Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-24 / 13. szám
sokkal kijebb jelentőségű Nagy-Károly javára. Másfél század alatt a székhely kérdésében csak egyszer történt igazságos és a megyei közérdeknek megfelelő intézkedés : az abszolút uralom alatt, annyira belátta ez is, mit kiván a megyei közérdek. Adatszerű leg vázolja aztán azon hátrányokat, melyek a jelen állapot következtében a megyei, társadatmi, közigazgatási, gazdasági életben fennállanak, s méltán kiált fel: Mi lett volna Szatmár városából s vele a megyéből, ha másfél- századon át e mpgye társadalmi életét a kormányzati központ N gy Károlyban léte nem zsibbasztotta volna? Mi lett volna Szatmárhól, mply dacára mellőztetésének, mégis oda nőtt, hogy az ország ötödré zé- nek legerősebb városa, mig Nagy-Károly csak felényi népességgel egy régi mezőváros jellegét s a közelmúltból fenmaradi uradalmi város szellemét viseli? Meg- gyözőleg fejtegeti aztán az előnyöket, melyeket Szatmár, mint székhely a megyének nyújtana. Ily helyzetben a p ü. igaz gatóságnak elvitele Szamtárvárosra nézve su'yos, igaztalan s nem érdemelt csapá» « ép oty igaztalan az a megyére nézve, melynek 9 járásából csak a nigykárolyi és mátészalkai s így 300.000 lakosból csak mintegy 70.000 lakos érdeke nyert. Elvárja végre, hogy a kormány a helyzet megismerésével a legközelebbi jövőben megteszi azon intézkedést, mely itt az igazság, a helyes kormányzat érdekében szükséges. És ezen intézkedés nem le hét más, mint Szatmármegye székhelyének valódi központjára, Szatmárra leendő áthelyezése. A „BUDAPESTI HIRLAP“ hasonló szellemben és érveléssel, de még nagyobb erélylyel jajdul fel a mostoha és igaztalan elbánás ellen, amelyet csak a magán érdek indokol a közérdek nagy sérelmével. Nem hiszi, hogy az intézők, ha van még lelkiismeretök, aludni bírnának. Szatmár Németiben fel van zúdulva a nép, az egész képviselő testület lemondani készül, az elkeseredés napról napra fokozatosan nő; még lehetne segiteni, de ha elveszti reményét, hitét, a meghall igazság sírjánál előáll a kétségbeesés, mely korlátokat, határt nem ismer. Az ügy megvizsgálását s igazságot kér! A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE« (1889 jul. 28) vezércikkében közli a „Pesti Hirlap«-nak e kérdésben leginkább kimagasló cikkét, s a mind-nkire váratlanul és megdöbbentőig ható felsőbb intézkedéssel szemben, a megyeiek hirdetett értekezletétől a vármegyei közigazgatási ügyek beható megvitatását s minden kétséget kizárólag úgy a mostani rendszerekkel merőben ellentétes — t>-hát jobb és önállóbb kormányzatnak mauguralását várja. A „PESTI NAPLÓ“ (1889 jul. 28) Versengés cim alatt vezércikkben foglalkozik a kérdéssel, természetesen az ő ellenzéki szempontjából s tónusban léc kézteti az alföldi városokat, miért oly nagy „mamelukok“. A felülmúlhatatlan kormánypártiak közt — igy szól — Boros B. a szatmári képviselő tart igényt az elsőségre. Lehetetlen a kormánypártiságot többre vinni, mint a hogy ö fejlesztette ... Választói, a 25. szakasz ellen hogy 'szavazzon kérték, Boros Bálint a 25. § mellett küzdött, mini egy vasas német... És ennyi hűség és odaadás jutalmát — jegyzi meg továbbá némi kárörömmel —» a mindig kormánypárti Szatmárvárosa . s ennek örökös képviselője abban látják, hogy á p. ü. igazgatóság Szatmárról Nagy- Károlyba tétetett át. Felhívja aztán a városokat, hogy szakítsanak az . érdek- politikával s ne lessék a koncot —* mint eddig — a kormánytól, hanem emancipálva magukat, regenerálják a nemzetet. Fel tehát küzdelemre I Ne féljünk, ne csüggedjünk I A bátrak és igazaknak győzni kell! Győzni is fogunk! Az itt elmondottakkal világért sem a kedélyeket akarjuk izgatni, a tüzet szítani Világért sem. Csak százados sebünket tárjuk fel újra. Régi jogos panaszainkat ismételjük meg. A béke szent szimbólumát mi is tiszteljük. Annak kedvéért azonban az igazságot nem engedhetjük lábbal, tiporni. A békéért nem hordozhatjuk tovább béklyóinkat. Az igazság harca ez Becsületes nemes fegyverekkel fogjuk ezt a harcot megharcolni.. Bennünket nem támogat hatalom, taktika, grófi familia. Ezeréves múltúnk, a geográfia, a közérdek a mi szent igazságunk. Háziipari kiállítás Szatmáron. A Szat- márvármegyei Lorániffy Zsuzsanna Egyesület 1908 április hó 11-től 16 ig tartó női kézimunka és háziipari kiállítást és vásárt rendez Szatmáron, a . Pannónia szálló nagytermében. Kiállítható mindennemű kézimunka és háziipari cikk, nevezetesen szőttesek (ruhaszövetek, vászonnemüek, függönyök, teritők, szőnyegek, stb.), hímzések (régi és modern munkák), csipkék és díszmunkák, továbbá kötött és vesszőből, szalmából, gyékényből, hársból, forgácsból stb., fonott háziipari készítmények, népies és modern iparművészeti rajzok, festések, égetett, vésett, faragott munkák, valamint tervek és minták. Minden kiállított tárgy kívánatra el is adatik. Az ár minden dara- bou megjelölendő. A kiállítók semmiféle dijat nem fizetnek, de tárgyaik oda és visz- szaszállitásának költségeit maguk viselik. Az eladott tárgyak árának 10 százaléka az egye-, sületet illeti meg. Az egyesület u beküldött tárgyakért felelősséget vállal. Minden kiállító a tárgyakat darabonként felsoroló és áraikat illetve értéküket feltüntető leltárt tartozik aláírva 2 példányban beküldeni, amelyek közül az egyik az átvétel elismerésével a beküldőnek visszaadatik. Eladásra beküldött cikkek és minták készítői félköreinek annak közlésére, hogy az illető cikkből van-e raktáron, j vagy kéqzithető-e több és ni ily mennyiségben ih'egrendelésre. A ki- á Ili tök szándékukat és a kiállítandó tárgyak mennyiségét és nemeit folyó évi április-5-ig bejelenteni,’a .tárgyakat pedig április 8-ig „Háziipari Kiállítás, Szatmár, Pannónia“ címre beküldeni szíveskedjenek. Kiállításra alkalmatlan tárgyak visszautasithatók. A legkiválóbb- munkák jutalomdjjjul és elismerő-oklevéllel tüntettetnek ki. Minden tudakozódás, bejelentés és reklamáció az egyesület, titkárához : dr. .Vájná Géza ügyvédhez (Szatmár, Kölcsey-u. 9. sz.) intézendő. A női foglalkozások fejlesztése és | női munka értékesebbé tétele érdekében minél több tárgy beküldését, u kiállítás látogatását kéri a rendező bizottság nevében: Csaba Adorjánná elnök, Kölcsey Gáborné alelnök, Luby Margit, jegyző, Vájna Géza, dr. titkár. Kultúrpalota. A kuburpalota ügyében szombaton küldöttség megy Apponyi Albert ■gróf vallás- .és közoktatásügyi miniszterhez. A küldöttség tagjai lesznek: dr. Falusa y Árpád főispán, dr. Kelemen Samu orsz. képviselő, dr. Vajay Károly, polgármester. Tankóczy Gvhla főkapitány,. Bölönyi László az „Iparos Otthon“ alelnöke s az „Otthon" 12 tagú .választmánya. A küldöttség arra fogja kérni á minisztert, intézze el lehe'őleg minél előbb és kedvezően az Iparos Otthon múlt év. nyarán hozzá felterjesztett kérvényét. Ebben az Otthon felajánlja a miniszternek circu 30.000 korona értékű vagyonát az esetben, ha a- miniszter Szut. maron is építtet kultúrpalotát. Recompensa- tioképen csak annyit kérnek, adjon a miniszter megfelelő helyiségeket a körnek. Olvasóinknak bizonyára még élénk emlékében van, hogy a mikor a Mu/.eumok ügyében Fejérpataky László min. tanácsos a nyáron városunkban járt, a kör ezen ajánlatát célszerűnek S megvalósíthatónak találta, ígéretet is tett arra nézve, miszerint kiesz- közli a minisztertől, hogy a kormány a Kölcsey-Kör múzeuma részére 50.000 koronát, s a kultúrpalota felépítésére ugyancsak 50.000 koronát utalványozzon. így 130.000 koronából valóban szép kultúrpalotát lehetne építeni, melyben a Kolcsey-Kör múzeuma, s az Otthon is elhelyezést nyerne. Ennek dísztermében tartanák aztán a kulturegyle- tek matinéikat, hangversenyeikét, ünnepségeiket. Bizony nagyon örvendetes dolog vólna, ha e nagyfontosságu ügy kedvező elintézést nyerne, s a palota mielőbb felépülne. S itt még valamit kell megjegyeznünk. Való igaz, hogy a közműveltség fejlesztése elsőrendű állami feladat. Ez azonban a társadalom tevékenysége, lelkesedése, ügyszeretete nélkül nem oldható meg. A vezető szerep határozottan és kizárólag a társada lomé. Az államhatalom csak a támogatás szerepét töltheti be. Ha tehát -a miniszter kedvező választ ad, akkor társadalmunknak kell kezet fogni s minden lehetőt elkövetni, hogy kultúrpalotánk, melyre igazán nagy szükségünk v.-m, mielőbb felépüljön. a magyarhoz, a „Harci dal“, melynek refraine-je: A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell váltani. E drága föld színét, Borítsák szerteszét A pártütőknek véres csontjai. De a szivek izzása, az ágyuk dörgése, a fegyverek csillogása: a nemzetnek forrongva lüktető szive, talán egyetlen költőnket sem ihlette oly mélyen, mint a jókedvű aradi törvényszéki birót, Sárossy Gyulát. „Ki hitte volna —■ mondja Vadnay (Beöthy írod. tört. II.) — hogy ez a vidám természet fújja meg az Aranyírombi- tát, az időszak leghosszabb, leglázasabb verses krónikáját, melyből lángnyelvek és acélhangok áradtak“: Véreim, magyarok I nagy időket élünk, Trombitahangokon s ágyukkal beszélünk; Magyarország felett meggyűlt a zimankó, Majd annyi a bajunk, mint a bécsi bankó, Éjszakon, keleten, nyugaton és délen Mindenütt ellenség van a határszélen. Ellenség kívülről, ellenség idebent, A magyar nemzetnek irtóhadat izent. S heve tovább ragadja őt s lantjának dörgéssé fokozott tüzelő hangja pedig viszont lelkesíti a magyart. Majd figyelmezteti a népet kötelességére az édes Haza iránt, melyet honfoglaló elei vérrel szereztek s tartottak meg: így állván a dolgok, kérdés: mit kell tengünk? Nem szabad atyafi, mindaddig pihennünk, Mig az ellenséget pokolba nem verjük, S a zsarnokok nyakát mind ki pem tekerjük ! SZÍNHÁZ. A zilahi „Független Újság,, Heves társulatáról. A zilahi Független Újság f. hó 22-iki számában hosszú, hat hasábos cikk-, ben mondja el kritikáját Heves társulatáról. Szeretnék az egész cikket leközölni, de, sajnos, helyszűke miatt nem tehetjük azt, igy annak csak bevezető, részét hozzuk izíelőül. „Ásatag darabok, megkínzott, agyonvonszolt előadások, laza, kedvetlen, sőt sokszor émelygős játék, figyelmetlenség és fegyelmezetlenség, a művészi ízlés és érték lekezelése, fumigálása, hiányos színpadi rendezés, fogyatékos technikai felszerelés, no és — ah mi remek 1 5— a függönynek a szünetek alatt is fellibbentése, s mind; ezeknek logikus’ követk,ezményeképen a közönségnek megokolt távol maradása,' egyik estéről a másik után az ürességtől ordi'ozó ház : sajnálatunkra} ime, ez a második színházi hét karaktere. Egy csöpp kedvünk sem-telik benne, hogy igy kell megfessük a múlt heti Színházi élet kép^t s nem úgy, amint a múltkor támadt és e helyen kifejezett reményeinknek megfelelő lenne. É remények üde hajtásait ez a hét egy kissé összeporozta, összezilálta bizony, ha nem is sorvasztotta le. Ám talán ezért bosszúságunk is intenzivebb, hangosabb. Mert az ilyen kellemetlen — nekünk legalább is kellemetlen — referálások, beszámolásokra, ime, látjuk, nem a társulat gyenge volta, kellő és megfelelő, értékes erőkben való hiányossága kényszerit minket, hanem egy könnyebben gyógyítható, de éppen ezért bosszantóbb baj : á társulat fegyelmezetlensége s a közönségnek —* úgy a repertoár összeállításánál, mint ennek meg- játszásánál való — lekicsinylése. Hogy mi a szülő oka — indoka semmi körülmények között nincs az ilyen szinházi hétnek: az é, hogy az igazgató néhány napig közgyűlésre ment fel a fővárosba, vagy az-é, hogy a szinházi év vége felé vagyunk s ennek ' minden mizériáját nekünk kell szegény fejünknek megfizetnünk, vagy más valami az ok, — ez, igazán legkevésbé reánk, a közönségre tartozhat. E*t intézze el — de Feltétlenül kérjük ám, hogy intézze el — a színházi direktura és sp mert talán ilyen is van nálunk —- a szinügyi bizottság,- karöltve, egyetértéssel. A közönségre csak egy tartozik : hogy tiltakozzék minden ilyés kísérletezés és eljárás ellen, amilyennel a múlt h'éten találkozott. S ezt nem is és nemcsak egészen a közönségért, hanem a társulat saját, jól felfogott érdekében is mondjuk.“ * Takács Mariska ünneplése. Az Ara n y e m b e-r csütörtöki előadása soká emlékezetes marad városunk színházlátogató közönsége előtt. Impozáns, ®a*T Folytatás a mellékleten. * S * S Minden ember álljon bátran és merészen Ha kell, a halállal szembeszállni készen. Megmentjük, atyafi, megmentjük a.hazát! Leverjük, kiirtjuk annak minden gazát. Fölkelünk, ugy-e bár? oly temérdek szám[mal. Ott leszek magam is „Aranytrombitámmal« Fölkeld.ik megannyi bottal és rudakkal, Hogy még az orosz sem fogja győzni nyakS ha tisztába hozzuk az egész országot, [kai, Nyomban kikiáltjuk a köztársaságot! A nép megérti, meghallja a küzdelmek csatazaját s a maga belső, lelki küzdelmeit tárja fel a köv. versben: Magyarok vagyunk, nincsen szabadságunk, Mert a szerencse gyászt hozott ránk, Sebaj 1 Sebaj I Éljen a nemzet, éljen a hon I De lelkesedésének rohanó árja tovább omlik s forrongó lelke lázas Irévvel tör ki : Mindenfelől harci nótát fú a szél, Verje meg az Ur Isten azt, aki" féli A török Is, a tatár is mit tehet? Egy életnél egytől többet nem vehet! így fakadt ki a népnöta! Nem csoda, hisz Jellasics lett az'ország főparancsnoka s V. Ferdinánd az országot haditörvények alá vetette. A király ezen vért forraló tettei csak mélyítették a honfiúi fájdalmat s keserűséget, minek természetes következménye volt, hogy a nemzet türelmét veszté: az országgyűlés nem oszlott fel,, s a Kossuth vezetésére bízott „Honvédelmi bizottság“ vezette a védelmet, melynek ór- dekében az egész országban megindult- a toborzás. (Folyt, köv.) Fölkapták és hamar elterjedt e karének, mert ekkor menekült külföldre az eddig hatalmas, de gyűlölt Metternich. A nép is gyűlölte e „nagy urat“. Bizonysága ennek az ajakán termett, Metternich ellen irányuló dal: Letörjük szarvát annak a nagy urnák, Hogy ne parancsoljon a magyarnak. Sebaj I Sebaj! Éljen a nemzet, éljen a hon 1 De nem soká örvendhetett a nemzet vér nélkül vívott szabadságának. V. Ferdinand ugyanis megbánta engedékenységét s a nemzetet belesodorta a legigazságosabb önvédelmi harcba, melyet valaha viseltek az elnyomó, zsarnoki hatalom ellen. A márciusi napok hevítő lelkesedése tehát csakhamar elfojtott fájdalommá változik, mikor a király nem akarta szentesíteni a haza megmentésére hozott törvényeket s Kossuth kijelenti, hogy „a haza veszély&en van«. A népnek ugyan még erős reménysége, hisz van még sok benne a csak nem rég lezajlott márciusi napok szabadsággal telitett levegőjéből: Még azt mondja az osztrák; Nem lesz több Magyarország. Hej, hazudik az osztrák: Mindig lesz Magyarország! De mikor a kamarilla titkos tervei napfényre jönnek s a király a gyűlölt Jellasicsot kegyébe fogadta, visszahelyezte a régi méltóságába s Lamberg gróf altábornagyot Magyarország főparancsnokának kinevezte, mélyen érezte, mélyen szenvedte a nép a helyzet visszáságait s forrongó lelkének kifejezést adott, melynek legelső nyilvánulásá az volt, hogy Lamberget a pesti hajóhídon agyonverte. S a bécsi politika ezen esemény megtörténte után csak újabb ürügyet ke res a nemzet teljes leigázására. így fizetett az osztrák a magyarnak, mely a trón megvédelmezésében nem egy szer vérét, életét áldozatul hozta. E keserű meggyőződés, mint villám cikázik át egyesek és tömegek szivén s válik megteremtőjévé az uj küzdelemnek: a véres küzdelemnek. E forrongó hangulat igazi tolmácso- lója, a lelkek lázas hangulatának hü kifejezője s a küszöbön álló harc elszánt lelkesítője egy szelíd lelkű bencés szerzetesnek, Czuczor Gergelynek, „Riadó“-ja: Sikolt a harci sip, riadj magyar, riadj! Csatára hi hazád, kifent acélt ragadj! Villáma fesse a szabadság hajnalát, S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.. Él még a magyarok Istene, Jaj annak, ki feltámad ellene; Az Isten is segít: ki bir velünk? Szabad népek valánk s azok leszünk. S a múlt gyászos emlékei s a jövő aggodalmai a zsarnok vérlázitó tettei után költőnk lelkének keserűségét megtelitik s a legmélyebb felindulás hangján igy kiált fel: Nem kell zsarnok nekünk, csatára magya- Fejére vész halál, ki reánk agyarog, [rokl Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk, Mi sárga fekete leikébe tőrt verünk! Valóban tisztán és mélyen kifejezte e költemény azt a gondolatot, mely a nemzet lelkében öntudatlanul élt: a magyar nemzeti érzésnek az osztrák zsarnoki hatalommal valjó összeférhetetlenségét. -t- Nem csoda tehát, ha az osztrákok vériá. zitó tettei után komoly költőink- forradalmi hangokat adnak. Vörösmarty is kitör az alvidéki lázadás alkalmával s a heves indulat szüleménye egy vészkiáltás