Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-21 / 17. szám

Huszonötödik évfolyam M X I 90ÍÍÍÍ9 17-fk szám. Szatmár, 1908 április 19. £ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A tavasz ünnepe. r 3l\" eme LÜJemcsak az emberek ünnepük ma Jézus feltámadásának magasztos ünnepét, hanem a nagytermé­szet is. Nemcsak az emberek öltenek e napon ünnepi ruhát, hanem a kert, rét, mező s az erdő is virágokkal dí­szített uj ruhába öltözik. Nemcsak a kőtemplomokban dicséri Istent a hivők magasztos éneke, hanem a természet nagy templomában is megcsendül s belevegyül az illatos légbe a madarak édes danája. Feltámadott halottaiból az embe­rek Megváltója, feltámadt halottaiból a mindent újjáteremtő, az édes virágilla­tos tavasz, melynek lehelletétől újra éled fü, fa, virág, erdő, mező, s rét egyaránt. Vájjon puszta véletlen-e, hogy a tavasz is akkor támadt fel halottaiból, amikor a keresztényvilág husvét ünne­pét üli? Bizonyára nem. Isten kifür­készhetetlen akarata, hogy a természet is, mint egy viruló szép leányka, vi­rágpompában üdvözölje a husvétot, a tavasz ünnepét. Az ő akarata, hogy a halál után élet, a bubánat után öröm s megelégedés következzék 1 S mindez bizonyára azért van igy, hogy az emberek Jézust s a ter­mészet titkait csudáivá, — tanuljanak tűrni, szenvedni, nélkülözni s bajaikban TÁRCA.-• «»mfpwi i Küzdelem a boldogságért*) Irta: Erdössy Vilmos. Révdobossy Emil idegesen sétáit le és fel dolgozó szobájában. Néha meg- meg-állt a falon függő két olajfestmény előtt, s olyankor hosszasan, merően, szinte kérdőleg függesztette fel szemeit azokra. Két nőt ábrázolt a két kép. Két szép ifjú nőt. Ki először látta a képeket, az első szempillantásra feltétlenül azt hitte, két nővért ábrázolnak a képek. Pedig nem úgy volt. Az egyik ifjan elhunyt neje, a másik leánya képmása volt. Nejének is leánykori képe volt az, leánya képét pedig csak alig pár hó előtt festette meg. Azért volt olyan csodás ha­sonlatosság a két kép között. Különösen megboldogult neje képét nézte sokáig Révdobossy. Szemeinek meg­tört sugarából tisztán kiolvasható volt, hogy végtelenül szerette volna, ha e ne­héz, döntő pillanatban, a mikor leánya jövő boldogsága felett akart végérvénye­sen határozni, mellette lett volna, hűséges, szerető neje, a tanácsadó, gondmegosztó édes anya. Ő bizonyára letörölte volna *) Az elad rész lapunk f. évi 11. számában jelent meg.___________________________ ________ is egy szebb, jobb s boldogabb jövő­ben hinni s bízni. Jézus példáján okulva, ! az ő életéből, tetteiből, szenvedéseiből J merítsenek hitet s erőt az élet nagy küzdelméreI Ez a hit pedig csak ma- gasztosabb, az erő még hatalmasabb lesz, ha a kőtemplomból a természet nagy templomába megyünk ki. Higyjé- tek el, hogy fájó, az önző világtól ül­dözött szivetekre a mező s rét virágai gyógyirt adnak tinektek.. Jöjjetek hát e napon a keresztény világ tavaszi ünnepén' a természet ölébe: a rétre, mezőre, erdőbe. Hagy­játok otthon a hitvány gőgöt, a gyűlöl­ködést; vessétek le magatokról mind­azt, mi a röghöz, sárhoz köt; feledjé­tek el mindazt, ami fáj, ami bánt, ami keserű. A virágos rét, lombos erdő, a madarak csicsergő dala megvigasztal­ják csüggedő sziveteket, megnyugtatják kétségbeesett lelketeket, lecsillapítják há­borgó kebleteket! Ha az emberek tőre szivetekig ér, menjetek ki a virágos rétre, panaszol­játok el a virágoknak szenvedéseite­ket. Az ő keblükön elfér a ti fájdal­matok, ők nem gúnyolnak, nem ne­vetnek ki. S ha szivetek lázasan ver, miként a vészharang, ha ajkatokra egy árva hang se jő, csupán csak a sóhaj­tás, ők ezt is megértik. Rideg, kihall szív már az, melyet a virágok nem értenek meg! Ha kedveseitek közül valamelyi­ket elveszítettétek, eredjetek ki a teme­tőbe, sírjátok bele fájdalmaitokat a ked­homloka hulló verejtékét, elsimította volna arcáról a gondidézte ráncokat. De nem volt, nem lehetett mellette; legfeljebb csak az emléke. Leánya sorsá­nak e döntő perceiben végtelenül elha­gyatottnak, gyámoltalannak érette magát. A? a nagy szeretet, mellyel feleségének még csak az emléke iránt is viseltetett, béklyóként fogta át szivét s lelkét. Erős akart lenni, hogy súlya legyen szavainak, ha majd leányának s annak csábítójának kimondja a „nem“-et. Épen azért nem tudta megérteni, micsoda külö­nös érzés borzongatta lelkét. Ura akart lenni önmagának ; a régi, parancsoló ura, ki egyenes utón, felemelt fővel viszi az élet nehéz harcaiba tehet­ségét, egyéniségét, vasakaratát, ki kész igaz meggyőződéséért kitárt mellel rohanni a veszedelembe. Es most?.... Maga az elő határo­zatlanság, tehetetlenség. Maga sem tudta, mi baja van. Úgy érezte, mintha fojtó lenne m szoba levegője is. Az ablakhoz rohant, hogy kinyissa, hogy szabad levegő ömölhessen be azon. Ideges ránditásának azonban a zár nem engedelmeskedett. Ingerültségében bele­vágott hát az ablak táblába. Az üvegcse­repek csörömpölve hullottak a földre. Ke­zét megvágta, megvérezte, fájdalmat azon­ban nem érzett. Forró, izzó homlokához szorította vérző kezét, majd zsebkendőjével szorította le a sebhelyet- Aztán félájultan dőlt az veseitek sirhalmán nőtt virágok kely- heibe, ők megosztják veletek fájdalmai­tokat, megértik bánataitokat, részvéttel lesznek irántatok, megvigasztalnak ben­neteket. Már pedig a részvét a legki- bróbáltabb szer, a legjobb gyógyír a szív fájó, vérző sebére! Ha yalami magasztosát, nemeset, fenségest akartok tenni, eredjetek ki a Eöld erdőbe. Higyjétek el, az erdő csöndes magánya, a madarak bűbájos éneke megtanítanak, kioktatnak titeket, Imit kell tennetek, hogy tervetek sike­rüljön, hogy célt érjetek. Feltámadt Jézus, feltámadt a ter­mészet, feltámadtok egykor ti is! Üdvözöljétek hál hozsánnával e napot, legyen a hit a ti paizsotok! Tűrjétek megadással, mit reátok mért a végzet, lássátok, Jézus Isten fia volt, mégis mennyit szenvedett értetek! Kérjétek Istent, küldje el hozzátok szent fiát, hogy szivetekbe erőt oltson s az élet nagy küzdelmében bátorítson 1 Imádkozzatok hozzá, adjon gyógy­irt a szenvedésben már-már csüggedő szivetekbe! Higyjétek el, ő, ki agyatokba gon­dolatot, szivetekbe érzést adott, gon­doskodott enyhítő szerről is! Eredjetek hát ki a természet nagy templomába, ott van a gyógyír a ré­ten, mezőn, a völgy ölén, a hegy te­tején; ott van az a fűben, fában, vi­rágban, madárdalban, levegőben, nap­sugárban. Keressétek csak! Bizonyára fel is találjátok! egyik bőrfotelbe. Melle zilált, szive vadul vert, szemei merően meredtek a két képre... Nagy nehezen parancsolt lázongó idegeinek, csengetett az inasnak, s magához kérette leányát és a huszárszázadost. A midőn ezek szobájába léptek, s az apa s leány tekintetei egy pillanata ta­lálkoztak, egymástól ijjedtek meg. Mind­kettő arckifejezése olyan ideges, komor, szinte megfélemlítő volt, mint a milyen egymást halálosan gyűlölő 'embereké szokott lenni. Nézésük olyan szúrós, min­denen átható volt, mint azoké, kik egy­más szemeiből akarják rejtett gondolatai­kat kiolvasni. A szótlan szemrehányást ilyennek festhetné le a művész. A leány karcsú, törékeny alakja szemmellátható- lag