Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-25 / 26. szám
8SATSÁB ée VIDÉKE. Közgyűlés. A Szatrnár-Námeti önkéntes tűzoltó- egyesület f. hó 23.-án délután tartotta meg évi rendes közgyűlését Tánkóczi Gyula főparancsnok Sziget-utcai lankájában. Tűzoltóink, valamint a honvédség és közöshadse- reg katonáiból tűzoltóknak kiválasztott vitézek d. u. fél 3-tól gyülekeztek a tűzoltóőr-' tanya udvarán, a honnan pontban 3 órakor szép katonás rendben vonultak ki Szőllőssy Gusztáv őrparancsnok vezetése alatt a Sziget-lankába. A menetet többen kerékpáron és automobilon kisérték, legvégül pedig egy teljesen felszerelt tüzifecskendő következett. A lankába érve, Tánkóczi Gyula főparancsnok egy órai szemléltető előadást tartott a tűzifecskendőről, mely után a közgyűlést megelőző parancsnoksági ülés volt. A közgyűlés első pontjaként az egyesület múlt évi működéséről felolvasott titkári jelentést közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette s annak jegyzőkönyvbe iktatását elrendelte. Az ogyesület vagyonának 1906. évi kezeléséről szerkesztett pénztári számadás megvizsgálása tárgyában a szám- vizsgáló bizottság részéről Flontás Demeter számtiszt tette meg jelentését. £ szerint az egyesület 1906. évi bevétele az 1905. évi 2362 K 83 f, pénztári egyenleg betudásával 6733 K 08 f. A kiadás 1467 K 39 fillért teszen, s így mutatkozik az év végén, illetve 1907 junius 1.-én 5265 K 69 f pénztári egyenleg, mint maradvány. Közgyűlés a jelentés alapján Bölönyi László pénztárnoknak a számadási időről a felmentvényt egyhangúlag megadta. A pénztári mérlegből kitii- nőleg 1221 K 60 fillért tesz az az összeg, amelyet Tánkóczi Gyula főparancsnok gyűjtés utján szerzett meg az egyesületnek. A számvizsgálóbizottság teljes tudatában és hálás elismeréssel a főparancsnok lelkiismetes és ügy buzgó fáradozásainak, amelyekkel ő az egyesület úgy anyagi, mint erkölcsi jólétének emelésére mindenkoron munkálkodik; indítványozza, hogy bokros érdemeinek elismeréséül közgyűlés jegyzőkönyvileg mondjon hálás köszönetét, mit is közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadott el. Az üresedésben levő titkári állásra Ferencz Ágoston tb. tanácsos, Il-od segédtisztté pedig Flontás Demeter választattak meg egyhangúlag. A számvizsgáló-bizottság tagjai lettek: Nagy Kálmán, Török Tibor és Morvái János, póttagok pedig Horváth Sándor és Joó Sándor. Az alapszabályok 26. §. 7. pontjának módosítása iránt tett indítvány tárgyaltatott végül, amelyet a közgyűlés szintén magáévá tett. Közgyűlés után pompás uzsonna következett, amelyre hivatalosak voltak a csendőrség és az iparos dalegyesület is. Az első pohárköszöntőt Mónus Lajos tűzfelügyelő mondta. Szép szavakban emlékezett meg az egyesület 32 éves múltjáról s a jelenlegi fő- parancsnok kiváló érdemeiről, miért is őt éltette. Tánkóczi Gyula főparancsnok válaszában megköszönve az egyesület részéről személye iránt táplált ragaszkodást és őszinte szeretetet, vendégeiért ürité poharát. A dalárda részéről Tóth Lajos éltette a szives vendéglátó házigazdát. Közben a dalárda Veres Lajos karmester vezetése mellett igen szép előadásban több darabot énekelt. A társaság a késő esteli órákban oszlott szét. Apróságok. A hivatalos lap egyik legközelebbi száma hozott egy kitüntetést, amely szerint egy kir. közjegyző a közjegyzői pályán szerzett érdemei elismeréséül kir. tanácsossá