Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-19 / 21. szám

kell talán, hogy az ifj. egyesületek szervezésében előljártak a tanítók, ők tapották meg az első utat, ők fáradoztak azon, hogy az ifjúság a tanköteles koron túl is a magyar nemzeti eszme, a hazafias érzés és erkölcsös nevelésben részesüljön tovább is. Ez által a rosszra könnyen hu jló ifjúság meg lett mentve a kultúrának, a magyar tisztességes társadalmi életnek. Az előbbi két helyen az állami iskolák tanítói, az utóbbi helyen az akkori lóm. kath. segédlelkész s tanító semmi rendeletet nem várva kötelességérzettől áthatva megalakították az ifjúsági egyesületeket.

Amidőn pedig a kultuszminiszter rendeleté megjelent e tárgyban, a vármegye összes tanítói majdnem kivétel nélkül, különösen pedig az állami és róm. kath. felekezeti tanítók' nemes versenyre keltek egymással ezen kiválóun hasznos célt szolgáló egyesületek szervezésében. Napról-napra tömegesen érkeztek a kir. tunfelügyelőséghez az ifj. egyes, alapszabályok a kultuszminiszterhez leendő felterjesztés végett. Ma már minden állami elemi iskola mellett (circa 70 — 80) azon kívül legtöbb nem állumi jellegű iskolu mellett (róm. kath., református stb.) szervezve van ifj. egyesület, mely működik rendesen, céljának megfelelőleg.

Alaposan téved tehát a fenti cikk akkor, amidőn a „felvidéken“ létesült ifj. egyesületet üdvözli mint „első fecské“-t. Nem abban téved, hogy üdvözli, ezt nagyon korrektül teszi, hanem abban, hogy mint ilyent „első“-nek minősíti, pedig ez a „fecske“ bizony nem első, hanem nagyon is megkésett. Nem reflektáltam volna a cikk tartalmára, ha az nem a „Szalmái* és Vidékében“ mint vármegyénk egyik tekintélyes heti lapjában jelent volna meg, de így a cikket szó, nélkül hagyni nem lehetett már azért sem, mivel annak az ifj. egyesületekre vonatkozó részei igen alkalmasnak látszanak a közönség megtévesztésére és a vármegye tanítóságát olyannak tünteti fel, mintha az csak most ocsúdna fel s látná be, hogy az ifj. egyesületek szervezése bizony hazafias kötelessége minden tanítónak. De — hála Istennek — a dolog nem igy áll. Szatmnr- vármegye tanítói kara tudja a kötelességét, állandóan résen van s mindenkor, amikor a haza kultúrájának előbbre való viteléről v»n szó, vállvetve vetélkedve egymással; ki-ki igyekszik magának kivenni a munkából, az oroszlánrészt; igy voltunk az ifj. egyesületekkel is. És miután ez igy van és nem máskép :

Pax nobiscum t

M—n.

— A Széchenyi-Társulat közgyűlése. A szatmármegyei Széchenyi-Társulat május 18.-án tartotta meg a városház tanácstermében dr. V a j a y Károly polgár8ZATMÁR ÉS VIDÉKE.

mester, nlolnük vezetésével évi rendes közgyűlését. Az elnök rövid, meleg szavukban , üdvözölve a megjelenteket, fölhívta Faragó Ignác jegyzőt az igazgatóság évi jelentésének előterjesztésére. Ebből kiemeljük, hogy a társulat a lefolyt évben a már meglevő 109 gyermek-menbelyo mellé nemzetiségi vidékeken több újat állított s a magyar nyelv elsajátításáért u tanulók közt bőséges jutalmakat osztott ki. Ezért 1 jelentésért a közgyűlés Madarassy Dezső igazgatónak dr. F e c h t e 1 János titkár indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavazott s hálásan ismerte el működésének sikereit. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság a társulatot az 1906. évi számadás alul fölmentette s az 1907. évi, a választmány által már átvizsgált és elfogadott számadásokat felülbírálás végett ugyanoda beterjeszti. A közgyűlés három kérvényt fogadott el. Az első szól a vármegyéhez az évi közművelődési pótadó 3/i részének szokásos átengedése iránt; a második a belügyminiszterhez 10,000 K évi államsegély átengedélyezése végett e | harmadik a pénzügyminiszterhez a társulatnak az államsorsjáték jövedelméből való részesítése ' céljából. Elfogadta a közgyűlés az 1908. évi költségvetést, mely 25,770 K bevétellel és ugyanannyi kiudássul zárul. Az indítványok fejezete ulutt dr. F e c h t e 1 János titkár azt az indítványt tette, hogy ez évi díszközgyűlését a társulat az őszi lóverseny idején, mikor Szatmá- ron a vármegye előkelő közönsége együtt van, szemben a nemzetiségek mai forrongásával, különös fénnyel ülje meg s kapcsolja ezt össze egy Szécheuyi-bállal. A közgyűlés az inditváuyt elfogadta s a napirend megállapítását a választmányra bizta. A napirenden valószínűleg ezek a tárgyak lesznek: Tanítók jutalmazása. Emlékbeszédek néhai gróf Károlyi István elnök és S z u h á n y i Ödön orsz. képviselő, volt iguzgató fölött. Ezután a közgyűlés véget ért.

