Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-07 / 19. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 19-ik szám. Szatmár, 1907 május 7. I wr v 3 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Sfe AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== ész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. íl évre 3 » | Egyes szám ára . 16 Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is kfildendók : = Msrvai János kényvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik az. alatt = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötyjßs-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK s lap MaáéMvatalábaa a legoteaébb árak ■•llett fölvétetnek. Nyilttér garmosd sora 20 fillér. Hirdetések díjjal alSte fizetendők. Megfigyelések. A társadalmi életről sok szó esik mindenkor, más szóval, az olyan théma, a miről elmélkedni időszerű minden időben. Sokan a társadalmi élet alatt a különböző rétegek mikénti érintkezését szokták érteni, s ha egy városban ez az érintkezés többé kevésbé kielégítő, az ítélet úgy szól, hogy van élénk társadalmi élet, mig ha az eset épen az ellenkező, akor általános a panasz a társadalmi élet hiánya miatt. Pedig hát valójában a társadalmi életnek nem ez az igazi lényege, csak egyik nyilvánu- lása, amely kiséri és sokszor nem is kiséri, a nélkül, hogy azért a társadalmi élet hiányáról lehetne beszélni. A társadalmi élet élénk akkor, ha a társadalmi kötelességek teljesitésében nagy buzgóság tapasztalható. Nagyon sok kötelesség van ugyanis, amely a társadalmat terheli, miután az állam nem rendelkezik annyi eszközzel, hogy minden közérdekű feladatot egymaga teljesítsen. Ilyen a jótékonysági, közművelődési, ipari és sok más feladatb a melyek nagy részének sikeres művelése és előbbre vitele a társadalom tevékenységét igényli. Ezen célok megvalósítása szüli a különféle egyesületeket, s az egyesületek munkálkodása az, ami egyedül biztos fokmérője a társadalmi élet élénk voltának. Ha már most ebből indulunk ki, egész határozottan mondhatjuk, hogy nem csak nálunk nincs társadalmi élet, de nincs másutt sem, s ha kérdjük, TÁRCZA. A király menyasszonya. Irta: Krúdy Gyula. Erzsébet lengyel hercegnő Lajos király menyasszonya volt és zárdában várta azt az időt, mig felséges mátkája jónak látja érte jönni. Ölben ülő gyermekek voltak mind a ketten, mikor eljegyezték őket. Az öreg magyar király nagy kísérettel vitte fiát a lengyel herceghez és a herceg nagy eljegyzési ünnepet rendezett. Dörögtek az ágyuk az ősi várkastélyon és az egész országban jártak a király lóhátas hirnökei, hirdették: hogy a kis királynak immár menyasszonya van. A két ölben ülő baba pedig értelmetlenül bámult egymásra. A kis menyasszonynak ragyogó arany kereszt volt a nyakába akasztva ez ünnepi alkalomra. A vőlegény apró kezeivel a csillogó kereszt után kapkodott és a mikor nem adták oda neki, keserves sirásra fakadt. Erdős hegyek között feküdt a zárda. Országút nem vehetett erre, de a toronyból látni lehetett messzire a Dunát, amely mint széles ezüst szalag kanyargott és rajta mint kis fekete skatulyák úsztak a nagy teherszállító hajók. hogy miért nincs, a felelet az, hogy a mai társadalmat a társadalmi köteles- ségi érzet nem hatja át, nem pedig azért, mert a mai nemzedék, illetve a mai kor az ideálizmust nem ismeri, azért lelkesedni, azt átérezni tehát képtelen, íme itt van előttünk példaként a Széchenyi társulat. A mit feladatul tűzött maga elé, hazafias köteleség, a melynek elérése végett minden embernek vállvetve kellene munkálni, s mégis mit tapasztalunk? azt, hogy az egyesület teng, leng, van egy pár ember, aki megszokott- ságnál fogva megjelenik a választmányi üléseken vagy a közgyűlésen, de alig akad, aki dolgozzék