lett kinevezve. — Azt még értem — mondja Bögre ur — hogy egy közjegyző is lehessen kir. tanácsos, de az már nem megy a fejembe, hogy a közjegyzői pályán milyen különös érdemeket lehet szerezni. * Többen készülnek mostanában városunkból egy európai körútra menni, s az utiprog- rammba London is fel van véve. — Minek mennek Londonba — kérdi egy fiatal ügyvédtől a kollegája —- hiszen ott olyan köd szokott lenni, hogy semmit sem fognak láthatni. — De mi épen azért megyünk — válaszol az illető, — hogy azt a hires londoni ködöt meglássuk! * A francia vincellérek forradalmi magatartásáról beszél két borkereskedő, s az egyik elsorolja, hogy mi hát tulajdonképen az oka az egész mozgalomnak. Azt kívánják ugyanis, hogy bort ne lehessen készíteni másként, mint szőlőből. — Nevetséges! — szólal meg a másik — hogy mi minden nem jut eszükbe 'az embereknek I ♦ Pumpfi úrtól kérdi valaki, hogy a nyarat hol fogja tölteni. — Az idén szerencsés vagyok — válaszolja komolyan — mert háziorvosom napfürdőt rendelt, s azt idehaza is megtalálom. De bezzeg tavaly megvoltam akadva, mért olyan kijelentést tett, hogyha num megyek tengeri fürdőbe, nem áll jót a következményekért. — És aztán el fi a ment ? — Miután nem1 akart jótállani, ’ kiegyeztem vele Szamoá-fürdőbe és itthon maradtam. « Megkezdődtek az iskolai találkozók. Az általános tapasztalat ezen a téren az, hogy a régi iskolatársak ulig vannak egy félnapig együtt, már a legnagyobb része igyekszik hazafelé. — Az ördög látott ilyet — fakadt ki egy ilyen találkozón valaki — 30 év óta nem voltunk együtt, még jóformán kezet sem szorítottunk egymással, s már is ott vagyunk, hogy mindegyiknek sürgős és fontos elintézni valója maradt odahaza! Demeter. HÍREINK. — A custozzai csata évfordulója. E hó 24.-én nagy ünnepnapja volt a helybeli cs. és kir. 5. gyalogezrednek, az 1866- bau Custozzánál kivívott fényes győzelem emlékére. E napot az ezred a múlt évieket felülmúló nagyobb szabású ünnepséggel ünnepelte meg. A tisztikar Doskár Ferenc kapitánnyal élén, mindent elkövetett az ünnepély sikere érdekében. A közönség bőségesen honorálta az igyekezetét,- amennyiben a Kossuth-kertet teljesen megtöltötte. Katonai térzene, ötletes tü/.ijáték és pazur kivilágítás mellett szórakozott a közönség estig. Azután pediig hajnalig tartó tánc vette kezdetét. Az évforduló reggelén a katonai zenekar be- jái tá a várost, a kaszárnya udvarán tábori mise: volt. A legénység pedig alapos meg- vendégolés örömeit élvezte. így hát ez a nap Emlékezetes lesz nekik is. i — Személyi hir. Halász Ferenc valln és közokt. miniszteri tanácsos, városunk díszpolgára, e hó 22-én este városunkba érkezett. Idejövetelének főcélja, hogy uz itteni állami elemi népoktatás külső és belső viszonyait megismerje s a tovább fejlesztés szüksége felől tájékozást szerezzen. Tiszteletére Bodnár György Szatmárvármegye kir. tanfelelügyelője diszebédet adott. — Tanári ebéd. A Jezsuita atyák vasárnap fényes ebédet adtak a kir. kath. főgimnáziumi tanárok tiszteletére. Az ebédet az a hagyományos jókedv és szellemesség lengette át, a melyről a múltban nevezetesek. Pohárköszöntőt mondottak: P. Scbéfer házfőnök a tanárokra. Ratkovszki Pál igazgató négy Ízben, a Jezsuitákra, P. Fiallára, Gönczy esperesre és P. Frászt atyára, Fásztus Elek a Jezsuita-rendre, P. Fiallára és P. Tamásra, Gönczy esperes Ratkovszky igazgatóra és Lehóczky Józsefre, mint a tanárok nesztorára, a nyugalomba vágyó tanférfiuru. A kedélyes ebéd benyúlt a késő délutánba, s a kert lombjai alatt még sokáig együtt maradt a társaság. — Tanfelügyelői kinevezés. A vallás- és közoktatási miniszter Faragó Ignác tanfelügyelőségi tollnokot jelenlegi állomáshelyén segédtanfelügyelőnjk, nevezte ki. — Igazgató változás. Rutkovszky Soma dr. Ratkovszky Pál kir. kath. főgirnn. igazg. testvéröcscse, a munkácsi internátuR igazgatója, állásáról lemondván, utódjául Bihari Ferenc ottani főgirnn. tanár neveztetett ki. ' — Kende ZBigmond. istvándi lakos a Széchenyi társulat alelelnöki állásáról lemondott. — Lemondás. Említettük lapunk 23. számában, hogy a szatmárnémeti ev. ref. egyház segédlelkészéül Sárközi Lajost, a debreceni theologia-akadémia kiváló tehetségű IV-ed éves hallgatóját - hivta meg. Nevezett segédlelkész azonban a napokban életbelépett uj egyháztörvéuyok egyik pontja értelmében nem foglalhatja el állását, ennélfogva e hó 23-án lemondott. Sárközi Lajos lemondását az egyháztanács sajnálattal vette tudomásul. — Ref. gymnasium uj tanára. A néhai Borsos Benő elhunytával megüresedett classics philologiai r. tanári állásra a ref. főgymnasium fentartó testületé e hó 27-én B i r t u Istvánt, a jelenleg kiskunhalasi ref. főgymnasium jeles tanárát választotta meg négy pályázó közül. — Orvosi szigorlat. Weinberger Mór volt szatmári lakos fia W einb er- ger Herman a budapesti tudományegyetem orvosi facultásán a második ujrendszerü or- vosgyakorlati szigorlatot letette. — Adomány. A „Szatmánnegyei Széchenyi-Társulat“ az iskolai tanulók részére ajándékkönyvek beszerzése céljából 300 koronát adományozott. — Esküvők. T r e i s z i g István nyug. honvéd kapitány f. hó 22.-én turtottá esküvőjét özv. R e i z e r Jánosné úrnővel-. — Dr. Herman Lipót helybeli ügyvéd ma esküdött örök hűséget Einhorn Fánni urhölgynek. — Gyászhir. Jónás Béla a Szatmári Gőzmalomtársulat főkönyvelője, ki a vállalatnak nyolc éven át buzgó és munkás tisztviselője volt, hosszus szenvedés után életének 26-ik, boldog házasságának második: évében elhunyt. Temetése e hó 26 án d. u. 5 órakor lesz, — Halálozások. Hartmann Vilmos városunkban jól ismert ügyeskezü mechanikus, e hó 20-án hosszas betegség után elhunyt. A megboldogultat szülein kivül még 21 testvére gyászolja. — Farkas Gerő m. kir. posta és távirdu tiszt, hosszas szenvedés után e hó 21-én, életének 24-ik évében elhunyt. A szép reményekre jogosító fiatal embert tüdő vész ölte meg. — Bara z s u Pál theologU9 f. hő 21-én elhunyt. Temetése e hó 23-án volt Udvariban. Alajosné asztalánál : Uray Olga, Tóth Juliska, Kerekes Náni, Varjú Ibolyka, Varga Klára, Fényes Ilonka, Uray Gézáné asztalánál : Böszörményi Kata, Korányi Margit, Nagy I.eonn, Stéger Rózsi, Bakó Zsófi, Gyene Mariska, Nagy Gabika. P irk I e r Józsefné asztalánál : Nagy Ilonka, Krassó Edith. A cukrászdában : Fürst Irma, Félegyházi Mariska és Erzsiké, Bokor Anna és Demjén Ilona. Bölönyi Lászlóné asztalánál: Bárdóly Mariska, Litteczky Mariska, Vajnay Erzsiké. V o j n á r Jánosné asztalánál : Hajdú Böske, Arti Erzsiké, Vojnár Marcsa. A trafikban : Jánossy Mariska, Unger Ibiké, Unger Margitka. A szerencse keréknél : Bakcsy Bubi. A virágoknál: Láday Matildka, Bakcsy Lili. P a p p Gyuláné és Nemes Béláné asztalánál: Novák Erzsiké, Novák Giziké, Tacz Mariska. B a r t h a