Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-22 / 52. szám
«t4 ! if kB m 52-ik szám. Szatmár, 1908 december 22. xu * Ö ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Huszonötödik évfolyam. TÁRSADALMI SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvöü-utcza 6-ik sz. alatt = .-cttoÍj-BSS A ; 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ' MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Ffl évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részéve egész évre 4 korona. = HIRDETÉSEK — o lap kMéMvataláhM a legalesébk árak msllett fölvétetnek. Hjilttér garmond sora 20 Mér. Hirdetések díjjal eifiie fizetendők. ----uaa A földmivelő kis gazdák és mezőgazdasági napszámosok. Az utóbbi évtizedekben, a földmivelő kis gazdák, a legsanyarubb helyzetbe juttottak. A jobbágyság felszabadítása után, a kisgazdák szabadokká lettek. Földjüket akkor és úgy művelték, mikor éppen kedvük volt és ahogy tudták. A felszabadítás után nem sokára, a földbeli birtok sok kis gazdára, mint állandó teher nehezedett. Azt művelni, azt gondonzni, sőt a közterheket is viselni kelletett utána. Föld volt elég, lehetett felibe sőt előnyösebben is kapni eleget, csak lett volna aki földolgozza. Igen sok kis gazda potom árakon mindjárt túl is adott kis birtokán, abban a reményben, hogy rózsás feles és még ennél is kedvezőbb állapotok, örökre fognak tartani. Jött a tagosítás. Az apró földbirtok testecskék.tagpkba tömörültek. Ezeket • tulajdonosuk intenzivebb módon tudta megmunkálni. Mindjárt megszűnt a kínálat a feles munkánál. Mindjárt keletkezni kezdett a napszámosok ma már óriási tömege. Mindjárt felszökött a földnek is az ára. Boldognak érezte magát az, aki birtokocskáját megtartotta és könnyelműen nem kótyavetyélte el. Ezen közben, évről évre szaporodtak a közterhek, de sajnos úgy, hogy a kis birtokok jövedelme maradt a régi színvonalon. A kis gazdák nem törekednek, hogy a növekedő közterhekkel, uagyobbitsák jövedelmüket is. Ehhez nem értettek s velük és bajaikkal senki sem törődött. . T A E C A,- - ♦sjrÄöi Kényszer idealizmus. Irta: Markovics Aladár. — A »Szatmár és Vidéke« eredeti tárcája. — Kedves kis barátnőm! Valami csapni való, rossz fiúnak képzeltem magam, amikor tegnapi beszélgetésünkkor, a sárga földig leszidott. Ma már higgadtabb agygyal gondolkozom. És sietek kijelenteni, hogy nagyon udvariatlan és főként tapintatlan voltam, amikor megállapítottam, hogy a két -esztendő alatt, mióta nem találkoztunk, maga megváltozott ós pedig határozottan — hátrányára. Most már én is sajnálom' a történteket, de állításomat — fenntartom. Tegnap nem engedett szóhoz jutni. Érzem, a mi régi, benső barátságunk magyarázatra kötelez. Mert mi is történt hát? Magácska büszkén, a hitetlenek sajátos mosolyával az ajkain már az első negyedórában megismertetett a világot fenntartó nagy eszmékről való felfogásával. „Nincs Isten ! Csak a mindenség alapját és célját alkotó természet, amely kezdeté a létezésnek és a melybe beléolvad minden megsemmisülés . . .“ És itt következett egy olyan erős tagadása mindennek, aminek az alapját az idealizmus teszi, hogy díszére válhatott volna akármelyik rakoncátlan fiúnak. Hát kedves kis barátnőm ! én önnel nem vitatkozom. A lényegben lehet, hogy Mindezen szomorú valóságok után jött a még szomorúbb korszak: az igények korszaka. Ki tanították a népet, hogy mindenki egyforma, mindenkinek joga van lehetőleg kényelmesen élni, ' ha nincs is miből s ha mindjárt öt-hat apró gyermek is van a házban. Ennek következménye lett, a könnyelmű adóság csinálás addig mig az amúgy is szerény hitelképesség ki nem merült. Itt be kell ismernem, hogy ha tényleg nincs Amerika, a felgyülemlett hitel óriási pusztítást vitt volna véghez a földmivelő kis gazdák között. Az első kivándorlások azon célzattal történtek, hogy a könnyelmű hitelektől szabaduljanak. És ez úgy látszik legnagyobbrészt sikerült is. A föld tehát újból a tulajdonosoké. A kis gazda már óvakodik az adóság csinálástól, mint akinek a forró kása megégette a száját. Sokat tanult már eddig is. Sokat tapasztalt. A legutolsó paraszt napszámos is mérlegelni tudja a való igazságot az Ígért fellegvárakról. Most jőjön a nép közé egy-egy vándor szociállsta apostol, mert ha ki nem rudalják, bizonyosan kinevetik. Hogy felszabadult a nép a terhek legnagyobb részétől, felébredt benne a földszerzési vágy. Most tudná .megbecsülni csak igazán azon darab földjeit, melyeket a múltban Apránként eladogatott. Ennek a vágynak következményét a közel múltban tapasztaltuk, A kis birtokok ára óriási módon felszökött. Mondhatja valaki, hogy ez természetes állapot? Nem hat ez ingerlőleg a kivándorlásra? Egy kis pénz van földet, házacskát kellene venni, de nem éri el az árát — tehát ki Amerikába megszerezni a hiányzó összeget. Mind ebből az tűnik ki, hogy alkalmat kell adni a népnek, hogy azt a ki anyagi erejét, melyet akár Amerikában eddig, vagy akár hol szerzett fektesse tehát földbé. Kösse le magát a vérrel áztatott rögökhöz, melyekhez legalább még ez idő szerint szent emlékek fűzik. A tagosítást kell vissza csinálni. Az eladó tagos birtokokat kellene valakinek megvenni és parcellákba osztva a népnek eladni. Eladni saját álban vagy egészben, de részben is megbízható letörlesztésre, hosszabb vagy rövi- debb időre. A nyerekedésre alapított parcellázástól mentse meg az Isten a népet. Ped £ ha ezt magánosok eszközük lehetetlen k’kerülni. Maga a kezelés óriási összeg, ktt'emészt fel, melyet természetesül a parcellás tulajdonosoknak kell megfizetni. Országos kiterjedésű s olyan parcellázást, mely a földmivelő kis gazdán segítene, csak az állam hatalom eszközölhet. Legalább száz millió alaptőkét kellene e célra félre tenni, melyet egy ügyes miniszteri szakosztály, hasznosan forgathatna. Itt az állam nem igényelhetne egyebet, mint a saját kész kiadásait. Ha a földmivelő népnek, mely már tanult a maga kárán, van itthon mivel foglalkozni s ha különösen sajátjának nézheti azt a pár holdnyi földet, mit megmunkál, nem kell félni tőle, hogy idegenbe vágyakozik, h^i bármily nagy is ott a munkabér. Példa rá a mindennapi élet. Száz kivándorló közül 3 sem akad, ki saját birtokát itt hagyta volna Amerikának dolláros munkájáért. A kivándorlók az úgynevezett elesett gazdákból kerülnek ki. Ezeket itthon alig lehet megtartani.! Napszámos, cseléd akad elég azoknak sorjából. De ha kimentek és szereztek valamit, adni kell alkalmat, hogy ke^rves keresmé- ' nyűket a legalkalmasabb dologba, a földbe bele fektessék. A kivándorlás tömegét növelik, az egy kissé meglépesedett, gazdasági cselédek és napszámosok. Kis pénzüket nem lévén mibe fektetni, oda adják a najós társaságoknak. Most a harmadizben való kivándorlás előkészületei mutatkoznak. Addig járnak oda és vissza a szegény emberek, mig fizikailag teljesen tönkre me.nnek s későbben mint teher fognak a mi társadalmunkra nehezedni. A gazdasági cselédek és napszámosok ügyében, senkinek sem lehet panasza, hogy a kormány nem eléggé gondoskodik. A cselédek bére az egész vonalon javult. A cselédeket' gazdáik megbecsülik s úgy látszik, hogy a hajdani cseléd hűség, mely az utóbbi időben nagyon megcsappant volt, mintha visszatérőbe volna. Ha a nagybirtokosok intenzivebb gazdálkodásra szoknak, ha megteremtjük a mezőgazdasági ipart, ha a kis gazdák tömege megerősödik, a mezőgazdasági napszámosoknak is lesz munkaidejük nem csak nyáron, hanem télen is. Ezen munkájukat a fejlettebb gazdasági viszoigaza is van. Én nem tudom. Amint, hogy épen e kérdések azok, amelyek az egész világ tudósainak évezredeken át vívott keserves, de meddő küzdelmei után is örök rejtélyek maradtak. És a közel, de a legtávolabbi jövendő sem biztat azzal a reménnyel, hogy a végtelen, a tökéletes csak valaha is fel lenne födve a kutató, de véges emberi agy előtt. Ezért a társadalom 'a meglevő keretek között úgy rendezi be a maga életét, tagjainak működését olyan, szigorúan megvont szabályokkal igyekszik céljainak megfelelő mederbe szorítani, hogy az egységes összeműködés és ennek eredménye- kép az egyeseknek boldogulása lehetőleg mindenkor biztosítva legyen. Nem fér kétség ahhoz, — bárhogyan tiltakozzanak is a nő-forradulom harcosai, hogy a férfi és a nő testének, szervezetének eltérő, sőt áok helyt ellentétes cé-. lókra szolgáló alkata már a természettől különböző feladatok teljesítésére van hivatva. E feladatok az idő lassú pergése alatt specializálódtak, elkülönültek, mindenkor a testi és szellemi erőkhöz képest a célszerűség következménye szerint csoportosultak a férfi és a nö köré. Hogy e kötelezettségeket mindenki pontosan teljesítse, a társadalom harmonikus életének nélkülözhetetlen feltétele. Maga a nagy közösség alkot meg ezeknek teljesítését kikényszeritö szabályokat, amelyeket magasabb erkölcsi célokért valóknak tüntet fel és a feladatok kellő betöltését a férfi és a nő hivatásává emeli. E hivatásszerű kötelességek egyik legfontosabbika és legszebbje az idealizmus eszméjének hirdetése, ápolása és követése. S minthogy annak a nagyon udvariatlan kijelentésemnek a nők idealizmusáról vallott felfogásom volt az oka, engedje meg, hogy e rövidke bevezetés után pár szót erről is szólok mentségemül. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy az idealizmus puszta, tartalom nélkül frázis. Aki egy pillantást a társadalom életének zajlására, az ember természetére, aki' csak pár pillanatot szentel annak a kérdésnek, mi is szülte áz idealizmust, lehetetlen, hogy ne vegye észre, mily erős, mily nélkülözhetetlen biztosítéka az, a versengő érdekek egyensúlyának s ezzel a társadalom nyugalmának és hogy egyáltalán nem függ az egyesek önkényétől, vájjon idealisták legyenek-e, vagy sem. Áz egész emberiség, ahol társadalmakká szerveződve már öntudatos munkára való törekvésig emelkedett: a haladás, a tökéletesedés útjára igyekszik. Lassanként távoli célok képe alakul ki, melyeknek elérése fokozott összetartást, égybehangzó működést feltételez. A társadalmak életét irányitó szabályok határozott* tendenciózus tartalmat nyernek, amelyek szerint mindannyian egy megépítendő jövőnek alapjait lerakni, egy eljövendő későbbi nemzedéknek a tökéletességre, a boldogságra juthatását előmozdítani kötelesek vagyunk. Itt érkeztünk el az idealizmus fogalmának forrásához. Az emberi természet alapjában véve önző és durva, féktelen és haszonleső és a kezdet idején a vére uralkodik rajta korlátlanul. A társadalmak hatalmát kezükben tartók, legnagyobbrészt a papok, a minden időkben élt próféták, bölcsek, korukat megelőzőit zseniális emberek, hogy ezt a nyers, erőszakos természetet kiemeljék a maga valóságából egy tiszta szeli- debb világba, hogy nemes érzéseket plántáljanak belé és meghajlítsák makacsságát, hogy megtanítsák, hogy másokat is meglásson és előretörni segítsen, hogy maga az ember is az eszmények, a töké- • letes felé haladást fajához, tehetségeihez méltó cselekedetének tekintse és végül, hogy mindezzel, a békebontásra való túlhajtott. hajlandóságot korlátok közé szorítsák s az élet ne csak közönséges terhelési folyamat, hanem kellemes, lélekkel tele igazi élet legyen, — bizonyos általános szabályokat állítottak fel, amelyeket, mivel azokat a vallás akkor még korlátlan hatalmának oltalma alá helyezték, mindenki köteles volt követni. Megszegésük az igazi vallási parancsokkal szemben elkövetett bűn büntetését vonta maga után. Látjuk tehát, hogy az idealizmus már e kezdő pillanatokban is — bár vallási formában — kötelező erkölcsi szabályként jelentkezik. Ezt a kényszerű természetét máig is megtartotta. Mert nemcsak az és nem is az az | igazi idealizmus, ami a virágon az illat, alkonyszálltán, harmathulláskor a zúgó, boogó erdőben a szivet összeszoritja, — de az igazi idealizmus ott mosolyog a böl- czöben ringó kis öcsikéje ajkain, akit fölnevelni kötelesség, az idealizmus az, hogy amikor édes atyja a' kenyérért való napi robot után testben, lélekben összetörve tér vissza a családi fészekbe, az ön édes anyja vigasztaló, reményt k«-Lö szavakkal és az A Kolozsvári „Kristály“ Gőzmosó és Vegy tisztitó Gyár: mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza Oinfi: ..KRISTÁLY“ flözmosó Gvár. Kolozsvár. Pálvandvai* : [miit tti
