Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-05 / 10. szám
Az uj közúti törvény előmunkálatai. (E. I.) A kereskedelemügyi m. kir. I miniszter a közutak és vámokról szóló törvénynek uj alapon leendő megalkotása iránt az előmunkálatokat elrendelvén s ezekkel kapcsolatban az ország közútjai építési és fenntartási ügyeinek egységes programm alapján való rendezését, — illetve a már megkezdett munkálatok szerves kiegészítését is tervbe vévén és a még kiépítetlen utaknak mintegy 15 év alatti kiépítését szándékozván eszközölni, az ország közúti hálózatának revisiója céljából adatgyűjtéseket foganatosíttat s a közúti kerületi felügyelőket bízta meg, hogy a törvényhatóságok első tisztviselőivel — szükség esetén e célra kiküldött biz. tagok bevonásával —- beható tárgyalásokat folytasson. Ezen tárgyalások városunkban Pünkösti Ferenc műszaki tanácsos és közúti kér. felügyelővel f. évi március hó i-én tartattak meg, amely alkalommal a jelenleg érvényben álló közúti úthálózat vizsgálat alá vétett s megái- lapittatott, . illetve javaslatba hozatott azon közúti hálózati kimutatás, mely az uj közúti törvényjavaslat elkészítését megelőzőleg fel fog terjesztetni. Az előzetes úthálózati kimutatás szerint a megtartott tárgyalás alapján TÁftCZA. A színpadról.*) Monolog. (Félénken néz körül.) Aláz’szolgája 1 Jó estét kívánok! Van szerencsém! Jaj, ne nézzenek rám olyan kíváncsian, mért zavarba jövök. S ha zavarba jövök, én futok. (Futni kezd kifelé, de a színfal mögé nézve hirtelen megáll.) A rendező ur vésztjóslóan néz s ritka szép haját borzolgatja. No még maradok egy kicsit. (Lépdel.) Sohasem láttam még innen a színházat. A kíváncsiság erősebb bennem, mint a félelem. Ne tessék azért csu- folódni, Ugy-e, megengedik, hogy szétnézzek egy kissé. (A középen állva.) Eddig, ha színházba jöttem, mindig önök közt ültem. Ültem én már, kérem, minden helyen. A támlásszék igen kényelmes, de olt (egyre mutat) a szélen vagy kettő nyikorog s‘ ha áz ember megmoccan, olyan zenei hangot ad, hogy a csillár is meg- pislan tőle. A kötsz ék ekben nagyon bizalmas a szomszédság. Bemutatkozás nélkül ismerkednek, élénk megjegyzéseket tesznek az előadásra, jajszóval sírnak a tragédiákon, együtt dúdolják a (dúdolva) rózsa-rózsa-rózsaszált s a bohózatokon nemcsak neveinek, hanem kacagnak, ha- hotáznak: (szívből nevet,) Hihihi! Huhuhü! HöhöhőI — (komolyan). Az a legőszintébb, *) Mutatvány Tóth J. „Gyermekbarát“ clmii könyvéből állami kezelésben lenne a törvényhatóság területén 17*174 km. állami közút,, a melyből 10165 km. a már állami kezelésbe átment Dunaföldvár— Debrecen—M.-szigeti transversalis-ut és 7-009 km. az átvenni tervezett Nagy- somkut—Szatmár—Tiszaujlaki útvonal, melyeknek vonalába esik a közúti Sza- moshid, és az utóbbi útnak belterületén átvonuló szakasza összesen 2-307 km. hosszal, mint a város által fenntartott vámos útszakasz. A törvényhatósági közutak jelenlegi úthálózata-három csoportra osztatott fel. Mint nagyobb forgalmúak vétettek be _ a Szatmár—Fehérgyarmati, Szinérváraljai, Zsadányi, Erdődi és Szatmárhegy—Szilágysági közutak s átkelési városi szakaszok és vasúti hozzájáró utak. Mint kisebb forgalmúak a Szatmár—darai, mikolai és Szatmárhegy—Soós pusztai utak, és végre mint kihagyott törvényhatósági közutak emlittetnek fel a Szatmár—nagypeleskei, amaci, mada- rászi s Szatmárhegy—Erdődi, Alsóho- moródi, rézteleki és hiripi utak. A tárgyaláson Szatmár-Németi sz. kir. város részéről a polgármester,, főmérnök, gazdasági tanácsos és aljegyzőn kivül Veréczy Antal és Dr. Ke- resztszeghy Lajos bizottsági tagok vettek részt, akik a kerületi felügyelő ála leghálásabb nép. Fogadni mernék, hogy ma is ők fognak legszívesebben tapsolni... Ugy-e, megmondottam?! A zártszékben is ültem egyszer1. Brrrl Az rettenetes hely. A mamám ült mellettem folyton zsimbelve, amiért nem kapott más jegyet. A sor végén a tűzoltó csákánynyal, vészsippal, csak a vizipuska hiányzott. Másik oldalon egy rendőr, ki nem a darabot ügyelte, hanem a közönséget, Néha merően fixirozott egy alakot, vájjon nem az-é Kecskeméti? Egyszer rám pillantott olyan arckifejezésgel, mintha azt ordítaná: Megvagy, gazember! Szerencsére egy diák úgy megtaszilott, hogy majd leharaptam a nyelvemet. Alighanem ez a diák lett az életem megmentője. Hadd fejezzem ki neki ismeretlenül is ez alkalommal örök hálámat azzal a kijelentéssel, hogy lökését nem pazarolta érdemtelenre, mert dacára a rendőr pillantásának — ártatlan, valék. Ültem páholyban is. Különös, hogy elfogja az embert a hiúság, ha páholyban könyököl. Még a legszerényebb is lenézi a parterrt. S mentői alantabbról nézi le, annál jobban lenézi. Itt a lenézés a magassággal fordított arányban áll. A páholy színházi estéken valóságos szalon. A leány bájos mosolylyal ül az előtéren, kivillanó gyöngysor fogai közi halk üdvözlet repül át ismerőseihez, a rá szögezett gukkerek lapjai rózsás pirba gyújtják üde arcát, de ő teszi magát, hogy észre sem veszi a neki szegzett ütegeket s miközben hóditó szende arccal nézi a kortinára festett ásító maszkot, nagyot csip a stokkedlin mögötte feszengő bátyján s észrevétlen sziszegi: Ugy-e, otttal javasolt és elkészített úthálózati kimutatást és tervezetet elfogadták ugyan, azonban a felvett jegyzőkönyvben kijelentették, hogy tekintettel arra, miszerint a várost körülövező nagyon sok község kiépített közúttal a várossal összekötve nincsen, nemcsak a város, de a szomszédos községek érdekében is kívánatosnak tartják, hogy mindazon utak, melyek az úthálózatból kihagyattak, az úthálózatba felvétessenek. Előadták továbbá, hogy dacára annak, miszerint a város több mint 35 kilométer hosszú vámos utat tart fenn és közúti alapját éveken át a közpénztárból jelentékeny összeggel segélyezte és csak ez által jutott abba a helyzetbe, hogy utait fejlesztesse; miután erőforrások felett, melyekkel kiépítetlen köz- utait kiépíttetné, nem rendelkezik, azon kérelmének ad kifejezést, hogy a városnak a törvényhozás által útépítési célokra megszavazandó összegből megfelelő segély adassék, mert csak ez esetben jut a város közönsége azon helyzetbe, hogy összes közutait kiépíttethesse. A kért állami segélyre anyucival is inkább igényt vél jformáliii a város közönsége, mert az állami kezelésbe átadott és átvenni szándékolt közutait állami segítség nélkül önerejé- jéből, sőt közúti alapját hosszú időn át terhelő kölcsönből építette ki. hon feledted a szinlapot ?!... A mama félig hátat fordít a színpadnak s rettenetesen imponáló gesztussal néz lornyett- jébe. Tekintete végig szántja előbb az alsó páholyokat, miközben megjegyzéseket dörmög: — Azon a Lilin most is a piros blúz van I... — Már Schlesingerék is páholyban ülnek 1 — Micsoda kacér az a Gizii A doktor udvarol neki, a nyomorultI Most ide köszön, vigyázz 1 (Mosolygó szívességgel köszönget.) Áh 1 Áhl (komolyan) Aztán a földszintet gusztálja sorra a mama; egy pillantás elég, hogy a toalett összes csipkéivel, pliszéivel emlékében maradjon. Aztán leteszi a lornyettet s elégül- ten nézi leányát... A páholyajtón halk kopogtatás. Belép O, most az egyik ó, később a másik Ö. Lanyha kritikák, szel- lemeskedő aperszük közöltetnek. Fölcseng egy önfeledt kacaj, ropog az .ajándékbonbon, mialatt a páholy hátterében a papa életre-halálra küzd az álmossággal. No nem mindenütt van igy. Néhol fesztelen jó kedv uralkodik, kivált ahol csupa fiatalság kerül össze... Hát még a tiszt urak ? (Fütyölve összeütögeti sarkait.) A1 tiszt urakat a felső páholy is érdekli. (A színésznők páholya felé kukucskál.) Sőt még néha jobban érdekli, mint az alsó. (Tettetett naivsággal) Én nem tudom, miért? Ők olyan jószivüek. (Páthosszal) .Eszményi magasságban, messze a földi hiúság vásárától, közel az éghez emelkedik — a karzat, a fenséges nép páholya. Én nem tudom/ micsoda ambíció volt az bennem, de első színházba jöttöm óta mindig vágytam a karzatra. Ilyen érzet vonzza az angol turistákat a Mont blank tetejére, vagy az egyiptomi piramisokra. S egyszer — — Apróságok. Jelentik a gazdának, hogy a tűzifa fogyatékán van, nagyon ideje volna már egy pár ölet hozatni. — No ez borzasztó! — fakad ki mér- _ gesen — mire kitavaszodik, valósággal úgy fogok kinézni, mint egy tüzkárosult, a kinek mindene elégett! * Egy hangulatos verset küldött be valaki, a melyben a március van az egekig földicsérve. •> — Bejön ez a lapba? — kérdi a kiadó. — Dehogy jön! — válaszol a szerkesztő — csak nem teszük magunkat nevetségessé. Hogy lehet most dicsérni márciust, mikor alábbvaló februárnál is! * Vasárnap este megint iszonyú büdös- ség volt a városban, a petroleumfinomitó telepről ömlött a szag mindenfelé. Uton-utfélen egyebet sem lehetett hallani, mint hogy ez is, az is, szidta az illető gyárosokat. — Szinte jól esik ez a kis változatosság — jegyezte meg Bögre ur — egy pár hónap óta úgyis csak a telet szidtuk. * — Mi az ördögöt kellene csinálni ezzel az idővel, hogy szép legyen ? I — Meg kell mosdatni márciusi hóval! * —- Az elmúlt hét szenzációja az volt, hogy az egyik szövetkezetnél az igazgatóságba beválasztottak egy hölgyet is. Erről folyt az eszmecsere a kaszinóban, s a vélemények kétfelé oszlottak meg. — Mind igaz! — argumentált egy úri ember — a hölgyekben megvan minden kénohát egyszer voltam a karzaton. Ezt nem tudja senki, csak Tyutyu, a kebelbarátnőm, meg Pista. Felvonás közben a mama en- gedelmével kisétáltunk a foájéba. Tyutyu rajong a dobos tortáért, én pedig — de nem jó mindent elfecsegni. Pista már ott ült a kanapén egy porlepte mfipálma árnyékában. Pista egy jó fiú, szegény. Mikor meghallotta, miről sugdosódunk, hogy a karzatra akarunk fellopózni, előbb rezo- nirozni kezdett, de mikor mi elindultunk, ö hűségesen jött velünk. Már utazásaimban azt tapasztaltam, hogy a boldogsághoz mindig lépcsőkön, sok lépcsőn kellett feljutni. Ebben a színházi karzat sem kivétel. Fulladó lélek- zettel végre fenn valánk. Egész közelről gyönyörködhettem a padlásban s a csillár nyelében. Leültünk a könyöklő mellé s lenéztük az világot. Micsoda boldogság ott ülni! Mint a tenger tompa morajlása, hangzik fel az alvilág zaja. Koponyák, melyek hajat viselnek, vagy nem viselnek, dús gyümölcstermés gyanánt borítják a talajt. A fény mind rájok permetez s a/, étheri ködből andalogva nézi a karzat népe, mint az ég kárpitján átkukucskáló kerubimok. Én csodálom, hogy önök itt ülnek szerényen s nem vágynak mind a karzatra... Igaz, hogy az én boldogságom nem sokáig tartott. Egy nyalka kocsis ült mellettem, foga közt füstnélküli vergóniá- val, fejét öklére támasztva. Túl rajta egy jókedvű szakácsné, temérdek termettel, sült gesztenyét rágcsálva. A kocsis minket bámult, a konyha királynő féltékeny lett s hogy a figyelmet visszaterelje, gesztenyehéjjal kezdte dobálni a legényt. Méltán buzdítja Szemere Miklós a magyart a ír és filc i nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a § vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. É' l e r! peíő*( FIGYEL91EZTETÉS!!! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk, az eddigi áraknái jóval olcsóbban kaphatók.
