Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-17 / 12. szám

8ZATMAR ÉS VIDÉKIG.

férfiak száznál többen jelentek meg. Ott voltak dr. Kelemen Samu, Gsomay Imre, Tankóczy Gyula, Blky Károly, Bőd Sándor, dr. Dómján János, Päpp János,' Ko- lozsváry Károly,, Kolozsváry Mihály, Gachal János, dr. Glatz József, dr. Barabás Ferenc, Makay Sándor, Lévay József, Hajdú Károly, Erdössy Vilmos. A vacsora a legjobb hangulatban folyt le. Természetesen lelkesítő toasztokban sem volt hiány. Ezek sorát Csomay Imre nyitotta meg, ki szép szavakban emlékezett meg március Idusáról. Utánna Biky Károly beszélt, kárhoztatva a koaliciós kormányzást. Beszédére Bőd Sándor általános helyeslés között válaszolt; hangoztatta, hogy Kossuth, Appónyi, Andrássy puritán becsületességében minden magyar ember megbízhat, ők, neveik elég garantia arra, hogy mig a kormányon vannak, addig sérelem, rövidség nem érhet bennünket. Bőd után általános figyelem között dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk emelkedett szólásra s -tömör vonásokban, érvekben gazdag beszédben fejtegette, hogy a darabontok után csakis a koilició vehette át a kormányt. Beszéltek még: Gachal János és Erdössy Vilmos. A vacsorát tánc követte.

A függetlenségi párt és a függetlenségi kör gyűlése.

Dr. Kelemen Samu nyilatkozata a helyzetről.

A szatmári függ. és 48-as párt és a függ. kör március i5 én vasárnap délután 3 órakor gyűlést tartott a Vigadó nagytermében. Előbb a függetlenségi kör közgyűlése tartatott meg ; azután a függ. párt gyűlésének keretében dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk nyilatkozott a politikai helyzetről. E nyilatkozat nemcsak a függ. párt tagjainak, hanem általában a város egész polgárságának szólott. Dr. Kelemen nyilatkozatát a nagyszáma polgárság élénk tetszéssel hallgatta végig s a képviselőt ó vációban részesítette.

A függetlenségi kör közgyűlését Csomay Imre a következő szavakkal nyitotta meg:

Üdvözlöm önöket ezen nevezetes ünnepnapon, amikor a szabadság napjának ,60 év^s fordulóját, ünnepli a magyar nemzet. (Élénk éljenzés.) 60 esztendő óta nem sok teljesedett be a nemzet reményeiből, de hisszük az Istent, a magyarok Istenét, hogy igenis, be fog teljesedni mindaz, amiért küzdöttek az ősök, az elődök, a vitéz honvédek. (Zajos éljenzés.) Kívánom, hogy minél előbb valósuljon meg mindaz, amiért ők harcoltak és amiért mi küzdöttünk; Isten éltesse önöket és érjék mega haza függetlenségének és önállóságának nagy ünnepnapját! Megnyitom a kör közgyűlését. (Hosszas éljenzés.)

Ezután jelentette Csomay Imre elnök a közgyűlésnek, hogy a kör alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta s a kör működését október ó.-ának megünneplésével kezdte meg, ugyanekkor dr. Kelemen képviselő úgy itt, mint a Szat- márhegyen beszámolót tartott. Nagy sikere volt a körnek az iparos olvasókörrel kardókat. Oly szűknek bizonyult, hogy n ár réges-régen közóhajként szállott ajkról- ajkra:

— Vajha nagyobbitani lehetne!

A közóhaj azonban nem halad mindenkor a megvalósítás gyorsvonatán. Főleg ebben a reális korszakban, mikor az emberek lelkesedését az érzékek érdekei, a társadalmi felszínen úszó, inkább külsőségeket hajhászó áldozatkészség irányítja.

Ám itt, ez esetben a közóhaj segítségére jött az a sajnálatos és megdöbbentő valóság, mely szerint szakértő vélemények konstatálták a Hám Kálvária tarthatatlan helyzetét. Az épület alapjai — bár a jézustársasági atyák és az egyházmegye folyton és többször áldozatokat hoztak a restaurálásra — oly gyengék, oly bizonytalanokká lettek, hogy magának a Kálváriának lebontását akarva, nem akarva el kellett határozni.

