának teszi ki. Legalább ig.V ma­gyarázta egy fiatal upÓ9 kollegám. Hanem azért még ma csuk a régi nyomokon halu­dunk, az apósi komolyságot elég lesz holnap megkezdeni. * Gratulálnak mindenfelől s valaki a szerencsekivánatok elmondása után, nzt a megjegyzést teszi, hogy ez gyorsan megtör­tént, ő'csuk a napokban hallott róla és ime már az esküvőn is túl-vagyunk. — Barátom 1 — magyarázom az ille­tőnek — a házasság olyan természetű ügy­let, amelyet ajánlatos gyorsan lebonyolítani. * Szóba jött, hogy az anyakönyvvezető - nél legközelebb mi történt. Vallási meggyő­ződésre hivatkozással a jegyzőkönyv aláírá­sát megtagadták. — No csak ti ilyet ne tegyetek — mondja Bögre ur a fiataloknak —• mQrt ez |8T Folytatás a mellékleten. alig megvilágított szalmazsák árnyékával olvadt össze. Karjait fölemelte és szorosan összekulcsolt kezeit keblére szoritá. Fejé; hátrahajiá, fénylő, fekete haja dus.rn om­lott el vállain. Arcán rémület; nagy fekete szemei a halottra irányozvák; szempillái oly hosszuk, hogy arcára is árnyékot vet­nek. Pompás királyi csókra termeit szája megmer vült, egy fohászt mormolva, mely sohasem jött ki a torkán. És ezen isteni arcon a szél szeszélye szerint játszadoztak a szentelt viaszgyertya halvány fénye és a vén boszorkány előtt lobogó pajzán tétova láng. Ezt a végtelen csendet megtörte a szekrény előtt álló férfi durva hangja : — Tovább már egyszer azzal a láng­gal 1 Alfonzó megrettenve futott el. Meg­tette újból azt a bosszú utat és visszatért a grófnöb ö/. Megtalálta a művészet deficióját. Miu­tán barátnőjének elbeszélte azon este sz^r- z tt b-nyomásait, bizonyos mély meghatott­sággal vegyes büszkeséggel adta elő definícióját. Clartdia fölkelt, Alfonzéhoz közeledett i és egyszerre mind a két kezét feléje nyújtva szólt: — Trhát megtalálta azt? És hol? hogyan? mikor? — Nem tudom, de valóban úgy van, amint ön mondta pár órával ezelőtt. Tehát itt vagyok, föltaláltam azt. mindenütt: a város mély homályában épugy, mint a tenger partján; egy fájdalmas jelenet előtt épenugy, mint az ég és tenger végtelen­ségében. És a művészet definíciója ott lebegett a grófnő rózsás ajkain. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom