Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-10 / 46. szám

A SZATMÁR ÉS VIDÉKE. olyan tégla hiány állana be, a mi meg­akaszthatja a megkezdett munkálatokat. Ha a felvetett eszme helyesléssel ta­lálkozik a törvényhatóság részéről, úgy azon leszek, hogy az ügy kellően elkészítve, mielőbb tárgyalásra kerüljön. Meg kell emlékeznem a Szatmárvár- megyei Széchényi Társulatnak október hó 25-én városunkban tartott jubiláns ün­nepélyéről, a mely kiemelkedő eseményt képez városunk kulturális életében. Őszinte köszönet illeti meg Széli Kálmán Ő nagyméltóságát és a főispán ur ö méltóságát, a ki fáradhatlan buzga­lommal dolgozott nemcsak az ünnepély előkészítésén, hanem annak rendezésében is tevékeny részt vett, miáltal biztosította azt a fényes szép sikert, a mi'az ünne­pélynek szint és tartalmat adott s ami azt őrökre emlékezetessé tette. Végül van szerencsém jelenteni, hogy a tiszántúli ref. egyházkerület püspöksége meghívta a város közönségét november hó 16-án néhai Kiss Áron volt püspök emlékezetére rendezendő gyászünnepélyére és Erőss Lajos megválasztott püspök no­vember 17-én Debrecenben tartandó beik­tatására. E megtisztelő meghívás folytán részt fogok venni az ünnepélyeken a tör­vényhatóság képviseletében, egyszersmind kérem a bizottság azon tagjait, akik ezen ünnepélyekre elmenni óhajtanak, hogy hozzám csatlakozni szíveskedjenek. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Elfogadta Mátrai Lajos indítvá­nyát a mátészalkai vasútnál helyesebb menetrend és egy harmadik vonat be­állítása és dr. Weisz Sándor indítványát a tisztviselők fizetésének rendezése tár­gyában. A III-ik kerületben az Osváth Ele­mér halálával megüresedett bizottsági tagsági hely betöltésére a választást nov. 2g.-ére kitűzte s a szavazatszedő küldöttséget következőleg alakította meg: Elnök: Csomay Imre; h. elnök: Kató Antal; jegyző: dr. Pap Zoltán; h. jegyző: dr. Pirkler Ernő. Fogarassy Sándor részére a posta­palota építéséért járó első kereseti összeget, 28631 koronát kiutalta s a kereskedelmi miniszter leirata folytán kimondta, hogy a palotát légfűtésre és pala-fedéllel építi és az ezzel felmerülő 4275 K. 19 fill, többlet-kiadást viseli. A vadászati jogot a legtöbbet Ígérő dr. Lengyel Alajosnak évi 2810 K-ért bérbe adta. Tudomásul vette, hogy a Széche- nyi-Társulat ünnepélyének költsége 1278 K. 46 fill, volt s az összeget kiutalta. Beleegyezett, hogy a r. kath. plébánia földjeiből kisajátított területért befolyt 3200 K. a káptalani pénztárban helyez­tessék el gyümölcsözés végett. Á reklám első és legrégibb eszköze a kikiáltás, melytől nevét is kapta. A reklám kifejezés a clamare, kiáltani szóból eíed. A legkezdetlegesebb művelt­ségű népek küldönceikkel, vagy tüzekkel terjesztik híreiket.-Futárokat és hírnököket találunk a régi egyiptomiaknál, kiktől ezt az intézményi a zsidók is átvették. A görögöknél szintén meg voltak a hír­nökök s á mythologia szolgáltat erre nézve adatot. Merkur ugyanis Venus paran­csából hiherdeti a nép között, hogy ju­talomban részesül az, aki a megszökött Psychet elfogja, vagy nyomára tud ve­zetni. A kikiáltás a mai napig is meg­maradt, különösen vásáros bódék előtt hallhatjuk most is s egyes házalók ki­áltásai nálunk is ismeretesek. Ilyenek az üveges és drótos tótok, ineszet, szenet, szilvát stb. árulók. Egy másik eszköze volt a reklám­nak, a cégér. Az áruk természetben való kirakása mellett cégéreket már az ókor kereskedői is használtak, ép úgy, mint a régi egyptomiak, a görögök és a rómaiak. Pompeji és Herkulanum romjainak ásatása alkalmával egész falakat találtak, melyek reklám célokat szolgáltak. HerkuLnumban pl. egy pajzsot, melyen Ámor látható, amint egy pár női cipőt tart magasra. Pompejiben pedig egy táblát a következő felírással: Vándor, menj innen a 12-ik toronyig, ott van Sarinus borpíncéje. Nézz be, Isten veled! Minden iparnak megvolt Több, más kevésbé jelentős tárgy és a hatósági átiratok elintézése és egy gyógyszerész oklevél kihirdetése után főispán a közgyűlést fél 5 órakor be­rekesztette. Z>. SZÍNHÁZ. Lassanként szokunk, melegszünk bele a színházi életbe. Ismét egy hét szini-törtc- netéről kell számot adnunk. Most már széle­sebb perspektíva nyílik, jobban kiformálódnak az alakok. Közelebb jutottunk egy lépéssel ahhoz, hogy határozott véleményt kockáztat­hassunk meg. A hét sziuireferádája a követ­kező : (Kedd.) (Eleven ördög.) Fél ház előtt játszották. Sállá Mariska kreáltu a czimszerepet a tőle megszokott és mindég kedves temperantum- mal és kellemesen csengő hanggal. Mellette Szécsi Emma aratott megérdemelt tapsokat és kellemes várakozással nézünk további szereplése elé, csak mintha nem érezné ma gát teljesen otthon a színpadon. .£To/roa£Ilonka helyett, aki beteget jelentett, Kendi Boris ka ugrott be. A hirtelen szereplőváltozás egyál­talán nem volt észrevehető az összjátékon. Herczeg ét Somogyi szintén hozzájárultak a sikerhez, hogy azonban ez áltasánosságban nem valami excellens volt, oka a kissé eről­tetett darab s az, hogy szép zeneszám is csak kevés van benne. (Szerda.) {Nincs élvámolni válója?) Modern francia darab. Piros szinlapos. Uj átültetés. Magáról a darabról egyebet nem írhatunk, elvégre lapunkat nem akarjuk eszközül felhasználni annak a közvetítésére, amitől még a direk­tor is óvja a féltett elemeket. Tehát csak a játékkal foglalkozunk. Es itt azzal kell kezdenünk, hogy ez volt az első teljesen minden irányban kifogástalan előadás. A rendezés, a jelenetezés gördülékenysége, a szereplők elevensége, ügybuzgalma, ugyszól ván maga vezette volna sikerre az előadást, még ha nem is emelnők ki egyenkénti az est sikerének injcenirozóit. A nők közül rlső sorban Gömöri Vilma zárta meglepő siker­rel az estét, egy kokott jókedvét, bohém életét mintázván igazi élethüséggel, mig Ajtner, Kendi, szintén nem kis résszel járul­tak hozzá az összhatás emeléséhez. A férfiak közül Fodor-nnk volt legnehezebb,, de leg­sikerültebb alakítása, ki mögött nem messze maradt Somogyi. Talán Peterdi hibáztatható kissé, mint aki ebbe a szerepkörbe teljesen idegennek látszik. Rónai megszokott ügyes­ségével mutatkozott be. {Csütörtök.) {Nincs elvámolni valója?) Reprise. (Péntek.) {Rab Mátyás.) A zónaelőadások hálás publikumának zsúfolt háza előtt lolyt a Rab a saját jelvénye s ebből fejlődtek azután a középkorban a céhek cimerei. E jelvények mellett a fali reklámmal, a plakáttal is találkozunk az ókorban. Rómában is ismerték a hirdető táblát s ott albumnak nevezték. Középületek falait mezőkre osztották, melyekbe változatos hir­detéseket festettek fekete és piros színek­kel. A középkorban különösen a város­háza bejáratait s a templomajtókat hasz­nálták erre. Jóval fiatalabb a hirdetésnek mai nap legelterjedtebb módja: az újsághirdetés. Természetes, hogy csakis az újsággal fej­lődhetett ki, ez pedig a nyomtatás felta­lálásával veszi kezdetét. Az első újságok a XV. században keletkeztek, ezekben azonban hirdetések még nem voltak. Amennyire ismeretes, az első újság, mely hirdetéseket hozott, 1633 szeptember i-én jelent meg Párisban, nagyobb kiterjedést az újsághirdetés tulajdonképen csak 1870. óta nyert. Bármilyen módon tötrénjék is a rek­lámozás, ha annak reális alapja vaD, nem csak hogy nem erkölcstelen cselekedet, hanem a mai nagy forgalom és verseuy mellett határozottan szükséges. Erkölcs­telenné és üldözendővé csak akkor válik, ha nélkülözi a reális alapot, a szolidságot, a mire különben előbb-utóbb úgy is rá­jönnek. Mi magyarok e téren még hátra va gyünk. Nálunk még sokan vallják azt az Mátyás péntek esti előadása. Zajos sikert arattak ez estén Tibor Lóri és Sállá Muriska. Kiváló alakítást produkált ezúttal is Rónai Imre. (Szombat.) (Csókkirály.) Sztojanovics Jenő és Orbán Dezső eredeti magyar regényes dal­játéka került szombaton este zsúfolt ház előtt beinutatóru. Dacára az óriási reklám­nak, mely a darab fővárosi premiérjét meg­előzte és követte, nem maradt felszínen. Kevés cselekmény és még kevesebb zene van benne, két-három melódiával. A cimszerejiet Sállá Mariska játszotta meleg temperamen­tummal és zajos sikerrel. Partnere — Évike — Szécsi Emma volt. Á királynét Tibor Lóri játszotta és énekelte gyönyörűen. Szán­dékosan mondjuk hogy játszotta, mert ő koloratur-énekesnő volta dacára meg is ját­szotta szerepét, aminőt persze eddig a mi színházunkban nem igen láttunk. Gyönyörű kosztümjei közfeltünést keltettek. Erckövy Károly a szokott jó volt, nem mondhatjuk ezt az,onban Somogyi (Don Bombadillas va­rázsló) alakításáról. Elénk feltűnést keltett Sándor Júliának, a társulat hősnőjének — egy udvarhölgy szerepe. Csodáljuk a kitűnő rendezőtől, hogy ily elsőrendű drámai szerep­kört betöltő művésznőnek ily szerepet oszt ki, mit akármelyik karhölgy bátran eljátsz­hatott volna. Rónay Imre már kedvence a szatmári publikumnak, aktuális kupiéival zajos tapsokat kapott. {Vasárnap délután.) {Piros bugyélláris.) Régi, kedves Blaha- darubunk telt ház előtt ment Sállá Mariska és IErckövy jelentős sikerével. Bulla nagyon bájos, eleven volt. , (Vasárnap este.) {Csókkirály.) Reprise. {Hétfő.) {Nebántsvirág.) Hervé régi, agyonját­szott, de még mindig vonzó operettje került hétfő este előadásra. Zóna előadás. Zsúfolt ház és rengeteg taps az előadóknak. Sállá Mariska, Herceg és Rónai arattak zajos és megérdemelt tapsokat. Jó volt Sipos Zoltán mint ripacsszinigazgató is. Heti műsor: nov. 10 Nincs el vámolni valója? Bohózat. Páratlan bérlet nov. 11. Gyermek. (Színmű.) Páros nov. 12. Aranyvirág (Operette.). Páratlan nov. 13. János vitéz. (Operette.) Páros nov. 14. VeC9ey hangversenye nov. 15. délután Méltóságos csizmadia. Bohózat. (Zóna.) — nov. 15. este Bohémszerelem. Operette. Páros előbb is említett elvet, hogy „jó bornak nem kell cégér.“ Igen, ez az elv állhatott akkor, midőn egy város korcsmáinak szá­mát öt ujjainkon megszámlálhattuk, midőn a termelés és fogyasztás egy bizonyos szűk határra szorult, de ma mikor korcsma korcsma hátán, midőn a bor országos és és világforgalmi cikk, ez avult nézet nem tarthatja > fenn tovább magát, különben maga ihatja meg a gazdája. Nagyon termé­szetes, hogy ez nemcsak a bornál, hanem minden más árucikknél is úgy van. Lám a reklámcsinálás művészetében mennyire ügyes a nő ! Vagy vajjón az ő cifra köpenyével, virágos kalapjával, kecses szoknyájával, rizsporozott hajával és arcával stb. stb. nem-e egy reklámot akar csapni magának ?- Ezek mind azt kiáltják, a mint. Tols- toj a Kreuzer sonatájában mondja: néz­zetek fiuk reám, vegyetek el engem fele- ségül, jól jártok! Sokan vagyunk s egy-egy ember el­vész e nagy tömegben, nem veszik észre, ezért lármáznia, dobolnia kell, hogy meg­lássák! Es tényleg lármáznak is az emberek eleget. Kereskedő,, iparos, ügyyéd, orvos, iskola stb. mind-mind kiabál és - kínál­hatja portékáját és ha kezünkbe veszünk egy napi lapot, alig találunk benne egye­bet hirdetéseknél, reklámnál. (Folyt, köv.) Apróságok. — Praktikus gondolat, hogy amikor olyan színdarabot adnak, a melyet leányok teljességgel meg nem nézhetnek, | szinlapot- vörös papirra nyomják. — Miért praktikus ? — Mert az ember rögtön tudja, hogy no most érdemes szinházba menni. Lapunk fővárosi tudósitója a kúriai határozat kihirdetése után felkereste Polónyit és megkérdezte tőle, hogy mit fog most csinálni. — Visszavonom a panaszt — szólt méltóságteljesen — miután • most már nincs ok u további huzuvonára. En elégtételt kap­tam uz esküdtektől, Lengyel Zoltán a cvtriá- tól, az ügy tehát a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek tekinthető. Csak nem ettem kefét, hogy élűiről kezdjem. * A tegnapi közgyűlés az avasi erdő­eladási ügyben egyhangúlag kimondta, hogy a szerződést fentartja, mert az előnyös a városra nézve. A városatyák fogvacogva hallgatták a terjedelmes határozati javasla­tot, miután a közgyűlési, terem nem volt befűtve, nem lévén egy szál tűzifa sem a városházán. — Jól né/ünk ki — dörmögte egyik polgártárs — egy egész erdőt adunk el, s még sincs annyi fánk, hogy befütheseünk. * Csztálysorsjegyet ajánlgat az ügynök, valakinek, de az nem akar lépre menni. — Nem veszek, mert nincs szerencsém. Megpróbáltam már Kiest, Hechtet, Törököt, Gaedickét, Benkőt, egyiken sem nyertem. — Nem is csodálkozom kérem, mert csakis a Dörge sorsjegyei biztosak, ezt tes­sék megpróbálni. A III-ik kerületben megindult a kor­teskedés a gombumódru szaporodó jelöltek érdekében. Tunódi Bandi öcsém is egyik je­lölt, s mint régi városatyától, tőlem kérde­zett egyet-mást a kerület szokásairól. — Éri, barátom, nem ismerem az ottani viszonyokat, de annyit hallottam, hogy vá­lasztáskor inni is szoktak, a szivart pedig még uz is megkívánja, u ki különben nem dohányos. * — Tugja ön a Széchenyi-Társulatnak ? — Nem vagyok. — Szégyelje magát! Demeter. HÍREINK. NOVEMBER 1. Elzengte most november egykor A lantján minden troubadur: »Miért születtem én lakónak! Miért nem lettem háziúr! ?« Mily szívvel tudnék steigerolni S házbért emelni egyre fd.\ Miért nem születtem háziurnák, Kiről a partáj énekel. Ha lenne házam egy parányi, Akkor lennék én hej’ nagy legény,; Ha toliam nyomán »Nyugta« jönne S nem holmi cifra költemény. Nem lombzizergistől fakadna Bennem az őszi hangulat, Bank-nóta hangján énekelném A dalt, mely éltet s üdvöt ad. Zsür. — A Széchenyi-Társulat uj ala­pító tagjai. Lapunk utóbbi számában le­közöltük a Széchenyi-Társulat uj alapitó tagjait, most az uj tagok teljes névsorát közöljük: Horváth Bertulun Szutmár, Kende Zsigmond Istvándi és Mándy Géza Vállaj 200—'200 kor.; dr. Antal Sándor Szatmár, dr. Böszörményi Emil Szatmár, Bosszin Jó­zsef Szatmár, Bodoky Gyula Börvely, Biky Károly Szatmár, id. Császy Bálint Mikola, Cholnoky Imre Szatmár, Jékey Zsigmond Géberjén, Komoróczy Jenő Csenger, dr. Kádár Ambrus Szatmár, Kovács Gergely Szatmár, Krassó Miksa Szatmár, Márkus Folytatás a mellékleten. A Kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Vegytisztitó mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. hKHI hhh

Next

/
Oldalképek
Tartalom