Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-10 / 11. szám
AfyIk szám. Szatmár, 1908 március 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ^ MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = évre ... 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fUL Pel évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza &ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eótvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadélirv aulákon a I spates ábk árak mellett fölvétetnek. Njilttér garmond sora 30 fillér. Hirdetések Aljjal elöie fizetendők. Városi közgyűlés. A kocka el van hát vetve. A közgyűlés a béke jegyében elfogadta a szinügyi bizottság javaslatát, megerősítette a Heves Bélával kötött bérszerződést azzal a határozattal, hogy ha Heves Béla egy év alatt nem felel meg a kivánalmaknak, úgy vele a szerződést felbontják. Hogy azonban a kocka mit vet, hatot e vagy vakot, azzal az ellenfél nem törődik. Pedig mi meg vagyunk arról győződve, a jövő nekünk ad igazat. A kocka vakot vet. A harcot nem is adjuk fel, mert az igazság a mi oldalunkon van, csak várakozási álláspontra helyezkedünk. Az ellentábor érveit ma is köny- nyen tudnók cáfolni, csak nem akarjuk a- kedélyeket tovább izgatni. A mikor a gőzkazán vasfalát a felháborodott, robbanó gázok a szétpattanásig fenyegetik, ki kell a biztositó szelen- tyüt nyitni, hogy a túlfeszített gőz azon tova illanjon a levegőbe. Mi sem s«itjuk hát tovább a kazán emésztő tüzét, de ismételten kijelentjük, hogy ragaszkodunk ez ügyben több ízben kifejezésre juttatott álláspontunkhoz, s ha a jövő nekünk ad igazat, úgy ismételten felvesszük a harc fonalát, s a köz érdekében tántoríthatatlan meg győződéssel, szilárd akarattal haladunk kitűzött célunk felé. Tegnap két közgyűlés is volt. Egy rendes és egy rendkívüli. Utóbbi tárgya a Bercsényi u. 13 sz. alatti Kacsó Lajos- féle telek megvásárlása utcanyitás céljából. A közgyűlés a gazdasági bizottság javaslatát elfogadta s fenti telek megvételét egyhangúlag elhatározta. Ezután a rendkivüli közgyűlési elnöklő főispán bezárta s a rendes közgyűlést megnyitotta. Első tárgy a polgármesteri jelentés felolvasása volt. EJ>ből következőket emeljük ki: Az uj adótörvény javaslatban a városok érdekeit sértő intézkedések elleni egységes állásfoglalás céljából Budapest székesfőváros polgármestere kongresszust hivott egybe, azon, mint tudjuk városunk is képviselve volt. A törvényjavaslat, mely különösen a németországi adótörvényre emlékeztet, a mi kereseti viszonyainktól eltérő ; mi egyáltalán nem bírjuk meg a tér vezet szerinti magas megadóztatást, mely az adózókat nagyon is kiszolgáltatja a finánc államnak. A kongresszus tehát egyfelől az adózó közönség érdekei szempontjából kifogásölta a javaslat e részét, másfelől azonban a városok mint erkölcsi közületek érdekében különösen sérelmesnek jelentette ki azt, hogy ezen adónem a községi pótadó alól ki van véve. * A kongresszus a házadót is sérelmesnek tartotta.. Elfogadták a főváros azón javaslatát, hogy ez ügyben emlékiratot intéznek az országgyűlés képviselöházához s a kormányhoz. Polgármesterünk külöhö sen a házbéradó kiterjesztésénél tervbe vett körzetrendszer igazságtalanságára és alkalmatlanságára irányította a szerkesztő bizottság figyelmét, s kifogásolta az adókulcs nagyságát. A jelentés megemlíti azt is, hogy a székhely kérdés, és a kir. törvényszék megosztása elleni ügyben a várm. biz. tagok nagy részét értekezletre hívta össze s hogy ezen az értekezleten a biz. tagok készséggel felajánlották közreműködésüket. A felirat tervezet már k.ész s azt az e hó ii.-ére összehívott vármegyei érdekeltségi üléshez terjesztik be. A jelentés beszámol arról, hogy a Szamos folyó áradása minden veszély nélkül elmúlt. Megemlíti, hogy a vall. és közokt. miniszter az iparos tanonciskola évi államsegélyét 1000 K-ról 3000 K-ra, a kér. tanonciskola államsegélyét pedig 1000 K-ról 1200 K-ra emelte fel. Végül a színház kérdésben tartalmaz fontos kijelentéseket a polgármester előterjesztése. Ugyanis tapasztalva a nagyközönségnek a színház iránti rendkívüli érdeklődését, belátja, hogy a szinügyek kezelésében újításra van szükség. A tanács tehát ez ügyben megfelelő javaslatot terjeszt be a színházi szabályrendelet módosítása s a szinügyi-bizottság olyan szervezése iránt, mely a nagyközönséget is teljesen megnyugtassa, vagyis, hogy a bizottságba a törv. b’z. tagjain kívül álló elemek is bevonassanak, hogy így a közönségnek a színházi ügyekhez való hozzászólása érdemben is biztosittassék. A polgármesteri jelentés adóügyre vonatkozó részének felolvasása közben heves incidens történt. M átra y Lajos biz. tag. ugyanis fiel akart szólalni, s ragaszkodóit a szólás jogához úgy, hogy csak ismételt főispáni rendreutasitás után ült le. Szólásra az késztette, hogy interpellációját még elő sem terjesztette, arra a választ a jelentésben már megkapta. Ez incidensről a jelentés elfogadása után hosszabb vita indult meg, melyben az elnöklő főispánon kivül részt vettek dr. V a j a y polgármester, dr. Kelemen Samu s maga az interpelláló biz. tag. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után a következő tárgy a kiirt választások megejtése volt. A kandidálóbizottság tagjai voltak: a főispán részéről Korányi János, Tankóczy Gyula s J á k ó Sándor, a közgyűlés részéről Csomay Imre, dr. Fejes István és dr. T a n ó d y Márton. — Rendőrfogalmazóvá egyhangúlag Székely Endrét, rendőrtisztté 29 szavazattal Horváth Sándort, I. o. rendőrségi Írnokká 22 szavazattal M a r u s k a Jánost választották meg. A választás megejtése után a következő tárgy, Heves Béla színigazgatóval kötött szerződés elfogadásának kérdésé volt. A tanács oly kikötéssel ajánlja a szerződés elfogadását, hogy ha Heves Béla egy év alatt nem felel meg a kivánalmaknak, úgy vele a szerződés felbontassék. A tárgyhoz dr. Kelemen Samu szól lőtt, I ki beszédében hangsúlyozta, hogy a február havi közgyűlés a mikor a Krémerrel kötött szerződést nem fogadta el, indirecte azon óhajának is kifejézést adott, hogy a Szin. bizottság Polgár Károlylyal kössön a szinház bérbevételére szerződést. Ennek dacára a bizottság hirtelen, egész meglepetésszerüleg Heves Bélával kötötte meg a szerződést. Szóló nem szeretné, ha ez ügyben a kedélyek újabb izgalmaknak lennének kitéve, nem gátolja tehát a szerzőTÁRCA. Küzdelem a "boldogságért. Irta; Erdőtsy Vilmos. Révdobossyék kastélyának verandáján, mely a széles bükk és hársfasorok által szegélyezett pompás angol kertre nyílt, Révdobossy Gizella, a dúsgazdag gyáros és földbirtokos egyetlen szép és ifjú leánya és Lajoskőy Bála a huszas huszárok kapitánya ültek. Alig-alig váltottak szót. Szinte merően néztek egymás szemébe, mintha szem- pilláik rezgéséből, szemeik sóvárgó tekintetéből, mélységes sóhajaikból, szivök hangos dobogásából akarnák egymás gondolatait kitalálni. A parkövezte hatalmas fák magas lombkoronái sajátszerüen suttogtak a felső légréteggel, melybe büszkén nyúltak fel. £ suttogásba édes visszhangként vegyült bele a parkon végigfutó erdei csermely víg csevegése. Méla akkordként kisérte ezt a szerelmes pár előtörő, bus sóhaja, egy párja vesztett vadgalamb szerelmes bugása, s az imbolygó, csacska szellő kellemes susogása. A szerelmes pár éltető balzsamként, jóleső örömmel szívta magába a park sokszínű virágainak kelyhéböl kiömlő, megrészegítő illatot. Irigyelve nézték az aranyos pillangókat és zümmögő bogarakat, amint játszi kedvvel virágról virágra kergetik azok egymást. A hosszú, néma csendet a kapitány szakította féle. Édesen magához ölelte szerelmesét, és csöndes, alig hallható, töredező, szinte fuldokló hangon súgta annak fülébe: — Ne ábrándozzunk tovább, hiszen az ábránd mit se jelent. Az olyan, mint a sóhaj, vagy mint a mosolygás. Jön, megy, egyik a másik után. Csak kergetik egymást, nincs megnyugvásuk sehol. Tegnap a szívben', ma az ajkon, holnap már a múlt emlékei között. — Igaza van. Mindazonáltal jól esik ábrándozni, gondolkodni, tépelődni. Ábránd és remény nélkül ugyan mi lenne a kétségbeesett emberekből... Most is épen azon töröm az agyamat, hogy