remegett. Jól látszott, mint vonaglik végig még hajszálnál finomabb idegszálain is a felindulás. Csak a százados volt fenségesen ko­moly. Meglepő volt az a nyugodtság, az az önkénytelen, különös előkelőség, mely egész énjéből, viselkedéséből kiérezhető volt. Sokat szenvedett érzelmeinek hatása alatt, de sokkal büszkébb s erősebb volt, sem­hogy ezt arcizma egyetlen mozdulatával is elárulta volna. Pár pillanatig néma csend volt a szobában, majd Révdobossy szóllalt meg. — Azért kérettem önöket magam­hoz, hogy elhatározásomat tudtokra ad­jam. Foglaljanak hát helyet, mert úgy hiszem, beszélgetésünk hosszabb időt fog igénybe venni. ' S ha feltaláltátok, szorítsátok fájó kebleiekre, hogy feledtessék el veletek mindazt, ami fáj, ami bánt, ami ke­serű, hogy ne tudjatok gyászról, szen­vedésről, küzdelemről, — csak hitről, boldogságról, megelégedésről! így az­tán a ti éltetek is újjászületett tavasz, igazi husvét leszl Alleluja! Alleluja! e. A háziipari kiállítás bezárása. A Lorántffy Zsuzsánna egyesület há­ziipar kiállítását csütörtökön este zárták be. Örömmel jelenthetjük, hegy az min­den tekintetben jól sikerült. Nemcsak min­den egyes látogatónak tetszését nyerték meg a kiállított szebbnél-szebb tárgyak s képek, de igen sok minden el is kelt, sőt több kisebb-nagyobb megrendelés is történt. Igen jó gondolat volt a hangversenyek rendezése, kellemes szórakozás a leázga- tás. Városunk elitte családjai naponta a kiállításon adtak egymásnak találkát s olyan jól találták ott magukat, hogy szó volt a kiállítás meghosszabbításáról is. S hogy ez nem történhetett meg, annak egye­düli oka a húsvéti ünnepekben keresendő. Sajnos, a polgári elem nagyon gyé­ren volt a kiállításon képviselve, pedig éppen ő érettük volt az rendezve. A Lorántffy egyesületet ez azonban ne riassza vissza attól a szép s nemes gondolattól, hogy a tél folyamán próba­képen egy női kézimunka s háziipar tan­folyamot rendezzen. Csak az első lépés lesz nehéz, a többi jönni fog magától: Itt közöljük a megjutalmazott kiállí­tók neveit: Ezüst érem és oklevelet nyertek: Gyarmathy Zsigáné Bánffihunyad, Filep Szorosan egymás mellé ült a szerel­mes pár. A leány így a szeretett férfi közvetlen közelében sokkal erősebbnek érezte magát. Pár percnyi csönd következett újra, de a rövid idő alatt mégis mennyi gon­dolat hullámzott agyukban, mennyi érze­lem viaskodott keblükben. Olyannak érez­ték magukat, mint a sírok között zörgő, busongó őszi szellő. A kínos csöndet végre az apa törte meg. Csöndesen, minden kimondott szót nagyon is hosszasan megfontolva beszélt. — Leányom, kéréstek felett határoz­tam s legnagyobb sajnálatomra nem ad­hatom beleegyezésemet abba, hogy egy­máséi legyetek. A leány olyan ösztönszerü mozdula­tot tett, mintha apja elé akart volna ro­hanni, s lábai elé borulva kiesdekelni boldogságukat. A százados is észrevette ezt, s ko­moly, megnyugtató tekintetével végigsi­mogatta a leány szőke hajkoronáját, sá­padt két orcáját, remegő, szóra nyilt ajakát. A leány gyönyörű szemei valami deliriumos elragadtatással pihentek meg az imádott férfi biztató tekintetén. Ki- érezte annak szempillantásából, hogy még nem szabad szóllania. Mig a szerelmesek tekintetet cserél­tek egymással, Révdobossy újra időt nyert a gondolkodásra. Érezte, megdöbbentő, két életet összezúzó elhatározását vala­hogyan meg is kell okolni. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. 11 3 MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és avermek-einök 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom