Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-25 / 9. szám
Huszonötödik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, T908afebruár 2Ä. «íö s* \ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A megyeszékhely kérdése. Felszaggatták újra régi sebeinket; ismét megindul a harc. Nagykároly városa akarja ezt. Ám legyen. Mi állunk elébe. Az ügy ismeretes a nagyközönség előtt, igy a történtekkel e helyen nem foglalkozunk részletesebben. Hogy a nagykárolyiak miniszterjárása kellemetlenül érintett bennünket, elvitázhatatlan. A lelki megrázkódtatások pillana- natában az ember megfeledkezik önmagáról és önként leplezi le belső énjét, az igazi, tiszta, sohasem hazudó énjét. Tegyük ezt mi is. Vessük le a türelem álcáját, jelentsük ki nyíltan, félelem nélkül, hogy mi nem hogy a törvényszéket nem engedjük innen elvinni, de joggal követeljük, hogy a vármegye székhelye városunk legyen. Igenis, joggal kérhetjük ezt. Városunkat geográfiai helyzete, vasúti hálózata, közgazdasági, kereskedelmi, kulturális és nemzetiségi viszonyaink prae- destinálják központi székhelynek. Városunk polgárai között, ha állanak is fenn rangkorlátok, ha vannak elvi, politikai, felekezeti ellentétek, le kell omlani a válaszfalaknak. Városunk minden jóérzeltnü polgárának közös óhaja legyen városunk jövője, nagysága, vagyonosodása, erősödése, haladása. Régi idők óta képezi a megyeszékhely minden törekvésűnk tárgyát. Most már mind erősebben érezzük annak TÁRCA. Esztétika. Folyik a nagy vizsga javában A felsőbb leányiskolában; Egy barna kis lány, szeme napsugárból, Nem tud felelni az esztétikából. Gyönyörű kis fejét butácskán Lehajtja mondhatatlan árván; Mindhasztalan faggatja a tanárja, Hogy mi a szépnek meghatározása ? Pirulva, hogy ott áll szegényke, Ez a világnak legszebb éke; ii A »szépet« ennél soha sénki hűbben Nem határozta még meg gyönyörűbben S tűig a szekundáját bejegyzik, A termen át — nekem úgy tetszik — Kacagó, víg tündérek szálldogálnak S a kis szamárra rózsákat dobálnak. S»abolc8ka Mihály. A férfiszilek krízisei. Irta s a >Kőlcsey-Kőr< 1908 február hó 2-iki matinéján felolvasta Erdőssy Vilmos. (Folyt, és vége.) — Hogyan ? — feleié a férfi — hát olyan alávalónak tart, hogy meg tudnám tenni ? . . . Tűrjön, szenvedjen, sorsán nem segíthetek. Hajdan a játszó labdája voltam. hiányát. Nehezen várjuk megvalósulását. Végre itt az ideje, hogy óhajunkat valóra váltsuk. Ne riadjunk vissza az előre nem látott nagy akadályoktól. Városunk érdekein, jövő boldogságán ne engedjünk csorbát ütni. Meg kell ezt a nehéz harcot harcolni. Boldogulásunkért, vagyoni jobb ekszisztenci- ánkért szállunk sorompóba. Kinek nincsenek álmai, soha nem szűnő ideái, messze kiható eszméi, tervei? Mindenkinek vannak. Hiszen minden ember vár valamit az élettől. Az örökzöld szimbólum előtt a teljesedés, a valósulás megsejtésének érzése remeg át a lelken. A lelki izgalomban mindnyájunknak arca kipirul, ha rágondolunk a ki nem mondott álmok, reménységek teljesedésére. Ilyen soha nem szűnő, bár néha elhalványodó, de soha ki nem alvó vágy a székhely kérdése is. Belsőtü- zekkel melengetett, uj, meg uj reményekkel táplált titkos gondolataink most újra megérlelődtek, előtörnek, követelik jogaikat. A régen szőtt tervek csak most kezdenek valójában az élet színeibe öltözni. Az erőszakkal elnémított jogos vágyak az erőszakos elnyomatás tüzében csak megacélozódtak. A jövőbe vetett hit megizmosodott, előtör, s eget ér. A múlt - idők emberei alighanem latinos klassicitással auspiciumokra bízták a székhely kérdés elintézését. Madárjósok, kártyavető cigányasszonyoktól kérdezték meg: áll-e szerencse a házhoz? Gyönge kézzel, félénk lelkeseeldobott, újat vett. Mi szüksége van hát ismét a régire, a rongyra, az eldobottra ? Igaz, akkor nagyon fájt, hogy egy öreg pénzeszsákért elhagyóit, lassan azonban beletörődtem a változhatatlanba. Törődjön bele ön is báréné. Én is csak úgy jártam, mint annyi ezeren : a szerelem csalóka délibábja után szaladtam, vak rohanásomban elestem,, s nem volt aki felemeljen. Ma már úgy hiszem, játszi, kegyetlen álom volt az egész. S ha őszinte akarok lenni, megmondhaiom azt is, hogy a múlt idők Ilonkáját, annak az egyszerű kis falusi leánynak az emlékét ma is híven őrzöm a szivemben, az ö kis földi paradicsomukban a vele töltőit édes órákat soha el nem feledem, — Holler bárónét .azonban gyűlölöm, megvetem. Némán, leverten távozott tőle a báróné, Ő pedig lement a friss levegőre, mert egészen kábult volt a kiállott izgalmaktól. Úgy tizenegy óra felé járhatott az idő, a midőn a lakására ismét visszatért. A mint az első emeletre ért, könnyű, fehér pongyolában — mint valami titokzatos árn£, — suhant el mellette a báróné. Aranyhaja lengett, lobogott az éjben. Hol lehetett, mit kereshetett a második emeleten ? Talán csak nem valami újabb kaland után járt ? Tépelődött magában az a szerencsétlen ember. A fájdalomtól, az izgatottságtól majd leroskadt szegény. Eszébe jutottak, az asz- szony délutáni szavai: Ölj meg 1 . . . Márdéssel; erőtlen akarattal mentek a harcba. Okuljunk a múlt példáin. Vasakarattal, félemlithetetlen bátorsággal, igazunk biztos tudatában induljunk a harcba. A csatasorban ott legyen városunk minden polgára. Ne riadjunk vissza semmitől, ne féljünk senkitől. Csak előre l Ha akadályokra bukkanunk, az ne félemlit- sen, ne tartson vissza bennünket. A harc próbaköve a kitartás. Igaz ügy érdekében harcolunk. Ha Isten velünk, ki ellenünk!? 4 szatmári törvényszék áthelyezésének kérdése. Értekezlet a városházán. . Dr. V a j a y Károly polgármester tudomást vevén a lapokból arról, hogy a nagykárolyiak .küldöttsége tisztelgett a íjagykárolyi törvényszék érdekében az ifeazságügyminiszternél és a miniszterei nőknél s a miniszterelnök válasza Szat- rbárra nézve sérelmes volt, nyomban értekezletre hívta össze a törvényhatósági bizottság számos tagját azon teendők meg- 'öfeArÓíáséréj amelyek Nagykároly mozgalmával szemben szükségesek. Az értekezlet febr. 21-én délután 3 órakor tartatott meg a városháza kis tanácstermében dr. Vajay polgármester elnökletével. C s o m a y Imre szólott elsőnek a tárgyhoz. Helyesli azt, hogy a polgármester azonnal megtette a lépéseket. A legerélyesebb ellentál lás fejtendő ki. E kérdés Szatmár és Nagykároly között olyan, amely — mint Kőröst és Kecskemétet egymással szemben — állandóan izgalommár reá vetette magát, de mégis erőt vett felindulásán s nagy nehezen szobájáig ván- szörgott. Másnap pedig hazautazott. Ez volt az ő szerelmének, szive keresztjének szomorú története; ez későbbi könnyelmű viselkedésének psichológiai problémája, gyászos éveinek tövis koronája. Elbe>zélését ezzel fejezte be: Látod- látod, valóban nem lehet egyetlen nő szerelmében sem vakon bizni, mert ha nő síivében feltámad a szenvedély vihara, nem ő az ur többé, hanem a szivében úrrá lett szenvedély. Felindulását, vergődését látva vigasztalni kezdtem: Hátha tévedtél, — mondám. — Hátha uz az asszony feledve jellemet, bfcsületet, szive fanatizált szerelmétől ostorozva, újra téged keresett, hogy ismételten kérjen, könyörögjön, bocsáss meg neki, bohó, ifjú '.élekkel nem tudta mit cselekedett, a mikor téged hűtlenül elhagyott. Igen! Hátha újra hozzád sietett, hogy az éj leple alatt Kebleden sirja ki gyötrött élete minden keservét. Hát nem lehet ez ? Szavaimra összerázkódott. Fénytelen szemeivel üresen bámult maga elé s oly hangon, melybe egy egész élet tragédiája van temetve, rebegé: — Igazad lehet! E két szó, e gondolat űzte, hajtotta aztán bolyongásában. E két szó újra felszaggatta szivének vérző sebét. E két szó megzavarta egész ban tartja mindkét várost. Ez a kérdés ddig elodázva lett, de megoldása immár elkerülhetetlen. Azonban Szatmár rövidséget, jogosan meglévő törvényszékének elvesztésével nem szenvedhet. A törvényszék kérdése összefüggésbe hozatott a székhely kérdésével. Ugyanis Nagykároly azért bízik abban, hogy törvényszéket kap, hogy a székhely jelenleg ott van. Azonban ismerjük a megyei közönség nagy többségének közgyűlési határozatban is kifejezésre jutott azon akaratát, hogy a megyei székhely a megye kulturális és geográfiai központjába, Szatmárra helyeztessék át s miután igy a törvényszék kérdése a székhely kérdésével összefüggésben van, Szat- márnak is a maga részéről a székhely- kérdés megoldását kell kivánnia. Mindaddig, mig a székhely-kérdés megoldást nem nyer, Nagykároly mostani törekvése a szatmári törvényszék áthelyezésére nézve Szatmár érdekeit mélyen sérti, és indokolt, hogy Szatmár védő álláspontra helyezkedjék, mert ha Nagykároly kulturális és nemzetiségi szempontokkal érvelhet, úgy e tekintetben is vannak hasonló és legkevésbé sem kisebb jogai Szatmárnak. De meg ezt a nagy vidéket törvényszék nélkül hagyni semmiképen sem szabad. Miután tehát a törvényszék reánk nézve sérelmes és igazságtalan áthelyezésének kérdése ismét fölvettetett, városunk érdeke azt követeli, hogy nyomban erélyesen foglaljunk állást e törekvéssel szemben. A szervezkedést egy állandó bizottság intézze és vezesse s igyekezzék a vármegye ismert nagy többségét városunk érdekében megnyerni, illetve megtartani. A mozgalomból kifolyólag memorandumot átnyújtó küldöttségeket is me- nesszen a város a miniszterekhez, hogy azok kellő időben legyenek informálva a város és a törvényszékünk kerületébe tartozó közönség hangulatáról és akaratáról, nehogy érdekeink sérelmet szenvedjenek. agy rendszerét, e két szó őrjítette meg. Most már rég ott van ő is a többi élőhalottak között a Lipótmezőn. Nemrég látogattam meg. Szánalom vergődését látni, szivtépö, kuszáit, fájdalmas beszédjét hallani. Mindég csak ő róla, szerelméről, a tündérországi papleányról, majd a fehér- pongyolás, aranyhaju asszonyról beszél. — Hátha! . . . Hátha 1 . . . Igazad lehet! . . . Hátha? . . . S az asszony? — kérdik önök, nemde? — S az asszony? . . . Róla, kalandjairól ma is sokat beszél a nagy világ. * íme bemutattam egy képet a sok-sok ez<Sr közül, melyben a férfi viselte a súlyos, virágtépett, fekete keresztet. Úgy hiszem, e szomorú történet elég bizonyság arra, hogy a férfisziveknek is meg vannak a maga krízisei, psichológiai problémái, virágtépett fekete keresztjei. Sőt! még okulhatunk is e történetből. Megtudhatjuk belőle, hogy igaz szerelem csak egy van, egy lehet, s abból nincs, de nem is lehet kiábrándulás, feltámadás. Megtanulhatjuk, hogy mig igazán szeretni nem vétek, szerelmet hazudni szür- nyü bűn. S ha van megbocsáthatatlan bűn, a7 csak egy van, egy lehet: a hazug, a j csalárd szerelem. A «SS» I KÖTI SIMON nagyválasztéki* cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást- == ■ ff I! FIGYEIiMEZTETESü! Az előre haladott téli idény miatt, a még raktáron levő téli áruk az eddigi áraknál jóval olcsóbban szerezhetők be.
