Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-12 / 11. szám
8ZATMÄR ÉS VIDÉKE. 1 Kossuth Ferenc kereskedelemügyi m. kir. minister a három napon folyt szaktanácskozmányt bere- kesztő beszédjében kijelentette, hogy őt azon érvek, melyek a csatorna kiépítése ellen felhozattak, nem győzték meg, mert Ausztriában az a közvélemény, hogy Magyarországot meg kell fojtani s Ausztria akaratától függ, hogy a magyar terményeket keresztül eressze-e vagy sem és Magyarországnak fel kell használni az időt, hogy magát függetlenítse a közlekedési eszközökre vonatkozólag Ausztriától. Azon irányzattal, hogy Magyarország eddig Bécs felé irányította közlekedését, végre szakítani kell s nagyon kétli, hogy helyes lenne-e a vizi összeköttetésnek is kizárólag Budapestet tenni gócpontjává s nem kell-e inkább Fiúmén át kijutni a világpiacra, mint Bécsen át és a szerint irányítani közlekedési eszközéinket. A csatorna torkolatokra vonatkozólag azon véleményben van, hogy leghelyesebb lesz Csongrád, mert eléggé lennt esik, le- jebb Budapestnél és igy közelebb a fiumei irányhoz. Szerinte legjobb megoldás volna, ha a csatorna Soltnál menne be a Dunába. A Duna—Tisza csatorna csak egy része lenne azon csatornahálózatnak, a melyet ki kell építeni Fiume és Galac irányában. Végül javasolta, hogy egy szükebb körű bizottság küldessék ki a kérdés tanulmányozására A Szaktanácskozmány megtörténte óta a Duna—Tiszai hajózó csatornának egész kis irodalma van már s állandóan foglalkoztatja a közvéleményt. Szenvedélyes viták folytak és folynak ezen kérdésben, de abban majdnem teljes az egyetértés, hogy ezen vizi útnak kiépítése a magyar közgazdaság érdekében elodázhatlan és feltétlenül szükséges. Megindult a mozgalom a hajózó csatorna létesítése által érdekelt vidékeken s pro és contra érvelnék, hogy melyik lenne a legkedvezőbb csatorna irány és nagyon természetes, hogy úgy a csongrádi, valamint a szolnoki torkolat mellett igen sok gazdasági és forgalmi okok hozattak fel. A debreceni kereskedelmi és iparkamra 1906. évi julius hó 12.-én tartott rendes közgyűlésében a Duna— Tisza csatorna Szolnok—budapesti iránya s ezzel egyidejűleg a Maros, Körös, Szamos és a felső Tisza mellékfolyóinak hajózási szabályozása mellett foglalt állást s Jász-Nagy-Kun- Szolnok vármegye „Emlékirata“ is nagy alapossággal és az adatok halmazával meggyőzően mutatja ki azt, hogy a közforgalom és az ország keleti részének érdekeire a Duna—Tisza között nem a Szeged, vagy Csongrád—budapesti irány, hanem a Szolnok—budagyalogjárón. Vig nótát fütyörész. És helykén, mint aki oda sem néz a leselkedő búnak, hanem ha éhes héjaként csap is le rá, úgy lerázza magáról, mint oroszlán a a tolakodó legyet. Egy harmadik olyan lassan, csaknem vontatottan lépdel, mintha szörnyű kereszt nyomná vállait, mintha teste-lelke belebetegedelt volna a rárótt keservekbe. Az utána jövő szórakozottan őgye- leg a házak alján, — bizonyára tudós, aki megoldhatatlan kérdésen töri fejéi, avagy Diogeneszkénl az embert keresi az emberek között s tétován tekint körül, nem néz a lába elé. Néhány perceg senki sem jár az utcán. De azután megint fölhangzik valami halk; szerény nesz. Alig érinti a lábujja a kövezetét annak, aki jön. Sarka se köp- pan, mintha csupa fűszálat taposna. Alighanem érzelgős, ábrándozó, aki haltyuszinü álmok között tölti napjait s nem a földön, azonban valahol fent a hazug felhő világban bujkál, a kába boldogság „Ultima Thule“ országát kutatva-keresve. Káint azalatt megfagyott, hópihék kezdenek aláhullani a szürke-szürke égből. Szinte zörögnek, .akárcsak gömbőly- ded kristály szemcsék peregnének le. Úgy hallom, mintha az egész min- denség bus-panaszos zizergéssel telnék még, ép úgy mint mikor a platánfa el- vénhedt,'száraz leveleit részkéttéti az őszi zord szél. Ez a szűnetnélküli különös nesz, ez pesti csatorna kiépítése lenne a legalkalmasabb, és kétségtelen, hogy Szat- már-Németinek s egész északkeleti Magyarországnak is az az érdeke, hogy a Duna—Tisza közt tervezett hajózó csatorna tiszai torkolata Szolnoknál lé- tesittessék. Hogy a csatorna a terepviszonyokhoz alkalmazkodjék, vagyis talajvizszin- ben vezettessék-e, vagy pedig mély be- bevágásu rendszer szerint építtessék, e kérdést az érdekeltségre nézve közömbösnek tartjuk s bízvást meg lehet nyugodni a szaktanácskozások eredményében, de hogy a csatorna torkolata a Tisza folyónál hova helyeztessék, ez bennünket is közelről érint s érdemes miatta síkra szállani, — habár azon véleményben vagyunk, hogy az egyik csatorna irány kiépítését követni fogja a másik és harmadik is, mert igy fogja kívánni az országos érdek. De ezen érdekbe beleilleszkedve, a helyi érdeket sem kell s nem szabad szem elől téveszteni, és nekünk azon irányt kell pártolnunk mint első sorban kiépítendőt, a mellyel a termény- és áru- szállítás Budapest felé olcsóbbá válik a felső Tiszavidékről és a melynek kiépítése által hamarabb részesülhetünk a vizi szállítás természetes előnyeiben s nagyobb lendületet nyer kivitelünk. Ezen irány pedig Szatmár- Németi és a felső Tiszavidékre nézve nem lehet más, mint a szolnoki torkolat létesítése, a mely mellett a f. évi február hó 11-én Budapesten tartott értekezleten az érdekelt vármegyék, városok s kereskedelmi és iparkamarák állást foglaltak, a mely irány a csongrádi végponttal -szemben tetemes útrövidítést képez s jobban szolgálja a közgazdaságot és közforgalmat s nagy megtakarítást nyújt a Tisza—Duna közti összforgalomban. Szolnok ma is oly helyzeti fekvéssel bir, hogy Magyarország körülbelül egynegyed részének forgalmi csomópontját képezi s ez marad jövőben is, még akkor is, ha a Duna—Tis'a csatorna végpontja nem ott létesülne, mert a forgalom a fővárosi irányból nem könnyen térit-1 hető el. Véleményünk szerint tehát Szat- már-Németi érdekeinek a szolnoki torkolat felelne meg legjobban a Tisza mellékfolyóinak egyidejűleg való szabályozásával. És habár a szaktanács^ kozmányon elhangzott felszólalások és magának Kosisuth Ferenc ministernek kijelentései következtében aligha ennek javára dől is el a kérdés, annyi érv szól a csatornának szolnoki torkolata mellett, hogy mégis kétséges, miszerint az elhatározás a csongrádi torkolat mellett történnék és nem amaz építtetnék ki első sorban. Még nincs kia hallható hóesés, teljességgel beillik valahogy a félhomály keretébe, mint ahogy illenék a sejtejÖ, rejtelmes Mätterlinck drámákhoz a halk kisérő zene. De csak úgy szükséges valahogy a téli alkonyaihoz a kályha tüze is. Egy szélroham épen magasra lob- bantja a lángot, amely már-már kialvóban