És most egy nagy kérdőjel áll ott a lebontott falakon.

Feltámad-e, felépül e az uj Kálváriatemplom? Nincs kétség benne. Hiszen már eddig is tiszteletreméltó az áldozatkészség, mi úgy a legilletékesebb helyekről, tényezőknél, mint a hívók százainál.... megnyilatkozott.

Csak az a kérdés:

— Feltámad, felépül-e múltjához, emlékéhez, jövendő hivatásához méltóan ?

Vájjon Szatmár városa maga, az a város, mely nagyságának, emelkedésének alapjait a nagy Hám áldó kezeinek köszönheti... - visszaemlékszik-é hálásan mindarra, amit gyermekeinek neveltetését, közjótékonysági intézeteit .és sok-sok mást illetőleg a nagy püspöktől kapott, nyert?

Öltve rendezett batyu-báljának is; ilyen mulatságokat a kör többször fog rendezni. A kör működése oda is fog irányulni, hogy Kossuth Lajosnak minél hamarább, közadakozásból, mulatságok, összejövetelek anyagi eredményeiből méltó emlék ál lit-? tassék föl; e célra már pár száz korona egybe is gyűlt s bankban kezeltetik, ez összeget most kellően ki kell egészíteni, illetve megnövelni. — A közgyűlés az előterjesztéseket élénk helyesléssel vette tudomásul.

Majd kimondotta a kör az elnök indítványára, hogy a függ. párt tagjai egyszersmind a kör tagjaiul is tekintetnek ezután, hogy igy a kör anyagi ereje is növeltessék.

Kimondotta a közgyűlés, hogy a kör választmányának kötelessége lesz a választók lajstromát állandóan figyelemmel kisérni, hogy a függetlenségi polgárok érdekei megóvassanak.

Szép szavakban parentálta el ezután Csomay elnök a kör és a párt két elhunyt jeles tagját, ináncsi Pap Kálmán ny. tszéki bírót és Kovács Leó ny. ezredest, a kör és a párt volt alelnökeit. A függetlenségi párt koszorúkat helyezett az elhunyt derék függetlenségi férfiak koporsójára s' temetésükön zászlója alatt megjelent.

A közgyűlés az elhunytak helyébe alelnökökül Bőd Sándort és Kolozsváry Károlyt választotta meg. A közgyűlés a régi tisztikart még annyiban változtatta meg, hogy Erdössy Vilmost, lapunk fel. szerkesztőjét egyhangúlag titkárrá választotta. Az újonnan választott köri tisztviselők a párt tisztviselőiül is tekintetnek.

Ezután az elnök a kör közgyűlését berekesztve, megnyitotta a párt gyűlést s felkérte Kelemen Samut nyilatkozatának megtételéie. A képviselő nyilatkozatának főbb részeit a következőkben ismertetjük:

Ha a mai kormánynak működéséről igazságos bírálatot akarunk mondani, akkor nemcsak azt kell vizsgálódás tárgyává tennünk, hogy a kormány minő sikereket ért el, hanem azt is, hogy minő veszedelmeket akadályozott meg- Az alkotmányos élet teljes megszűnésének küszöbén állottunk és állandósulással fenyegetett az az állapot, hogy a királyi hatalom, melynek veszedelme nálunk abban van, hogy elválaszthatatlan kapcsolatban áll a császári hatalommal, a népképviseletnek minden ellenőrzése nélkül folytatja a kormányzást. Feladatunk volt, hogy a történelmi fejlődésnek medrébe tereljük az alkotmányos életet. De amint ez megtörtént, nem szabad elfelejteni sem azoknak akik hatalmon vannak, sem azoknak, akik a hatalmon kívül állanak, hogy a történelmi fejlődés fejlődést és nem visszaesést jelent és hogy a magyar nemzet hagyományaihoz, de jövendő hivatásához képest is a fejlődés csak a teljes népjogok felé vezethet.

A nemzet épp úgy organikus életét él, mint minden más élő szervezet, meg vannak a maga gyermek-évei, ifjúsága, férfi- és aggkora Csakhogy erőinek mértékét, élettartamának feltételeit jórészt önmaga tartja a kezében. Egészséges nemzeti élet mellett minden nemzetben benne kell hogy éljen a fejlődésnek vágya és az ösztönnek és az erők tudatosságának egyeVajjon a hivők ezrei és ezrei, kik e drága helynek emlékeit a nagyszülőkben, az unokák neveltetésében tisztelik . .. felfogják-e a maga nagy és tiszteletreméltó eszméjében ?

Vájjon az öt vármegyéből álló nagy s szép szatmári egyházmegye akarja-e, hogy lelki vágyódásának, sokszor epedve óhajtozott zarándoklási óhajának megfelelően létesüljön egy hatalmas, méltó középső pontja ?

És azok, kik neveltetésüket a nagy Hámnak köszönhetik, kik nélküle soha, de soha nem találták volna meg, pályájukat ... úgyszólván néhány fillérben akarnak-e áldozni Hám János szelleme közvetítésével Isten dicsőségére? Hiszen talán nincs az országnak egyetlen vidéke, tiitics a társadalomnak egyetlen osztálya kém, ahol a nagy püspök neveltjei ne élnének ?

így állván a dolog, mi joggal remélhetjük, hogy az a kérdőjel csakhamar eltűnik a lebontott falak felett.

És feltámad, felépül az uj Kálvária templom, Istennek dicsőségére, a szentek tiszteletére, kik között — a jó Isten akaratából — talán maga Hám is helyet'foglal majd .. .

*

A jövő képe meredéz felém tehát. Mikor újra látjuk majd a két karcsú tornyot, újra megszólalnak szivünket első kongásukra érintő harangok szava. 'Mikor e lázban égő társadalom zajából, a rossz világ ölő, fullasztó légköréből elvonulhatunk a Kálvária szent magányába ....

És majd felhangzik Krisztusban meg- ujhodott hivők buzgó éneke: „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek — nyugodalmat lelkemnek.“

sült erejével kell törekednie -arra, hogy a maga számára a nemzeti. lét teljességét szerezze meg. Ha a lefolyt küzdelem nem is vezet nyomban eredményre,' szenvedései és áldozatai nem hiábavalók, ha képesek vagyunk belőle levonni a tanulságokat. A tanulságok, amelyek e küzdelemben reánk hárulnak, két nagy elvben csucsorodnak ki. Az egyik az: hogy. meg kell szereznünk a nemzet számára a gazdasági erőnek teljességét. Tekintsünk szét, t. uraim, a nálunknál boldogabb k.ilföldi államokban és azt fogjuk találni, hogy ott még a hadsereg is a gazdasági érdékek szolgálatában áll, hogy ezren és ezren küzdenek a nemzet fiai közzül az idegen államokban csak azért, hogy a gyarmatok termelését megszerezhessék az anyaországnak és az anyaország ipari termékei számára elhelyezést találjanak gyarmatokban. A gazdasági erő tehát az az alap, amelyen egy nemzet politikai szabadságát fel kell építenünk, mert szegény nemzet koldusnemzet, koldusokkal ujszabadságharcot végigvívnunk nem lehet. (Igaz 1 úgy van 1)

De t. barátaim még egy másik nagy tanulság is van az elmúlt küzdelmekben. És ez az, hogy egységessé kell tennünk a magyar társadalmat. (Úgy van! Úgy van I) Ezt az egységet két bontó jelszónak az előtérbe lépése veszélyezteti. Az egyik a felekezeti, a másik a nemzetiségi jelszavak homloktérbe jutása.

Én. t. barátaim, elitélek minden felekezeti jellegű alakulást, elitélem a felekezeti kérdéseknek előtérbe helyezését, —- történjék az a katholikusok, a protestánsok, a zsidók, vagy bármely más felekezet részéről. (Helyeslés.) Most t. barátaim, azt látjuk, hogy ily bontó jelszavak alapján történnek szervezkedések és alakulások.

Ennek uraim, csak az lehet a hatása, hogy ha nem is gyűlölködéssel, de bizalmatlansággal, keserűséggel néz egymásra a magyar, és törekvésben szétforgácsolva, erőben megoszolva állunk szemben ellenségeinkkel. (Élénk helyeslés.)

Ugyanilyen az álláspontom, t. barátaim, a nemzetiségi kérdésben is. Ne felejtsük el, hogy a nemzetiségek szám szerint ugyanannyian vannak, mint amennyien mi- magyarok. A hivatalos statisztika a nemzetiségek számát 48.2®/0-ra teszi^ meglehetős jóindulattal, mert hiszen ezt a hivatalos statisztikát hivatalos közegek állították össze, mindenesetre a magyar állameszmének tetszetősen. így is azonban az a helyzet, hogy 518 százalékkal szemben van 48’2 százalék nemzetiség. Merem mondani, bármilyen különösnek hangzik ez az állítás, a nemzetiségek erős sövén kezelése nem volt soha a magyar politika érdekében, mindig az osztrák politika érdekében állott. Ausztriának volt az érdeke, hogy itt fölkavarja a nemzetiségi kérdést. Azon az álláspon'on vagyok ebben a kérdésben, amelyet Deák Ferenc és Kossuth Lajos, a magyar közélet két ellentétes óriása egyaránt hangoztatott, hogy Olyan közállapotokat kell létesítenünk, amelyek között az ország bármely nemzetiségű lakosa jól érezze magát e hazában.

Tagadhatatlan azonban t. Uraim, hogy az ország közvéleményében épugy, mint a függetlenségi párt hangulatában egy idő óta bizonyos elkedvetlenedés mutatkozik. Ez a kedvetlen hangulat részben kapcsolatban van azokkal a mozzanatokkal, amelyekre most rámutattam, részben más két körülményben találja magyarázatát. Az egyik a kiegyezés megkötésének módja, a másik a házszabály írévusiójának a kérdése.

(A kiegyezésről.)

Én, t. uraim gondosan áttanulmá nyoztam a kiegyezési javaslatot és úgy találtam, hogy vannak benne értékek és ellenértékek és az áldozat, amelyet hozunk, nagyban és egészben fedve van az ellenértékekkel. Ámde a quótáért, mint külön teherért külön pénzügyi ellenértékét nem találtam. Az az ígéret tehát, amelyet önök előtt tettem, arra kötelezett, hogy a kvóta kérdésében a szavazástól tartózkodjam. Lehetséges lett volna egy másik álláspont is, hogy t. i. egyenesen a javaslat ellen érvényesítem szavazatomat. Ezt azonban nem tarthattam lelkiismeretemmel és kö élességeimmel összeegyeztet- hetönek. Abban az időben, amikor a kiegyezési tárgyalások folytak, Magyarország az elképzelhető legrosszabb gazdasági helyzetben volt. A pénzpiac abnormális; a pénz nemcsak 'drága volt, de hiányzott is, nem volt hitele sem' a gazdának, sem az iparosnak, sem a kereskedőnek. A válság szele fújt mindenfelől, és ez lassanként olyan szélviharrá fejlődött, hogy már- már levitte gazdasági életünk épületének tetőjét és azzal fenyegetett, hogy elsöpri annak alapfalait is. Tetézte ezt hazánknak rossz termése, mely még szükebbé tette a pénzt és bővítette a hiteligényeket. Mindezeken felül oly közjogi természetű lejáratain!^ voltak, amelyek a gazdasági rendezés dolgát elodázhatatlanná tették.

Meg nem szavazni e javaslatokat lehet, hogy népszerűséggel járt volna, de meggyőződésem szerint az a képviselő, aki a kormányzat mellett ál), csak akkor teheti ezt meg, -ha úgy számól a tényekkel, mint aki.olt szavazatával egyenesen megbuktatja a javaslatot s úgy és, ebben a tudatban kell, hogy vállalja érte a felelősséget Isten, emberek és saját lelkiismerete előtt. Erre nem vállalkozhattam.

(A házszabály-revízió.)

A másik kérdés, amely ma a közvéleményt foglalkoztatja: a házszabályrevízió kérdése. Állítom t. uraim, hogy nincs politikai kérdés, amelyről az u. n. tájékozottabb közvélemény előtt is, annyi téves hir volna forgalomban, mint éppen a házszabályrevizió kérdésében.

Maga a függetlenségi- párt a ház- szabályreviziónak, mint ilyennek elvi ellensége nem volt soha. H-tném a házszabályok szigorításáért a kormányoktól tnin- denkor bizonyos ellenértéket követelt. így történt, hogy a BánfFy féle uralom alatt U függ. párt három feltétéi ellenében'járult a házszabályok' módosításához. E feltételek az összeférhetetlenségi törvény meghozatala, a kúriai bíráskodás reformja', és BánfFy távozása. Tisza István alatt kitört a nagy obstrukció a házszabály revízió ellen. Ennek élén a függ. párt .vezére, Kossuth Ferenc állott, aki a ház nyilt ülésében jelentette be, hogy a revízióba két feltétel mellett hajlandó bemenni. Ez a két feltétel vagy ellenérték: uj, széles alapokra fektetett választói törvény hozatala és —* * Tisza István feje, Tisza az elsőt megtagadta, mert nem volt hive a választói jog ^kiterjesztésének S', hogy a második kívánságot miért nem teljesítette, azt hiszem nem szükséges okadátolnom.

Már most, t. barátaim, - azt hangoztatják: ez a mostani házszabályrevizió

azért készül, mert igy rendelték azt meg Bécsben, és mert ennek a segítségével akarják keresztül vinni a létszám-felemelést. Hát ami az első kifogást illeti,' csak arra . utalok, hogy Kossuth, Andrássy, Apponyi, az összes miniszterek, egyéni be-, csületszavukkal jelentették azt ki, hogy a királynak még csak fogalma sem volt arról, hogy házszabályrevizió készül; hogy ők ezt szinte illetlen módo 1 nem jelentették és róla Andrássy csak akkor referált a Felségnek, a mikor már a házszabályrevizió tárgyalás alatt állott és a midőn ai parlamenti folyó ügyekről kellett a királyt' tudósítani. Én t. barátaim, mindenki számára megengedem azt, hogy politikailag más nézeten légyen, mint a másik ember, hiszen a politikai nézetek előfeltételé: egymás elveinek kölcsönös megbecsülése, Ázt azonban még sém tudom elképzelni, még a legfeketébb lelkű emberről sem, hogy azt ,az irtózfató gazságot, egyéni elvetemültséget tételezze fel, hogy ilyen jelentőségű férfiak becsületszavukat kössék le oly dologban, a mely valótlan. (Igaz! Úgy van!) Ami a másik ellenvetést illeti, számoljunk le ezzel is; még pedig a betű elmagyarázhatatlan erejével.

Itt van, t. barátaim, az irás. (Halljuk I Halljuk I Olvassa:) „Ennek a szakasznak intézkedései csakis a jelen országgyűlés alatt a költségvetési illetőleg költségvetési felhatalmazási jivasiatok, továbbá az általános választói jogra vonatkozó javaslatok és a magyar szent korona országait egye d ü 1 érdeklő ügyekben bírnak értékkel.“ — Tehát .semmiféle olyan ügyben, a mely a közös hadsereggel, a mely Ausztriának valamelyes ügyével kapcsolatban ál'l.

Amennyibe.1 pedig megalkottatnak más házszabályok, azok csak az uj országgyűlésen. lesznek érvényben ; ezen az országgyűlésen, amelyre a m i meg bizó. levelünk szól, azonban oly házszabályok alapján tanácskozunk, amely házszabályoknál a sürgősségi szakaszok a közös ügyeknek a tárgyalásánál egyszerűen ki vannak rekesztve.

(A választói jog.)

Még csak a jövőnek két kérdését akarom egészen röviden tárgyalni. Nem foglalkozom részletesen a választói joggal, erről elégszer nyilatkoztam. Sem nekem, sem Önök közül senkinek nincs fogalmuk arról, hogy a választói jognak szélesebb piértékü kiterjesztése miként fog megvalósulni. Azt azonbon hangsúlyozom, hogy aggodalom van, ha a plurális választójog esetleg megvalósul. Mert a hivatalnokoknak és köztisztviselőknek háromszoros szavazata veszedelmesen mégnövelné a központi hatalmat, ami Magyarország, függetlenségének kárára lehet.

(A koalíciói.)

A másik: a koalíció jövő fentartá- sának a kérdése.

Erről a kérdésről is többször nyilatkoztam ; hangoztattam a koaliciós állapotok tartóssá válásának veszedelmét, mjkor még csak nagyon kevesen osztották nézetemet. Mondottam, hogy a