György né és Rátz Józsefné asztalnál : Újházi Teruska, Czégényi Juliska, Mátyás Erzsiké, Mónus Juliska, Timafy Juliska. Műkedvelő: Nagy Eluska, aki 8o koronát árult sebtiben. Summa summarum kitünően sikerült minden. Elmondhatjuk, hogy a várt leány, várat nyert. Ez a mulatság méltán sora- kozhatik az előző fényesekhez. Mindenki megelégedéssel távozott a kertből. Este a társaskörben táncmulatság volt, nem sokan gyűltek össze, de remekül mulattak. Kár, hogy sokan a választmányi tagok közül távol maradtak, vagy másfelé foglalatoskodtak, mert bizony sokat, nagyon sokat veszítettek. Az összes közreműködőknek forró köszönetét és hálát mond ez utón is az Egylet elnöksége. A rendezésben rengeteget fáradtak, előkészítettek, csináltak Uray Gézáné el nők, Jékey Károlyné alelnök, Nagy Leona jegyző s velük a szükebb körű tanács fáradhatatlan tagjai- Az elsoroltakón kivül Nuszer Dezsőné és Unger Gézáné buzgói- kodtak. Szóval minden jó volt. Hogy csak most referálok, bocsánatot kérek, de a múlt héten az iskolában, az én kenyérszinemben a folyó vizsgálatok és egyebek végérvényesen lefoglaltak. Dr. Fechtel- János. Madarassy Sándorné, Pirkler Józsefné, Markó Kálmánné, Krassó Miksáné, Nemes Béláné, Bartha György né, Rátz Józsefné. Mindnyájan páratlan vendégszeretettel és fölülmulhatlan szívességgel fogadták vendégeiket, — csupa báj, csupa édesség, csupa hangulat volt mindenik, annyira, hogy sajnálni kellett, miért is nem tart ez a délután sz. Mihály-napig. Igaz, hogy akkor a kis vagyonkám hamar elúszott volna s a jelenlevő családapák, vendégek is megkeserülték volna a nőegyleti szórakozást ebben a drága világban. így is tenger pénzt gyűjtöttek össze a nyájas és ügyes hölgyek, ridiküljök csak úgy zör- gött-csörgött, ha megrázták kissé, és rázo- gatták is. Pedig mesés csodás olcsó árakat „vezettek be," csakhogy ingyen nem adták a portékákat! Az Urayék dús, virághimes, ékes asztalánál megállapodtam. Igazán pompás óbora van papinak, micsoda nektár! Nekem is jutott egy pohárral 1 „Üljön le titkár ur!" „Kérem, nem vagyok fáradt" (nem volt hely.) Korányi Margitka segített ki a zavarból, elibém állott. „Rég nem láttuk I" „Jaj bizony!“ Dehát ha a nöegyleti rendezés nem volnál Egészen belebetegedtünk már. Kérdezze meg csak az Elnökséget, a titkári hivatalt, a m. t. választmányt, — úgy nyögnek a teher alatt, akárcsak a halálos járványos betegségben. Mikor heverjük ki mindezeket ? „Jaj de szép rózsája van“ — szól egy szép asszony. „Drága volt?“ „Hiszem." „Tessék 1“ „Köszönöm 1“ A rózsa tán ma is meg van, de az 5-ik kézben akadt meg. Oldalt Dr. Gőbel Alajosné fényes asztala ragyogott ünnepi diszben és remek jókedvben. Kitűnő társaság vette körül a vidám, ügyes háziasszonyt. Hirtelen nagy zaj, óriási kavarodás támadt. „Jön a Barnum I Jön Haller Fránci, jön a nagy Fránci II" Mindenki tódult a nagy Rondó fele. — Uram fia minő karaván 1 Elől a recsegő erotikus banda, utánna az állatvilág képviselve a legfajjellegzetesebb példányokkal. Egy óriás, egy szélességben meghatározatatlan kiterjedésű hölgy, ökrök, szamarak, zebrák, egy ritka magas kort ért indiai kacér kakas stb. Ez a felvonulás Schlagwortnak, Po- intnak készült. Azt mondják, hogy Fránci drága ember, — hát drága, de jó, hiába viccel Fodor Gyula! — Ez az állatvilág Hagenbecknek is ritka értéket képviselt volna. Ilyet Hamburgban sem láttam. Á cukrászdában Deák Kálmánné, Günther Jánosné, a mézeskalácsnál Pilhpf- fer Ida, a buffetben Bölönyi Lászlóné, Róth Gyuláné szorgoskodtak. — A bort Ficzere Jánosné, Hájtájer Pálné, Hajdú Károlyné, Vojnár Istvánná, a szerencsekereket Bakcsy Domokosné és Láday An- talné felülmúlhatatlan odaadással, ügyességgel kezelték; — a virág lugasban Szabó Gézáné igazi ügyességgel foglalkozott, aki urával Szabó Gézával a jónevü, ügyes, pompás boltu, fiatal kereskedővel este a báli pénztárt is szívesen őrizte és újból nagy pénzzel számolt be, miután az öreg R. Józsi fő- és Gál ur egyenrangú mellékpénztáros a napi izzasztó munkában estére az emberi erő legteljesebb elfogyásáig Jehervadtak, — no de a pií e- nöt meg is érdemelték, mert mesés ösz- szegeket szedtek be. Remekül nézett ki a „Domb" a Láci- konyhávál, ahol a teljes hatalmú generális commendáns Lévay Józsefné volt. Mondhatom, hogy sok kapitulációt szolgáltam az Egyletben, sokat összeettem: a minden rendű és rangú majálisokon, de ilyen bőségesen és jól még nem élveztem. A fonatos ? I Pedig nem is volt debreceni. Az asztaloknál jókedvű vigadók végtelen számban. „Jól tetszenek mulatni?" — kérdezem nyájas közönségünket. „Ha jól-e 1 ? Kérem, már Szatmáron csak a nőegyletiben lehet Isten igazában mulatni. Az Isten éltesse Uray Gézáné, Jékey Károlyné, meg a többi nagyságákat! 1 Éljenek 1 — harsogtam utánuk. Kár, hogy Demkó Jenő oly hamar feloszlatta az ülést, mert tán még ma is ott lennénk. Rendkívül élénk és friss volt a mozgás a trafikban. Árultak: Unger Ullman Sándorné, Unger Pistáné, Wallon Lajosnó százszámra a gyenge „hölgyeket“ (cigarettákat) jó kedvvel, mosolyogva és tréfálkozva. Egyik elszánt vevő: „Engedelmet kérek, ez rossz, szivhatatlan 1“ „Rossz ? na ez sok, ezt még itt sen- kisem mondtál" „Hát kérem, mégis nem jól“ „Az már lehet, de nem rossz! Különben forduljon felvilágosításért dr. Szűcs Sándorhoz, jó és hires ügyvéd a Rákóczy- utcán, a polgármester házában, — majd add az magának, tudja még a törvényszéken is félnek tőle. Na, nézze meg az emberi" A haragos hölgyek engem is lekon- fet űztek. A trafik igen sokat köszönhet Jánosi Mariskának, a trafik Hébe-jének; pompás vásárokat csinált s legtöbbet árult. Ez is kitartó asztal volt. Vásár után leültünk (engem is meghívtak) a diadalmas csaták színhelyén mulatni, — Wallon Lajos elkiáltoíta magát: „Cigányt ide, húzzad mig nem les? a nyűtt vonódból bot. Utánna a többi. Minden szépen indult, mig Szűcs Sándor ki nem adta e jelszót: A kaszinóba! Lajos nem tágított : „Én nem megyek innen sehová 1“ De Sándor addig indított, mig Lajos megharagudott és egy másik jelszót adott ki: „Hazai" És szépen hazamentünk, így végződött gyászosan a nagyreményű vigalom. Meg kell még emlékeznem a sürgőforgó, kinálgató, kiszolgáló édes gráciákról, a leányokról. Igazán komolyan vették hivatásukat. Egy percig nem nyugodtak, jöttek-mentek, siettek, kapacitáltak, elláttak és oly pontosan hoztak-vittek, hogy hogy szárnyaló kis angyaloknak gondoltuk őket, akik repkedtek, vonzottak, mo solyogtak, kedvesen csicseregtek, minden-- kit elragadtak és minden jóval, szép szóval bőven ellátták a vendégeket. Igazán bájosak voltak. Neveiket ide jegyzem a jelen és jövő nemzedék, a történelem számára. J é k e i Károlyné asztalánál: Kozma Ilonka, Hankisz Blanka, Korényi Marcsa, Di°tz Margitka, Dietz Kornélia, Mátray Viola, Rátz Viola. Dr. Gőbel
