Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-07 / 2. szám
SZATBEÁR ES VSÜEKE. dalműnk az egészségügyi viszonyokkal a gyermek védelemmé]1. Száz és száz kis koporsó vándorolt ki az elmúlt évben is a temetőbe bánatos tanujákép eme szégyenletes állapotnak. Száz . és száz gyermek pusztult él diftéria és vörhenyben. Bizony siralmas állapotra vall ez. Valóban itt Volna az ideje, hogy végre már cselekedjünk is, ne csak tanácskozzunk. Itt az ideje, hogy sorompóba azáll jón mindenki, kinek ; az egészségügy 8 a gyermekvédelem iránt csak parányi érzéke is van. A statisztikai hivatal népesedési adatai igazolják, hogy a csekély szaporodásnak első sorban a nagy gyermekhalandóság az oka. Ama száraz és szomorú kimutatás szerint nálunk csak minden nyolcadik újszülött éri el az 5-ik, minden tizedik a 8-ik életévét. A földi javak között legelső helyen áll a jó egészség. Egészség nélkül nemde a jólét, gazdaság sem ér semmit. S mégis a legfőbb jó, az egészség fentar- tására fordítjuk a legkevesebb gondot. — Lelketlen könnyelműségre, vétkes közötti- bösségre vall ez. — Mindenre gondolunk, mindennel törődünk, csak az egészséggel nem. Pedig ennek a sok pusztító, megfé- kezhetetlen járványnak egy kis utánjárás és áldozattal könnyen útját lehetne állni. Egészséges, baktérium-mentes ivóvíz, a szennyvíz levezetésére szolgáló csatornázás, a rendes szetnétfuvarozás s az ürgödrök fertőtlenítése egyedüli ellenszerei. Az ankettezés, tanácskozástól tálán még jobban terjed, de hogy nem csökken, az bizonyos. Közös erővel, tettekkel, a vezető körök, az adózó polgárok, s a társadalom buzgó akaratával lehet e veszedelmes kórokkal szembeszállni. A város építse meg a vízvezetéket és csatornahálózatot, a humánus egyesületek, a nagy társadalom pedig építsen egy kis gyermekkórházat, hol a szegény családok kis ragályos betegei kellő ápolásban részesüljenek. Az igazi humanitás, a gyermekszeretet, az áldozatot hozó jótékonyságnak nem szabad nagyképü jelszavak mögé bújni, hanem csöndben, de annál inkább cselekedni. Ne Űzzünk szélhámos játékot az irgalom nevében, ne üsse nagy dobra a bal, mit cselekszik a jobb. Zajtalanul, csendben, cégér nélkül, igazi humanitásból kell cselekedni, nem pedig azért, hogy az adakozó neve a lapokba kerüljön s majdan az aranyos márványtáblába legyen vésve. Tudom, sokaknak fáj, hogy újra dorong van a kezemben. Fáj az nekem is, hogy suhogtatnom kell, de látom a nagyképűsködés, a külszin ellen nálunk csakis igy lehet küzdeni. Félre hát a hangzatos jelszavakkal, a hangos dobszóval, a fényes ünneplésekkel, ezek helyett igyekezzünk a nyomort néma csendben, de valójában enyhíteni, a bér. Igaz, hogy pénzügyi s technikailag borzalmasan nagy akadályai vannak annak, hogy kristálytiszta baktérium- mentes vizet élvezhessünk s jó lévegőt szívhassunk, viszont azonban a mérleg másik oldalát nagyon, de nagyon huzza lefelé az a sok járvány s félelmesen nagy a gyermekhalandóság. Tessék tehát választani, melyik drágább, veszedelmesebb. A közönség régi vágya e korszak- alkotó mű megvalósítása, mert hiszen hova-tovább, mind jobban érezzük annak nagy hiányát. Vannak, lesznek pessimisták és kicsinykedők, kik e nagy- fontosságú kérdésnél is előre nem látott akadályoktól, pénzügyi katasztrófától tartanak, mi azonban hisszük, hog'y a józanul gondolkozók, az okosan számítók, a város jövő fejlődését szivükön viselők nem riadnak vissza az akadá- | lyoktól, nem ijednek meg a rágalmazók s gunyolódók kisded csoportjától. Be kell látniok, hogy ha a korral haladni akarunk, sok mindenen változtatni kell. Gazdasági téren kell a kiadások fedezetére módot keresni, a gazdasági föllendülés legbiztosabb eszközeit megtalálni, akkor kivihető lesz minden szép és üdvös terv. Itt az ideje, hogy városatyáink nyissanak uj lapnt, kezdjenek uj fejezetet városunk krónikájában. Dobják el a régi rozsdás tollat, uj, ragyogót vegyenek kezükbe, azzal fogjanak a nagy munkához. Munkájuk után aztán büszke önérzettel írhatják a nagy mű alá neveiket. Áldani fogják érte őket! Keddi levél. A közegészségügyi bizottság szombaton délelőtt dr. V a j a y Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen dr. J é g e r Károly tiszti főorvos bejelentette, hogy a vörheny járvány bár szünőfélben van ugyan, de azért még mindég tart, miért is javasolja, hogy az elemi és tanonciskolákat f- hó 20-ig még zárják be. A bizottság ez értelemben határozott. Ezzel kapcsolatban legyen szabad ez ügyhöz nekünk is hozzászólani. A múlt évi abnormis időjárás, a hosszú, száraz ősz, a talajvíz alásülyedése, a decemberi esős, sáros idő volt a sok pusztító járvány és ragályos kór szülöoka. Az a sok kis sirhalom, melyek mind sűrűbben népesítik be városunk legszo- morubb, legcsendesebb helyét a temetőt, igazolja mily keveset törődik a mi társadolnunk kell a jövővel is; szerelemből még nem lehet ám megélni. Én bízom önmagámban, hogy e tanulmányút nagy befolyással lesz jövőmre, igy boldogságunk, házasságunk szilárd, biztos alapon fog nyugodni. Anyagi gondok nem fogják szerelmünket, boldogságunkat zavarni, keseríteni. — Légy te csak egy egyszerű ügyvéd, ki családjáért s nem hírnevéért küzd. Magas szikla az, melyről könnyen leszédülhetsz a mélységbe. A nagyúri életet, melyről te most ábrándozol, az én mélységes, igaz szerelmemmel fogom pótolni. — Nem érted te meg, mi az én célom, — biztatta a férfi a leányt, — mert kevéssé ismered az életet, s ha szeretsz, úgy az én erős kezeimre bízod magadat s egy rövid éven át lemondasz látásomról jövő boldogságodért. — Te mindig csak szerelmemre hb- vatkozol, akkor nekem persze engednem kell. — Nyugodt lélekkel bocsáthatsz útra; szivem, lelkem itt marad veled, melletted. Várj türelemmel, egy év múlva itthon vagyok s tulboldogan vezetlek az oltárhoz. Gergely tényleg elutazott, a szép szőke kis leány pedig olt hervadozott a piros muskátlis ablak mellett, számlálva a napokat, várva az ő szerelmes vőlegényét. Tudta már az egész város, hogy meny asszony, igy a fiatalság nem nagyon rajongott már utána. Ha az u'cán vele találkoztak, vagy az ablaka előtt elmentek, tiszteletteljesen üdvözölték, de már nem csatlakoztak hozzá kisérőnek, nem álltak meg piros muskátlis ablaka előtt udvarolni, mint azelőtt. Elmúlt egy év, de G'fgély még mindig nem jött vissza. Azt irta, még egy félévre Berlinbe is el kell mennie, igy akarja azt a miniszter. Ha onnét hazajön, azonnal egyetemi tanár lesz. Efiz pedig napról-napra sínylődött szerelmi bánatában, vagy talán még inkább