Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-23 / 26. szám

0ZATHAR E8 VIDÉKÉ. hegyű farkával is, _ melyet ügyesen be tud hajtani. A behajtott farkára mintegy ráül s karosszékül használja. Hát még a csőre, ez aztán a kitűnő véső szerszám 1 Nincs az a pondrós fa, mely hatalmas vágásainak ellen tudna állni. Hull a forgács jobbra-balra s nem sokára kész egy szüknyilásu odú, melybe a fészkét rakja. De jaj annak a pondrónak is a melyikre rátalált, mert bizony azt gyerek­arasznyira kiölthető, féreg alakú, szakás hegyű, ragacsos nyelvével menten kihúzza s elkölti. Nem kegyelmez a hangyáknak sem. A hangyabolyt gyalogosan keresi fel, aztán kilyukasztja, persze a hangyák- dühösen kirohannak, de vesztükre, mert harkályunk közéjük böki ragacsos, hosszú nyelvét, a melyre, mintegy lépvesszőre rá­ragadnak s innen egyenest a gyomrába kerülnek. Különösen télen lakik jól nem egyszer hangyapecsenyével! Ezt a szép, kedves madarat tehát ne bántsuk, hanem örüljünk ha megjelent gyümölcsösünkben. Ne bántsuk, már csak azért se, mert az odvaiba szívesen fész­kelnek más éneklő madarak s az ember is a harkály fészekodvak mintájára készíti a mesterséges fészekodvakat. A harkályt tehát úgy tekintjük, mint a kisebb ének­lők elterjesztőjét. Ősz felé jár az idő, _hideg, fagyos szelek tépik le könyörtelenül a fák sár­guló lombjait, midőn kertünkben, udva­runkban megjelennek legbájosabb mada­raink a cinkék. Leggyakrabban a kék cinke és a szén cinke, de társaságukban nem egyszer másféle cinkék is láthatók. Ilyenkor kedves gyermekek állítsátok fel tüstént a világ legegyszerűbb madárete­tőjét, a paszulykaróra tűzött napraforgót, úgy, a hogy azt tavaly megmutattam. Kis vendégeink rögtön rászállnak. Icike-picike csőrükkel kiszedegetnek egy-egy mag- vacskát s a mint nem egyszer megfigyel­tem, zsákmányukkal egy közeli faágra repülnek s ott költik el. Kössetek még a karóra bármily darabka szalonnabört, faggyugyertya vagy hús darabkát és a hálán cinkék bőkezüségteket a legszebb tornamutatványokkal fogják megjutal­mazni. Ha a napraforgó magvak elfogy­tak, az üres tányért kendermaggal hint­sétek tele. Mert bizony e leghasznosabb madaraink legkönnyebben pusztulnak el télen. A fák kérgét ugyanis hó, jég bur­kolja s a repedésekből, ág végekről nem tudják leszedni mindennapi eledelüket, igy hát nemcsoda, ha éhen vesznek s köny- nyen megfagynak, a mint csikorgóra válik az idő. De ha fészekodvakat akasz­tunk ki számukra s etetjük őket, igen könnyen megfészkelnek kertjeinkben s azokat ingyen állandóan tisztán tartják. Hogy e tisztántartás mit jelent, elmondom azt a megfigyelést, mely szerint egy pár kék cinke 17 óra alatt 475-ször tért vissza fiaihoz eledellel. Télen a cinkék más nyomorgó ma­darak társaságában megjelenik nem egy­szer a szeretni való kis pintyőke is. Bizo­Ilyen korán?! Pár év előtt sohase találta koránnak az időt, amikor hazaszabadulha­tott. És ma is vágyott haza, mint akit üz- nek-kergetnek, és biztos menhelyet keres. Biztos, nyugodt otthont. Hanem hát hej, de kevés asszony képes békés, nyugodt otthont teremteni annak a szegény űzött vadnak, aki az élet baja közt annyira sóvárog' a békés családi tűzhely után. Szalánczy Andor jóval korábban ér­kezett haza a szokott időnél, ö tehetett róla, hogy még nagyobb fordulást talált, mint rendesen. A varrónő ott gépelt az ő szobájában, az alapossn elnevelt három gyermek, kik különben is olyan zsinatot csinálnak öreg éjszakáig, mint valami vad indiánok részben a zongora tetején buk­fenceztek, részben az apa terjedelmes Író­asztalából rögtönöztek aféle kisebb kali­berű harcteret. Ma minden meg volt nekik engedve, hogy ne zavarják a mamát a toilette pró­bálgatásban. Mert toilette fölös számban készül őnagysága részére, de ebből csak az utca, a jourok publikuma veszi ki a részét, el­lenben az ura előtt olyan étvágyrontó köntösökben jelenik meg, amelyben bizony a legjobb akarattal se fedezhetné fel egy­kori ideálját. — Jaj, de korán jöttél ma haza szivem I — Előbb elkészültem a munkával. nyosan ösmeritek ezt a szép barnavőrös hasú erdei madarat. Teljesen megérdemli, hogy az erdő ékességének nevezzük. Jám­bor, csengő szavú madárka. De még mennyire hasznos! Buzgón szedegeti a kártékony bogárságot, a rügyeket bántó hernyókat. Ezt különösen fiasitás idején teszi, máskor beéri a földről szedett mag­vakkal is. Mivel télen szintén szükséget szenved, vándorútra kél, a többi mada­rakhoz szegődik s azokkal bejárja a fal­vakat, városokat s uton-utfélen szedegeti gyér táplálékát. Valóban megérdemli, hogy e nyomorteljes kóborlásában a napraforgó tányéron neki is juttassunk egy-egy ken­dermag szemecskét. Nálunk még nem ritka madár. Fészkét jó magas ágakon rakja, nagy művészettel finom gyökér­szálakból, gyapjúból, szőrből, öt-hat to jást tojik. Kedves gyermekek I nincs száma azoknak a madaraknak, melyek védelmét szivetekre ne tudnám kötni, mert á mon­dottak után ki-ki beláthatja, hogy madár nélkül nincs termés, nincs gyümölcsfa; tehát gyümölcs sincsen. A gyümölcs *péí dig nemcsak egészséges, kitűnő táplálék, de nagy jövedelmet is hoz. Otthonról mindenki tudja, hogy az almát, körtét, szilvát és sok más egyéb kedves gyümölcsünket, milyen drágán tudjuk eladni, . mennyi pénzhez jutunk általuk. Azért észszerű, ha a madarak napját összekapcsoljuk a fák-napjával s ezen a mai napon nemcsak a madarak védelméről gondoskodunk, hanem megta­nuljuk a fák ültetésének, ápolásának a módját; megtanuljuk, hogy a fát is meg kell becsülnünk, mert az nekünk nemcsak jó kenyeret ad, de ha egy kicsit megbe­csüljük, kaláccsal is fizet 1 A fák ültetését, gondozását kedves gyermekeim a jó Isten szeme láttára künt a szabadban fogjátok megtanulni, én ctfak arra akarlak figyelmeztetni, hogy édes hazánkban az utolsó esztendőkben a.gyü­mölcsfa tenyésztése akkorát lendült, hogy a müveit, hatalmas külföldnek is mintául szolgálunk. Használjátok fel tehá< az iskola kitűnő tanítását, védjétek meg a madara­kat és ültessetek fákat 1 Becsüljétek meg az ég madarait s a földnek gyümölcsöt termő fáit, mert ők fáradságtokat kétszer fizetik meg. Először megóvja a madár meg a fa lelketeket a rossztól, mert a sötét bűn nem üti fel nyomorult tanyáját a szor­galmas, becsületes munka otthonában, másodszor a jólétünkhöz szükséges pénzzel látnak el. Fogadjuk meg tehát kedvé* gyermekék, hogy ez esztendőben sem a madarakról, sem a fákról nem fogunk megfeledkezni s kérjük a jó Istent, hogy a madarak és a fák napját áldja meg, s engedje meg, hogy e szép ünnepnek lelki­testi hasznát vehessük a jövendőben. — Fogorvosi műtermem és laká­som a Lévai-palota emeletén, Hám Júnos- utca 12. szám alatt van, a törvényszéki palotával szemben. Bakcsy, fogorvos. — Igen ám, de most szörnyen útban vagy. Nem mennél el vacsoráig a kávé­házba ? — Ha akarod. — Megjegyzem, hogy ma csak 9 óra felé vacsorálunk, mert elkergettem a sza­kácsnőt. — Már ismét? — Kifizettem egész havi bérét, mert máskép nem akart elmenni. — De hiszen csak egy hete telt ki a hónapból 1 — Sebaj! Orvendek, hogy ki bírtam tuszkolni. Vacsoránál majd elbeszélem, hogy mit követett el. Most eredj a kávé­házba, lelkem. És Szalánczy jámborul beadta a de­rekát. Sarkon fordult. Ment. Megszokta; hisz évek óta igy megy ezl Vacsoránál majd cselédügyekkel fűszerezik az életet. Elment. De másként is gondolta' ő á családi életet : azt a szép páros életet, mely után évek során epedett. Ment, de ma kivételesen nem a ká­véházba. Rálépett arra a lejtőre, amelyre oly sok esetbe az asszony kergeti az urát, hogy aztán egy tragikus jelenet alkalmá­ból szemébe vághassa: — Nyomorult, kedvesed vanl Ment az otthonából kiűzött szerenr csétlen ahhoz a másikhoz abban a remény­ben, hogy ott megtalálja, amit itt hiába keresett. Kövér Ilma. Apróságok. Iszonyú vihar volt vasárnap, különö­sen a Szatmárhegyen, egymást érte a vil­lámcsapás. Nem győzte az ember kapkodni a fejét jobbra-balra abbeli félelmében, hogy no most mindjárt beléüt. — Barátom I — meséli egy kirán­duló — azt hittem, hogy soha sem fogok hazakerülni. Ilyen időfe mondhatták azt, hogy kapkod, mint Bernát a menykő után, * ^ ­Hogy a város mongráfiája megjelent, csipkedi valaki a barátját, akinek a ne­mesi címere benne van. — No csak hallgass — vág vissza az illető, — ha neked volna, akkor az is ott volna. — Alig hiszem, ha csak a szerkesztő 100 koronáig hitelt nem nyitott volna. Ilyet pedig a monográfia szerkesztők nem szoktak cselekedni. * Az elmúlt héten általános volt a pa­nasz a melegre. Meteorologusok' állítják, hogy ekkora forróság, mint a mostani, ta­lán sohasem volt. X ur már egy éve ha­ragban volt az anyósával, aki azzal vált qJ tőle, hogy addig be nem teszi a lábát hozzá, mig ő mjaga nem hívja. Pokoli gon­dolata támadt és egy nyájas levélben sür­gős látogatásra meghívta az anyóst, aki a 100 kilón jóval felül van. — És képzeljétek I — újságolja a törzsasztalnál — én azt hittem,' hogy az utón elolvad, s mire megjött, az idő is megváltozott. * — Láttál mAr uj 20 koronást ? — Látni láttam, de olyan rövid ideig, hogyha megint látnék, aligha tud­nám biztosan megismerni. *' Az adókivetö bizottságtól jön egy kedélyes polgártárs, akivel az történt, hogy az adóját háromszorosan felemelték, amibe ő bele is nyugodott. — De hát hogy tudtál ilyet csele­kedni ?. — kérdi tőle a komája. — Mit rezoniroz'zak ? — mondja ö.— hiszen úgy sem tudják rajtam behajtani. Miért ne csinálnék tehát örömet Weker- lének ? Demeter. HÍREINK. Változás a tűzoltó kongressus programmján. Az országos tűzoltó szövetség szomba­ton f. hó 20.-án délután Budapesten ülést tartott, melyen Tankóczy Gyula főka­pitány, tűzoltó főpurancsnok is részt vett. Az ülésen Tankóczy főparancsnok bemutatta a városunkban tartandó országos kongres- 8U9 programmját, melyén a szövetség kö­vetkező változtatásokat tette: Érkezés és fogadás aug. 14.-én este 7 és 9 órakor. Ki­rándulások csak Bikszádra s Nagybányára lesznek. Az elnökség nem járult hozzá ah­hoz, hogy a tűzoltókat a város ebéddel ven­dégelje meg, hunem a helyett nagyon he­lyesen vasárnap este a Koasuthkertben hi­degsültek és felvágottakkal uzsonnaszerüleg kéri a tűzoltók megvendégelését. A kiszol­gálásra a főparancsnokság a helybeli nőegy­letek tagjait, városunk többi hölgyeit s leányait kéri fel. A szövetség már megvá­sárolta a versenytárgyakat. Azokat legköze­lebb leküldik városunkba, hol Koós Gábor férfi-divat üzletében állítják ki közszemlére. Miután az elszállásolás • és megvendégelés költségei óriási összeget igényelnek, a tűz­oltó parancsnokság ez utón is felkéri váro­sunk lakosait,, hogy tehetségükhöz képest a kongressus költségeihez járuljanak hozzá. Városunk minden egyes polgárának érdeké, hogy a tűzoltó kongressus, melyen az or­szág minden részéből lesznek vendégeink, méltó legyen Szatmár városhoz. Annak a sok ezer tűzoltó és dulárnak a legkedvesebb emlékekkel kell tőlünk távozni, vendégszere­tetünkről beszélni. Legközelebb gyűjtés in­dul meg a hölgyek között a nők dijára. Reméljük városunk asszonyai s. leányai min­den lehetőt megtesznek, hogy a szatmári nők dija a legszebb, legértékesebb verseny­tárgy legyen. Itt említjük még meg, hogy a kongre8susra 4—5 tűzoltó zenekar érke­zik városunkba.-- Űrnapja. A kutholikus egyház egyetlen ünnepét sem üli meg oly fénnyel, mint az Oltáriszentség szerzésének emlékét. Tulajdonképen nagycsütörlökön kejlene ez ünnepet megülnie, de a nagyhét komor ~ csendjébe, gyászos bánatába nem illenének be az örömteljes hálaadó énekek. De meg kora tavasszal honnan Vennék a virágokat, a díszes lombsátrakat ? Most midőn a ter­mészet teljes pompájában diszlik, most tartja a kath. egyház diadalmenetét isteni vőlegé­nyével. A harangok ünnepélyes Zúgása, lobogó zászlók, égő gyertyák s a" tömjén illatos füstje mellett' virágokkal behintett utakon vonul a körmenet oltártól oltárhoz, melynek tetőzetét a ■ nyárj nap verőfénye, ragyogó kék ege képezi. Egy Juliánná nevű apáca Lüttich városában mennyei jelenést látott, minek következtében arra kérte az ottani püspököt,. hogy külön ünnepet rendel­jen az Ol'.áriszentség tiszteletére. . VI. Orbán pápa ez ünneplést azután az egész kath. egyházra kiterjesztő s azóta űrnapja a kath. világnak egyik legfényesebb ünnepe. Űrnap­ját városunk lakossága az idén is a szokott kegyelettel ünnepelte meg. A körmenet szer­tartását Hahóiéin Károly kanonok-plé­bános tartöttu fényes segédlettel. A négy helyen felállított sátorokban tartott szertar­tás közben -pedig a szokásos diszlövésóket á helybeli közöshadsereg diszszázada végezte, Iliig a szentség körüli diszszolgálntot honvéd katonák teljesítették. Kivezényelték az,Ünne­pélyre a honvédzenekart is, Ä körmenetben nagyszámú ájtutos