Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-22 / 39. szám

J \ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:— íz évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fíl évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » KOzségek, kOzségl jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ É8 KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá elAfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-otcza 6-ik sz. statt. = TET,KTON-SZÁM ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HXBDETáBBK o lap ktadihrvatalákan a leiotooékk árak mellett fölvétetnek. Nyttttér garinond sora 10 Mér. Hirdetések díjjal elBie fizetendők. Jam proximus.... (Dr. B. D.) Az individuális magyar tulajdonságok közül épen a legjellem­zőbbről teszünk tanúságot akkor, ha végre némi tudomást véve a megyénk­ben fql-feltünő nemzetiségi fészkelődé- sekről, riadtan nézünk magunk köré s egymást e jellegzetes szavakkal figyel­tetjük a veszélyre: iám proximus ardet Ucalegon . . .. Ha úgy egy kissé megerőltetjük szemünket, ha némi buzgósággal be­látni igyekszünk abba a sötétségbe, a melyben egyesek nagyon szeretnek meglapulni, hogy figyelő tekintetektől mentén, zavartalanul dolgozhassanak, ha nem térünk egykedvűen napirendre a szomszédba, de sőt a magunk por­táján is fel-feltünedező, eddig szokatlan jelenségekre, igen furcsát fogunk ta pasztalni. Pár héttel ezelőtt hire járt, de különben tényleg meg is történt, hogy Zsadányban, mondhatnánk Szatmár külvárosában egy „Astra“ nevű oláh egyesület gyűlést tartott. Most pedig hasonló kedves megle­petésben részesít bennünket az „Aurora“ csakhogy a szinhely kissé távolabb esik, de azért nem a vármegyén kí­vül, — Nagybányán. Ha a mindenható logikát egy kissé segítségül hívjuk,- igen furcsa, ha nem szomorú consequentiákat- kell e spora- nikusan, de lényegében állandóan fel- feltünedező. eseményekből. Nem engedik meg a fenálló tör­vények, hogy e lapok hasábjain'a napi politika aktualitásairól essék szó, azért ebből csak annyit kérünk kölcsön, a mennyi a nemzetiségi kérdés Centura- lis jelenségeinek kellő megvilágithatása végett feltétlenül szükséges. A. legutóbbi parlamenti ciklus az általános választói jog ,, jegyében zá­rult be. Az ország közvéleménye azzal a gondolattal foglalkozott, hogy az uj ülésszak egy az ország belviszonyaira, de úgy lehet történelmére is mélységes kihatást gyakorló kérdés parlamenti megvitatása előtt áll, S nálunk eltérően más államoktól e kérdés, az államtagok legszebb köz­jogának kérdése nemcsak az egyese­ket, nemcsak a nemzeteket, mint az egyesek összegét érinti különösebben, hanem kedvezőtlen faji és nyelvi vi­szonyainknál fogva ez is, sőt talán leginkább ez képezi állami létünk fun­damentumát. S ezt jól tudják a nemzetiségek is. A nyár folyamán, mikor az or­szág népessége — egy agrikultur államé — a legszorgosabb napi teen­dőjével volt elfoglalva, végigházalták az egész országot az »Országos Nemzetiségi Szövetség“ hang­zatos, de valósulás esetén egyúttal fé­lelmetes jelszavával és egy táborba igyekeztek gyűjteni az egész ország minden idegen nemzetiségét, hogy ta­lán egyesült erővel fog majd sikerülni az államfentartó nemzet hegemóniáját megdönteni. Nem rajtuk múlt, hogy e tervük nem sikerült. Majd legújabban egy antikoalicio létesisésén fáradoztak, mely­ben állítólag egy nemzeti párt is helyet foglalt volna, hogy a választójog re­formtervezetében a magyarság előnyére szándékolt esetleges megszorítások ellen hatalmas táborban kezdhessék meg az oppozitiót Ez a törekvés is — legalább egyelőre — csak merész terv maradt. Fogták rrfagukat tehát és vissza­mentek az ő régi, kipróbált felleg­váraikba, az egyesületekbe. Astra, Aurora, Matica és még Isten tudja, miféle neveken nevezik Ők ezen egyesületeket, a melyek állami engedély, sőt hatósági garantia mellett valóságos parlamentjeit képezik a nemzetiségi agitátoroknak és az államellenes esz­méknek. Jellemzésül legyen szabad elmon­dani, hogy e sorok írója bejutott egy­szer az ilyen „iiodaírni“ egyesület ülé­sére Turócszentmártonban. A cim: „Irodalmi ünnepély és táncvigalom“ volt. Hát a cim kedvéért fel is olvas­tak néhány verset, szavaltak, felolvas­tak, végezetül táncoltak is, de aztán úgy éjfél felé az idősebbek, a korifeu­sok mintegy intő jelre tették le a po­harakat és mentek be a társalgóba. Itt aztán teljes gyanutlanságban élénk bepillantást lehetett nyerni az irodalmi ünnepély rendezőinek tulaj- képeni céljairól. Ez eset épen az 1901-es válasz­tások előtt volt. Ott volt Markovics a vágujhelyi és Volasek a verbói kép­viselőjelölt. Ádázán elszántan tárgyalták a magyarság dolgait és valóságos hadi­tervet szőttek a közeledő választásokon kifejtendő működésről. Pénzt is gyűjtöttek. Hát ilyenek ezek az „irodalmi egyesületek“. Mindezt pedig csak azért tartottuk aktuálisnak épen a jelenben elmon­dani, mert nagyon sokan, legtöbben hajlandók az ilyen „Astra“ és „Aurora“ cimü gyűléseket ártatlan szellemi szó­rakozás alkalmainak tekinteni, sőt a hatóságok sem fejtenek ki semmi igye­kezetei az ellenőrzés körül. Pedig mondhatjuk és tapasztalás, meggyőződésből mondhatjuk, hogy ezen gyűlések, ezen alkalmak a melegágyai a nemzetiségi akciónak. És épen mert a tapasztalás mon­datja ezt velünk, ne legyen szerényte­lenség, ha arra kérjük fel úgy a poli­tikai, mint a közigazgatási hatóságo­kat, hogy fokozott mértékben gyako­rolják ellenőrzési jogukat, melyet a ha­zafiul érzésen kívül a törvény is elé­jük szab. — Városi ügyek. A Szatmárvár- megyei Széchényi Társulat azon kérelemmel fordult a város közönségéhez, hogy az októ­ber 25-én tartandó nagy gyűlés rendezési költségeihez 2500 K-val járuljon hozzá. A városi tauács a kérelmet a gazdasági szak- bizottsághoz tette át. TÁRCA.- ­Várom ... — A »Szatmár és Vidéke« eredeti tárcája. — Remegve várom u percet, midőn Elszáll lelkűnkről az álom, Midőn a vérünk lángol égetőn, S előttünk lesz a sejtés valóra válón. Ma inég csak titkolunk, érzünk. Oltogaljuk lelkűnknek tűzét. Közben aggódva kínlódunk, vérzőnk S bódultán nézünk szerteszét. Ám egyszer fellobog a láng majd Az udvuronc férfi lesz csupáp, Vágyva, esengve keresem az ajkad, Rohanni fogok a csókod után ... S te sem fogsz futni menekve, Emlitni félve az „illemet“. Várod a jöttöm félve, esengve, S éled az örök, valódi életet! Búr. Idegenben. — A »Szatmár és Vidéke« eredeti tárcája. — irta: Dr. Illyefalviné Rácz Vilma. A Menteur-utca keresztmetszeténél egy szombati alkonyaton meggyilkolták Margueritettet. Marguerite a Menteur-utca utólsó házában lakott, szemben a mi szo­bánkkal. Ugyanazon ház Kisszinházában szokott énekelni, s a jövő hó elsejétől már a Théatre National kötelékébe volt be­lépendő, mikor ifjú életét orgyilkos kéz kioltotta. Csodálatos szép althangja volt, s felléptének estéjét hetekkel ezelőtt már óriási plakátok hirdették. S most vége, vége; ragyogó álma, fényes jövője sötét pára lett, egy pár csepp vér: ott feküdt a földön három szúrással mellében. Az élet e kiszámíthatatlansága megborzasz- tott, s dideregve siettem a hűvös őszi időben hazafelé. Amint beléptem szobánkba, Stefi, a németlány az ablakból vizsgálta rosszul világított utcánk esti képét; — a holland­lány pedig Faust egyik áriáját dúdolta félig fekvő helyzetben a díványon. Min­den bevezetés nélkül elmondtam, hogy Margueritettet meggyilkolták, s a gyilkost senki sem látta. Egyik karja feje fölé volt hajtva, másik a földön hevert mellette és zsemei félig le voltak csukódva. Ruháján végig folyt a vér. lassan, permetezve: arca olyan szomorú volt, mintha síse ismerte volna a mosolyt. Talán... talán ez volt igazi kifejezése arcának. Néhány percnyi .csend lett a. szobá­ban ; olyanfélét éreztünk mind a hárman, mintha fojtogattak volna. Stefi szótlanul hajolt az ablakhoz, s a hollandlány valami imádságba kezdett, melynek úgy közepe táján zokogásba fulladt szava. Azután Stefi meggyujtotta a lámpát, befüggö- nyözte az ablakot, és leültünk az asztal mellé. Talán ez egyszer ugyanazon érzé­sek leptek meg bennünket, az életet ugyanolyan világításban láttuk, a maga borzalmasságában, kérlelhetetlenségében. Talán egyformán kínos sejtelmek támad­tak lelkűnkben jövőnk bizonytalanságáról, és közelebb hoztak bennünket egymáshoz. Előttünk kották, szövegkönyvek he­vertek ; Stefi és én azokhan lapozgattunk, s mig gondolataink messze kalandoztak, idönkint titokban egy-egy pillantást vetet­tünk egymásfelé. Az utca sötété neheze­dett szobánkra, s nekem úgy tetszett, mintha Marguerite szomorú mosolylyal integetne, s élettelen karját védöleg ter­jesztené felénk. Szőke volt, — törte meg végre a csendet Stefi. Szőke volt, ingadozó léha ; olyan mint a pillangó, mint a csalfa nap sugár. Nem volt szemében értelem, csak gyönyör és akaratnélküliség. Olyan volt, mint a világoskékben játszó viz tükre, amelynek medrében békák és kígyók tenyésznek. Ha rojtos szempilláival beár­nyékolta szemeit, a vétek' feketéllett, kí­gyózott ki belőlük; ha mosolygott, megej­tette az embert, ha kacagott, kacagásával örvénybe sodort. Úgy csengett a hangja mint a tiszta érc, és kemény volt, gonosz. Ó Stefi, — mondta a hollandlány — hogy tud igy beszélni ? Olyan volt mint egy madonna, mint egy oltárkép angyala: szelid jóságos arcú, csodálatos kék sze­mekkel; varázsos kéksége gyermekes naivitással kacagott, és én láttam sírni. Szempilláján úgy ragyogott a könycsepp, mint a gyémánt. Az ablakon át besütött nap fénye ráesett hajára, melynek minden szála égett, lobogott; fényes glória képző­dött feje körül: Mária dolorosa — olyan volt. fájdalmában. Ó Gretchen, Gretchenl O volt a Faust Gretchenje, ö volt az igazi, a való­ságos Gretchen 1 Szőke volt, — ismételte konokul Stefi. Ledérleány volt; a szőkében kevés az energia, a komolyságot csak paródi- zálni képesek. A vér ereikben vízzel ele­gyítve folyik, s a felszínes érzésekben tobzódni tudnak. Az öröm körül úgy rep- desnek, mint a legyek, s ha jól laktak, falánkságuk még égetőbb lett. A könnyű élet és könnyű vér, — ezek sohasem tagadják meg egymást. Szőke volt, ha­szontalan volt... összeszoritotta ajkát és haragosan nézett a hollandlányra: maga is szőke — vetette oda. A hollandlány elpirult. Könnyei vé­gig peregtek piros arcán, és csak annyit felelt: a német szőke faj. Két év óta lakunk együtt, mondta Stefi, és én magát Paulette ma sem szere­tem jobban, mint két év előtt, mikor a zeneakadémiában mint növendékek megis­merkedtünk^ Nem határozott rokonszen- vet éreztem maga iránt, ez esetben leakar­tam győzni szőkesége iránti ellenszenve­met. Magában is, ha nem hatványozott mértékben, de mégis megtaláltam azokat a tulajdonságokat, melyek a- szőkéket jel­legzetesekké teszik. Látja Paulette, mit akar maga azzal a fiatalemberrel ? Hazája- beli ? Tudom; ő is abból a kis faluból jött ide Amsterdam mellől, ahonnan maga. Es e körülmény ugy-e elég arra, hogy maga '„petite amie“-jévé lépjen elől — És ez a fiatalember is szőke . . . Utolérhetetlen fVP** Elsőrendű gyapjúszöveteket WÉISZ GYULÁNÁL kaphatunk, Női cos tűm szövetek nagyválasztékbaa. Utólérhetetlen iMWkkMi gJt u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom