Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-17 / 38. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 38-ik szám. Szatmár, 1907 szeptember 17. 0 VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Pél évre .... 3 * I Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái iános könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. =■= TELEFON-SZÁM : 78A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. BIZDETÍ8EK a lap Matt hivatalában a lefatosébb árak mellett fölvétetnek. Nyttttér garrnoad sora 20 fittér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. A mi kis sajtócskánk. (T.) Szatmár város monográfiájának egyik szerkesztője ugyanakkor bocsátott ki felhívást a helybeli „irók“- hoz, hogy életrajzi adataikat közöljék vele. amikor a polgármesteri jelentés arra a társadalomtudományi nézpontra helyezkedett, hogy „újságcikkel nem lehet vízvezetéket csinálni.“ Ennek a két ténynek szembeállítása gondolkozni valót ad, különösen ha előbb azon gondolkozunk, hogy a polgármesteri jelentés kiterjesztőleg magyarázandó és annyit jelent, hogy „újságcikkel semmit sem lehet csinálni“, mert hisz kétségtelenül az ösz- szes madarakra gondolt az is, akitől az a másik -szép mondás származik, hogy „dobbal nem lehet verebet fogni.“ Meddőnek és céltalannak kellene hát ezek szerint tartanunk egész vicinális publicisztikánkat, és arra a szomorúan nevetséges felfedezésre jutunk, hogy mikor Íróasztalunk mellett ülve azt hisszük, hogy részletekben bár, de lassan mégis csak megváltjuk ezt a mi kis világunkat, hogy akkor mi tulajdonképen lényegtelen bevezetéseket írunk egy hirdetési rovathoz, amelyből a becsületes nyomdász ipar huzza a maga kis polgári hasznait. Ha ez csakugyan igy volna (és I én megengedem, hogy részben igy van) akkor a Szatmár város monográfiájához bekért irói életrajzokra vonatkozóan a következő felhívást bátorkodom javaslatba hozni: „Micsoda rajzok! És micsoda életek!“ Mert Írni és nem olvastatni, ez még elviselhető. Hazai tudósaink zöme sírba szállt, anélkül, hogy az olvastatás édes érzete csak egyszer is adatott volna nékik. De írni és olvastatni azzal az előre feltett szándékkal, hogy amit olvasunk az semmi (kivéve annak, aki személyszerint fel van magasztalva az irásműben), sémmi akkor is, ha egyébként (pl. ha ugyanaz a cikk egy fővárosi lapban jelenne meg) nagyon is valaminek találtatnék: — ez már csakugyan sok a sorsharagból. Ez már csakugyan nem irói élet, és ezt igazán nincs miért megrajzolni. Magától értetődő dolgot nem könnyű megmagyarázni, ha magától nem értetődik, mert ilyenkor nem a dologban van a nehézség. Például a társas élet természet törvényeinek legkezdetlegesebb ismerője is köteles tudni, hogy a sajtó az eseményeknek, illetve a legfontosabb eseménynek, a történés eseményének tudati kísérője, mint ahogy az agyvelő működése tudomásul veszi, ha a neveTAECZA.- - «ow>wFriss emlékek, v. Őszintén restellem, hogy prózai végakkordokban hangzott ki múlt heti cikkemben a visszaemlékezésem Münchenre, ahol pedig a valóságban úgy éreztem magam, mintha a költészet szentelt földjén járnék. Most, hogy újból odaképzelem magam az íróasztalom mellől a szép világvárosba, visszaszáll a lelkembe az az ihlet, ami állandóan betöltötte, amig ott andalogtam a régi és uj München palotái, remek templomai és szobrai között, gyönyörű fasorok és kertek árnyékában. Harmincegy emlókszobor díszíti Münchent. Megannyi jele a tiszteletnek, amivel a hálás emberek a nagy szellemeknek hódolnak. Ott áll első sorban maga az ércben megtestesített Bajorország, egy hatalmas, majdnem húsz méter magas nő (Bavaria) alakjában. A szobor kilenc mótei* magas