atyjától öröklött mellbajában. Hervadt, sárgult, miként a hideg őszi szellő fuvalmára a kert, rét s mező fái, virágai. Beköszöntött már a tél, lassan eljött a karácsonyest is. Mint minden évben, úgy most is virrasztva várta meg Eliz az éjfélt. Az éjféli misére azonban most nem eresztette az édesanyja. — Hideg van, még jobban meg találsz hülni, imádkozhatunk mi itthon is. Otthon is maradtak s midőn megszólalt a házukkal szemközt levő kis templom öreg harangjának hivó szava, Eliz ablakához ment s onnan nézie a templomba siető embereket. A templom nyitott ajtaján át fényár özönlött ki. Ott benn megcsendült az ének, térdeikre ereszkedtek az emberek, hálát adván Istennek, hogy ez évben is megtartotta őket. Elizhez is felhallatszott a szent ének bus hangja. 0 is letérdelt és imádkozott ... E percben végtelenül elhagyatottnak érezte magát..! A hívők ájtatos zsolozsmája mind csendesebben volt hallható, végül pedig egészen elhangzott. Majd ismét megkondult a nagy harang s olyan szomorúan kongott-bon- gott, mintha csak az emberek bűneit akarta volna siratni... Azután elhangzott a ha rangszó utolsó moraja is. .. Eliz még.mindig ott térdelt az ablaknál, fejét annak párkányára hajtva... Csönd, mélységes csönd volt mindenütt, a templomban, az utcán, Eliz szobájában egyaránt . . . A csendét egyszerre ,csák egy csén- gös-bongós szánka közeledése zavaHa meg, mely Eliz háza előtt állt meg. Eliz nem nézett ugyan ki az ablakon, de megérezte, hogy vőlegénye jött meg. Most azonban már nem szaladt elébe, mini azelőtt, nyugodtan, közömbösen állt fel áz ablaktól, úgy várta be az érkezőt. Nem sokáig kellett várakoznia, Gergely csakhamar olt álli előtte bűnbánó lélekkel. — Ne haragudj szép Elizem, hogy rongyokat meleg ruhákkal felcserélni, a kis beteget az életnek megmenteni! Isten áldása csakis igy lesz, igy lehet munkánkon! —ySzínház. Gavult és Charvay francia Írók elmés vigjátéka, melyet Páris és Berlinben pár- százszor, a Vígszínházban pedig ötvennél többször adtak, szombaton került bemutatóra. E vígjátékot igy kitűnő hir előzte meg, miért is a premier iránt nálunk is nagy volt az érdeklődés. A darab meg is érdemelte ezt, mert cselekménye, habár a két utolsó felvonásban francia izü is, egészben nagyon vonzó és érdekes.- Maga az előadás két ur szerepnemtudásától eltekintve igep jó volt. A n d a i Terka a címszerep személyesitője bravúros munkát végzett, alakításán meglátszott, hogy szerepét az utolsó nuanceig kidolgozta, igy ismételten tanúbizonyságot tett finom, hajlékony talentumáról, természetes játékáról. Josette bájos szerepében valóban a megtestesült kedély volt. Ilyen szerepek valók az ö egyéniségéhez, ilyenekben mesésén tud érvényesülni. Bizony elhibázott dolog volt, nem ilyenekben bemutatni a közönségnek, mert akkor első fellépése alkalmával egy csapásra hódított volna meg bennünket. Szép; kedves és értelmes játékát zajois tapssal és két szép virágkosár- ral jutalmazta a közönség. Vidor a telivér párisi Ternay Andre nagyarányú s nehéz szerepét a már tőle megszokott igyekezettel játszotta meg s annak komoly s vidám részleteiben egyaránt .