is. A nagy többség pedig még ennyit sem csinál, sőt tudomást sem vesz az egyesület létezéséről,- holott a legtermészetesebb az volna, hogy amikor a Széchenyi társulat pl. közgyűlését tartja, az ünnepe legyen a városnak és a megyének, a hol a magyarság oltárán lelkesedéssel áldozzanak. Zászlódiszbe öltözött város, összejövetele a megye és város intelligenciájának, külső fény, belső melegség, nemzeti lelkesedés,' s rajongásig ‘ vafő tüntetés az eszme mellett. De mert minden vonalon a legmélységesebb közöny uralkodik a társadalmi kötelesé- gekkel szemben, annak az egyesületnek az élete nem egyéb tengődéinél. Aki nem hiszi, nézzen el holnap délután a városházára, a hol a Széchenyi társulat közgyűlését fogja tartani. Régi igazság az u. n. szalmaláng, amely hirtelen és_nagy fénynyel fellobog, de ép oly hirtelen el is alszik. A zárdái élet csendességébe nem igen jutott el a hir a külvilágból. Erzsébet álmodozva sétálgatott a tavaszi estéken a zárda kertjében és ismeretlen vőlegényére gondolt. Vájjon milyen ő? Titkon azt gondolta néha Erzsébet, hogy bizonyosan a jó öreg Szent Antalhoz hasonlít az ő királyi vőlegénye, mert Szent Antal volt a patronusa, akinek hetenként gyertyát gyújtott az oltár előtt. De még a nénéket is hiába kérdezte, a jó nénék épen annyit tudtak a külvi- lági eseményekről, amennyit az öreg kertésztől hallottak, aki hébe hóba elutazott szamaras kordéjén a nem messzire fekvő kulcsos városba. így hirét hozta annak, hogy háború folyik az ország határain. A török — a régi ellenség — megint nyugtalankodik és a király seregével a délvidékre vonult. Aztán megint nem jött semmi hir a külvilágból. A kertész már nagyon öreg ember volt s bizony nehezére esett az utazás, Kedves virágai és bokrai között időzött a legszívesebben és hiába biztatták a nénék az utazásra. A fejedelemasszony, ha álmodozni látta a gondjaira bizott menyasszonyt, gyakran megsimogatta a szép szőke főt jól ápolt, fehér kezével: — Erzsébet, ne álmodozz! Vedd inkább olvasód és szobádban mondd el a szentek litániáját. Valamennyi egylet megalkotása nemcsak nálunk, de .az egész országban igy történt, hanem ma mégis azárt szomorúbb a helyzet, mert eddig legalább a megalkotásnál volt lelkesedés, amely akkor igaz is volt, mig ma még ez a lelkesedés is hiányzik, s ha látszólag mutatkozik, akkor sem igazi. Egy pillantás a Tulipánkertekbe, a hol a műlelkesedés és a műhazafiság a legnagyobb rekordot érte el, legalább ezt mutatja. A reálizmus korát éljük, a mikor csak az élvezetek bírnak vonzó erővel, s miután az élvezetek csak pénzért kaphatók, nagyon természetes, hogy annak megszerzése a legelső feladat. A minek pénzértéke nincsen, az nem bir semmi érdeket kelteni, épen azért a bankok gomba módra szaporodnak, s mig az oda választott igazgatóság minden tagja pontosan megjelenik az üléseken, miután ottan fizetnek, a társadalmi egyesületek választmányi üléseire alig szokott egy pár ember be- botlani. Igazán azt lehet mondani, hogy az egyesületi élet terén manapság csak ott lehet némi mozgást és tevékenységet konstatálni, a hol a vezérszerepet a nők viszik, más szóval a jótékony- sági téren, de itt sem oly mértékben, mint az elmúlt évtizedek alatt tapasztaltuk. A társadalmi kötelességek teljesítése ingyenes lévén, miután az ingyen munkára a hajlandóság hiányzik, nem lehet csodálkozni rajta, hogy az em- herek ilyenre nem is vállalkoznak, valamint hogy az is érthető, ha a társadalmi téren is a pénz viszi a szerepet, s az emberek aszerint sorozódnak különböző osztályokba, amint a gazdagság létráján alacsonyabb vagy magasabb fokot értek el. A szórakozás utáni hajlam mind erősebb, de ezekben nem nyilvánul a társas jelleg, hanem inkább az egyéni, s a vagyon veszi át azt a szerepet, amit az előbb