Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Huszonötödik évfolyam/ 1-ső szám. Szatmár, 1908 január 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. megjelen minden kedden. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre I kor Egész évre . . . 6 kor. _______ Ffl évre .... 3 » | Egyes szám ára EOzségek, községi jegyzők és néptanítók egész évre 4 korona. 50 fill. . W > részére SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eöivös-utcza 6-ik sz. alatt = nBLEFON-SZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Hl ADÉTÉ8EK o lap Wadáhivatalábaa a legJosébb árak mellett fölvétetnek. Nyilüér garmond sora 20 fillér. 1 1 Hirdetések díjjal előle fizetendők. —ua= Olvasóinkhoz! Huszonnégy év tűnt él lapunk pályafutásai mögött. Huszonnégy hosszú év. Bizony nagy idő ez egy kisvárosi hetilap életében. A kötelesség megnyugtató érzetével mondhatjuk, hogy lapunk ezen idő alatt a maga élé szabott feladatoknak becsületes törekvéssel igyekezett megfelelni. Olvasóközönségünk szeretete, higgadt, tárgyilagos bírálata, és — öndicsekvés nélkül mondva — sikerekben gazdag múltúnk igazolják állításunkat, így felemelt fővél léphetjük át a huszonötödik év küszöbét. Hisszük és reméljük, a mi szeretve tisztéit olvasóink a jövőben sem vonják meg tőlünk az eddig is előlegezett bizalmat, pártfogást s a szer etetet! Nem csak kérjük ezt, de vágyunk is ez után, mert ez lelkesít munkánkban, ez bátorít a harcban, ez véd meg a kicsinyeskedők támadásaival szemben. ítészünkről Ígérjük, azok leszünk a jövőben, a mik voltunk a múltban. Városunk közművelődési, közgazda- sági s társadalmi érdékeit tartjuk mindenkor szem előtt. A közügy éket szolgáljuk. Szolgáljuk higgadtan, személyeskedés és szensációhajhászat nélkül. Szolgáljuk ezt a célt lelkünk egész hevével, szivünk egész melegével, férfias meggyőződéssel és önzetlenséggel. Szatmár-Németi, 1908 január 1-én a Szerkesztőség. Városunk gazdasági viszonyai. Az ujesztendő napján szentelünk nehány pillanatot városunk gazdps^i helyzetének szemléletére, ne a mindennapi, kicsinyes érdekek szempontjából, hanem a nagy, általános törvényszerűségek szemüvegén keresztül. Városunk is, mint minden élő szervezet, folytonos változásnak, fejlődésnek van alávetve, a gazdasági átalakulások hullámcsapásainak hatása alatt pezsdűl vagy ernyed a társadalmi élet, emelkedik a jólét, vagy beköszönt a szükség. Természetesen gazdasági állapotunk mérlegelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy minden város egy nagyobb, magasabb szervezetnek, az államnak alkatrésze, ehhez ezer és ezer fonállal van kapcsolva, mely érdekszálak a nagy egységben beálló változásokat átviszik az alkatrészekre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent az államtól várjunk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében önálló működést ne fejtsünk ki, sőt ellenkezőleg. Az előbbi tételt még is fordíthatjuk A számtalan sejtből felépített test léte csak akkor van biztosítva, ha az alkotórészek önállóan is élet- és fejlődésképesek. Sajnos, hazánkban ezt a felfogást csak hirdetik, de a valóságban a közgazdasági szervezetek és a társadalom mindent az államtól várnak és a hivatalos kormány által kezdeményezett intézményeket gyakran figyelmen kívül hagyva az egyes vidékek és városok sajátos viszonyait, kritika nélkül elfogadják. Városunk különleges gazdasági viszonyaival akarok