volt. A buzdításra ellenben merészen kerekedik föl és emésztő szenvedéllyel ölelgeti a mnrtalékul oda dobott fadarabot. Némán tűri ez az izzó hévben való pusztulást, csak olykor sziszszen föl, amikor habos bugyborékolással tör elő sejtjeiből a fogyó nedv. Kisvártatva egészen átnyalábolja a könyörtelen éhes láng, amely aztán kaján kacérkodással nyúl át a bölcs megadással kínálkozó másik darabhoz is. Lassacskán minden egyes fa'áttüze- sedik. Mintha csak gyenge, vézna rőzse lenne, olyan könnyedén hull szét. A rostélyon pirosszemü parázs marad csupán, amely csak afféle holt derengést terjeszt, nem táncoló, szökdelö fényt. És ahogy elszendereg, majd egészen megszűnik a lángolás, méla csaknem fojtó csönd fog. körül. Csupán elvétve pattog még egy-egy türelmetlen szikra, De végre az is megadja magát és csak tompán,, sunyin izzó széntömeg marasztgatja még Én meg nézek bele á kályhába, érthetetlen delejes vonzódással, mialatt az öregedő félhomály egyre áthatóbbau simogatja lelkemet, az ö szürke karjaival mondva a döntő és utolsó szó s igy lehet reményünk, hogy az ország marosi és alsó-tiszai vidékének forgalma és fontossága felett túlsúlyra emelkedik a szolnoki végpont nagyobb jelentősége s nem volt hiába való az ez iránt megindított mozgalom és győzni fogunk. A Kölcsey-kör száz előadása. (A mire. 10-iki matinén előadta Orosz Alajos, az irodalmi szakosztály elnöke.) Mélyen tisztelt közönség! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy szives türelmüket — programmon kívül — egy pár percre igénybe vegyem s azt az örvendetes alkalmat méltassam, hogy a Kölcsey-kör nem egészen 15 évre terjedő működése alatt a mai matinéval megérte a ioo-adik előadását. Ez a 100 előadás ugyan az Önök jelenlétében folyt le, de azért nem érdektelen s nem háládatlan dolog, ha egy kis összegezéssel, egy kis statisztikával emlékezetökbe visszaidézem ennek a kellemes és tanulságos szórakozást nyújtott 100 előadásnak képét, vagy alkalmat nyújtok a kör működésének megismerésére olyanoknak is, akik azt kevésbbé ismerik. A too as szám önmagában is imponáló, de még nyer jelentőségben és hatásban, ha egy kissé részletezzük: Matiné volt 56, a március 15-ikét i4-szer ünnepeltük meg; népszerű tudományos előadás is i4 volt, ez utóbbiakat azonban a közönség pártolásának hiánya miatt abba kellett hagyni. A többi előadások leginkább alkalomszerűek voltak: megülte a kör királyunk megkoronáztatásá- nak 25-ik évfordulóját (s ez volt a körnek el9Ő nyilvános szereplése 1892 jun. 8 ikán), Jókai Mór 50 éves írói működését, Kossuth halálát, a millenniumot, Kölcsey emlékezetét 4 ízben, és pedig egyszer Csekében a költő sírjánál, Erzsébet királyné halálát, Petőfi halálának 50 éves, Deák és Vörösmarty születésének 100 éves fordulóján két ünnepélyt rendezett a Petőfi-emléktábla leleplezése alkalmából, egyet a kör múzeumának megnyitásakor, bemutatta a kuruc korszak irodalmát, és zenéjét egy színházi nagy előadásban, s a dalárdák és nagyszámú műkedvelő közreműködésével Haydn Teremtés c. oratóriumát s legújabban két ünnepélyt szentelt Rákóczi Ferencz emlékének. A 100 előadásnak összesénél 5 prog- rammszáma volt 218 szereplővel. Hogy a szereplők száma jóval kevesebb a prog- rammszámoknál, annak az a magyarázata, hogy egyesek és