Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-21 / 30. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETfflÉÍP. MEGJELEN MINDÉN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kér. 56 fill. Pel évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-stcza 6-ik sz. start. = TTn'jTXFOIV'S ZJybJX : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám.--------HIRDESSEK » o lap hioééhirslotihas o l«|nlo«áMi árok netted fMvMotaok. Nyüttér gannooá sora 10 HA.-------- Hirdetések díjjal elfiie fizetendők. Léghajón az örök béke felé. (Vy) A kit az emberi nem fejlő­désének fázisai érdekelnek, annak fi­gyelmét nem kerülheti ki, hogy a nyu­gat nemzetei micsoda nagy’ versengést fejtenek ki a kormányozható léghajó feltalálása körül. Filozófusok és szocio­lógusok, a kik tisztában vannak az emberiség egyetemes fejlődésével, sőt még a materialista gondolkodók is egyet értenek abban,, hogy a kormá­nyozható léghajó feltalálása, tehát a levegő meghódítása gyökeres átalakító hatással lesz az egész emberi társada­lomra. Nem frázis az, a midőn költők és tudósok hirdetik, hogy a levegő meghódítása az örök békét vonja maga után. A levegő meghódításához most egy hatalmas lépéssel közeledtünk. Né­metországé a dicsőség ezen a téren. Zeppelin gróf léghajója, összehasonlít­hatatlanul közelebb áll a tökéleteshez, mint az összes eddigi légjáró művek. Egyik legutóbbi felszállása alkalmával "Zeppelin gróf nyolc' órán keresztül volt a levegőben, megtett néhány száz kilométernyi utat, könnyedén kormá­nyozta a léghajót, odament vele a hova akart, még szél ellenében is. Ezek után biztosítottnak látszott a huszon­négy órára tervezett felszállás sikere. És ez is megtörtént. Biztosra vehető, hogy a német állam segítségével az ilyen léghajó százai fognak készülni, keresztül-kasul járva a nagy légürt, hirdetve az emberi szellem diadalát, a mely immár bevette a levegő biro­dalmát is, a hol az ókor pogány né­peinek hite szerint az istenek laktak. Ezek alapján bízvást mondhatjuk, hogy mi még, ha élünk még egy em­beröltőre valót, meg fogjuk érni, hogy lesznek az államvasutak mintájára ál­lami légutak is, s a kormányozható léghajókon a gyorsvonat kétszeres se­beségével fogunk repülni oda, a hova akarunk. Az összes sztratégák megegyeznek abban, hogy sem tengeri, sem száraz­földi hadseregek meg nem állhatnak olyan ellenséggel szemben, a melynek kormányozható hadiléghajói vannak. Mert egy ilyen léghajó is elég arra, hogy eljusson a legelsáncoltabb és leg­jobban megvédelmezettnek látszó tábor fölé és onnan szórja le a gyilkos bom­bák özönét, a mivel a legerősebb had­sereg is néhány óra alatt tönkre te­hető. Ilyen ellenség ellen nem lehet háborút viselni.’ Az összes államot le­szerelni lesznek kénytelenek a léghajók előtt. . Ezt megelőzőleg lesznek ugyan borzalmas léghajó ütközetek is, de hova-tovább be fog következni az az állapot, hogy sem katonai sem száraz­földi hadseregre szükség nem lesz, mert a háborúskodó népek sorsát a levegőben vívott ütközetek döntik el. Az utolsó háborút tehát az emberiség a levegőben fogja megvívni, Igaz, messze van még ez az idő, mi nem is fogjuk megérni. Mégis megnyugtató, sőt boldogító érzés tá­mad az emberi kebelben arra a gon­dolatra, hogy el fog érkezni az idők teljessége, a mikor emberek százezrei nem fognak gyilkos szándékkal egy­mással szemben állani, a mikor az örök béke napja ragyog a föld felett és elűzi, hogy soha többé vissza ne jöjjön, a háború éjszakáját. Azok a milliók és milliárdok, a melyeket most a hadseregekre költenek a népek, a társadalom boldogitására, gazdasági és szociális intézményekre, most még meg sem álmodott nagystílű intézmények alapítására fordittatnak. Az örök béke az emberiség boldogságát jelenti. Szobrok. Pár hónappal ezelőtt leplezték le a főváros egyik legékesebb és legimpozánsabb efKlékfitűvét, a Vörösroarty-szobrot.’- Két esz­tendő óta alig volt vasárnap, melyen egy Kossúth-szobrot, vagy más históriai jelentő­ségű emlékművet ne adtak volna át a nyil­vánosságnak. Két szempontból örvendetes ez u s/.oborfellendülés. Az egyik a hazafiul, a másik a művészeti. Az első különösen azért érdemel méltánylást, mert éppen mostanság áldoz a kegyelet a múltak dicsőségének, amikor a nemzetközi szociáldemokrácia és a materiálista tudomány végzetes csapásokat mér a tömeg hazafiui és nemzeti érzésére. Örvendetes és megnyugtató a tudat, hogy | magyar intelligencia bármily mohón szívja is fel | modern szociológusok g a materiálista | filozófusok tanait, mégis tud disztingválni és megbecsüli a maga magyar­ságát és hazája nagyságát. Az uj tanok nem tadták megmételyezni a lelkét b bár lépést tart a kor áramlásával, urnely sajnos, ismeretlen örvények felé ragad, thégis tisz­telettel van u múlt trudiciói iránt, aminek legbiztosabb jele, hogy pénzt áldoz hazafias szobrokra. Nagy jelentőségűnek tartják a közön­ség művészi érdekének fejlesztése szempont­jából is a sok uj szobrot. A főváros és a vidéki városok maradandó ékességet nyer­nek általuk, a nép tudomást szerez arról, hogy 8zobormüvészet is van, lát, tanul s gondolatköre kitágul. Csak egy baj van, az, hogy az uj szobrok között különösen a vi­déken alig van egy-kettő, amely művészi szempontból figyelmet érdemel. Tiz olyan vidéki Koesuth szobrot is feltudnánk sorolni, amelyeket, ha meglátna a megdicsőült kor­mányzó, nem ismerne magára. Pajtáskodás és protekció érvényesült a szobrok meg- válogatása körül. Pedig a mi ifjú szobrász- generációnk oly tehetséges, hogy valóságos bűn a tehetségtelenek támogatása. Bűn annál is inkább, mert a hazafiui divattá vált szobormű velősektől egyúttal a nemzeti irányú művészet fellendülését vár­juk. Apponyi Albert néhány hónap előtt egy fulmínáns beszédben hirdette a nemzeti irányú művészet szükséges és pártolásra méltó voltát, hirdette, hogy ennek a célnak az elérése érdekében nem szabad visszariadni az áldozatoktól. Nincs kedvezőbb alkalom a nemzeti irányú művészet inangurálására mint a jelenlegi, a mikor minden valamire való TÁRCA. Olyan a szeme... Olyan a szeme mint az éj Az ember belenézni fél — Vájjon mit rejt a mélyébe? Néha cikáznak villámok, Máskor, szelíd csillag ragyog Titokzatos örvényébe. Sötét-e, kék-e? vajh kitudja, Csalóka mint a tenger habja Színében folyton változik ; Alig figyeled, másnak látod Es elvagy veszve, ha csodálod, Ki belenéz elkárhozik. Ezer ördög kacag belőle Majd angyalok mosolyognak benne, Parancsoló, aztán szelid; Halálra sebez a nyilával Majd föléleszt egy sugarával, De — széjjel tépi álmaid. ____ Gulácsy Ilonka. Ké t sötét szárny. Irta: Cholnoky László. Nehéz, sűrű, magányos gondolataim­ból ott riadtam fel, hogy egyszer csak Bp^st egyik utcasarkán összecsapódtam Józsi bácsival, az arácsi kocsmárossal, aki otthon édes szülőföldemen tanúja volt minden letörésünknek és aki pontosan megtudta volna nevezni mind a két kraj­cárt. ami a zsebemben volt, — egy tizes- bankót nyomott a kezembe azzal, hogy a nagybátyám küldi. És Józsi bácsi csak félálmomban mondja : — Aztán a nyáron jöjjön is le hoz­zánk ! De bizonyosan! Majd meglátja, hogy én kigyógyitom. Maga beteg... — Biz’ én mindig ilyen halovány, ilyen nyeszlet voltam, Józsi bácsit — mondtam nevetve. — Nem az!... Az nem baj!... — felelte. — Maga szomorú 1 Bágyadt és koravén 1 Jöjjön csak el hozzám, jöjjön le a falura a virágok közé 1 Mosolyogtam, de magam is érezteni, hogy mosolygásom hazug és idétlen. — Ha most szomorú vagyok, Józsi bácsi, akkor ott lent, a virágok közt bi­zonyosan sirnék 1 | — Miért ? — Pontosan ugyanazért, a miért most mindjárt elkezdtem, ha még sokáig nyaggatl Ott hagytam szegény öreget. Nem néztem hátra, mégis egészen bizonyosan .tudom, hogy még sokáig nézett utánam és csóválta a fejét. Az ilyesmit meg lehet érezni. Most azután megint zavaros, határo­zatlan körvonalú dolgok következtek. Ami­ket átéltem, amiken keresztülmentem, azok valami bolondos, cifra, farsangi csoporttá egyesülve, keringenek körülöttem. És az őrjöngő forgatagban már nem tudom szét- különboztetni a szomorú és a vidám dol­gokat. Egyre közelebb jutottam ahhoz az édesen bágyasztó, koporsószagu fél-élet­hez, amelyikben most élek és amelyikben a valóság már összefonódik az álommal. Ha reggel felébredek, nem tudom, meg­történt-e valóban, hogy valaha, rettenete­sen régen, az apám, poharazgatás közben odaszólt nekem, rám nézve szelid, szo­morú szemével: — No, igyál egyet te is, pajtikám ! Ne busulj, viselj még te is hosszú nad­rágot 1 Nem tudom, megtörtént-e, vagy ta­lán magam voltam és magam beszéltem ? Vagy csak úgy álmodtam az egészet? Nyirkos, ködös, hideg reggeleken re­megve nyitom be a szomszéd-szoba ajta­ját, hogy ott van-e az asszony, hogy ott vannak a lányok, az apró kis jószágok ? A feleségem, meg a két kis lányom? Nem csak álmodtam-e őket is? Én nem tudom, valóság-e az, ha néha elsötétül előttem minden ? Nem tu­dom valóság-e, de azt tisztán érzem, hogy olyankor két hatalmas, koromfekete szárny fedi el a szememet ... Rettenetes dolog volt idáig jutnom. Arra bizonyosan emlékszem. * * * * Már a Józsi bácsivali találkozásom alkalmával is nagyon csüggedt, közönyös és gyönge lehettem, mert már azzal is megtudtam vesztegetni magamat, hogy köszönőlevelet Írtam a nagybátyámnak. Bizonyosan, halálosan bizonyosan tudom, hogy nem ö küldte a pénzt, mégis meg­írtam a levelet. Sőt megtettem azt I gaz­ságot is, hogy nem irtani meg neki a cí­memet, nehogy felelhessen. Akkor már ilyen áron is megtud­tam nyugtatni magam. Azoknak az alakoknak egyike, akik egy-egy gondolatjelet képviselnek előlege­zett nekrológomban, bizonyosan Neuge- bauer Viktor nevű miniszteri tanácsos volt a füszereskülsejü finánc-zseni. Enge- met sohasem ebben a legutóbbi minőségé­ben érdekelt, mert éntűlem a finánciáliák mindig nagy messzeségben álltak, hanem abban a tekintetben, hogy ő vitt be az első hivatalomba, ahol utóbb ő lett az igazgatóm. Mint ilyen azután igazgatott. Igazgatta a maga főosztályát és melléke­sen igazgatott engem is. És mivel igen erősen a lelkén viselte a sorsomat, olyan célirányosan igazgatott, hogy ötévi szolgá­lat után már egyáltalán nem volt különb­ség az ő szolgájának fizetése és az éu fizetésem közt. Áldja meg az Isten a de­rék, osztrák férfiút. Mert, amint mondta, mindezt saját érdekemben tette. Igen. És ez ,az elmélet az ö csodálatos, hatalmas agyvelejében fogant meg, ott is nőt nagygyá. Úgy van : ha valaki magáénak akarja vindikálni azt az elméletet, hogy az embert minél korábban kell beletaszi- tani a gyomromba, nyakig belenyomni a megalkuvásokba, mert úgy sokkal nagyobb és őszintébb lelkesedéssel tör előre, akkor az illető/ legyen meggyőződve, hogy valaki leleplezi. És hogy ez a valaki én legyek. Igen: én meg fogom mondani, hogy ez az ötlet karai Neugebauer Viktoré és nagyválasztéku cipőraktárát w ajánljuk a t. vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlást forrást. —— Mir és léte FIGYELMEZTETÉS I! I WGF Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári __________ ___________________ i^É____________ áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki V,

Next

/
Oldalképek
Tartalom