ugyan mit vétettünk mi Isten és az emberek ellen, hogy a boldogság minden lépten az arcunkba nevet, s az élet titokzatos esélyei között a bánattal, a jajjal, a keserűséggel kell találkoznunk. — Lássa, én ei voltam készülve atyja ellenállására. Egy olyan ember, ki annyi mindenen ment keresztül, s ki olyan bilincsekbe verte a szivét, mint én, mindenkor el van készülve a meglepetésekre. Azt is tudtam, méltánylotn is, hogy az ilyen nagy üzlet- és pénz ember mint ó, olyan vöt akar, ki ért gyárainak, birtokainak vezetéséhez. — Mind igaz. De számolnia kellene egyetlen leánya szivével is. — Ezen se csodálkozzon. Édes anyja s bátyjának tragikus halála fásulttá tette szivét, s mig önt zárdába adta, bánatában a munkában keresett feledést. — Jó, de hát leányát csak nem akarja szerencsétlenné tenni s önmagának is egy újabb bánatot okozni? Azt se mondhatja, hogy önt az érdek vezette hozzánk, mert hiszen, ha az a. baleset nem történik a hadgyakorlaton, talán soha hírünket se hallotta volna. Házunkba is ő hozatta. — S ápoltatott olyan gonddal, a milyenben sehol se részesültem volna. Másutt talán fel se gyógyulok. Bár inkább el is pusztultam volna, — tört ki a századosból a visszafojtott keserűség. Hangjának részvétgerjesztő rezgése, lángoló arca, kifejezésdus szemeinek játéka, melylyel szavait kisérte, csodás hatással voltak a leányra. Szépséges koromfekete hajfürtéit csakném megtépdeste, melle erősen zilált, ajka szóllásra látszott megnyílni, de nem volt ereje szóllani, csak reszkető, alabást- romfehér kis kezével fogta le a kapitány száját. Nem szólít, de tüzes fekete, lázban égő gyémántszempárjából tisztán ki lehetett olvasni, hogy a gondolatok egész özöne cikázik, agyán át, s azt akarta mondani szerelmesének : Van szived igy megbántani engem ? Majd nagy nehezen erőt vett felindulásán s csakhamar kiabálva mondá: — Igaz, én nem ismerem az életet, nem tudok számolni a lehetőségekkel, de azt érzem, hogy ez nem tarthat igy soká. Megfeszített idegeim szétpattanak, józan eszem cserben hagy, ha atyám tovább is ellenünk lesz. Minden béketürés elhagy. Kedélyem oly izgatott, lelkem ingerültsége oly fokon áll, hogy egy elhatározó lépést kell tennem vele szemben, mert különben makacs vonakodása elkábit és szédülve zuhanok a kétségbeesés tátongó örvényébe* — De velem, ugy-e velem? — kérdé fuldokló hangon a kapitány. — Igen, veled, — mondá a leány, s még erősebben simult szorelmese ziláló kebelére. S mig ajka először tegezte iraádottját, szépséges két szeméből patakként hullottak a gyémántkönnycseppek, melyeknek a szív legelrejtettebb helyén volt a tiszta forrása. Sirt, zokogott, olyan keservesen, mint a hogy csak egy szerelméért, boldogságáért minden áldozatra kész leány sírni tud. A kapitány egy hosszú, izzó, forró csókkal köszönte meg szive választottjának hozzá való határtalan ragaszkodását. — Csak sírj, sirj. Kényeid sajgó szivemre valóságos gyógybalzsamként hatnak, tulboldoggá tesznek. Ezek a gyémánt- cseppek az igaz, örökkétartó, tántoríthatatlan szerelem kifejezői. Ménnyei üdvben részesülök, a mikor e tanúbizonyságot látom. Lásd, hány szerető szivet választanak el durva erőszakkal, még se csüggednek. Reméljünk, higyjünk mi isi Az igaz, nem kérdő, nem számitó szerelemnek mégis csak győzni kell 1 Hidd el, a szenvedések lángtengerében csak erősebb, izzóbb, keményebb lesz a mi nagy szerelmünk is. , — Esküszöm, hü leszek hozzád, mind halálig. — Ne esküdözz, csak a ravasz és álnok emberek szoktak esküdözni, mert különben azt hiszik, másként nem adnak hitelt szavaiknak. Jaj volna nekünk, ha csak akkor hinnénk egymásnak, ha szavainkat esküvel pecsételnök meg. Hiszen az oltár előtt fogadott esküt is milyeh kevesen tartják meg. A leány egy odaadó forró csókkal köszönte meg ezt a figyelmeztetést és jóleső őrömmel hallgatta tovább a kapitány szerelmi vallomását : ROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrástm ■ Kraft a MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült let újabb divatu fekete és bárrá szirti úri-, rci- is ^eiiuk-cipík