kőtalapzaton áll, amelyhez negyvennyolc kőlépcső vezet. Az alak maga 87.360 kilogramm súlyú, öt évig készült és 600.000 koronát fizetett érte az akkori király. Százhúsz lépcső vezet a szobor belsejében a Bavaria asszony fejébe, ahol két bronzpadon hat személy pihenhet meg, gyönyörködvén a hajfürtök közt alkalmazott nyílásokon kérésziül a környező Alpe: ekben. Szent Bavaria, mekkora lehet a szi ved, ha a fejed is ilyen' nagy! Fejedelmi büszkeséggel lovagol itt harci ménjén Bajor Lajos, odébb elmélkedik Schelling, a nagy filozóf, álmodnak Goethe meg Schiller, és zengedez Gluck, a halhatatlan zeneszerző. Meg van itt örökítve természettudós, operatőr, vegyész sőt a gyorsírás apja, Gabelsberger is. Mindezek nagyban. De száz meg száz formában élnek tovább mint mellékalakok a monumentális épületeken, mint díszítő szobrocskák és kisebb nagyobb képek meg emléktárgyak mindenütt számosán, akiknek az utókor bármiképp lekötelezve érzi magát valami jó vagy szép cselekedetükért. Temérdek nagy embere lehetett ennek a kis országnak. Szinte az utcán hevernek a jelesei. Érthető, hogy felvirágzott az olyan nép, amelynek ennyi derék fia vitte előbbre a közjavát. Templomokkal is bőven el van látva a bajor főváros. Negyvenhét darabot sorol fel a leírás. Kívülről láttunk és bámultunk egynéhányat. De csak egybe tértünk be, — a zsinagógába. Ide sem az ájtatosság vitt, hanem egy szép karének és az orgona hangja hivott b". Szombat lévén éppen, az isteni tisztelethez volt szerencsénk. A szó szoros értelmében az volt. És ha nem ö csábított is, de igazán elfogott bennünket odabent az á h i t a t. Nem ismertem magamra, aki templomon kívül szoktam elintézni a lelkem ügyeit, és gyönyörködtem a két öcsémben, akiknek nem lakozik az Istenük zsinagógában. Igaza van hát mégis Jókainak: Egy az Isten.... zettben valami történik, vagy képzetekben fejezi ki, ha valami nem történik, ha valaminek szükségét vagy hiányát érezzük. Az agyvelő meg a sajtó sehol sem cselekszenek. A legnagyobb agyvelő sem, a világsajtó sem. De lehetővé teszik, előmozditják, hogy más szervek munkálkodjanak. Ha a gondolkodás tudtomra adja, hogy az a hiányérzet, amely bennem fájdalmat okoz: éhség, akkor elindítja a két kezemet, hogy táplálékot szerezzek és vegyek magamhoz és megakadályozza azt, hogy ezt a hiányérzetet alvással, vagy mozgással igyekezzem megszüntetni. Ha pedig a sajtó arra a tudatra jön, hogy ebben a városban csatornázás és vízvezeték hiányzik, akkor legalább is igyekszik mozgásba hozni azokat a szerveket, amelyek megvalósíthatnák, és legalább is igyekszik megakadályozni, hogy ezt a kiáltó hiányérzetet kizárólag a Rákóczy temetésével, a Bocskay szobor le- és a hiányos közegészségügyi viszonyok el- Jeplezésével, vagy a városi tisztviselői fizetések felemelésével akarjuk megszüntetni. És ebben aztán teljes egyenjogúságot követelünk a mi kis sajtónknak a legnagyobb mennyiségű és minőségű publicisztikával. A királyi lak közelében terül el az angol kert. Létesítője, Károly Tivadar választó fejedelem, fölségesen rendeztette, de rosszul nevezte el. A méltó neve ugyanis csak Tündérkert lehetett volna. írva vagyon, és igaz, hogy jó száz évvel ezelőtt ez a hely kietlen, mocsaras vidék volt. Ebből teremtette a nemes fejedelem az öt kilóméter hosszú és két kilóméter széles parkot, egy Amerikából bevándorolt és később grófságra jutott tábornok tervei szerint, művészileg elrendezett facsoportokkal, pázsittal, árnyékos sétahelyekkel, napfényes pihenőkkel, vízeséssel, csatornákkal, tóval és illatos erdőrészletekkel. Most e kertre néz palotáinak homlokzatával a Königintrasse, egyike a világ legszebb u'cáinak. Hajdan szinte pusztaság. így alkotnak a semmiből nagyot a — nagyok .... Hadd említsem fel Münchennek egyik látványosságaként az üvegpalotát, 1889 óta az ottani művész egyesület kiállítási helyiségét. Ez a ház 223 méter hosszú, 23 m. magas, és 11,384 négyzetméter területű. Erkélyeit és födelét 188 oszlop tartja, 78,000 üveglap borítja, vasszerkezete másfél millió kilogrammot nyom. És ez az óriás alkotmány mindössze nyolc hónap alatt készült el. Aligha ismerték még akkor (1854-ben) a sztrájkot meg a krimicsaut .......... Le hetetlen megfeledkeznünk az igazságügyi palotáról is. Az az palotákról; mert kettő van. Tizenkét éves a „régi“; tiz évvel fiatalabb az „uj“. És mekkora különbség ilyen rövid időköz alatt! ■ Az öreg renaissance formákban Mert mindenütt úgy van az, hogy „nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kukorékol, mert hogy virrad.“ Persze a kakas az éjszakát, a sötétséget is megkukorékolja, és ez az, ami kellemetlen a keleti kényelem szendergőinek. A tudás almája, a gondolat maró sava űzött ki bennünket a paradicsomból. És ugyanaz a nyugtalan és folytonos szimatolás, az az erjesztő anyag, amelyet ami sajtónk is képvisel, nem engedi vissza az abszolút nyugalom nirvánájába azokat, a kik sokalják azt amit a sajtó mond, és ezt ügyesen úgy fejezik ki, mintha keveselnék amit cselekszik. Mert olyan ez a mi sajtónk, mint az egyszeri kocsis elbocsátó bizonyítványa, hogy „akinek, ilyen kell, annak épen jó lesz“. Ilyen kell nekünk épen, és azért ez nekünk nagyon jó. Ilyen kis kellemetlen, kicsinyeskedő irásműnek, amelyek nem mennek túl a szatmári határon, és átengedik a nagy, nehéz dolgokat a budapesti fiatal embereknek, akik csak félig magyar nemesek, mert imák, bár nem olvasnak, és akik azért vállalkoznak a magyar nemzet közvéleményének kiformálására, mert nem tudták letenni az érettségit. pompázik; kupolacsarnoka aligha találja párját a világon, és remekszámba mehet minden legcsekélyebb része, még az ajtókilincs is. Közvetlenül melléje állitott húga pedig egy kis gót ízzel fűszerezett szecesszió. Bizarr gondolat. Hogy két édes testvér üsse egymást és éppen ott, ahol igazságot kellene szolgáltatni mindakettőben. No de megférnek azért egymás mellett békében. Legfölebb a nézőik kapnak hajba az építési stílusok fölött. Kinek a pap tetszik, kinek a papné .......... Mü nchennek a lakossága, szemben a rideg északnémet fajrokonával, meleg kedélyű, derült, udvarias, szelíd. A nyelve is közelebb jár a bécsihez, mint a berlinihez. Úgy érzi az ember magát az Isar mentén, mint a Duna mellett — Bécsben. Nevezetessége, amiről messze híres, az a barátságos viszony, amelyet az uralkodó család az alattvalóival hagyományosan fenntart és ápol. Nékünk is alkalmunk volt találkozni a régensherceggel, ahogy egy polgári emberhez illő magánfogaton behajtatott a szintén egyszerű kúriájába. Úgy köszöntött bennünket fekete köcsög-kalapjával, mint valami régi ismerőseit. Pedig csak én ismerem a hófehér szakálu öreg urat. Ő bajosan emlékszik rám abból az időből, amikor (harminckét évvel ezelőtt) a bécsi Práterben az Erzsébet királynénk oldalán kocsikázni láttam. Emlékezzünk hálás lélekkel Münchenre, ahonnan német vérből magyar védasszonya származott hazánknak ... Megszabott (még pedig rövidre szabott) határidővel utazván, csak egy kirándulásra vállalkozhattunk. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást• ÜÉ ■ESŐ 1 iír. Koi-J Itój lei felőJ í*aj 8-áir *1 an. dal.ífckau1 jy*bón In4 on, bét ást feji I lg J ott ' zár fgy MEG£Bli£ZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és box bőrből készölt cipők a legjobb és legdiYatosabb kivitelben.