érvényesítette általunk már sokszor méltatott művészi erejét. Verő Janka is meleg s közvetlen volt. Kiváló volt Tihanyi Panard szerepében. Dicséretre méltó alakítást láttunk Győző Alfrédtől, ettől a törekvő fiatal segédszinésztől, ki Urbain inast játszotta. Gyengék voltak Úti Gizella és Balázsi, kik a második felvonás végjelenetét teljesen elrontották. * , • Heti műsor: Kedden : „Aranyvirág“. Szerdán : „Vig özvegy“. Csütörtököm : „Lili“. Pénteken : „Tolvaj*. Szombaton: „Varázs keringő“. Vasárnap : „Varázs keringő“. ’ * Kedden, szerdán és csütörtökön tehát Haller Irma a vidéki színpadok legkiválóbb szubrettje, a fővárosi közönség dédelgetett kedvence, vendégszerepei szerződtetés céljából. Hogy kicsoda Haller Irma, azt felesleges mondani, hiszen ismeri őt legalább hírből minden színház kedvelő. Hogy mennyire szeretik öl édes hazánk minden városában, ahol csak megfordult, arról tanúbizonyságot lesz a virágesö, vi- rágerdö, a tomboló tapsvihar s az a szűnni nem akaró meleg ováció, melyben neki ily sokáig késtem, végre is itt vagyok s két hét alatt disponzációval megesküdünk. — Szép Elized? — mondá a leány keserű, fájó hangon — talán csak voltam ; ma már csak rom, csak élőhalott vagyok. Gergely szemében két nehéz köny- csepp villant meg. Átölelte menyasszonyát s esdekelve kérte: — Ne beszélj igy. Igaz, hogy a bánat, az utánam való epedés megviselt, de a boldogság, az édes otthon, a jólét, melyet számodra teremtettem, pótolni fogja á múltat s nemsokára visszaadja arcod rózsás színét s életkedvedet. — Már késő, minden k é s ő, érzem, nem sokáig élek már, 1— feleié Eliz bus, siró hangon. E nehány szóban benne volt minden: a mull örömeire', boldogságára, az édes szerelmes pásztorórákra, az észbontó csókokra való gyöngédteljes visszaemlékezés éppúgy, mint a szenvedés, a kétségbeesés, a lemondás, a csalódás, a halálfélelem. Gergely vigasztalta menyasszonyát, de a mint másnap a leány kezelő orvosá tói őszinte választ kapott a betegségről, tudta, érezte, milyen nagy bűnt követett el, hegy tudományszomja miatt oly sokáig hagyia várakozni menyasszonyát. — Iga2a volt Eliznek — mondá az orvos — ön már késön jót t s ha el is veszi, bizony nem sokáig lesznek együtt kis földi paradicsomukban. — S én mégis elveszem, — feleié Gergely — legalább élete utolsó napjait tőlem telhetÖleg széppé teszem s megkönnyíteni halálát. .. Hát hiába; mindennek a végé mégis csak áz a négy szál deszka, melyet kihűlt testünknek örök hajlékul szegez össze az asztalos ... Csók, szerelem, bánat, boldogság, mind, mind oda költözik le velünk együtt mélyen a föld alá, ahol aztán már nem fáj semmi, nem b'int senki.... mindenütt része volt. <— Ami közönségünknek felesleges hosszasan elmondani kicsoda ő, majd meglátják, méltányolják! Csak annyit jegyzőnk meg, hogy a hangja erős, csengő, terjedelmes, játéka igazi művészi. Eeész . jelensége pedig megnyerő és elbájoló. Azok közül a nagy művésznők közül, való ő, ki jön, játszik és győzedelmeskedik, ki forrongásba hozza a kedélyeket sa sziveket. Feltétlenül meg vagyunk győződve, hogy a szatmári közönség is ünnepelni fogja őt. Krémernek pedig szivből gratulálunk, ha sikerűié nagy művésznőt színházunkhoz szerződtetnie; meglássa a mi. hálás publikomunk kellően fogja méltányolni áldozatkészségét és biztos győzelemre viszi a direktor választáson. * A „Királyszinház* pz idei sláger darabja Strauss Oszkár, Varázskeringő operettéje, melyből három hét óta a legnagyobb gonddal folynak a próbák — hacsak az uj ruhák és díszletek Budapestről idejében megérkeznek —^szómba ton kerül nálunk bemutatásra. Ez a darab ai kontinens minden nagyobb városában műsoron van és mesésen sz^p zenéjével a „Vig özvegy“ rekordját is leveri.' Különben szövege is úgy az érzelmes, mint a vidám részekben újat és hatásosat nyújt. E darabot szivből ajánljuk a közönség b. figyelmébe. Apróságok. Politizálnak a kaszinóban s az eszmecsere közben olyan vélemény is hangzik, hogy a szerzett tapasztalatok után ki lehet mondani, hngy ma már a radikális függetlenségi pártnak nincs semmi jövője. — De hogy nincs —- szól közbe Bögre ur — mig a magyar ember szereti a nagyhangú beszédet, mindig jövője lesz. * .Sylveszter estéjén képviselőnk lakásába betörtek, de szerencsére semmit el nem vittek. Valaki azt mondta rá, hogy a betörő a 48-as elveket akarta ellopni, de se a fiókban, se a fogáson nem találta. Találkozom képviselőnkkel, s tréfásan mondom neki, hogy mit beszélnek. — Pedig ott volt — mondja ő mé- labusan — saját kezemmel akasztottam a szegre, mikor a fillér-egylet mulatságára elmentem. * A törvényszéki épületben' még mindig ott az emeleti folyosón az a Wertheim- kassza, melyet Ráksáról elloptak és pedig azzal az oldalával kifelé, a hol a pénzt kivették belőle. S mikor az avasi atyafiak bejönnek a tárgyalásra, rendszerint körül állják, nézegetik, magyarázzák; egymásnak, s bizonyára irigykedve gondolnak arra a szerencsés emderre, aki a pént elemelte. * Gratulálnak mindenfelől, hogy főszerkesztő lett belőlem s magam is érzem, hogy ez sokkal díszesebb állás, mint az eddigi volt. Sőt praktikusabb is, mert ak-. kor golgozik az ember, a. mikor kedve van hozzá, s ha hiba van a kréta körűi, csak a felelőst szidják. Egy népfelkelési főparancsnoknak határozottan ilyen állás való. Demeter. HÍREINK. — Katonai kinevezés. Őfelsége a király L u d m a n n Gyula altábornagyot, — ki pár évvel ezelőtt miut házi honvéd-' ezredünk parancsnoka városunkban is általános közszeretetnek örvendett. — a fő- haditörvényszék elnökévé nevezte ki. — Kitüntetés. 11 o s v a y Endréné, Ilosvay Endre nyugalmazott főszolgabíró neje a tüdőbetégek szanatóriuma érdekében kifejtett lárudhatlan működéséért az „Auguszta* arany emlékéremmel lett kitüntetve. .Miniszteri megbízatás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmárnémeti ésv máramarosszigeti ref. főgimnáziumoknak meglátogatásával s azokban az állami főfelügyelet gyakorlásával a jeleit iskolai évre M á z y Engelbert dr. kassai tankerületi főigazgatót bízta meg. — Jótékonyság. Szabó' Norbert, c. püspök, nagyprépost az egyházmegyei papi nyugdíjalapra 1000, a azé kos káptalan 1200 koronát adományozott. — Szentszéki ülnök. Ifj. Rabár János magyarkomjáti lelkészt Firczák munkácsi püspök s/.entszéki ülnökké nevezte ki. — Pályázat a községi bírói állásra. A városi községi bírói állásra eddig Pap p Ottó t. rendőralkupitáuy, Székelyt Endre rendőrtiszt és N a g y Vince ügyvédjelölt pályáztak. Az előjelek után ítélve a harcból egész hatá-vozottan Papp rendőrkapitány kerül ki győztesen, kinek utódja valósziniileg Székely rendőrtiszt lesz. ,