most foglalkozni, talán ezek felderítése kulcsot ad kezünkbe a jelenlegi helyzet megítélésére és Útmutatásul szolgál a jövőre vonatkozólag. Minden város gazdasági jelentőségét és képességét a fejlődésre a természeti viszonyok és a célirányos gazdasági tevékenység adják meg. Az előbbi nem áll az ember hatalmában, a 'topográfiái helyzet, az éghajlati és meteorologiai viszonyok már magukban döntő hatást gyakorolnak valamely város gazdaságára. Szükséges azonban, hogy ezeket felismerjék és az emberi tevékenység arra irányuljon, hogy a természet nyújtotta előnyöket kiaknázza és saját céljaira felhasználja, viszont azt, mit a természet megtagádott, mesterséges eszközökkel pótolja.' Jellemző példakép említhetem e téléi igazolására a jVörös tenger kijáratánál fekvő Aden VarosÄraß''félszigetnek' Áz"a Kis öble geográfiái helyzeténél praedesti- nálva volt arra, hogy itt egy kikötő létesüljön, de e mellett a természet mindent megtagadott ettől a kopár vidéktől. Az angolok azonban nem törődtek az éghajlati viszonyok mosto- haságával és a föld termékétlenségével, felismerték a hely topográfiái jelentőségét és mesterséges utón óriási pénzáldozatokkal lakhatóvá tették a kikötővárost. Vessünk egy pillantást hazánk térképére és keressük meg itt Szatmár városát. Azonnal szemünkbe ötlik, hogy fekvését leginkább az jellemzi, hogy az alföld és hegység határszélén helyezkedik el. Az Avas és Bükk hegység közé ékelődő síkság itt végződik és kezdődik az elütő természetű hegyvidék. A gabonatermő lapályt a fával és legelőkkel borított, méhében ásványi kincseket rejtő hegység váltja itt fel. Nemcsak a termények, hanem a lakosság is különböző. A magyar vidék a város közelében érintkezik a nemzetiségekkel. önkéntelenül következtethetünk ebből arra a szerepre, melynek betöltésére a. két, minden tekintetben elütő országrész érintkező pontján fekvő város hivatva van. A környék lakosai itt találkoznak, hogy ternlényeiket ki-“ cseréljék. A nemzeti munkamegosztás révén előálló forgalom egy nagy vidéket félölelő része városunkban bonyo- 'Aittatjjc .lg. JfcJe ejtsen senkit tévedésbe, Hogy a két éíüfö jellemű vidék áruinak kicserélését nem látja oly közvetlenül és egyszerűen, mint az előadottakból következik, mert a tényleges kereslet és kínálat csak a legritkább esetekben találkozik közvetlenül, hanem a közvetítő kereskedők nagy tömegének segítségével. Az említett körülmény azonban TÁR CZ A. A színpadi csók. Színházi kritikusunk egy alkajmas pillanatba^ egyenkint s nagy titokban — a mélységes hallgatás és titoktartás ígérete mellett — színházunk néhány művésznőjéhez ezt a kérdést intézte; „Mit tart Nagysád a szinpadi csókról ?“ Őnagyságáék nyomban meg is adták erre elmés feleleteiket, s mivel azokra bizonyára a színházi közönség is igen kiváncsi, kritikusunk a mikor a válaszok már papírra voltak vetve, kérte Őnagy- ságáékat, engednék meg azok leközlését is. Erre ők közös ülést tartottak s nagy kegyesen beleegyezésüket adták. íme a feleletek: * —* * Én ugyan már megírtam egyszer, hogy -a szinpadi csók olyan mint a vaselin — leviszi a festéket. No de hát az régen volt s azóta férjhez mentem. És igy csak annyit mondok, hogy az életben a csók jobb. Nem hiszik? Kérdezzék meg az uramat. TIHANYINÉ KOMÁROMY GIZI. * — A szinpadi csókról semmit, de annnál többet a másikról. VERŐ JANKA. * — Nincsen véleményem. TAKÁCS MARISKA./ * — A szinpadi csókróli véleményemét1 legelőször nagyon csattanósan fejezténii-Jíi. Ugyanis Nagyváradon kezdtem a pályámat és ott kaptam az első csókos sziíre- pet. En nem vettem komolyan, de partnerem igen ambiciózus gyerek volt, a színpadon éppen duettet énekeltünk, miközben ő engem megcsókolt. Abban a pillanatban hatalmasat csattant a tenyerem az arcán, a közönség meg kacagott és tapsolt. Én nagyon elszégyelve álltam ott és takargattam partnerem festett bajuszának a helyét, ő meg az én öt ujjamét. Azóta nem inerem a közönség előtt nyilvánítani a véleményemet. ANDAY TERKA. * — Nem ér semmit! A szinpadi csóknak még az időtartama és száma is ki vau mérve, már pedig a csók csak számtalanul és hosszan, nagyon hosszan jó. Ezt vallom én. — Van azonban egy jó oldala is a szinpadi csóknak. A nős embereket is meglehet csókolni, anélkül, hogy félni kellene attól, hogy a feleség kikaparja az ember szemét. És utóvégre tetszhetik az embernek egy nős férfi is. Nemde? . PATAKY VILMA. * — Nem szeretek a színpadon csó- kolózni, mert leszedi ajkamról a biborpirtjr és .ebbeli aggódásom meggátolja azt, hogy az adott vagy kapott csókot át- - élvezzem.' f— Tetszik tudni, ha az embernek csók közben ilyen fajta aggodalmai vannak) akkqír az a csók már — fuccs ! KÉSMÁRKY LUJZA. * — A szinpadi csók nagyon mulatságos. Legalább én azt hiszem, mert ahányszor csókolódzom, a publikum nevet. TÁRNÁI LÍDIA. * — Csak lehellet, pára, mert hiszen mint tudják a szinpadi csók a legtöbbször csak a levegőben csattan el. Ellenben a másik?... Vagy úgy? Erről nem is kérdi mi a véleményem?... Sajnos 1 Ej! de mit törődöm én azzal, kérdik, vagy nem, meg mondom csak azért is, mert csak ha rája gondolok is, forrásba jön a vérem, fellázadnak idegeim, a szivem hangosan dobog, pulzusom 200-at ver. — Igen! Az a másik, a valódi, az igazi, melynek tüze kéjes izgatottságba hozza egész énemet, az az őrjítően édes, andalító, álomba ringató csók belemarkol az ember szivébe, megzavarja a ridegen, a józanul gondolkozó agyat, s önfeledten dobja a nőt szerelmese forrón ölelő karközzé ! — Igen ! Az igazi csók elfeledtet velünk minden bút, bánatot, nélkülözést és bosszúságot, az éltető örömünk, feledhet tetlen édes boldogságunk lesz! Nos hát csoda-e, ha én annyira vágyódom az élet igazi, csábítóan édes csókjai után ? Ugye nem ?... EGY KIS KARDALLOSNÖ. M Az ember tragédiája. Novella a színművek címeiből. A „katonák“ a „télen* egy „péntek este“ kirándultak a „Gyimesi vadvirág“- hoz. Köztük volt „Jó Fülöp“, „a hajdúk hadnagya“, a „két Durand“, „János vitéz“, „Berger Zsiga“, a „zsidó honvéd“, „Pry Pál“, „Lumpácius Vagabundus“, „a három jó madár“, „egy suhanc“ és „Lotty ezredesei“. „Éjjel az erdőn“ bolyongva egy „őrangyal“ kalauzolása mellett a „Tamás bátya kunyhójáéba léptek, hol egy „bányamster“ azt ajánlotta nekik, hogy tekintsék meg a „kolostort“, „ahol utaznak“ a szép „diák kisasszonyok“, a kiket egy „bibliás asszony“ tanít „baccarat“-ra, de most „vizkereszt“ ünnepe lévén, nem lesz „otthon“. Odaérve viszontlátták „Elektrát“, „Lilit“, „Rikát“, a „Gyurkovics lányokat“, a „dolovai nábob leányát“, „Szőke Katalint“, a „kis szökevényt“ és „Magdolnát“, kik régente „Gésák“ voltak „egy japáni teaházban“ és itt töltött „tiz év múltán“ M£€l£BK£ZTEfi!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyér theuo és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