||^svátl^ElemérJ

A végzet ismét megmutatta, milyen kegyetlen játékot tud űzni az ember kicsiségével. Egy férfidelén álló, szépjÖYŐjü, ideális lelkületű, kiváló szivjóságu, nagytudásu közkedvelt embert némitott el örökre, ragadott el gyilkos erőszakkal közüliünk.

Szokott napi munkánkra indultunk, a mikor O s v á t h Elemér megdöbbentő halálhírét, — ezt a hihetetlen valóságot — hirül hozták korán kelő barátaink. Megdöbbenésünk volt-e nagyobb, vagy hihetetlenségünk. Senki sem tudta megmondani. Zavarunkat, hihetetlenségünket csak növelte az általános tájékozatlanság.

— Hogyan, mikor halt meg ? — Kérdezték egymástól az emberek. Hiszen beteg sem volt.

Pedig az volt. Néhány nappal halála előtt rosszul érezte mugát. Házi orvosa tü- dőgyuladást konstatált. Hirtelen halálát azonban alighanem szivszélhüdés okozta

Halálhíre gyorsan hejártu a várost és mindenütt a legőszintébb sajnálkozást keltette. Nem csoda. Hiszen egész élete tnnit- ványaiért a a közjóért folytatott örökös munka volt.

'Temetése szombaton délután 4 órakor volt.

A koporsót temérdek koszorú borította.

A főgimnáziám tágas udvara egészen megtelt gyászoló közönséggel. Ott volt mindkét főgimnázium, a felső kereskedelmi iskola, a r. kath. fiképezde, a ref. nőnövelde tanárikara s tanuló ifjúsága. A függetlenségi és 48-as párt gyászbuvont zászlójával Cső may Imre pártelnök vezetése alatt. A város tisztikara s a városi bizottsági tagok dr. Yajay Károly polgármester vezetésével.

A gyásznak, a részvétnek oly megkapó, szivig hatoló megnyilvánulása volt temetése, hogy a szinte beláthatatlan közönségben alig maradt szem szárazon. Sirt, könnyezett ott mindenki. Mindenki érezte, hogy az Osváth Elemér halála igen nagy veszteség az iskolára, az egyházra, a társadalomra.

A koporsó mellett a fájdalom súlyától mélyen megtört özvegy, siránkozó apa, gyászbaborult testvérek s kollegák álltak.

A temetési szertartás a főgimnáziumi énekkar gyászdalával kezdődött. R á c z István imája után Biky Károly esperes tartott, tarlómban s formában megható beszédet, majd H a n t z Jenő tanár mondott a tanárikar s a szatmári hírlapírók nevében mélyen megindító búcsúbeszédet. Az ifjúsági énekkar gyönyörű éneke, után a koporsót a gyászkocsira tették s a gyászmenet megindult a temetőbe.

A nyitott simái Bagothay Sámuel vnllástaDár búcsúztatta el a megboldogultat, mig a tanítványok nevében Vaj t hó Lajos VIII. o. t. mondott szép beszédet.

Ezután a sirba bocsátották a koporsót. Az örökre elköltözött nemes lelkű, költői kedélyű férfi, a hű férj, jóbarát, derék tanár, aranyszáju pap most már künn nyugszik a csöndes temetőben. Pihenjen békében!

Apróságok.

A fagyos szentek az idén ugyancsak megtréfálták a publikumot, olyan kánikulai

meleget hozlak, hogy majd meggy aludtunk „ a nagy forróságtól. Igaz, hogy utána hűvös lett | levegő, s igy igaza lehet lapunk meteorológusának, aki azt mondja, hogy éjien akkor kezdődvén a huszárok átvopulásu, ők is elmentek bámészkodni, most a/tán helyre akarják pótolni a mulasztást.

*

A hidontuli állatseregletben egy szép a8szonynyal beszélget az oroszlán ketrece előtt az udvnrlója.

