Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-29 / 53. szám

8ZATMÁB VIDÉKÉ. kétszer jelent meg, december 1-töl kezdve napilappá alakult át. Ez is olyan haladás, mely a város tekintélyét emeli s dicséri a bátor laptulajdonost, a ki ezt az újítást meg merte próbálni Már az eddigi jelek is mutatják, hogy a vál­lalkozást siker fogja koronázni. Ezek a főbb eseményei az évnek. Befejezésül ide iktatjuk azok névsorát, akik ez évben itt hagytak bennünket, özv. Kovács Mártonná sz. Joó Krisz-' tina, özv. Köpeczy Sámuelné sz. Bo­ros Julia, Slafkovszky Lajos, Boros Miklősüé, Domahidy Sándor, özv. Gáb­riel Józsefné, Ruprecht József, Gillyén József, Nérnethy Miklós, Sirulszky Endre, Papp Kálmán, Kovács Leó, Szuhányi Ödön, Hozás János, Frankó János, Kiszely Károly, Hronyecz An­tal, Látnpel Ignácz, Csucsay István, Kövy Gyula, Félegyházy Elek, Osváth Elemér, Fügedy István, özv. Kábái Istvánné, Becsek Sándor, Patócs Ádám, Göbl Jakab, Györy Péter és neje, Kovács János, Fésös Endre, Nagy Já- nosné sz. Brunner Róza, Balogh Jó­zsefné sz. Gyulai Juliska, Sulyok Gi­zella, Muha Vilma, dr. Fekete Sámuel Orosz Árpád, Bossin József, Pelliónisz Béláné sz. Lator Mária, Rusolán Már­ton, dr. Horváth Benő, Somlyai Kál­mánná sz. Koós Antónia, dr. Vajay Imréné sz. Losonczy Etelka, Tarczy Gyula. Hogy a jövő milyen lesz, ki tudná megmondani. A jelen pedig nem rózsás. Az ország általános helyzete elég szo­morú. A nép vándorol Amerikába. De hát ezt ne folytassuk. Bizzunk Istenbe, hogy még minden jóra for­dulhat s az uj esztendő sokkal jobb lesz, mint a mostani volt. J>. SZÍNHÁZ. A karácsony heti programéiról beszá­molva, megelégedve láttuk, hogy a szatmári közönség ezúttal kitett magáért, mert a pénztár ablakánál majdnem mindennap meg jelent a direktorok, színészek kedvencze, „Minden jegy elkelti“ feliratú táblácska élénk számot adva az anyagi sikerről. De csak az unyugi sikerről. Mert délutáni ledarált fél darabokat bizony nagyon zokon vették azok, kik helyüket megváltva pénzükért látni is akartak volna valamit. Leg' jobban megrövidítették a „Betyár kendőjé-t“ kihagyván belőle az összes férfi-énekeket t igy a teljes előadás egy óra húsz percig tar­tott. Elvégre Erckövy betegségét nem a közönséggel kelletett volna éreztetni. Részletes heti referádánk a követifezíí: {Hétfő.) (A Suhanc.J Elég telt ház előtt ment hétfőn este a Konti által átdolgozott darab Sállá Mariskával a címszerepben. A bájos zenéjii és cselekményt! operette primadonnánk nak egyik legnagyobb sikerét hozta meg. Mintha csak az ő számára Íródott volna meg e darab. Szerepébe annyi elevenséget és paj zán jókedvet vitt bele, hogy a közönséget valósággal magávul ragadta. Az a sok taps, mely egy-egy énekszáma után felhangzott, híven tükrözi vissza a közönség megelége­dését. A többi közreműködők szerepük nem tudásával tűntek ki, — kivévén Somogyi-t, ki sokat mókázott és aktuális kupiéival sok tapsot váltott. Szécsi Emma és Boda nagyon indisponálva játszottak. A rendezés jó volt. {Kedd.) (A tanítónő.) Bródi Sándor életképe nagyon kevésszámú nézőt vonzott, amit a darab erős vonásokkal felépített voltának, de különösen a túlságos szélsőségekig vitt tar­talmának tudunk be. Kendi Boriska megér­tette a szerzőt, mert szerepét oly fölénnyel és magas tudással játszotta meg, hogy a har­madik felvonás vége felé már élvezni tudtuk az előadást. Ez azonban még korántsem bi­zonyítja azt, hogy kibékültünk a szerzővel és sok súlyos igazságot tartalmazó darabjá­val. Fodor a megszokott jó, Sipos, Rónai, Somogyi, Peterdy, Aitner Ilka és Hajnal I. pedig az átlagon felül emelkedtek. Diszlete- zés kitűnő. {Szerda.) (Drótostót.) A Lehár gyönyörű melódiáju zeneszámait tartalmazó operette meglehetős számú közönség előtt adódott. A „hazai gyártmányú" darabok úgy látszik meghozzák a maguk közönségét, ami nagyon jó fényt vet a hazai zeneirókra, különösen L<-hár Fe- rencre. A szereplőkről szólva, ki kell emel­nünk Bállá Mariskát, Rónai-1 és Bodá t, kik valóban élvezeteset produkáltak. Bállá Mariska és Rónai kitűnő játékukkal Boda pedig érzésteljes énekével hódított. Második felvonásbeli dalát megismételtették. Szécsi Emmát „Cake-walk“-jáért. Somogyi-t pedig hamoros játékáért tapsolták. A Szakács csa­lád szintén nagyban járult hozzá az élveze­tes est sikeréhez. (Csütörtök.) (A méltóságos csizmadia) Zóna előadás. {Péntek) Délután. (Goldstein Számi.) Zsúfolt ház előtt ment a Goldsein Számi pénteki elő­adása, meglehetős szereposztásbun. Somogyi a címszerepben sok jót produkált. A többi szerepekben Bulla, Kendi, Fodor, Dunaii és SzaTtácsné játéka érdemel emlitést. Este. (Flórika szerelme.) Moldován Gei- gely román tárgyú színmüve nagyon hálás publikumra talált. Az a sok taps és újrázás, melynék a szereplők részesei voltak, eléggé beszélnek a külső sikerről. Meggyőződhet­tünk most arról, hogy akármilyen gyenge alapra fektetett darabot élvezhetővé lehet tenni, csak jó kezekre kell azt bizni. Es Balia Mariska ismét hódított. Énekszámait majdnem kivétel nélkül, kétszer kellett éne­kelnie. Találtunk közte nem egy ismei’ős melódiáju dalt is. így a harmadik felvonás­beli két dalát is régi ismerősként üdvözöl­tük. A beteg Erckövy helyett játszó Sipos semmiképpen sem elégítette * ki igényeinket. Nem néki való szerep. Fodor sem volt a megszokott jó. [Somogyi, Kendi és Herceg egészítették ki a műsor többi számait. A diszletezés elsőrendű volt. el az anyámat s a holttestért még négy koronát is adott... — Felejtsétek el, amit most mondottam, — folytatta Béla. — Feri nagyon rossz fiit. Azt is mondta, hogy még jó, hogy meghalt az anyja . .. Itt megállót Béla. Feri mondott még egyebet is. Eszébe jutott, könny szökött szemébe. Átölelte kis testvéreit. — Ne, ne sírjatok. Jertek, imádkozzunk. Imádkozzatok velem azért, amit én gondolok. Az Isten talán meghallgatja szavunk s nem ad nekünk ilyen keserű karácsonyi ajándékot. Nem ad, inkább ne adjon semmit. Imádkoz­zunk, hisz ma karácsony estéje van. Imára kúlcsolja vékony, kis kezét. A többiek követik példáját. — Mi atyánk . . . legyen meg a te akaratod . . . Az ágy felől nehéz hörgés hat fülükbe. A beteg asszony megfordúl. Halkan, alig hallhatóan szól: — Bélái in, Az ima félbe szakad. Erős szélroham rezegteti meg az ablakot. Béla föláll. Anyja ágyához megy. Az anya kérő tekintettel néz reá. Meg­csókolja a kis gyermek redős homlokát. — Bélám, fiam, vigyázz a gyermekekre. Ha én meghalok, menj el Ripay orvoshoz ... Ripay, orvoshoz, — hörgi még egyszer. Görcsösen ragadja meg gyermeke kezét, aztán elnémul. Arca eltorzul ... Itt a vég. A gyermek nem tud magán uralkodni. Zokogásba tör ki. — Anyám I... Isten, istenem hát mégis 1 . . . Nem, nem adlak elf . . . Leroskad az ágy mellé és sir, sir csen­desen. A többiek nem tudják, mi történt, de bátyjukat zokogni látják, ők is sírni kez­denek . * . Csendes, fojtott zokogás tölti meg a lakást ... * Künn sivóan zug a szél. Sirnak a jég­csapok . . . öt kis gyermek sir, sir csendes zoko- anya nélkül. Karácsony van . . . K. Nagy Dezső. {Szombat.) Délután. (A betyár kendője.) Megcson­kított, rövid előadásban játszották le u ma délutáni darabot, s igy annak kellő mélta­tását máskorra hagyjuk. Csupán annyit jegy­zőnk meg, hogy hu bár Fodor szerelmes szerepekben „nagy' betyár“ is, ez ,inég nem ok arra, hogy ú „Betyár' kendője“ cimszere,; pét vele játszatják. Bállá Mariska tüzes nótái és jó 'játéka némileg ellensúlyozta a kedvezőtlen hatást. Közönség az szép szám­mal — bosszankodott. Este. (Dollárkirálynő.) Harmadszor látj rövid egymásutánban a Dollárkirálynőt közönség és még most sem tud betelni vele Van valami excentrikus varázs benne, am mind a három felvonáson keresztül kisér a darabot. Zeneszámui gyönyörűek, és ha hozzá tesszük még, hogy a szereplők tutin suk legjavát tárják elénk, igazán nem cso­dálkozunk azon, hogy a Dollárkirálynő eddig előadásai még mindig táblás ház előtt foly tűk le. A mai előudás egyike volt a leg­jobbaknak. Dr. Ferenczyné Tibor Lórit és Bállá Mariskát egész virágerdővel lepték meg tisztelőik, ami azonban elenyésző cse­kély jutalom volt fényes játékukért. A kö­zönség zajosun tapsolt és ujráztatott. A fér­fiak közül Erckövy nek volt a legnagyobb sikere. Finom játéka és szép éneke sok taps­hoz juttatta. Boda (leszámítva egy nagy’ gikszerét) szintén jó volt, Rónai,' Szécsi és Gárdonyi Teréz pedig a megszokni niveau n mozogtak. (Vasárnap délután*) (Tatárjárás.) A délutáni előadások közül messze kiemelkedik a vasárnapi. Jó és teljes lőadásbnn volt része a közönségnek, mely- ől Tibor Lóri asszony, Bállá Mariska Erc­kövy és Somogyi gondoskodtak. {Vasárnap este.) (Koldusgróf.) Talán épen azért vonzott sokszor játszott darab oly nagyszámú publikumot, mert a tavalyi társulat erre vo­natkozó ensemble-ja a különben kissé túlsá­gosan romantikus izü tartalmat igen szép játékban mutatta be. Ez volt egyike azok­nak a daraboknak, melyekben Tihunyi^my- nyira belehelyezte magát a szatmári közön­ség kegyébe« hqr'y kénytelen-kelletlen gyak­ran kellett VöztJ/és Rónai között összehason- litásokut tennünk — Rónai hátrányára. Törekvő színész létére láthatólag igyekezett megküzdeni a nem neki való szereppel, de sikertelenül. Még ha fogyatékos énektudá sától el is tekintünk, a helyzetdomboritások körül is. sok kívánni valót hagyott hátra. Sokkal inkább jellemszerep ez, semhogy egy operett-buffónak még legfokozottabb igye­kezetét sem múlná felül. A többi szereplők tekintetében azonban nincs okunk rekrimá- lásra. Tibor Lóri állandóan intelligens nivóu tartotta kis szerepét. Bállá pedig, a kinek jj— nem tudjuk — a tehetségét bámuljuk jobban vagy az ügybuzgalmát és fáradhatat­lanságát — egy újabb levéllel gazdagította az őszinte elismerés babérkoszorúját. Az „Este kettesbe“ c. dúlt talán még a „Csó- kos Juliskádnál is gyönyörűbben énekelte és játszotta. Feltűnt Somogyi is, különösén a II. felvonásbeli részeg-jelenettel. Boda hova­tovább szebben énekel és játszik s most már megállapíthatjuk, hogy a saison elején tör­tént néhány fellépéséből nem az igazi Boda kritikáját állapítottuk meg. A Hermann Mi> like viszontlátásának végtelenül örvendet­tünk. Egyformán megérdemelte á tapsot és a gyönyörű bokrétát, mellyel egy. művész­barát meglepte. Hajnál Ilonka is jól játszotta meg kis szerepét. Heti műsor: dec. 29. Gringoire, Parasztbecsület szinmű' opera BÉRLET Páratlan dec. 30. Domi, az amerikai majom Komédia. Páros dec. 31. délután Tatárjárás Operette. Páratlan dec. 31. este Nagy Szilveszter-estély CABARET- előadásokkal a „Pannóniádban. Belépő-dij 1 korona. jan. 1. délután Drótostót Operette, — jan. 1. este Sárga csikó Színmű. Páros jan. 2. Túlsó partról Újdonság. Páratlan jan. 3. délután Ingyenélők Népszínmű. (Zóna) ' — ' jan. 3. este Kismama Újdonság. Páros Apróságok. Szerencsésen túl vagyunk az ünnepe­ken. Egészen jó kondícióban érkeztünk el a hétfői nuphoz, amely már a munka meg­kezdését jelenti. ■ t — Soh* sem hittem volna, -i- mondja nagy önérzetted Bögre ur — hogy ilyen legény legyek. Szinte sajnálom, hogy már vége van 1 Hanem azért voltak a hí nek sebesültjei- is, akik a háro mától elgyengültek. Egyik he beteghez hívták, de a küldőre igy felelt: — Menjen más orvoshoz, meri a úolr- tor ur maga is beteg. * A lapok az idén is hozták, hó '? a farkasok egy púpot megettek. Ee leülő, bfti minden évben megtörténik, c-ruk annyi a változás, hogy mindig más Mfrthtjái oaoro.' van szó. Valaki megjegyezte, rt ; • hogy zsidó papot sosem Írnak A mire egy másik azt mondta, azért, mert azt ®enki sem hinné el, miután mindenki tudja, bog/ •. zsidó papnak van annyi esze, hogy nem megy oda, a hol a farkasok járnak. * Arról volt szó, hegy helytelen eljárás a közös konyha részéről a heti étlapot ki­tétetni az újságba. Helytelen pedig azért, mert igy mindenki tudja, mit esznek azok, akik a közös konyháról étkeznek, más szó­val, a közönség valósággal bele lát a közös konyhasók gyomrába. — Hadd lásson! — szólal meg egy lelkes hive a közös konyhának — legalább látni fogja, hogy ott nemcsak kitünően főz­nek, — de az adag is megfelelő. . . * — Félek, nagyon félek, az uj eszten­dőtől. — De hát miért ? — Nem lehet attól semmi jót várni. Nemcsak hogy péntekkel kezdődik, de még z utolsó napja is péntek. Demeter, HÍREINK. , JD A L a boszniai magyar bakákról. Feketén szálló éjszakában Valahol, messzi tájakon Magyar fiú áll künn a vártán S az éjszakába néz vakon. A patrull nyújtott jeladása Német szóval fülébe vág . . . Beljebb a strózsákon pihennék Magyar fiuk, magyar bakák. Könnyű az álom Egy leányról, Az édes otthonról beszél. . . . Ott künn a téli éjszakában ■ Lopódzva jár az orv veszély. ' ... Egy édes csók ...A búcsú csókja, Mély fojtott zokogásba hal ... Itt nincsen csók. S ha nóta csendül, ' Halálról, vérről zeng a dal. Hej otthon! Langymeleg szobában, Egy öreg asszony két szemén Mostanság égő köny vizében Fürdik az enyhe lámpafény, Nagy, kapcsos imakönyv előtte, 1A fáiról ránéz Mária . . . Feketén szálló éjszakában Idegen földön jár fia. Csikorgó fagyban, zúzás éjben Lassan szitálva hull a hó. Az őrszobában, nagy fiuk közt Suttogva, halkan kél a szó: Két nap csupán és jő karácsony... Az élet otthon óh, be más ... Erre az Istenvert vidékre Tán él se jő a Messiás ... ... Olmos pillák lassan lehunynak, Álmodva ül sok nagy gyerek... A szeretetről álmodoznak : Siettettük töltött fegyverek. nagy választéki! cipőraktárát ajánljak a í vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = Szatmár és tt Jimrol cifttfc ■ MEGÉRfiEZTEKü! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi clievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben. ROTH SIMON

Next

/
Oldalképek
Tartalom