testületek több ízben is szerepeltek, pl. a dalegyesület 37-szer, a honvédzenekar 20-szor, némelyek 4—5-ször, 10-szer, sőt vannak olyan tagjai is a körnek, akik még többször működtek közre. E szereplők többnyire helyből s a közeli vidékről kerültek ki, de azzal is dicsekedhetünk, hogy egy pár országos nevű egyént is megnyerhettünk a közreműködésre, ezek: Tordai Grail Erzsi, a jeles Petöfi-recitátor, Jörgné Draskóczy Ilma a költőnö, Koroda Pál iró, Butty- kay Ákos, Petráss Sári, Takács Mihály és Rákosi Viktor. A programmszámok közt szavalat volt 75, felolvasás 94, szónoklat 27, színdarab 16, magán énekszám 56, duett 12, karének 46, magánzeneszám 45, zenekari szám 38, azonkívül 2 dialóg, 1 élőkép. Íme, mélyen t. közönség, a szárazon felsorolt adatokból is kitetszik, hogy a Kölcsey-kör híven szolgálta azt a célt, a melyre alakult t. i. hogy városunk szellemi életét fejlessze, mozgásban tartsa, az alkalmas erőket foglalkoztassa s igy a tökéletesedést előmozdítsa, s ha elgondoljuk, hogy a tudományos készültség, mély élettapasztalat, játszi elmésség és tartalmasabb humor, a művészi kiképzett tehetség, elöadásbeli ügyesség, amely a Kölcsey-kör előadásain megnyilatkozott, a körnek működésre való főlszólitása nélkül sohasem jutott volna a nagy közönség elé vagy annak itt előadott nemes termékei soha mégsem születtek volna: akkor nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy Szatmár újabb kulturális életének történetéből egy pár igen értékes lap hiányoznék. Ámde bevalljuk — s ezt örömmel tesszük meg, — hogy a Kölcsey-kör a maga erejéből ezt a sokoldalú és eredményes tevékenységet ki nem fejthette volna, hogy ha hálára méltó támogatást nem kapott volna, attól a sók kedves hölgytől és derék úri embertől, akiket a mi művészi gárdánkba sorolni szerencsések voltunk és vagyunk. S nem csak azokért a művészi dolgokért illeti meg őket a köszönet, a melyeket ä kör előadásain bemutattak s amelyek műsorainkon a felolvasások komolyságába kellemes változatosságot hoztak be, hanem azért a szives -kásásé- i gért is, amellyel a közreműködésre a leg- j több esetben vállalkozni szoktak. Fogadják mostan mindannyian u körnek mélyen érzett háláját! De valamint a gyönge növénynek éltető napfényre és melegre van szüksége, hogy fejlődjék és izmosodjék, úgy a mi körünk, a kezdetben gyenge ültetvény, csak úgy fejlődhetett, ágait csak úgy bontogathatta, gyümölcsöket csak úgy teremhetett, mert erőt, szilárdságot, lelkesedést merített abból a nemes jóakaratból és meleg szeretetböl, amellyel ez a drága, jó közönség a mi iparkodásunkat felkarolta, támogatta, azt mondhatnám, dédelgette. Produkáltunk mi néha gyenge dolgot is, előadásaink néha kevésbbé sikerültek, de a nemes közönség elnézte fogyatkozásainkat s gondolván, hogy ha most nem sikerült, majd lesz máskor jobban is, ismét csak megtöltötte termeinket, lelkesen tapsolt sikereinkhez, nem engedett csüggedni, sőt felfokozta bennünk az önérzetet és a magasabbra törekvést. Hálás elismeréssel vagyunk mi ezért mindannyian a mi kedves közönségünknek s valamint mi készek vagyunk ezután is; szolgálatukban működni, úgy kérjük, hogy fenntartó, éltető és szerető támogatásukkal ezután is ajándékozzanak meg I A Kölcsey-kör száz előadásában a következők működtek közre : a) Felolvasással: Bakcsy Gergely (3), Berey József, Bródy Kálmánná, Bagossy Bertalan (2), Erdőssy Vilmos, Fechtel János dr. (9), Fejes István dr. (6), Ferenc/y János, Fodor Gyula dr. (6), Ferencz Ágoston, Gál Jenő, Gönczy Ignác dr., Hérmán Mihály, Hantz Jenő dr. (4), Hantz Jenőné, Halász Lajos dr., Jaskovics Ferenc (2), Jeney György, Jordán Sándor dr., Kurtz Márton, Kótai Lajos, Kelemen Samu dr., Ko- máromy Zoltán dr. (2), Koroda Pál, Markó Kálmán, Majos Károly, Mátrai Lajos (2), Majthényi Andrásné, Melles Emil (2), Nagy László (2), Némethy József dr., Orosz Alajos (5). Osváth Elemér (3), Péchy Tibor, Radó Bertalan (2), Ratkovszki Pál (2), Sarmaságh Géza (2), Shik Elemér dr. (2), Sándor Vence, Schőber Emil dr., (4), Schőnpflug Jenő dr., Szabados . Ede, Tanódi Márton dr. (4), Tordai Grail Erzsi, , Vécsey József báró. b) Szónoklattal: Bagotay Sámuel, Bagossy Bertalan, Fekésházy Gyula dr., Fechtel János dr. (7), Hérmán Mihály, Kovách Béla, Komá- romy Zoltán dr., Mátrai Lajos (3), Orosz- Alajos (2) Osváth Elemér (2), Rácz István, , Rákosi Viktor, Schönpflug Jenő dr., Wolkenberg Alajos dr. c) Szavalattal: Ábrái Aranka, Biltc Irén (2), Baj- nóczy Valéria, Bakó László, : Bánkos Jozefin, Bónis Istvánná, Csomay Imre (2), Csomay Győző (2), Draskóczy Ilma (2), 1 Deák Kálmán (2), Étsy Emilia, Ferenczy j János, Foltinek Bella, Gönczy Bella, Gachal János; Huszár Margit bárónő, Holéczy Hona, Hérmán Margit, Jászay Olga (2), Kápolnai Juliska, Kaczér Nina, Kovách Mariska, Kishalmy Irén, Kölcsey Margit, Komáromy Zoltán dr. (2), Kürthy József, Lépes Margit, Lükő Mariska (3), Litteczky Margit, Lengyel Elza, Lányi Irma (2), Lénárd István dr., Literáty Ilonka, Milűósi Hona, Madzsar Bella (2), I Maróthy Mariska, Nagy Ilonka (2), Nagy Ella, Nagy Vince (5), Osváth Elemér (2), Pillér Margit, P. Ihász Lajos, Papír Sándor, Pirkler Ernő (2), Simon Aurél (3), Simkó Gézáné, Strasser Elvira, Scheffer Emilia, Szarvasi Soma, Szentiványi Sándor, Tabajdi Béla, Toperczer Ilona, Tordai Grail Erzsi, Tóth Mici, Visky Adél (2), . Varga Lajos, Veréczy Margit. d) Színdarabban: Barcsay Erzsiké, Bugyi Gyula, Csomay Imréné, Csomay Imre, Csetényi Juliska, Deák Kálmán, Déry Béla, Ferenczy János, Kaczér Nina, Kovács Lajos, Miklósi Hona, Mátrai Kálmán, Payka Vilmos, Pillér Margit (2), Réczei János, Raisz Lila, Südy Károly, Szarvasi Soma (2), Szolinszky Olimpia, Tankóczi Gyula, Thurner Albert, Toldy-István, Újhelyi Csilla. e) Énekkel: Csőregh Jenő (2), Dalegyesület (37), Demidór Ignác, Ékkel Lajos (2), Feledi Boriska, Flontás Demeter, Ferenczy József, Ferencz Anna, Hajdú Károly,. Hal may Imréné, Hodossy Lajos, Harkányi Gizella, Iparos Dalárda (7), Jaskovics Ferenc (2), Jónás Béláné, Kerényi Adél, Keömley Gyuláné, Kemény Lajos, Kor- nai Margff, Lipeczky Elek (3), Ligeti .Mari, Lipcsey Józsa, Lévai Berta, Lónyai Piroska, Margaréta Margit, Márkus Aranka, Márkuss Béláné, Mondik Endre (10), Mai- láth Ferencné, Markó Kálmánná (2), Nyá- rády Margit, Orosz Alajos (to), Pálfy Nina (2), Pintér Imre. Petráss Sári (2), Ragányi Iza, Révész Ilonka' (2), Sugár Aranka, Solti* Paula (2), Solti Vilma, Sze-. gedy Zelma, Szaimáry József, Szilágyi Erzsiké, Szabó Mariska (2), Szekula Sári, Takács Mihály (2). Ticsénszkyné Obh°l~ S0^~ Folytatás a mellékleten.