— Jaj! mi történnék -v mondja a hölgy borzongv.a — hu most az oroszlán kiszabadulna ?

— Bjbizonyulna, hőgy én igazat szoktam mőnduni — szól rá a férfi — mikor azt állítom, hogy nagyságos asszonyom egy ennivaló teremtés.

*

Jelenti a gazdának a rendőr, hogy a szakácsnőjét és a szobalányát az éjjel bekísérték. Később n cselédek is huztikcrülnek.

— Bizonyosan a huszárokkal csatangoltatok?! — formed rájuk a gazda.

— ,Bár úgy lett volna — mondják egybel mngzóun —' mert akkor nem mert volna a csendőr bekísérni, lett volna aki megvéde’mezzen. De csak bukák voltak!

*

A héten megkezdődtek az esküdtszéki tárgyalások. X ur ilyenkor éli világát, mert mig a ciklus tart, mindennap mulat a vidéki cimborákkal. 0 ugyanis már régen elhitette a feleségével, bogy neki, mint pótesküdtnek, éjjel is helyt kell- állnni, nem csoda aztán, hogy az asszony halálos ellensége az esküdtszéki intézménynek, amely miatt uz urának annyit kell fáradnia.

*

A fák és madarak napja után a béke napja is elkövetkezett. A tanár ur hatásos előadást tart róla, s mikor megy hazafelé, elgondolkozik, hogy milyen jó volna most egy pár pohár sört meginni, de ha megérzi otthon az asszony, lesz olyan palába, hogy a harmadik szomszédban is meghallják.

— Hej 1 — sóhajt magában — mig asszonyok Esznek, soha sem fog megszűnni a háború !

Demeter.

HIHEIITK.

— Szerkesztőségünkből. E r - dössy Vilmos felelős szerkesztőnk a nagykároljM „Szatmárvárinegye“ politikai hetilap szerkesztését veszi át, igy lapunkat inai naptól kezdve újra dr. Fejes István eddigi főszerkesztőnk jegyzi. E r d ő s s y Vilmos azért

azzal a tüzes, fekete szempárral valóban úgy nézett ki, mintha nem is földi lény lett volna. Azt hitte az ember, hogy a hol ez a leány megjelenik, felszárad a köny, feledésbe megy a bánat; a hol ő jelen van, ott nincs baj s küzdelem. Úgy gondoltuk, az ő léptei nyomán az avar helyén is.nyiló virág, a jaj s szenvedés helyén is öröm s boldogság fakad. Mindannyian szinte félve közeledtünk hozzája, mintha tényleg valami égi lény lett volna.

Ezek után talán mondanom sem kell, hogy Kávássy főhadnagy eszét is annyira megzavarta a szép Margit, hogy az feledve mindent, valósággal rabja lett a leánynak. A báli ismerettség után többször ellátogatott Kórössyékhez s nem eredménytelenül, mert a leánynak is megtetszett a csöndes természetű, daliás főhadnagy.

A leány szülei azonban hallani se akartak arról, hogy szépséges leányuk KáVássy föhadnagyné legyen, mert szerintük minden katonatiszt léha és köny- nyelmü, de különösen a huszár. Kávássy azonban annyira bolondult a leányba, hogy elhatározta, történjék bármi, a leány övé lesz. Nyugdijaztatta magát s mint nyugdíjas tiszt, a térparancsnokságnál nyert alkalmazást. Mielőtt azonban a leányt eljegyezte volna, őszintén feltárta előtte a jövőt; elmondta neki, hogy a főhadnagyi fizetésből nagyon szerény viszonyok mellett élhetnek meg. A leány azonban biztatta: majdcsak megbékélnek az öregek s akkor remélem, segiteni is fognak bennünket I Bizva jó sorsukban, egymáséi lettek.

Első évben öröm s boldogság honolt házukban. Meghúzódtak a Károly-kaszárnya két szobájában, a tiszti étkezdéből hordattak kosztot, igy néha még színházra és hangversenyre is telt. Sem leírni, sem elmondani nem lehet azt a földi boldogságot, melyben ők éltek. A szó szoros értelmében valósággal leste egyik a másik gondolatát s tulboldogok voltak, ha ez sikerült nekik. A mikor a férfi lement az első emeletre a hivatalos helyiségbe, tízszer is elbúcsúztak egymástól, százszor össze-vissza csókolták egymást, mintha legalább is egy hónapra váltak volna el, pedig alig telt bele egy óra, az én szerelmes barátom már is felszaladt a lakásba csókot lopni az ő szépséges kis feleségétől.