közöns!gen kívül részt vett az összes kutb. tanintézet. Az ünne­pélyre pompás idő kedvezett, — Püspöki ebéd. Dr. Boromisza Tibor püspök, vasárnap déli egy órakor fé­nyes ebédet adott azon katonai, egyházi és világi egyének számára, akik az urnapi kör­menet alkalmából funkciót teljesítettek. Maga az egyházfejsdelem az ebéden ugyan, javuló egészsége dúcára bár, nem vehetett részt, miudazouáltal az ő gondos főpásztori atyai figyelme nem akarta nélkülözni, hogy vendégszerető asztulánál azok, akik a kör- menetben hivatalosan részt vettek, vendég­szeretetét ne élvezzék. Az asztalfőn, a házi­gazdái szerepet Hehe lein Károly praelá- tus kanonok foglalta el, a ki a pezsgőnél szólásra emelkedett, s az igaz, mély és őszinte szeretet hangján poharat emelt a fÖ- páeztor egészségére. A jelenvoltak lelkesült éljent kiáltva ürítették poharukat szeretett főpásztorunkra, kivánva, hogy régi egészsé­gét mihamarább adja vissza a jóságos Isten 1 — A custozzai csata évfordulója. E hó 24. én « helybeli cs. és kir. 5. gyalog­ezrednek nagy ünnepnapja lesz, az 1866-ban CuslozzáDál kivivőit, fényes győzelem emlé­kére. Ezen napot az ezred minden évben megüli. A kaszárnya udvarán tábori mise lesz, mely alkalommal ti tisztek közül egy magyarul, egy németül és egy oláhul mond beszédet a legénység előtt, elmoudva, az ütközet történetét és buzdítva őket a haza és király iránti hűségre. Az évforduló nap­ján a legénységet borral látja el a tisztikar, azonfelül egész nap szabad kimenetet élvez­nek a hadfiak. — Pénzintézeteink értekezlete. A szatmári összes pénzintézetek vezetői, — igazgatóságuk nevében is — tegnap délután tartott értekezletükön a piac szolidságát és megbízhatóságát — miut fontos közérdeket — lehetőleg biztosítani akarván, a követ­kező megállapodásra jutottak: A inai naptól számítandó öt éven belül újabb pénzintézet létesítéséhez segédkezet nem nyújtanak, s u célból: L Újabb pénzintézet létesítése cél­jából szövetkezett alapító tagnak, vagy a netalán mégis megalakult ujubb pénzinté­zetek igazgatósági és fejügyelőbizottsági tagjuinak semmiféle címen ujubb hitelt nem udnak. 2. Ha öt éven belül mégÍ9 ujubb pénzintézetek alakulnának; ezen pénzintéze­tek részvényeit jegyezni, illetőleg megvenni nem fogják, annak megvásárlásától intézeteik tisztviselőit is eltiltják. 8. Újabb pénzinté­zetek részvényeire kölcsönt semmiféle alak­ban nem adnak. Ezen megállapodásokat a mai naptól számítandó öt évig, azaz 1918 junius 29-ig magukra és az általuuk kép­viselt pénzintézetekre nézve kötelező erejű­nek elismerik és azokat intézetünk tiszt­viselői által is szigorúan megtartani elrendelik. — Tanügyi előléptetések. A val­lás- é9 közoktatásügyi miniszter Tóth Julia szatmári, Szancsek Dániel kupnikbányai, Mikula György nagypeleslrei, állami elemi iskolai tanítónőt, illetve tanítókat az 1907. évi XXVI. t. c. 9. szakasza alapján jelen­legi állomáshelyükön igazgató-tanítónővé, illetve igazgató-tanitókká léptette elő. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a i vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == ff MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők I

Next

/
Oldalképek
Tartalom