Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-21 / 4. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Ä SzécMnyi-Ttenlat ünnepe. Meleg lelkesedéssel ülte meg városunk és megyénk közönsége vasárnap a Szatmármegyei S'z é c h é n y i - T á r- sulat 25 éves jubileumát. A házak fellobogózása már szombaton külsőleg is elárulta, hogy ünnepre készülünk. Az ünnepség fénypontja a városháza tanácstermében tartott díszközgyűlés volt, melyen részt vett városunk és a megye előkelő közönsége. Az ünnepség fényét nagyban emelte az, hogy azon megyéspüspökünk dr. B o r o - misza Tibor elnökölt. Az emelvényen az elnökön kívül helyet foglaltak dr. F a 1 u s s y Árpád főispán, 11 o s v a y Aladár alispán, V a j a y Károly polgármester, M a d a- rassy Dezső ügyvezető igazgató, dr. F e c h t e 1 János főgimn. tanár, Faragó Ignác társ. jegyző és Küszner Albert pénztárnok. Az ünneplő közönség soraiban ott Voltak U r a y Gézáné elnöknő vezetése alatt a, N Ő e gy 1 e t tagjai, továbbá városunk legelőkelőbb hölgyei. Ott vol- f tak: Domahidy Sándor, Kölcsey Antal, Jékey Móricz, Szerdahelyi Ágoston, b. Kovács Jenő, dr. Kádár Ambrus, Pemp Antal, Szabó István, Ratkovszky Pál, Irinyi Tamás, L. Nagy Béla, Luby Géza, Papp Béla, dr. Adler Adolf, Bodnár György, dr. Makray Károly, Mol- dován László, dr. Kádár Antal, R>ébay Dezső, N. Szabó Antal, Tordai Imre, dr. Stoll Tibor, dr. Keresztszeghy Lajos, Jékey Sándor, Kállay Ödön, Kál- nay Gyula, dr. Kelemen Samu, Csomay Imije, Uray Géza, dr. Fejes István, Csaba Adorján, dr. Nagy József; Péchy Péter és még számosán. Madarassy Dezső igazgató szép szavakkal üdvözölte úgy az elnökséget, mint az ünneplő közönséget s felkérte dr. Boromisza Tibor püspököt az ülés megnyitására. Mély csend és általános ügyelem között állott fel megyés püspökünk Ő méltósága s következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést. Mélyen tisztelt ünnepié közönség! Midén először vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy mint egy nagy múltú és célját tekintve fenséges társulatnak kegyesen megválasztott tiszteleti elnöke (élénk éljenzés) a Széchényi-Társulat élén megjelenhetek, — egy nagy és fájdalmas kötelességnek, kell eleget tennem, amikor a m. t. ünneplő közönségnek h. figyelmét a társulat tiszteletbeli elnöki székének ürességére hivom fel, amely tiszr teletbeli elnöki széknek fényt, tartalmat és dicsőséget adott az a férfiú, akinek társulatunk legtöbbet köszön, akinek hazafias példáján az egész ország buzdult és aki egy nagy történelmi névftek birtokosaként mindnyájunknak a haza szeretetében példaképünk volt. Arcaiknak, szemeiknek borulatából látom, tudom, hogy érzik, kiről akarok, szólani: gróf Károlyi Istvánról. Az ő elnöki széke üresen áll, és fájdalom tölti el a társulat minden tagjának szivét. Aki a társulati könyveket, értesítőket forgatta, tudja és érti: milyen más volna a mi ünneplésünk, m. t. közönség, ha az a férfiú itt ülne elnöki székében, ha annak a férfiúnak lánglelke lobogna előttünk és annak a férfiúnak hazaszeretetét tapasztalnék, éreznők szivünkben és lelkűnkben; mi más volna ez ünneplés! De úgy kell annak lenni, m. t. ünneplő közönség, hogy ne legyen itt a földön öröm üröm nélkül. Itt a földön a fény az árnyékkal együtt, az öröm a fájdalommal együtt szokott, járni. — De ha testileg nincs is köztünk e hazafi, érezzük lelkét, érezzük szellemét, amely fölhív bennünket onnan a túlvilágról', hogy azt a zászlót, amelyet ő tartott a kezében, amely zászlóra szeplőtelen hazaszeretet volt és van ma is Írva: a Széchenyi-társulatnak hazafias zászlaját ki ue eresszük a kezünkből, és nemcsak e társulatnak munkálkodó tagjai, hanem e vármegyének minden fia fogadással fogadja meg, hogy ezt a zászlót el nem hagyja, azt a programmot, azt az elvet, amelyet a Széchenyi-társulat 25 évvel ezelőtt maga elé kitűzött, — amelynek igazságosságát senki jogosan meg nem támadhatja, — mindég vallani fogja, annak szolgáltában fog állani, és ennek nemcsak szónoklatokkal és beszédekkel, hanem tettekkel is kifejezést ad. (Zajos éljenzés.) Nekem, m. t. ünneplő közönség, nem feladatom az, hogy szónokoljak, nekem nem feladatom, hogy á társulat múltjáról beszéljek, hiszen eléggé ismeretes az önök előtt; én — hogy úgy mondjam — jövevény vugyok és mert engemet az a tisztesség ért, hogy ez a derék, ez a fenséges ügy szolgálatában álló társulat megtisztelt azzal, hogy tiszteletbeli elnöki székébe ültetett (élénk éljenzés); — azért csak röviden két nyilatkozatot óhajtok tenni. Az első az, hogy hálával fogadtam a megtisztelő megbízást és hogy hálával vagyok eltelve e percben is és leszek mindenkor, ameddig a jó Isten életemnek kedvezni fog. (Elénk éljenzés.) A másik nyilatkozatom pedig az, hogy — átérezve ennek a társulatnak fenséges és igaz célját, szemlélve ennek a társulatnak magasztos, szimbolikus pecsétjét, amelyen a vallást látom a hazával karöltve, a vallást, amelynek a kereszt a jele, a hazát, amelyet a hármas bérc a koronával jelképez: kijelentem, hogy kötelességemnek tartom ennek a társulatnak hasznos, munkás, tevékeny szolgája lenni (élénk tetszés, éljenzés), és ezennel ezer koronával a társulat alapitó tapjai sorába lépek. (Hosszas éljenzés.) De ezzel nem elégszem meg, hanem kijelentem azt is, hogy ameddig ez a társulat ezt a fenséges két ügyet szolgálja, t. i. a vallást és a hazát, minden évben, mig az Isten megtart helyemen, ötszáz koronát bocsátók a társulat rendelkezésére. Mert, m. t. ünneplő közönség, meggyőződésem az, hogy minden hazafias irányú társulat, társadalmi egyesület arra tör, arra igyekszik, hogy a Kárpátok övezte földön ne legyen senki, aki a Kárpátokon túlra kacsingasson, ne legyen senki, aki a Kárpátokon túlról várja a szabadulást, a szabaditó messiást, és ily értelemben jogos és igaz ügyet szolgál a társulat is. (Élénk éljenzés.) Mert igazságos és jogos törekvés, az, amely'arra irányul, hogy a Kárpátok övezte hazában, amelyben ezer év óta ver zet a magyarság, mindenki magyarnak érezze magát, még ha e haza nyelvét nem is beszéli. (Élénk éljenzés és helyeslés.) A Kárpát ok-övezte föld magyarsága ezer esztendő óta soha senki jogát meg nem sértette, soha jogtalanságra, mint nemzet nem vetemedett; a magyarság ha kellett, ha a viszonyok rászorították, fölemelni tudta karját, hogy megvédelmezze jogait, de hogy ezen megvédelmezett jogokat erőszakra használja fel, arra a magyar kar sohasem volt kapható. (Zajos éljenzés, helyeslés és taps.) És mert lelki meggyőződésem az, hogy ez a Széchényi-Társulat ennek az igazságos és ennek a szent ügynek a szolgálatában áll, azért örömmel állok munkatársai közzé, és felkérem önöket mindnyájukat, hogy érezzék át ennek a társulatnak jogos, nemzetfentartó céljait és necsak lelkűk, szivük szeretetével, hanem anyagi segítséggel is jöjjenek oltalmára, jöjjenek erősítésére. Éz szükséges, m. t. közönség, mert ha szónoklatokkal, dikciókkal bármi magasztosai mondhatunk is: ha a beszédet nem követi fáradságos munka és á’dozatkészaég, akkor az a pengő cimbalomnak hangjához lesz hasonló, amelynek alig, hogy a pengető botocska munkáját megszünteti, zengése, hangja is elvész; — ezért kérem én a Széchenyi-társulat érdekében kedves honfitársaimnak, kedves véreimnek áldozatra k&z munkásságát I~A'jő Isten áldása kisérje a társulat működését I Zugó. tapsvihar és éljenzés között fejezte be a püspök ur beszédét. Utánna dr. F e c h t e 1 János emelkedett szólásra s tartotta meg emlékbeszédét. Mélyen tisztelt ünneplő közönség I Mély jelentőségű tisztem teljes tudatában ragadom meg a szót, hogy e fényes nap ünnepi hangulatának nemzeti tüzét tőlem telhetőleg szítsam, neveljem, hogy a nemzeti öntudat ereje oly magasra dagadjon, mint a viharos tengerek toronyma- gasságu árjai, hogy minden szemből az ősi* cselekvő fajszeretet lángjai törjenek élő s az ajkak hirdessék világgá nemzetünk elszántságát nyelvi, műveltségi, politikai, társadalmi jogainak mindenkor való megvédésére. Vezérünk továbbra is a Legnagyobb Magyar marad, kinek eszméiben, honsze- relrr.ében, törhetlen munkásságában fenségesen ragyogó vezércsillagot birunk, a kiről a mai történelem igy szól: „Alakja sokkal nagyobb, sem hogy ily közelről egész arányában feltűnjék, de úgy a mai mint a késő nemzedéknek emlékezni kell reá, hálából iránta; tanulság, eszméltetés és bátoritás végett önmaga iránt.“ És emlékezni fog reá a magyar mig e hon véráztatott földjén — melynek minden hantja, minden röpke porszeme hősöket takar, a melynek völgyei és rónái nemzeti nagy temetők, hol a hazáért, a nemzeti hagyományokért, a keresztért, a keresztény művelődésért folytatott harcokban milliók estek és temetkeztek el — egy ember marad a honalapító Árpád hatalmas népéből. Széchényi szobra a szivekben áll, emléke az egész nagy Magyarországi Nagy Pál egyik híressé vált beszédében igy nyilatkozik: „Az elvesztett alkotmányt visszaszerezhetni, de ha elvész a nemzetiség, elhal a nemzet s ennek fentartásában kereshetjük nemzetünk szebb jövőjének zálogát.“ Mindenki érezte e szavak arany igazságát. Ám a nemzetiség fentartására és fejlesztésére intézmény, ehhez meg' pénz kellett 1 Hol veszi a nemzet a pénzt? Ekkor lépett elő Széchényi! 1825 november 3.-át Írtak, igy ir Kemény Zsigraond, midőn Nagy Pál a kerületi ülésben lelkesen emelte fel szavát egy magyar tud. akadémia felállításáért: „Vajha, igy szólt ö, ország nagyjaink nemes áldozata hozná létre e szóban levő nagy intézményt 1 Áldozatot emliték, mert hiszen ide is, miként a hadvezér szerint a háborúhoz, három fő dolog kell: pénz, pénz és csak pénz 1“ Mély csend követte tüzes szavait s a templomi csöndet csak a szivek hangosabb dobogása törte meg. Egy pillanat és Széchenyi a fiatal huszár-kapitány felpattan helyéről és igy beszél: „Nekem itt szavam nincs, az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha lesz oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosaink magyar neveltetését, jószágaim egy évi jövedelmét feláldozom.“ ' Tapsvihar s tomboló éljen zúgott fel a teremben, a szemek könybe lábadtak. Imel Széchenyi kivívta kard és vér nélkül élete legnagyobb diadalát. Hősi tetteinek dicsőségét a lipcsei csatatéren, népek hulló vérének özönében, elhalványíthatja az idő szárnyainak romboló suhogása, de ezt a cselekedetét a magyar nemzetfentartó művelődés történetében késő évezredek után, az idők végéig meg fogja őrizni. „És miből fog élni méltóságod?“ Kérdezték az aggódó körülállók. „Azzal nem búsulok, barátaim majd eltartanak.“ Széchenyi ezzel megkezdette a. nagy harcot a nemzeti nyelv művelésére és a magyar közszellem minden áron való meg: teremtésére. Kibontotta a zászlót a fórumon a nemzet, a világ színe előtt s az, a ki nem sokkal azelőtt maga is alig értette édes magyar nyelvünket, a kiről Metternich herceg estélyén azt mondta a szellemes francia követ, hogy szerelmes vagyok érette a tudatlanságba, de aki Wesselényi lángoló szavainak hatása alatt éjjel-nappal gyűjtötte a műveltség és tudomány kincseit itthon és nyugati Európában, most stádiumában harsogó hangon kiáltja az ébredő magyar nemzetnek: a magyar nyelvnek mint abszolút status nyelvnek behozatalát kívánom! S a nemzet, mint egy ember állott melléje és egy varázsütéssel megteremtette a magyar nemzeti hatalmas culturát, mely ma már a müveit nyugatéval itt-ott bátran versenyezhetik. E nagy ember szellemi örököse a Széchenyi Társulat, a melynek jelszava, az ő jelszava.: „Magyar Társadalom, Magyar Közszellem. Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul]“ De volt-e szükség a Széchenyi Társulat alapítására? A Széchenyi Társulat megalakulása égető nemzeti culturális szükség volt, mert a magyar nyelv védelmének és terjesztésének elhanyagolása immár nemzeti veszedelemmel fenyegetett. A vármegye 307 községéből csak 152-ben bészélte a falu töbhsége a magyar nyelvet, ott pedig a hol a magyar elem kisebbségben volt MOYEIiMEZTETÉS!! I Az előre haladott téli idény miatt, a még raktáron levő téli áruk az eddigi áraknál jóval olcsóbban szerezhetők be
