Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-03 / 10. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az idusig katonai nevelése. Utóbbi időben sokat olvasunk az ifjúságnak katonai neveléséről a hírlapokban, igy tehát nem lesz érdektelen, ha egy szerény eszmefuttatás révén e messzeható s fontos ügyhöz néhány szóval mi is hozzászólunk. Az ifjúságnak a katonai gyakorta- tok s a tornázásban való kiképzésére már a, görögök is nagy súlyt helyeztek. Bölcseik tanítása folytán a test és szellem szerves egységének tudatára jővén, a nevelés egyforma tényezőjének tekintették mind a kettőt. S hogy magukat az elkorcsosodás és elsatnyulástól megmentsék, sőt hogy testük üdeségét, épségét, alakjuknak szépségét, szilárd és biztos mozgását előmozdítsák, gym- nasiumokat állítottak fel. A katonai nevelés és tornászat iránti kedvet aztán nyilvános játékokkal, katonai gyakorlatokkal, ünnepélyekkel, versenyekkel fokozták. Ha az ifjúság katonai nevelésének és a tornázásnak üdvös s messze kiható voltát már az ókori népek is felismerték s annak fejlesztésére mindent elkövettek, úgy szabad-e azt a mai modern világban elhanyagolni? Kétségkívül nem. A tornát mint rendes tárgyat már évtizedek óta tanítják nálunk a középiskolákban, az ifjúság katonai nevelésével azonban mit sem törődtek. A külföld: Olasz-, Francia-. Német- Angolországban és Swájcban már régen felismerték a katonai nevelés nagy horderejét, nálunk azonban csak pár év óta kezdenek ez üdvös és messze- kihaíó eszmével foglalkozni. A vezérgondolat majdnem mindenütt ugyan- egy: katonailag előképzett ifjúságot nyerni a véderő szá nára, miáltal részben legalább a tényleges szolgálati idő tartama is csökkenthető volna. Nemrég a hadügyminiszter kiküldöttje az osztrák középiskolák tanár- gyűlésén kijelentette, hogy az óriás tömeghadsereg felállítása, a modern háborúk nagy fizikai megerőltetése s a két éves katonai szolgálat okvetlenül szükségessé teszik az ifjifság oktatását a katonai gyakorlatokban, a fegyver- kezelésben s a gyutacs valamint az éles töltéssel való céllövészetben. A hadügyminiszter ezen kijelentéséhez csatlakoztak a honvédelmi miniszterek is és elhatározták, hogy a katonai nevelés elősegítésére, a gyakorlatok s a céllövészet vezetésére tiszteket s altiszteket vezényelnek ki, a katonai gyakorlóteret s lövöldét .e célra ingyen átengedik, az ezen gyakorlatokhoz szükséges fegyvereket, felszereléseket, gyutacsokat, élestöltéseket, könyveket és utasításokat díjmentesen adják az ifjúságnak; Az ifjúságnak kiképzése a katonai gyakorlatokban, valamint a céllövészetben majdnem elválaszthatatlan; köny- nyebb mégérthetés céljából azonban külön foglalkozom az ifjúság katonai nevelésével, külön a céllövészetben való kioktatásával. A katonai nevelés célja: hogy a középiskola ifjúsága a katonai kiképzés bizonyos elemeiben jártasságot szerezzen: ilyenek a szabadgyakorlatok, testtartás, menetelés, szakaszkiképzés, alakváltozatok, (lefekvés, térdelés), továbbá a legszükségesebb vezényszavak ismerete. Sőt még egy fából készült, hordszalaggal ellátott fegyverrel fegyverforgatási gyakorlatok is végezhetők. Ilyenekkel s az u' n. „botvivással“ szép eredményt lehetne elérni. Szerintem á kürtjelek ismertetése is nagy Örömet okozna az ifjúságnak. Az ifjúság katonai oktatása annál is könnyebb, mert a serdülő ifjú úgyszólván játszva tanulja meg a fegyverrel való bánást, már pedig jól tudjuk, hogy a játszva tanultat a serdülő kedély a legjobban megőrzi. A művek tanulóifjúság különféle olvasmányok által felcsigázott képzelőtehetsége- és kalandvágya szívesen beleviszi Őt a neki rendesén oly kedves és előtte mégis oly idegen szervezet dolgaiba — mint a katonaság. Hiszen a fiúgyermekek legkedvesebb játékszere a kard, puska s fakatona. Hogy azonban a katonai kiképzéssel célt érjünk, felette szükséges, hogy az ifjúságnak tornatanitásával is intenzivebben foglalkozzunk. Számíts.n a tornakalkulus is, akkor minden másképen lesz, aztán pedig legyen minden osztályban naponta egy tornaóra. A fegyelem érzet aztán a katonai gyakorlatok által következetesen ápoltatnék, igy mennyivel könnyebben viselné a bevonult önkéntes a katonai szigort, mennyivel biztosabb, erélyesebb, önállóbb, fegyelmezettebb és tetterő- sebb lenne a soraikból kikerülő tartalékos tisztikar. Kitüntetésképen aztán megengedhető volna az ifjúságnak, hogy angol mintára, a katonaság díszkivonulásai alkalmával (pl. husvétkor, űrnapján, Őfelsége születése napján), osztagokban megjelenhessen és a katonaság után a katonazene hangjainál a jelenlevő polgári és katonai méltóságok előtt elvonulhassák. Kivételesen pedig egyszer- kétszer gyakorlataikra is ki lenne vezényelve a katonabanda. . Áttérek most a céllövészetre: Hogy milyen fontos ez a katonánál, azt minden ember — aki veszélyben forgott — megtudja ítélni. Az ilyen ember jól tudja, milyen nagy lelki megnyugvás az, ha van mivel védekeznie, ha nyugodt lelkiismerettel bízza . életét önkezére, - szemére, fegyverére s megvan róla győződve, hogy egy-két lövéssel leteriti ellenfelét. Ilyenekből válnak aztán a hősök,-a bátor, halálfélelmet nem ismerő katonák. Teljes sikert azonban a katonaság csakis úgy érhet el, ha a céllövészetben az ifjúságot már a középiskolában oktatni kezdjük. Ha tehát az ifjúsággal megkedveltetjük a céllövészetet, ezáltal még azt is elérjük, hogy ha felnőnek s pályára lépnek, mint papok, tanárok, tanítók, ügyvédek- s közigazgatási tisztviselők a köznéppel is megfogják ked- veltetni a céllövészetet s minden város és faluban, ha csak módját ejthetik, lövöldéket fognak felállítani. Hozzá kell a népet a fegyverhez szoktatni, melytől különböző okoknál fogva annyi nemzedéken át elszokott. De az. ifjúságnak a katonai nevelése $ a céllövészet nemes sportjában való kioktatása nemcsak ezt eredményezné; még nemesebb gyümölcsei is -vannak^- az ifjúban- neveli, erősíti az akaraterőt, a bátorságot, az önbizalmat, a férfi e legnemesebb tulajdonságait. Ezekre pedig minden embernek szüksége van a mindennapi élet veszélyei, kísértései között. Hány meg hány ember kerül tűzvész, árvíz, vasúti szerencsétlenség stb. esetén veszedelmes helyzetbe s ilyen esetekben nem egysZer tapasztaltuk, hogy a legtöbb fejét veszíti s ép az ellenkezőjét teszi annak, mit tennie kellene. Mindez azért van igy, mert gyermekkorában nem volt szivébe oltva a bátorság, az önuralom s az akaraterő. e. A ssinhás kérdése. Jövő hétfőn dönt a közgyűlés immár másodszor a színigazgató választás fontos kérdésében. Ez alkalomból legyen szabad ez ügyhöz még egyszer nekünk is hozzászóltam s városunk ezen nagy horderejű, művészi kérdését minden oldalról megvilágítani. A szinügyi bizottság a február io iki városi közgyűlés után pár napra összeült s hirtelen kijelölte az,, eddig ismeretlen pályázót, Heves Bélát. Holott ha már a közgyűlés határozatából nem olvasta ki az iránta kifejezésre jutott bizalmatlanságot és nem vonta le a konzekvenciát, hanem a megbízatást görcsös ragaszkodással kezében megtartotta: az mindenesetre kötelessége lett volna, hogy a közérdeket feltétlenül szem előtt tartva, személyeskedéstől és gyűlölködéstől távol, a pályázatokat gondosan mérlegelje s a legérdemesebb pályázót jelölje k i. Az pedig elvitázhatatlan tény, hogy a kijelölt igazgatónál úgy egyéniségre, mint művészi múltra és rátermettségre nézve jobb és érdemesebb igazgató lett volna kijelölhető. Mert szerintünk a bizottságnak azon egyetlen érvelése sem állhat fenn, hogy Hevesnek pénze van. Nekünk ugyanis tél- jesen megbízható, a legautentikusabb helyről eredő információink vannak arra nézve, hogy Heves ezrei csak fungált számok, s ha szerencséje elhagyja, úgy csal ádja, — mely társulatának vezetésére, annak minden ügyére döntő befolyást gyakorol, — az első pár ezer korona veszteség után őt cserben hagyja. De meg különben is pénzzel tudást venni nem lehet. A művészet nem olyan talaj, a hová ha bankót vetnek, aestheti- kát, dramaturgiát aratnak. A bizottság elfelejtkezett arról, hogy a viszálykodás izgalmában elhamarkodotr tan hozott határozata mindenkiben azt a hitet kelti, hogy a bizottság azt akarta megmutatni, hogy csak azért sem tesz/ eleget a közgyűlési határozatban kifejezésre jutott intelemnek, hanem éppen a legjelentéktelenebb pályázót jelöli ki, hogy az ellenpártnak boszuságot próbáljon szerezni. És elfelejtkezett arról is, hogy a gondosan szemlélő előtt világos lesz az is, hogy a kicsinyes bosszuállás szándékán kívül a Krémer Sándor — most már jogszerűit számba nem jöhető — személyes érdekének kielégítése is vezette a bizottságot, amennyiben köztudomásúvá lett, hogy Krémer a Heves kijelölése után nyomban a marosvásárhelyi szini kerületbe utazott Hevessel, hogy ennek helyét megszerezni igyekezzék. Itt a dolgok összefüggése egészen világos. Kétségtelen tehát, hogy a szinügyi bizottságot nem vezette a közérdek tárgyilagos, higgadt szolgálata. Pedig mi sem lett volna könnyebb, mint a pályázók közzül a legmegfelelőbbet kiválasztani s ha már Krémernek mindenáron kerületet akartak adni, a cselét igy eszközölni. így nemcsak a város művészi, hanem Krémer magánérdeke is kielégítést nyer, -a felmerült ellentétek pedig elsimultak volna. Azonban minden ellenkezőleg történt. A bizottság, amely hanyagul vezette a szinügyeket s ezért a városi közgyűlésen is megérdemelt bírálatban részesült, csak elmérgesitette a helyzetet. E bajon azonban még mindig lelt volna idő segíteni, ha a bizottság a kibontakozás helyes útjára lép s eljárásának helytelenségét meggondolva, határozatát megváltoztatja, s a közkivánalmak figyelembe vételével, az ellennézetüekkel való kölcsönös és jóakaratu megegyezés után újabb határozatot hoz. De a bizottság egyetlen lépést sem tett a kibontakozás felé. Mi azonban még most is a közérdekre tekintettel ismét felhívjuk a bizottságot és mindazokat, akik e bizottsággal összeköttetésben állanak, hogy törekedjenek kötelességszerüen a dolgot szanálni. És itt a polgármester úrhoz is fordulunk, ki állásánál, hivatásánál fogva a közérdeket szivén viselni, azt megóvni és előmozdítani tartozik. Ő látta azt, hogy miért és milyen ellentétek merültek fel a színházi kérdésben, és észlelheti azt is, hogy a bizottság határozata milyen visszatetszést szült és annak eröszakolása közéletünket mennyire megronthatná és a békés együttmunkálködást hosszú időkre veszélyeztetné: lépjen tehát közbe s tegyen meg sürgősen minden lehetőt, hogy e RÖTH SIMON nagy választékú cipőraktárát w ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. —^ Szalui ás féle lappi ci riOY£IiM£ZT£mm Az előre haladott téli piára, m Kíziéi a írnia szállá iWlll idény miatt, a még raktáron levő téli áruk az eddigi áraknál iával olcsóbban szerezhetők be