Élénken emlékszem még vissza, mikor egy alkalommal szabadságra mentem s a jelentkezés alkalmával vele találkoztam. Teljes két órán át beszélt a feleségéről s az mind csupa szép és jó volt. Tulboldogan mondotta, hogy irigyli tőle azt az asszonyt a főváros egész fiatalsága, hogy csodálják őket az utcán, a színházban, — mindenütt. Meghívott magukhoz s mig a fővárosban időztem, gyakran voltunk együtt, igy én magam is meggyőződtem róla, milyen boldogok voltak; Valóban gyönyör volt nézni, mennyire szeretik, hogy imádják egymást. Boldogságuk betetézője egy aranyos, fekete szemű apróság volt. A gyermek szüleié sétöl kezdve nem is lehetett másról, — mint a hogy ők nevezték. — az ő sze- mökfényéröl beszélni. Azután már nem annyira magoknak, mint szeretett gyermeküknek éltek. Bámulattal töltött el, hogy az én kényes barátom, mit sem törődve rangjával s az etiquett szabályaival, milyen közönséges flegmával hordozgatta,

csititgatta, altalgatta az ő aranyos kis leánykáját. Ekkor láttam csak, mi mindenre képes az apa szeretete s a férj szerelme együttvéve.

Mondhatom, magam is örültem, ha néha abban a tulboldog családi fészekben időzhettem s nem égyszer gondoltam: ennyi boldogságért talán én is képes lennék aránysujtásos atillámat, rangomat odadobni cserébe.

Sajnos azonban, az a nagy szeretet és boldogság nem sokáig tartott, — igy én is hamar kiábrándultam.

A második házassági forduló ugyanis meghozta a második babát is, ezzel természetesen a baj, kiadás is folyton nőtt. A főhadnagyi fizetésből sok mindenre nem telt, az öregek pedig egy fillérrel sem akarták őket segíteni; pedig én is közbevetettem magam nálok, lelkűkre beszéltem, elmondottam nekik, milyen boldogok a fiatalok, mennyire szeretik egymást, hogy imádják két szép gyermeküket, segítsenek rajtok, hiszen'van miből! Sajnos, minden kérésem hiábavaló volt.

Az asszonynak természetesen az anyagiakon kívül a gyermekekkel is sok baja volt se miatt később napirenden volt közöttük a civódás. A főhadnagy eleinte csak hallgatott, bátorította, vigasztalta nejét ; megadással tűrte annak lealázó szavait:

— Ha egy férfi megnősül, tudja el is tartani családját.

— De édes Margitom, hát te nálad a férjed s gyermeked iránti szeretet csak addig tart, mig bajod, gondod nincs? Azt hiszed, hogy az egymásnak fogadott s eskü által megpecsételt szeretlek csak a jólétben és boldogságban tartandó mey?

— Eh! mit tudom én! — szólt az asszony vállvonva.

— Ha nem tudod, megmondom én. A valódi, igaz szerelem n^m az ölelések melegéből, az észbontó csókok mézéből áll csujtán. Korántsem. A bajban, szenvedésben lehet valóban bebizonyítani egymás iránti szerelmünket. Ne zúgolódjál, ne türelmetlenkedjél s ha bánt valaki, ha fáj valami, két szép gyermekedben lelj vigaszt, örömöt 1 Az ö szerelmükre és bo'dogsá- gukra kérlek, légy bajaink között is a régi... az én jóságos, szerelmes, hűséges kis feleségem! Bizzál a jó Istenben, ő jóra fordilj i sorsunkat! Cbak ebben az egy évbeii, mig századossá léptetnek elő, tűrj, szenvedj, - azután majdcsak megélünk 1...

— Talán mézes-mázos beszédből? válaszolt az asszony kevélyen. — Én nem arra születtem, hogy egész életemen át dajka és szakácsné legyek ; ezt nem bírom ki s kijelentem, vagy fogadsz még egy cselédet, vagy összepakolok s hazamegyek.

— Margitom! édes kis feleségem, hát ugyan volna szived engem itt hagyni? Hát valóban teljesen kihalt szivedből férjed iránti szerelmednek utolsó atomja is?

— Szerelem ide, szerelem oda, szerelemből nem lehet megélni, — mondta az asszony, faképnél hagyva bánatos férjét.

Szegény barátom az ilyen jelenetek után ölébe vette két szép kis leánykáját, össze-vissza csókolta, keblére szorította őket; ő bennök keresett és lelt vigaszt martiromságában. S az a két piciny ártatlan lélek, mintha megértették volna atyjok bánatát, remegve simultak annak háborgó keblére.

IW* Folytatás a mellékleten.

MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők !