Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-26 / 9. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1907. február 26. •TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. kalmazni olyan munkást, aki a szak- szervezethez tartozik. Ez már egy újabb lépés á szociális küzdelem terén, s bizonyára, ha az összes munkaadók egyértejmüleg az egyesülés terére lépnek, mig egyrészt nem lesznek teljesen kiszolgáltatva, mint eddig voltak, a munkások szeszélyének, addig másrészt nagyban hozzá járul-' nak, hogy az évek óta napirenden lévő bérharc kellő mederbe szorittassék és mindkét fél érdekeinek megfelelő eredménynyel nyerjen befejezést. De hát mit csináljon az állam, mert hiszen az állam is munkaadó, a melylyel szemben ugyancsak hasonló kívánalmakkal állanak elő azok, akik tőle várják a kellő megélhetés biztosítását, amely a minden oldalról sürgetett fizetésrendezés által volna elérhető. Tagadhatlan valóság ugyanis, hogy a mai megélhetési viszonyok mellett, mikor drága a lakás, méregdrága az élelmiszer és mindenféle egyéb a háztartáshoz szükséges cikk, s a mellett óriási a társadalmi adó, ha a szórakozásról nem is beszélünk, az a javadalmazás, amit a tisztviselő az államtól húz, nem elegendő az elsőrendű szükségletek kielégítésére, s ha még hozzá vesszükva tisztviselők családos voltát is, igazán megoldásra váró talány, hogyan képesek abból úgy a hogy megélni. Igen, de az állam sem feneketlen kincsbánya; ezer meg ezer szükségletet kell kielégítenie, s anyagi képességének határa van, amelyen túl nem terjesz- kedhetik, épen azért már most meglehet állapítani, hogy képtelen a tisztviselők fizetését oly mértékben emelni, hogy, azoknak a gondatlan megélhetés biztosítva legyen. Javíthat rajta, a mint teszi is, de ennél többet nem tehet, s ezzel a dolog természeténél fogva nem jut el odáig, hogy az általános megelégedés létrejöjjön. Ámde mennyi ember van még a fentieken kívül, aki szintén küzd a megélhetésért a nélkül, hogy volna olyas valaki, a kitől állapotának javítását követelhetné. Az a munkás, az a tisztviselő, ha keveset is, de kap valami bizonyosat, ellenben egy csomó foglalkozási ágban, ügyvéd, orvos, mérnök stb. a megélhetésnek nincs meg annyi biztos alapja sem, jólehet az előbbiek között folyó harc következményeként elő álló áremelkedést ezeknek kell első sorban 'mégfizetni. Ha drágul a munka, az iparos drágábban dolgozik; ha feljebb megy valami cikknek az ára, az iparos, a kereskedő, az emelkedést a fogyasztón veszi be, s igy ezek nemcsak a maguk megélhetésének, de a másokénak a rizikóját is viselik. Egyszerre hires emberré válna és A megélhetés. Akármerre tekintünk, mindenütt a nagy harcot látjuk magunk előtt, a küzdelmet a kenyérért. A megélhetés kérdése van napirenden és oly erővel dolgozik, hogy a régi sablonok szerint -ma már nem lehet vele boldogulni. A munkások a munkaadóval állanak szemben, s a nehéz megélhetési viszonyokra hivatkozással követelik a nagyobb munkabért. Nemcsak az ipari, gazdasági és gyári munkások, de ugyanezt cselekszik az állami és közigazgatási tisztviselők és' egyéb alkalmazottak, egy szóval mindenki, a kinek van kivel e miatt szóba állani. És nem lehet mondani, hogy nincs igazsága annak, aki a munkának minimális bérét, a megélhetést akarja a maga részére biztosítani, de a munkaadónak is élni kell, s a helyes megoldás csak úgy képzelhető, ha kölcsönös megértés mellett az ellentétes érdekek egyformán megtalálják a kielégítést A megélhetés hajtja az embereket Amerikába, s bárminő gátokat fog . is az állam a kivándorlásnak útjába gördíteni, az nem fog megszűnni mindaddig, mig idehaza olyan viszonyok nem lesznek, hogy az emberek itt „is megtalálják, ha nem is olyan mértékben, mint odaát, a megélhetés kedvező TÁRCZA. A harmadik species. Irtu Bernát Dezső. Á b r a y : Ha szobrász volnék,. az Igazságot három alakból mintáznám. Egy meggórnyedt biró hátán két ügyvéd dulakodik s az egyik arra kényszeríti a másikat, hogy lábát a biró fejére legye. Ez a meggyőzött Igazság szobra. Ha festő volnék — meg igy: Kietlen pusztaság, melyben' lassan túladó, mozgó,- nyüzsgő embertömeg zajlik, egy elérendő cél után. Közöttük egy vad ló száguld és sokat, nagyon spkat letapos; de Íme egy alak 'kiválik a tömegből, - sörényébe kapaszkodva kantárt veit a ló fejére, hálán terem s kacagva hagyja faképnél a többit. Ez „a legyőzött igazság. Ha költő volnék: Egy testetlen lelket beleszülték a társadalomba, amelyből szabadulni igyekezvén összeroncsolódik a korlátokon. Ez az elbukó t t igazság. Ez a három faja az Igazságnak. Az első kettőt emberi tulajdonsággal le lehet fegyverezni, de a tömeg által Vert korlátokban összetört egyéni hullát feltámasztani — legalább is nehéz. Védő ügyvédi pályámon az Igazságnak mind-e három fajával találkoztam, de győzelmes igazsággal netn. „Mert ha hatalmunkba kerítjük — van, — ha erősebb nálünk — nincs nekÜDk. G á 1: (Beront, dúlt arcú úriember — szaggatott beszéddel, mintha fuldokolna) — Ügyvéd ur! Megöltem a feleségemet ... Ábray: (nyugodtan végig méri,) A harmadik species. feltételeit, vagy pedig mig Amerikában úgy nem fordul, hogy az egész világból oda sereglő munkások felszaporodása folytán olcsóvá lesz a munkaerő és ennek folytán nehéz lesz a megélhetés, amely esetben egyszerre vége fog szakadni a kivándorlásnak, sőt megkezdődik majd a visszavándorlás, ami még a mostani állapotnál is roszabb volna. Hatalmas erő van az egyesülésben, azt megmutatta a szociálisták szervez^ kedése. A -sok apró krajcárból nagy vagyoni tőke, s a sok apró emberből imponáló szervezet alakult, amely a munkaadóval szemben olyan hatalomra- tett szert, hogy félre tehette a kérést és rimánkodást, a helyett egyenesen a követelés terére léphetett és ő diktálta a feltételeket, mig a munkaadók is rá nem jöttek, hogy ami azoknak erőt ad, az nekik is erőt jelent és most egyszerre ők is az egyesülésben keresik a gyógyszert a másik fél erőszakoskodása ellen. A megélhetéshez épen olyan joga van a munkaadónak, mint a munkásnak, s nem szabad, hogy az egyik fél túlkapása veszélyeztesse a másik fél léteiét. íme itt láthatjuk magunk előtt kicsinyben a dolgok ezen fejlődését a cipészek mozgalmában, a kik egyértel- müleg elbocsátották munkásaikat és kimondották, hogy többé nem fognak alG á I: Nem hallja, megöltem á feleségemet!? Ábray: Lehet, hogy igaza volt. Gál: Gyilkos vagyok! A b r a y : Ha én teszem bűn, ha az állam — megtorlás. Hol találta? Gál: A szivét... a szivét. Ábray: Mikor ? Gál: Ma reggel. Istenem ! Ábray :Csaknyugalom. Kihallgatták ? G á 1: Még nem. Üldöznek, Szökni nem akarok, védelmezzen. Ábray: Adatokat kérek. Mondja el az előzményeket. Gál: Mikor a nő megszűnik angyal lenni — ördög s mikor ördöggé válik — becstelen. A nő szive menyország és pokol. Nem merem... nem merem! Á b r a y: (konyakot hoz néki.) Igyák. G á 1: (megragadja az üveget s hosz- szasan iszik.) Megöltem a feleségemet!! Ábray: Ismétli, mert 'megakarja szokni. Sajnálja ? G á 1:- Isszonyatosan. Gyönyörű volt. És hütelen. Megöltem. Á b r a y: Joga volt hozzá. Gál: Mit mond? Ábray: Magáé volt a becsülete. Á női becsület és becstelenség: a női test. Maga nem akart becstelenséget bírni, megsemmisítette. Gál: Úgy érzem, hogy nem! A szégyen, a bűn ... a gondolat emészt! Ábray: A becsülethez, való jog nem bűn a szégyen gondolata — nem a bÜn szégyene. G á 1: Nem tudom elhinni. Nem tudom! Ä bra y: Szerette? Gát: Hisz megöltem. Ábray: ó is? Gál: Nem, meghalt. Akkormostisélne. Ábray: Vannak, akik nem igy szeretnek. G á 1: Ohl Azok nem tudnak gyűlölni. Ábray: A gyűlölet a megcsaltak frázisa. Más a düh, a bosszú. Gél: Az eredmény egy! Ábray: Nem. A gyűlölet — állapot, a düh — az állapot vége, s a bosszú — a tett. S a bosszú jogos, ha helyes. Gál: De uram, úgy borzongtam, mjkor a szivére nyomtam a hideg csövet! Arra az alabastrom fehér testre, melyben olyan volt a szive, mint kristályvízben a vércsepp. Rettenetes! Abray: De ha hűtlen voltl Gál: Az volt uram! Esküszöm boldogtalanságomra 1 Azt az örömet, mit egy élet cseppenkint rakott a szivembe, kifacsarta egy brutális perc. Az a perc a kínnak perce voltl Több, mint egy fájdalmas örökélet. (Sir.) Ábray: Úgy... úgy. De ahoz mégis joga volt. A szabadságot odaadni egy szívért : ez a szerelem. Szivekért odaadni, ez a szabad szerelem. Ez természetes, tehát undok. Es széditően posványos, mint a lejtők álja. Vannak bűnök, melyeknek megtorlására a megsemmisülés sem elég büntetés. Á hűtlenség e bűn. Ut, amelyről nincs visszatérés. Tőröl szakított virág, mely a törzssel többé össze nem forrhat. Virágos ut, melyet letapostak; s az országúton nincs többé virág, ha cseppenként ömlik is rá á lélek. S amikor ennek tudatára ébredünk, csak a reménytelenség fáj, amely legkegyetlenebb gyilkosa a szárnyalni akaró léleknek s a szivén teljés diadalt, ül a vér. önkívület először, majd örjöngés, s végül gyilok! S ha száz életet kellene bilincsben töltenem, ha megcsalna egy hűtlen feleség, nem haboznék gyilkot ragadni én sem. Minél' nagyobb a szerelem, annál nagyobb lesz a gyűlölet. Miért büntessünk egy férfit ? Megölt egy asszonyt ? Egy becstelen asszonyt.' Asszony van száz meg százezer; boldogság csak egy 1 Megszüntetett egy jóvátehetetlen bűnt. Ezért? Hisz ezért nem a büntetést érdemli, hanem a társadalom belenyugvását. Vagy azért, mert ő maga Ítélkezett, ő nem ítélkezett I Az ítéletet az a cél hozta meg, lenni késztetett, amiért voltunk, vagyunk és leszünk, az az erő, mely parancsol és uralkodik minden szenvedélyen, ó az ítéletet egyszerűen őrült élelmességgel végrehajtotta. S ez oly jogos kötelessége volt, melyet teljesittetlen hagyni emberi erőn felül van. Gál: (Ábray szavai alatt visszanyeri erejét s a végszónál elrohan.) Azonnal jövök! Ábray: S ez a nyitja a vádnak és a védelemnek. A bűn nagysága rendszerint a bünhődésben nyilvánul. S ha a bűnt nem vagyunk képesék büntetlenül hagyni, hogy tüdnók azt el nem követni ? (Egy dörrej hallatszik.) Miféle különös zaj... rohanás, (lenéz az ablakból az utcára) lőtás futás... Hé... emberek! Mi az? Mi történt? Valakit kergetnek!? Az én emberem! ? Erre... Gál erre ... (zaj erősbödik) erre tart, ide... ide jön 1 . Az ajtó elé szalad, az robajjal kitárul s beesik rajta Gál, ruhája összeszaggatva, homloka véres, utána néptömeg. Gál: (a revolvert Ábray lábai elé veti) — Ügyvéd ur 1 Most öltem meg — a feleségemet! rath <SÍMÍ1 iia nagy választékú cipőraktárát w flUl.II uliilU IV ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és nie lepa pl Hifi — Köz* a Faun síié ÉKÉI FIOY£L9IEZT£TÉS!!! a* előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk, az eddiot áraknál íáv»i rireAhha«
