Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-20 / 43. szám
hogy a dalárdisták helyi ünnepét összekombinálták a tűzoltók országos nagygyűlésével. De a dalárok nem okoztak bajt. Mert külön fogadták őket, egy nappal később. És szerenádot nemcsak a zászlóanya kapott tőlük, hanem gróf Széchenyi Viktor is. Á jó hangulat keltésén kívül pedig, melyhez határozottan hozzájárultak (akárcsak Egerben), alkalom nyílt arról is meggyőződni a révükön, hogy melyik teherbíróbb: a tüzoltó-e, avagy a dalár?* A harmadik kényes pont a .nagygyűléssel kapcsolatosan megtartott országos versenyek rendezésének mikéntje volt. Mert ezt, t. i. a versenyek rendezését, Szatmár- nál nagyobb városoknak sem sikerült eddig kielégítő módon megoldani. A kiváncsi, de ki nem zárható publikum mindenütt . kiszorította helyükből az érdeklődő bajtársakat és a kétféle nézőközönség útjában volt a versenyzőknek és a bírálóknak egyaránt. A szatmári versenytéren a laikus közönség el volt különítve a tűzoltóktól ; mindegyiknek külön tribünje volt. A tribünök felállítását pedig a londoni és milánói kisebbített mintára úgy eszközölték, hogy a versenycsapatok és a jury egyformán zavartalanul végezhették dolgukat. Végre rossz álomként elmúlt annak veszedelme is, hogy az északkeleti vármegyék szövetsége jöjjön létre. Elég volt hozzá elnökünknek, Széchenyi Viktor grófnak a felszólalása, hogy a szatmáriak nem kellő tájékozottsága a kiforrt tapasztalati bölcsesség előtt meghajolva, a belátásnak adjon helyet. Ezért a kapacitabilitásért is csak dicséret járhat ki azoknak, akiket illet. Ami pedig a Kossuth-kerti kedves estét illeti, hát ez olyan valami volt, amit nem egyhamar felejtheti el az ember. S ha Szatmár társadalma, a maga egészében, akkor, amidőn a humanizmus katonái vendégként időztek a város falai között, ezt a régi szép magyar szokást, magára nézve kötelezőnek tekintette: úgy ezzel nemcsak azt dokumentálta a szatmári nöegylet s ennek sok szép asszonya, hogy mind igaz magyar és szeretette igazán méltó, — hanem annak is adta tanujelét, hogy az ország külömbözö vármegyéiből megjelenteket magyar testvéreknek ismerte el. Viszont az Országos Tűzoltó-Szövetség kötelékébe tartozó testületek tagjainak épen ez esett legjobban. A legédesebb emlék gyanánt, az ennek átérzéséböl fakadó gyönyörűségen kivül, bizonyára azt a megnyugtató tudatot vitték magukkal,hogy édes hazánknak, a velünk együtt érezni nem akaró nemzetiség által kőrülözönlött egyik messze keleti vármegyéjében még mindig igaz magyarok közt, ezzél a hamisítatlanul magyaros vendégszeretettel találkozhatott. íme, csupa fénypont, csupa harnjónia! Kár volna ezek felemelő hatását az előfordult disszonanciákkal tompítani. Egy füst alatt tehát ezekről most meg sem emlékezünk. Ami egyéb Szatmárt megesett, *) A dalárdisták akkor már állítólag rég eláztak, mikor a tűzoltókat még nem is szédítette az ital. Ugyanis a szomszéd kertben a palánkhoz elég közel, a Kesztákék lekvárfőzése volt. Egy nagy gödör volt a tűzhely, a fölött vaslábakon állott az irtózatos nagy üst, abban rotyogott a szilva. De ez még mind csak semmi. Hanem ett volt Jucika is. Egyedül. Kurta kis szoknyában izgett- mozgott, igazgatta a tüzet, kezében egy óriási fakanál volt, azzal időnként belekavart a fekete lébe, majd kivette, megkóstolgatta, meg visszatette, szóval ott ügyeskedett. Ki volt pirulva, szöszke haja kissé felborzolva, gömbölyű két karján a kis rékli felgyürve, arca kissé maszatos a lekvártól. Istenem, hát kell egy tizenegyéves kis kamasznak észvesztőbb látvány. Egyszer csak megtörik a csend. — Jucika! — Mit akarsz Micike ? — Holnap megyek. — Hová? — Késmárkra. Igen messze van. — Hát nem szólsz semmit? Hát el sem búcsúzol tőlem ? — Dehogy nem. Az Isten áldjon! — Hát csak igy ? — Hát hogy ? — Hát izé . . . hát egy . . . csó . . . kot . / . — Ha —ha—ha, te bohó, hát iszen nem lehet a palánktól. — Átugrom, — szól a fiú lelkendezve, de mire kimondotta, már meg is SZATMÁR ÉS VJDÉKR. . az úgy sem a szatmáriak számlájára könyvelendő el. Most csak őszinte örömünket akarjuk kifejezni a rendezés nehéz munkájának osztatlanul elismert sikerültén és kalapot emelünk a szatmáriak előtt, akiknek pompásan funkcionáló bizottságát, a következő nagygyűlések rendező bizottságai elé mintaképül odaállítjuk.