Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-20 / 43. szám
Huszonötödik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:— éyre ... 8 kar. I Negyedévre I kor. 58 fill, évre . . . . 3 » | Egyes szám ára W » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. 1 SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a Lap szellemi részére vonatkozó közlemények, további eléfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvén-atezs frik sz. alatt. = T-TTTT ■TPT-FV~lTJ-«’y. A ~N/r . 7S_ A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. «= HIRDETÉSEK =*= s kg MaáfMvotalAboa a H|o«nm árak «ellett «vétetnek. ^ittér gwnaond sora 36 fittér. Hirdetéaok díjjal előle fizetendők. Ünnep előtt. A Széchenyi-társulat vasárnap fogja megtartani diszgyülését., a melyre több országos férfiú is le fog rándulni. | Kívánatos, hogy az ünnepély minden I pontjában sikerüljön és az ügy diadalt I arasson, ámde ez csak úgy lesz'meg, | ha mindenki kötelességének fogja is- | mérni a megjelenést. Sokszor elmond- I tűk már és nem győzzük eléggé is- I metélni, hogy a város és a várme g7e intelligens közönsége kellőleg nem I érdeklődik a társulat iránt s még csak azt sem teszi meg, hogy a tagok sorába belépne, holott ez a legkevesebb, a mit mindenkinek megkellene cselekedni. Egy pár ember van, aki végzi a munkát és igy mégis lehetővé teszi, hogy a társulat némi működést fejt ki, de ez a működés nagyon messze van attól, a mit a lelkes alapítók annak idején célul kitűztek. Nein volna szabad, hogy a városban és a megyében akadjon csak egy- is olyan magyar ember, a ki a társulat tagja nem volna s mindaddig a inig ez el nem következik, igazi eredményt a társulat aligha fog felmutatni. Ha Gróf Károlyi Istvánnak nem jön az az ötlete, hogy a megyénél a társulat céljaira a pótadót megszavaztassa, ma talán a társulat már nem is léteznék, mert anyagi eszköz hiján fent nem maradhatott volna s ha a megye elvenné tőle, ugyanaz az eset következnék be, holott, ha valameny- nyien tagjai volnánk, egyszerre birtokába jutna olyan anyagi és erkölcsi tökének, a mely képessé tenné, hogy azt a nagyarányú tevékenységet fejthesse ki, a mi az alapítók szemei előtt I I lebegett. Helyes dolog a diszgyülés meg- [ tartása, mert az ilyenkor elhangzó I lelkes beszédek sokaknak érzelmit a [ társulat iránt 'felébresztik, azonban ez I is csak akkor értékes, ha rá lehet mu- I tatai valamelyes eredményre. A szép I beszédek csak úgy érnek valamit, ha I azokat hasznos munka előzi meg és I biztos a kilátás, hogy utánuk is az fog I következni. A hasznos munkához pedig I emberek kellenek, a kik az eszmét I magukévá teszik és annak apostolaivá I szegődnek. Ezt gondoljuk meg mihd- I nyáján, akik az ünnepélyen ott leszünk I és ne tegyünk úgy, mint eddig történt, I hogy egy egy közgyűlés után közön- I bösen ferditottunk hátat a társulatnak I és nem törődtünk a dolgaival. . I Nagy napja lesz ez a Széchenyi* . I társulatnak. Országos jelentőségűvé . I teszi azoknak a nagyembereknek jelen- i j léte, a kik a magyarság kulturális . I mozgalmainak vezérei. MütáSsük tnfe^ nekik' hogy a miként az ország más i I helyein tapasztalták, mi is szivvel és lélekkel hívei vagyunk az eszmének s . I nem pillanatnyi fellángolás a lelke- 3 sedésünk, hanem tartós és szilárd az ! elhatározás, hogy a magyarság ügyét i I szolgáljuk. Legyen ez a nap igazi t I ünnepe az észekkeleti magyarságnak, . I melyre évek múlva is büszkén rárnu- . tathatunk. T). A szatmári nagygyűlés után. j Az augusztus hóban városunkban lezajlott Országos tűzoltó kongresszusról a „Tűzrendészed Közlöny“, mely a „Magyar Országos Tűzoltószövetség“ hivatalos lapja, legutóbbi száma a fenti cim alatt egy cikket közöl, mely városunk közönségéről, a tűzoltó kongresz- szusról, ennek rendezőiről szól. Átvettük ‘ a .cikket és közöljük azt minden kommentár nélkül: ■ ^ .Tizenhat másik előzte meg. De e ió között eddig csupán kettőre nem panaszkodott senki és ez az 1880-ban tartott pozsonyi és az 1893 ban megtartott szabadkai volt* A Szatmár-Németiben lezajlott XVII-ik nagygyűlés az országos tűzöl tókongresz- szusok sorában a harmadik, amelyről rendezés tekintetében egyhangú elismeréssel beszél mindenki. A gyűléseken történtekről s a megejtett választásokról most nem szólunk. Azok egyesekre nézve mindig csalódással járnak. Még csak dr. Szily József kibuktatását sem vesszük tollhegyre. Pedig az nem utolsó dolog, mikor Budapestet silentiumba helyezik. >■: Azonban ne erről legyen most szó, hanem a szatmári rendezésről, mely minden ‘reeiSín sikerült. A vendégszeretet másutt is megnyilatkozott a nagygyűlésekre egybe- sereglett bajtársakkal szemben; hanem a részletekre is kiterjedő figyelmesség csak Pozsonyban, Szabadkán és Szatmár városában jutott teljesen érvényre. Különösen jólesőn vált ez érezhetővé közvetlenül a XVI-ik (szegedi) nagygyűlés után, amelyen a sok bába közt szerencsésen elveszett — a rend. A szatmáriak négyfélekép is nyilvántartották a jelentkező bajtársakat: név szerint, foglalkozás szerint, küldő községük TÁRCA. Tisztulás Irta: ZsUrger Imre. Elég volt ennyi 1 Itt hagyom már őket! Belékóstoltam ! Látott, már ez élet I Megyek 1 Ott forróbb, tisztább tüzek égnek. Itt hagyom őket, kikkel együtt jártam ! Csak vásárt láttam, rut komédiát. Mennem kell I Érzem 1 Hivő hang kiált! Csak bűnt mutattak; csábitót, varázsost. Bálványt imádtak 1 Isten volt a pénzük 1 Vad asszony-csóktól fekete a vérük I Mennem kell 1 Hívnak ! Tisztább utak várnak ! Uj tüzek szórják fényüket az éjbe ! Beérem őket I Megyek már előre I Ne tartsatok ! Hisz mennem kell 1 Halljátok ? Tűz csillag gyűlt ki. Nézitek ? 1 Látjátok ? 1 Evőé I Menjünk. Elhullott az átok ! (illetőségi helyük) szerint és végre szatmári szállásuk szerint. A vendégekre vonatkozó adatok augusztus 13-án, nyomtatásban, már Budapesten is keze közt valának némely bajtársnak. És aki elfelejtett jelentkezni, mint Fehérgyarmat, avagy nem volt módjában idejekorán a végérvényes jelentkezés (Nagybánya): még az sem maradt fedél nélkül; az elszállásoló bizottság elhelyezte valamennyit. Azt'n a négyféle nyilvántartás lehetővé tette, hogy Szatmárt mindenki megtalálhatott mindenkit és akár éjjel, akár nappal a saját lakására is ráakadt. Néhol másutt, például Brassóban (1899) ez egyenesen a lehetetlenséggel volt határos. Pedig a vendégek száma meghaladta az— ezeret. Csak igazolt képviselő 280 volt, amennyi még egyik nagygyűlésen sem. Azután, mig a parancsnok-főkapitány, Tankóczi Gyula, mint a bizottság elnöke és Thurner Albert, a titkár, a rendezés összes szálait összebogozódás nélkül, bizton tartották kezükben, addig a vármegye főispánja, dr. Falussy Árpád és a város polgármestere, dr. Vajay Károly, a fogadtatás pillanatától kezdve, folyton rendelkezésre állottak a Szövetség vezetőségének. A püspöki rezidencia nemcsak szállást adott az elnöknek, hanem vendégül is látta az egész elnökséget. A m. kir. államvasutak forgalmi főnöksége pedig a Kossuth- kert és Deák-tér közt kora reggeltől késő estig járatott motormeneteken kivül külön meneteket rendszeresített s rendkívüli vonatokat is helyezett forgalomba. Ennyire összehatö, együttműködő gondosság mellett szinte azt sem csodálhatni, hogy a nagygyűlést komolyan fenyegető veszedelmek mind elhárultak. Mert ilyen is volt, nem is egy. Először is ott volt a tífuszjárvány; hanem a hatóság erélyes óvintézkedései elől ez meghátrált. Másodszor fenyegető veszedelmet képviselt az a komplikáció, Poezis a lekvárfőzésben. — A »Szatmár és Vidéke« eredeti tárcája. — Irta: Burger Dezső. így őszidön, lombhullás, virágherva- dás idején minden esztendőben eszembe jut az a kisebb kihatású tragikomédia, a mely régen, nagyon régen, a fészekszedések, rövid nadrágok idején esett meg ami falunkban. A mi falunk lent fekszik a Maros alsó folyásánál, egy otromba hegy oldalán. Kicsiny népü, kevés fajú hely, legnagyobb ur benne a jegyző. Hanem az aztán nagy ur. Szeret quaterkázni. Gyakran hallani tőle ilyen alkalmakkor, hogy ösnemes családból származik, hogy a 82-ik ősapja, mint apród az Árpád lovának a zabláját tartotta, mikor a ve- reckei szoros meredekjéről, Munkács irányában ereszkedtek le dicsőült nagy őseink, sötét éjfél után még messzebb is elviszi családfájának gyökerét. — 01yanvigaz, mint a hogy nemes keérd Keéry Balázs a nevem. Á Keéry nemzetiség már Noé idején előkelő szerepet játszott a társadalomban és fel van jegyezve a család annaleseinek lapjain, hogy téves a híttudósok azon állítása, miszerint az özönviz alkalmával egyedül Noé maradt volna életben az emberi lények közül, mert az ő ősei, már abban az időben is kiváltságos lények lévén, nekiek is megengedte a kegyelmes Úristen az életbenmaradást, minélfogva is tehát nemes keéry Keéry Alef és Keéry Halleluja de eadem vitorlás csolnakokat készítettek, azt odakötötték az Ararát hegy csúcsához s onnan lövöldözték le az Uchacius ágyúval a táplálékul szolgáló vadakat és madarakat. Hát ilyen büszke volt a nótárius ur. Vala pedig neki egy fia, Miklós urfi. Virgonc, erős, pirospozsgás, kölyök. 11 éves kamasz. 4* Hát ha büszke volt az ő számtalan ősére’ a nagyságos papa, nem kevésbbé dagasztotta kebelét a diadalmas érzés, ha az ő Miklós fiára tekintett. És méltán. Hiszen ennek már egygyel több őse volt, mig neki nemessége igy gyökeresebb volt, mint az övé. Ez eddig igy rendben lett volna, csakhogy tudnunk kell, hogy a Miklós fiú nagyon gyakran átjárogatott a szomszédba. A szomszédban pedig éles ellentétéül a Keéry-kuriának, alacsony, szalma- fedeles viskó állott. Koszla Ferenc zselléré. Ennek a Koszta Ferenc zsellérnek pedig vala egy leányzója, a Julis. Ez is 11 éves volt. Emlékezhetünk pedig arra, hogy ez a Julis leányzó akkoriban, mikor a falusi kis iskolába kezdtek járni a gyerekek, valami igen szoros barátságba keveredett Keéry Miklóssal. Egymást Jucikának, azaz Micikének hiván. Mind a 4 esztendő alatt egymás mel lett ültének, ugyanegy padban, szabad idejükben pedig Jucika szívesen segített az ö lovagjának himes pillangót fogni a kert alatti szérűn, mikor meg kifáradtak, leültek egy fa alá, Jucika kipakkolta a a bábruháit és Miklós elkövette azt az ő harcias, vitéz elődeihez egyáltalán nem méltó cselekményt, hogy — Uram bocsá’ — egy nagy otromba tüt vett két kicsi marka közé és — bábruhát varrt a Jucika babájának. Hát igy barátkoztak. Folyók vala pedig ezen barátkozás és folyt volría még ki tudja meddig, ha egyszer a nagyságos papa erről tudomást nem szerez vala.. De hát megszerezte. Éktelen haragra gerjedt. — Teremtette, ostoba kölyke, ahelyett, hegy lovagolni, vívni tanulna, hát egy rongyos, zsellérkölyökkel trafikál folytonosan. A történeti igazság kedvéért fel kell itt jegyeznem, hogy ebben a messaliansz harcban hangos szerep jutott egy mogyorófa pálcának is. A családi tradíciók ugyan nem engedték volna meg ezen pórias eszköz alkalmazását, dehát a gyakori dorgatórium keveset használván, kénytelen volt a nemes atya az 6 nemes gyermekével szemben ezen radikális eszköz igénybevételét alkalmazni. Mind hasztalant Egy két napig csak megmaradt a fia odahaza, de amint a pirongatás lelki és testi nyomai elhalványultak, újra csak átszökdösött a szomszédba a makacs gyerek. Erre aztán ki lett mondva a szentencia. — Menni fogsz kölyök Késmárkra a lyceumbal Holnapután szeptember elseje, viszlek. A fiú csak elpityeredett. — Vége, vége a szép időknek, itt kell hagyni szérűt, pillangót, bábruhát, itt kell hagyni — hik — (ez egy nagy csuklást jelent) Jucikát. Ha legalább elbucsuzhatnám tőle. De ime a hogy ezt gondolta inkább, mint mondotta a ravasz kópé, letörlé két tenyerével arcáról a könnyeket s alig hogy az atyja kitette a lábát, rohan le egyenesen a parkba, ott a szomszéd portát elválasztó palánknál megáll és egy nyíláson átkukucskál. , Tudta a gonosz, miért megyen le, kit fog ottan tanálni, mégis, a hogy átpillantott, úgy el kezdett az a bolond kis szive ketyegni, hogy majd megfulladt. De hát értsük meg mi is a helyzetet. Kész angol VAJDA aljak 1 JDA K a legelegánsabb és legjobb szabással. Flanell, szövet, selyem, csipke blúzok. Kész pongyolák, gyermek ruhák nagy választékban, gyermek alsó tricot minden nagyságban és jutányos árakért kaphatók és TAILS A divatüzletóben Szatmár, Deák-tér 10-ik szám.