a születés és a rang vitt, válaszfalakat emel és különböző osztályokat teremt, anélkül, hogy a régi válaszfalakat lerontaná. Nincsenek többé közös célok, mely az embereket egyesítené és a közérdek szolgálatában munkásságra serkentené, hanem csak egy cél van, az élvezetek utáni törekvés és az ezekre szükséges vagyoni eszköz megszerzése, a mely ugyan annyiban közös cél, hogy mindenki igyekszik elérni, de mindenki külön, csak a maga részére. A társadalmi élet kinézése tehát manapság nem valami vigasztaló, s ami még kietlenebbé teszi, hogy nincs semmi olyan kérdés, mely a kedélyeket igazán hevítené, az egy vagyoni kérdést kivéve, üresség mindenfelé és a legnagyobb fokú közöny minden iránt, úgy hogy elmondhatjuk, ennél sivárabb képe talán soha sem volt. Itt az ideje, hogy a jobbak, akikben még van érzék az ideálizmus iránt, összefogjanak és gátat vessenek annak a rombolásnak, amit az általános közöny szemmel láthatólag véghez visz. S ami kis körünkben az első lépés A hercegnő lehajtott fővel engedelmeskedett. És a fejedelemasszonynak igaza volt. A szentek litániájának elmondása után megkönnyebbült és lelke csupa édes, mennyei gondolatokkal telt meg. így várta Erzsébet az ő királyi mátkáját, mig egyszer valami rettenetes dolog történt. Az öreg kertész a kulcsos városba vándorolt, de olyan gyorsan jött haza, hogy engedelmes szamara majd összetörte a kordét a hegyi utón a vágtatásban. A kertész verejtékező homlokkal kereste fel a fejedelemasszonyt és csakhamar hire futott a zárdában, hogy az ellenség betört az országba és épen ezen a vidéken por- tyáznak csapatai. — A jó Isten irgalmazzon nekünk, ha véletlenül erre a tájra vetődik valamelyik török kapitány a csapatjával. Kirabolják a zárdát, lakóit pedig rabszijra fűzve, elhajtják Sztambulba a vásárra. A kertész sopánkodására általános rémület keletkezeit a zárdában. A nénék a növendékekkel összegyülekeztek a kápolnában és kétségbeesetten tördelték kezeiket. Csak a fejedelemasszony nem vesztette el a fejét. — Majd megsegít a jó Isten — mondotta erős hangon. — A zárdának erős kőfalai vannak és ha becsukjuk a kapukat, nem egykönnyen jő ide be ellenség. Ágota nővér, aki fiatal korában egy dalmát zárdában volt, amelyet megostromolt a török és a nénék csupán isteni csudával menekültek meg a bősz ellenség elől, — sírva felkiáltott: Felgyújtják a zárdát és nekünk ki kell nyitnunk a kaput, ha nem akarunk mindnyájan a falak között égni. A fejedelemasszony elsápadt, de aztán nyugodtan mondta: Inkább mindnyájan meghalunk, de az ellenség kezébe nem adjuk a király menyasszonyát. Erre minden tekintet Erzsébetet kereste. Erzsébet lehajtott fővel térdepelt egy oltár előtt, aztán boldog mosollyal állott fel. — Látomásom volt fejedelemasszony — rebegte halkan, — a király segíteni fog rajtunk. — Bár igazad volna, gyermekem, ■— sóhajtotta a fejedelemasszony. A kapukat bezárták, de már estefelé döngetni kezdték a vaskaput. Egyelőre nem az ellenség döngette, hanem a környékbeli nép, amely menekülve az ellenség elől, a zárda erős falai között keresett menekvést. Szekeren, lóháton, gyalogszerrel jöttek és estefelé már valóságos tábor volt a zárda udvarán. Férfiak, gyermekek, nők hevertek a tűz 'körül, az öreg kertész a zárda kamrájából nagy kosarakban hordta le az élelmiszereket. Az apácák és növendékek a kápolnába gyűltek özsze és a nyitott ablakon kihallatszott buzgó énekük. (Folytatjuk.) nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak, a t- vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlást forrást- == Szatiár is nie lepni cijMfe ROTH SIÓN 8-án *1 MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nvári idényre megrendelt úri. n6i és avermek-lábbelik. valódi box és schavratív hörhftl Uán7i»t rinöw