“ Irta: Fővárosi. • SZÍNHÁZ. — A szatmári színház uj tagjai. He vés Béla, a szatmári színház igazgatója, társulatához szerződtette Makó Aida drámai hősnőt és Szőcs András szerelmes színészt. Mindkettő ismert név, a színészet s a vidék elsőrendű tagjai. — Az „Ember tragédiája“ — a nagykárolyi színházban. Holnapután, azaz csütörtökön, a nagykárolyi színházban Madách Imre világhírű színmüvét : „Az ember tragédiájáét mutatják be. E színházi est iránt városunkban is nagy az érdeklődés s mint hulljuk, erre az estére sokan átrándui- nak Nagykárolyba. A főszerepeket, Ádámot Szőcs András, a szatmári színtársulat uj tagja, Évát Sándor Julia, Lucifert pedig Peterdy Sándor kreálja. Apróságok. Az idő hirtelen megváltozott és tegnap már egész nap a hó esett. Bögre tir vasárnap a hegyen lévén, reggel későn talált ébredni, s ámulva látta a nagy változást. — Mi az ördög? — morfondírozott magában — ugyancsak sokáig uludtam. Már a tél is beköszöntött. * Annyi bizonyos, hogy sok embernek a programmja befagyott. A hegyközségi választmány most az egyszer a szüretet nagyon rossz napra tette. Szerencse, hogy elő- szüretek is voltak, mert ha ezek nincsenek, most didereghetnénk. * — Aztán volt-e nagy termés ? — Nem volt nagy, hanem azért épen úgy ittunk, mintha nagy lett volna. * — Mennyi borra számitsz? — Vagy 60 hektoliterre. — De hiszen szombaton csak 50-et mondtál. — Igen ám, de akkor még az esőre nem gondolhattam. * Vigasztalja valaki az. egyik szőlősgazdát, a ki bosszúsan nézi a felhős eget és vakarja a fejét, hogy hát mit is csináljon. — Baj, baj ! — mondja lemondással, — annyi haszon mégis van belőle, hogy legalább az a sok vendég netn lábatlankod ik. * Nagy szenzációja van a hegynek,-egy odavaló ember szerelmi bánatában magút agyonlőtte. — No, ilyen sem történt még a hegyen, jegyezte meg valaki, —hogy hegyi ember szerelem miatt öngyilkos legyen. Demeter. tette, aztán ugrott egyenesen a lány nyakába és úgy össze-vissza csókolta, hogy megirigyelte volna még a féligholt is. . Aztán, mint aki csínyt követett el, gyorsan visszaugrott és rohant fel a lakásba. No de itt aztán utolérte szegényt a Nemezis. Amint belép, édes atyjával találja magát szemközt. — Hol jártál ? — riad rá mérgesen. — Sehol — szól a fiú szepegve. . — Sehol? Hát a szád miért lekváros, a nadrágod meg mitől szakadt el? Á . . . most már tudom, tudok mindent. Hazajövet ugyanis az utcai rácsos kerité:' sen benézve látta a lekvárföz.ést meg a pórleányt. Nohát, ami erre következett, arra aztán tényleg legjobb, sötét fátyolt borítani. És másnap hajnalban elindult Miklós az apjával Késmárkra. * * * Nyolc hosszú esztendő telt el, mire ismét visszakerült a faluba. Sudár, deli legénnyé cseperedett, ütközött már a bajusza is. Jucika már asszony volt. A mint előre látható volt, csinos, gömbölyű, tűzről pattant menyecske lett belőle. Történtek még azután is lekvárfőzések. És lett még azután is gyakran lekváros a Miklós urfi ajaka, de az öreg ezt már nem kutatta. HIREI1TK Képkiállitás a városházán. A tnai napon teljes csendben, minden reklám nélkül, nagybecsű művészi képkiállitás' nyílt meg a városháza nagytermében. Zeller Mihály festőművész körülbelül 150 drb. képet állított ki, mindannyi művészi becsű, értékes kép. Hangulatos apróságok, színes levegőjű tájképek, a természet titkai, mind vérbeli művész ember gyönyörű alkotásai. Az osztatlan siker, amellyel eddigi kőrútjában találkozott a mester: tanúság a művészete eredeti egyéniség«;, szinérzéke mellett. Minden egyes kép igazi tanulmány, a szabad természet megörökítése a vásznaikon sikerült kompozíciókban. A hány kép, annyi hangulat. Minden festmény beszél és illúziót áraszt maga körül. Aki igaz műélvezetet akar, az nézze meg Zeller Mihálv kiállítását. A művész a képek árát nagyon, sőt túlságosan olcsó árban szabta meg. Aki kevés pénzért igaz művészetet akar otthonába vásárolni, az ne mulassza el az -alkalmat. A belépő dij 50 fillér. — A „Széchenyi Társulat“ Ünnepe. A folyó hó 25-én tartandó kulturünnepre nagy az érdeklődés nemcsak a vármegyében, hanem a szomszédos vármegyében is. Az ünnepség napjának estéjén a városi színházban Heves Béla, a szatmári szinház uj igazgatója díszelőadást rendez. Színre kerül: „Szent István ajándéka“ cimü prolog; ezt követi „Bajjazók“, magánszám, énekli Érczkövy Károly, a szatmári színtársulat űj baritonistája; utána előadják Rákosi Viktor: „Elnémult harangok“ cimü színmüvét. Jegyek Lövy Miksa könyvkereskedésében kaphatók. * Dr. Fulupsy Árpád főispán, a Társulat elnöke, taggyüjtés céljából tegnap a következő felhívást bocsátotta ki: „őseink hősi elhatározása: a Szabadság, Testvériség és Egyenlőség nevében felszabadította a népben a testet, a mi korunk kötelessége: a már szabad testben a lelket is szabaddá tenni, az erős, magyar érzelmekkel megtölteni. A Szatmármegyei Széchenyi- Társulat immáron 25 esztendeje fáradozik azon: „legyun a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul !“ — Azonban gyenge anyagi erejéhez képest e célt elérendő, a kisdedóvás általánosításán, a falnőttek oktatásán kívül, működési körét alig terjeszthette ki, mert hiányzott — mint minden1 hódításhoz — a szükséges anyagi és a cél szolgálatába apostolt buzgólkodással szegődő szellemi erő. Mindazonáltal meg- tette a tőle tehetőt, de nem tett még mindent, amit egy ily ősi vármegye társadalma által alkotta kulturegyesülettől várhattunk. Régi apostolai kidőltek, a megfogyaikozot- tan maradtak pedig a hosszas harcban meg fáradtak. Már pedig e cél elérésére: tántoríthatatlan s fáradságot nem ismerő aposto- loskodásra van szükségünk. Ez apostoli tevékenységre van szerencséin Nagyságod közreműködését kikérni és mert tudom, hogy szavának, céljaink szolgálatára hozott áldozat készségével is kiván nyomatékot adni e társulat alapszabályainak ide csatolása mellett egyben szives figyelmébe ajánlom, hogy egyszer s mindenkori adományozásával a társulat alapitó tagjaiként valósíthatná meg a Szé- chenyi-Társulat igéjét: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul!“ — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád főispán — mint nagykárolyi tudósítónk jé lenti -— a Széchenyi-Társulat nagygyűlése ügyében ma Budapestre utazott. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fejes Ilonka oki. tanítónőt az aranyos-megyesi állami elemi iskolához tanítónővé nevezte ki. — Eljegyzés. Reiter Lajos eljegyezte Keszner Arunkat Márainarosszigeten. — Hymen. Möhácsy Ferenc magyar államvasuti mérnök jegyet váltott Szintay I'rénkével, Szintay Kálmán érendrédy föld- birtokos Ipányávul. . \ — Fechtei János dr. — ünneplése, A Szatmár-Németi jótékony nőegylet szombati gyűlésén szeretet teljes ünneplés központja, volt Dr. Fechtei János a Nőegyesület főtitkárja. Ekkor ; volt ugyanis tiz éve annak, hogy Dr. Fechtei a Nőegyesület, áldásos ügyét, vezeti. A gyűlés folyamán, melyen Jékey Károlyné úrnő elnökölt Dr -Szűcs Sándor ügyvéd az egyesület főjegyzője szép szavakkal üdzözölte a főtitkárt kinek vezetésével a szatmári jótékony Nöegylet első társadalmi egyesületünkké fejlődött. Ezután az elnöknö a választmány értékes ajándékát egy gyönyörű ezüst Írókészletét adta át a jubiláns főtitkárnak; ki hálás szavakkal köszön/te a nem várt ünneplést. — Egy osendőrőrmester kitüntetése. A szatmár-ncipeti csendőrszakasz buzígó járásőrmesterét fényes kitüntetés érte a minap. 0 felsége a király Ács Géza csendőrőnmstert a közrend szolgálatában több mint két évtizedet eltöltött szolgálatú alkalmával a koronás ezüstkereszttel tüntette ki. A kitüntetés átadása szombaton történt míg a szatmári csendőrlaktaiiyában Ács Gézának meleg ünnepeltetése közben. Ez alkalommal egy félszázad csendőrlegénységet összpontosítottak városunkban az' összes csendőrőrsök bevonásával. Az ünnepségen megjelentek Kőrösmezei Antal helyettes polgáraié tér, Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány, Jákó Sándor, Lettner Emil királyi ügyészek és a helyi sajtó majdnem összes képviselői. Forgách Vilmos csehd- őrhadnagy hatásos, beszédben méltatta u szárnyparancsnokság nevében Ács Géza érdemeit, melyet a legfőbb H.,dúr is fényes kitüntetéssel ismert el. Miután a. kitüntetett mellére Forgách Vilmos szakaszparnnes- nok az érdemrendet felfűzte a csendőrlaktanya tágas udvarán diszmenet volt az ünnepelt tiszteletére. — Az uj szervezeti szabályzat. Ferencz Ágoston tb. tanácsos, városi tanácsjegyző, aki az uj városi szervezési szabályzat megszerkesztésével bízatott meg, az elmúlt Dapökban Pozsony, Kassa és Nagyvárad városokban járt, hogy, ezen városok szervezési szabályzatát tanulmányozza. Mint értesültünk, az uj szervezési szabályzat a legközelebbi közgyűlésre elkészül. — Uj közjegyzőség. Az igazság- ügymíniszter Beregmegyében, Fosván uj köz- jegyzőséget rendszeresített. Az uj közjegyzőt még nem nevezték ki. — A SZÜrot. Á Szatmárhegyen a szüret hivatalos kezdete >,tegnap volt. Mint hírlik a Szatmárhegyen oly dús termés, mint az idei, régi időtől fogva nem volt. Áz uj bor ára lényegesen leszállt, mert a bő; termés általános az egész országban. — Kérőiem Szatmár-Néineti szab. kir. város közönségéhez. A szatmárvármegyei „Széchenyi Társulat“ 1908 évi október hó 25-én városunk falai között nagygyűlést tart: bogy ezen hazafias jellegű gyűlést minél fényesebbé tegyük, azon kérelemmel fordulok a város közönségéhez, miszerint a jelzett napon reggeli fél 9 órai személyvonattal városunkba érkező kiváló férfiak és vendégek méltókópen való fogadtatásánál az állomás terén minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Hogy a város polgárságának a minden alkalomkor tapasztalt szívélyes vendégszeretete külsőképen is kife-1 jezést nyerjen, felkérem a háztulajdonosokat, miszerint lakóházaikat 1908 októbet 24-én és 25-én lobogózzák fel, azonkívül az Attila-, Rákóczi-, Árpád-utca, Deáktér, Széchenyi- és Kuzinczi-utcai háztulajdonosokhoz oly kérelemmel fordulok, hogy október 25-én esti fél 7 órától fél 8 óráig házuk ablakait a hazafias ünnepélyhez méltóan kivilágítani, s úgy a déletőiti diázközgyűlésen, közjbeden, mint az esti díszelőadáson megjelenni szíveskedjenek. Egyidejűleg értesítem a t. közönséget, hogy a színházi díszelőadás jegyei Lővy Miksa könyvkereskedésében válthatók iés jegyezhetők elő, hol a társas ebéden való részvételi ivek is aláirhatók. Szaímár-Németi, 1908 október hó 14-én. Tankóczi -rendőrfő-, kapitány. — Uj állások a postán. A jövő év kezdetén a kereskedelmi miniszter a postán. egy uj állást helyesebben rangfokozatot szervez a „postutiszt helyetteseit. Tiszthelyettesekké a tanfolyamot végzett,és vizsgázott postagyakornokokat fogják kinevezni és csak azután lesz az illető postatiszt. — Az agarászverseny. A Szatmárvármegyei Agaráöz Egyesület 28—30-án tartja meg ez idei agarász versenyét Mátészalkán. Utolérhetetlen Elsőrendű gyapjúszöveteket olcsó Arak! WEISZ GYULÁNÁL kaphatunk. I H Női costüm szövetek nagy választékban, ü Szatmár tér 21. mii m U tólérhetetlen Arak!
