Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-24 / 52. szám

■ZATHÁJt ÍB VIDE«*. is alapos birálat alá vette s jóllehet sok mindennel nincsenek megelégedve, tekintettel a szezon előrehaladottsá­gára, csakis egy subret, egy kploratur énekesnő és egy lírai társalgási szí­nész sürgős szerződtetésére utasítot­ták az igazgatót. Végül elfogadták a színház öltözőjének kibővítési terveit, mindössze a tűzoltó főparancsnok vé­leményét óhajtják kikérni arra nézve, tűzrendészed szempontból nem kifo- gásolható-e az, hogy a villamvilági- tási igazgató hivatalos helyiségei a színházzal egybe lesznek építve? A bizottság két első határozatával még foglalkozni fogunk, ezúttal csak any- nyit kívánunk megjegyezni, hogy elé­gedjünk meg egy jó subrett és kolo- ratus énekesnővel, mert Gyen i s- böl ha szorgalmasan tanul, szerepei­nek tanulmányozásába belemélyed s egy kis gyakorlatra tesz szert, elég jó színész fog válni. Haladás már is vehető észre nála. lölve, hol a férj az asszony nevelője. Ha tehát a férj józan életű, tiszta erkölcsű, becsületes jellemű, egészséges észjárású ember, ott a családi boldogság bizto* sitva van. Jelen századunk már valósága gal kultuszt űz a leánynevelés eszméjéből. Az irodalom, művészet, társadalom befő* lyása alatt már annyira teletömjük leánya­ink agyát a sok hasznos tudnivalókkal, hogy a fiukról kezdünk megfeledkezni. Pedig tulajdonképen ők volnának a fő tényezők, hiszen tőlük várja igen sokszor a család, nem egyszer maga a haza, a nemzet is boldogulását. A fiú gyermeknek már a születése iránt is nagyobb érdeklődéssel viseltetünk, mint a leány iránt. Némely családnál va­lósággal hozsánával fogadják a fiú szüle­tését. Tehát már a- bölcsőtől kezdve egy bizonyos fölényt gyakorol fölöttünk, ő a trónörökös. Neki tömjénez az egész ház. Ha csendes, szerény térmészetü, akkor minden bizonnyal püspök lesz majd belőle, ha eleven, pajzán, nyugtalan vérü, a gyerek, biztosan generálisságot jósolnak neki. Tizenöt éves korában már a sport­nak minden nemét űzi, s igy nagyon ter­mészetes, hogy a nap nagyobb részét há- I zon kivül tölti. Hol jár, merre van, azt I kérdezni fölösleges, hisz fiú, kinek ballé- I páséi nyomára csak (véletlenül jön az I édes apa. De ilyenkor is az alapos megfe- nyités helyett még dicsekszik : — „Hehehe I prima gyerek, apja fial“ Tisztelet a kivételnek, de a mai apák I olyan elfogultak fiaik iránt, hogy meg sem I ütköznek azoknak egyetemi hallgató korá- I ban egy-egy kártya adósság kiegyenlité- I sénél. Még akkor sem rendülnek meg, ha I egy női becsület elrablásáról van szó, melynél kedves fiuk a csábitó. Pedig kérdem, lehet-e Isten áldása egy férfiúnak olyan tettein, melyhez bűn tapad? Mert szerepelhet-e ott a Mindenható magasztos fensége, hol bűnről van szó ? íme, itt kezdődik a romlott, fásult lélek, illetve a modern férfi szomorú, egész éle­tére kiható tragédiája. Hiányzik leikéből a hit, hiányzik a vallás .............Vasárnap és ünnepnapokon hol látunk apákat jó pél­dát mutatva gyermekeinek, a családdal együtt menni templomba ? Olyan ritka ez, mint a fehér holló. Azonban lelki láp’.álék helyett, már a reggeli órákban élvezik a vendéglők és casinók lőréjét. Reggel­től estig, némelyik része még ezentúl is dorbézol. Egy bizonyos áramlatnak hódol a könyelmübb része, kigunyolni mindent, ami szép és nemes. Végre aztán mindennel el van telve, mindent átélt, mindentől megcsömörlött az ifjú s nincs ami szórakoztassa, izgassa, akkor támad egy jő ötlete, egy jó eszméje: megnősül .... Ezekből lesznek aztán a modern férjek. Ezek nevelik a mártír asz- szonyokat és a kikapós menyeskéket. Válasz egy keddi levélre. Nők a nőkért! Én ugyan nem vagyok a nőegylet kiküldöttje, mindazonáltal a legszivélye- Sebben szorítok kezet azzal a kedves levél íróval, ki a családi otthon és a leányne­velés időszerű kérdését melegen szivén viseli és azt sikeres megoldáshoz vezetni igyekszik. Legyen az nő vagy férfi min­degyik nemes munkát végez, ki ezzel a komoly témával foglalkozik. Hogy jelen századunkban mily nagy a boldogtalan házasok száma, az tudva van. De ha ez a szomorú állapot még tovább is igy fejlődik,' oda jutunk, ahova Anglia, hol eddig már 29 törvényszék van, mely csupán a válóperekkel fog­lalkozik. De mi ne azon tűnődjünk, hogy hány a boldogtalan, mennyi a szerencsétlen, szenvedő lélek, hanem mutassunk ezek eredő okaira. Vegyük valóban bonckés alá a bajokat és igyekezzünk azokat lehe­tőleg orvosolni. Mióta a kulturális eszmék diadalra emelkedtek, azóta a női ideálok valóság­gal romantikus keverékei lettek a nagy I férfiúi öntudatnak. Fel megasztalják a nő­ket, de le is kicsinyük őket. így aztán Csoda-e, ha az idealizmus folyton küzd a realizmussal. Ősrégi . időktől kezdve be van bízó- nyitva, hogy a nőnek helye a természeti törvények alapján a családban van kije­De ezt a komoly elhatározását persze a szülők is támogatják. Sorra {járják a telekkönyvet. Rideg bölcseltetekkel lerom­bolják a házasság költészetét és az anya­giakra helyezik a családi boldogság fő­rugóját. Igaz, hogy az élet sokféle bajjal van telve. Az élet különböző terhei közepette, lelkűnknek valóban nagy erőmegfeszitésre van szüksége, de mily boldogító öntudat­tal bírhat az a férfi, ki az élet terheit olyan növel oszthatja meg, kit a szív és a lélek összhangján választott magának hitvesül. ' -i Mennél nemesebb, műveltebb a férfi, annál jobban tiszteli a nőt. Az érdekházasságokat, melyek már sok családi békétlenséget okoztak, valóban társadalmi utón lehet orvosolni. Én szíve­sen aszisztálok. Szaktudományomat nem elméleti, hanem gyakorlati utón szereztem. Tehát, ha kell, az újévre jó tanácsot ad: Irma néni. kezdve a szatrnár—fehérgyarmati va­súton gyorsvonati közlekedést állít be és pedig úgy, hogy Szatinárról in- dúl reggel 6 óra után, Fehérgyarmat­ról pedig déli 12 órakor 15 perckor és ideérkezik 2 órára. Az érdekelt vi­déknek ez az összeköttetés valóságos áldás, amiért méltó elismerés illeti a közbenjárót. Színház. asszonyka támadásával szemben. Egyetlen szót se tudott védelmére felhozni, igy a bankámé nyugodtan folytathatta: .... csábitó szavai megzavarták esze* met, megfeledkezve eskümről, megcsaltam az uramat és íme most ő hálából eldob mint valami ócska, viselt atillát. Nos hát jegyezze meg magának főhadnagy ur, ha ön elrabolta becsületemet, én se maradok adósa, s ezzel kis elefántcsontnyelü ébenfa sétapálcikájával végigvágott a főhadnagy arcán. Aztán, mintha semmi se történt volna, könnyedén bólintott kecses fejecs­kéjével s távozott a csatatérről. Fél óra múlva már a robogó gyorsvonaton ült s jóleső mosollyal gondolt bosszújára. Nemesközy Olga halálsápadtan ka­paszkodott anyja karjába, a főhadnagy pedig a szégyentől teljesen lesújtva ment haza. Jól tudta, hogy a történtek után nem maradhat se vőlegény, se főhadnagy. Bepakolta a jegygyűrűt s átküldötte az alispánéknak; majd a hadügyminiszternek táviratozta meg lemondását. Ügy határozta kimegy Amerikába. Polgári ruhát öltött, becsomagolt s még az esti személyvonattal elutazott Siófokról a fővárosba. Egyenesen a Margitszigetre hajta­tott a kis bankáméhoz, s kérdőre vonta csúnya tettéért. — Hogy miért tettem ? . . .. Még kérdezi? .... Azért^ mert egész ifjúságo­mat, szerelmemet s becsületemet önnek dobtam áldozatul, most ön csak olyan keresztülgázol a múlton. Hát azt hiszi, egy szerelmes asszonnyal csak olyan könnyű elbánni ? Ne higyje, hogy mi is csak olyan játékszerek vagyunk, a melyre ha ráunnak, könnyedén eldobnak maguk­tól. Kedves főhadnagy uram, ön úgy látszik még nem ismeri a szerelmes asz- szonyok sziveit. Igen 1 szeretem önt for­rón, szenvedélyesen, soha ki nem alvó szerelemmel. Végtelenül boldog voltam, míg viszontszeretett. Oldala mellett érezni véltem mind azt a gyönyört, melyet a szerelem nyújt a sziveknek. Fájdalom, végtelenül csalódtam abban, kinek szi­vére, szerelmére egész boldogságomat fel­Polgártársak! Dr. Kelemen Samu, országgyűlési képviselőnk, leköszönése folytán az I. vá­lasztókerület által betöltendő hely ürese­dett meg városunk törvényhatósági bizott­ságában. Az általános választások folyamán, a jelöltek nagy száma és ebből folyólag a szavazatok elforgácsolódása következté­ben gyakran megesik, hogy kevésbé meg­felelő egyének jutnak be a képviselőtes­tületbe az inkább rátermettek helyett. Mikor azonban egy hely betöltéséről van szó, az eligazodás nem nehéz. Csak azt kell mérlegelnünk, hogy a jelentkezők közül kire bizhatjuk érdekeink képviseletét észszerűen, mint legméltóbbra ? Alulírottak, az I. kerület választott bizottsági tagjai, ilyen embernek tartjuk Teitelbaum Hermant. Ez ajánlásunkkal egyrészt elismerjük az ő eddigi, hosszú és hasznos szolgálatát közéletünk fejlődése körül, másrészt lelki­ismerettel valljuk, hogy városunk képvi­selőtestületének az ő közreműködésére nagy szüksége van. E hó hó 29-én lesz a választás. Adjuk le a szavazatunkat Teitelbaum Hermanral Szatrnár, 1907.dec. 24. Biki Károly, Steinberger Éliás, Dr. Kölcsey Ferenc, Szentiványi Károly, Losoncig József, Dr. Tanódy Márton, Miklusovszky Antal, Uray Gáspár, Veréczy Antal. — Gyorsvonat Fehérgyar­matra. Kende Zsigmond földbirtokos közbenjárása folytán a in. kir. állam­vasutak igazgatósága február 1-sejétől tevém, igy aztán újra a régi.... de nem! . . . . még annál is keservesebb álla­potba jutottam. Szivem újra didergett s lelkemben végtelen űrt éreztem. A főhadnagy némán, mélyen elgon­dolkozva hallgatta szeretőjének elhaló, fuldokló hangon elmondott szerelmi vallo­mását. Iszonyú lelkitusában volt szive s leikével. Egy pillanatra mélységes néma csend állt be, melyet újra az„asszony tőrt meg. A főhadnagyra borulva mondá: — Igen Tibor szeretlek. Szeretlek, mint senkit e világon. Nálad nélkül nem hogy élni, de még gondolkodni sem tu­dok. Fosszák meg a virágot a levegő és napsugártól, ugye mihamarabb elhervad. Ilyen a szerelmes asszony is. Ha elrabol­ják tőle szive szerelmét, éltető elemét, megöli szivét a bánat. Láttak már önök kedves olvasóim szivén lőtt galambot a föld porában ver­gődni ? . . . . Úgy vergődött az a szegény összezúzott, megcsalt szivü asszony is hűt­len kedvese előtt. A főhadnagy sem volt olyan kőszívű ember, hogy sokáig nézhette volna az ő galambjának szánalmas vergődését. Magá­hoz emelte, tüzes, epesztő csókot lehelt láztól piros ajkára s e szavakkal vigasz­talta meg: — Akár milyen romlottnak is tar­tod szivemet, van még abban egy kis nemesebb helyecske, hol a veled töltött feledhetetlenül édes napok emlékei van­nak bevésve. Hát mond, igazán szeretsz ? — Igaz szívből, lélekből. — Úgy csomagold be legszüksége­sebb holmidat, holnap utazunk uj hazánkba. — Megyek, sietek. Veled megyek ha kell a másvilágra is. S el is mentek. S az alispán leánya ? . .. . Egyik régi kérője — a vármegyei első aljegyző oldalán — keresett feledést; annak adta kezét. S a szivét ? ... . Ezt már csakis ö tudná megmondani. Valószínűleg. , Mezei Jolán a pozsonyi színház egyik subrettje „János Vitéz* és a „Ta­vasziban vendégszerepeit. Olyan rideg fogadtatásra talált, hogy szerződtetése be­fagyott. * Szerdán a „Kerülő ut“ cimü színmű bemutató előadása egy kis szerep- nemtudástól eltekintve elég jó volt. Na-' gyobb hatást a darab gyöngesége mialt nem tudtak színészeink elérni. ♦ Csütörtökön az „Ördög“ ment a címszerepben kritikus kollegánk Nagy Vince úrral. Sajnos ebben a nem az ő egyéniségéhez való szerepben nem tudott kellőképen érvényesülni; Kár, hogy nem valamelyik kedves vígjáték vagy bohózat­ban lépett fel, ilyenekben óriási sikert ért volna el. „ Pénteken „Milliárdos kisasz- szony“-t ismételték meg. Az előadás hatá rozottan jobb volt a megelőzőnél. Andai lámpalázát teljesen leküzdve elég szépen énekelt, temperamentumos játékával pedig ugyancsak megérdemelte a közönség tap­sait. Komáromi és P at a k i r ó 1 is csak az elismerés hangján szóllhatunk. * Szombaton a „Tüskerózsa“ pre­mierje elég szép házat hozott össze, jólle­het mindaannyian tudtuk, hogy ez az Operette nemcsak a Királyszinházban, de a vidéki nagyobb színpadokon is megbu­kott. Sorsát nálunk sem kerülhette el. Néhány szép énekszám van ugyan benne, de ezek nem tudták a darabot megmenteni. A milyen jól indul az első felvonás, olyan gyönge kompozicioju a második és harma­dik. A női ruhába öltöztetett katonák s az a sok sületlen, megemészthetetlen vicc bizony igen rossz hatást tettek a közön­ségre. Színészeink . ugyancsak igyekezték a darab hibáit pótolni, igyekezetük, fárad­ságuk azonban sajnos hiábavaló volt. A címszerepet Komáromi játszotta a tőle már megszokott báj és ügyességgel, de mivel e szerep énekszámai a Fedák Sári mély hangjára írattak, az ö szép csengő hangja nem tudott kellőleg érvényesülni. Andai egyetlen s igen szépen elénekelt daláért és ügyes táncáért szép tapsot kapott. * .Vasárnap d. u. „A lovag ur* ment igen jó előadásban. Verő Janka nem neki való szerepében is szép hatást ért el. Nem tudjuk megérteni A 1 i c é t e naivának való szerepet miért nem Andaira osztotta ki a direktor ? Heti műsor: Kedden Szerdán Csütörtökön Pénteken: Szombaton : Vasárnap : „Szép Ilonka“ d. u. „Vén bakancsos fia huszár.“ este „Katalin.“ d. u. „Náni.“ este „Sulamit.“ „Fátum.“ „Vigadó özvegy.“ . d. u. „Csöppség.“ este „Vigadó özvegy.“ és Szerdán és csütörtökön M á n y a i Aranka koloratur énekesnő vendégszerepei szerződtetés céljából „Kata­lin cárnő“ és „Sulamit“-ban. E szép hangú énekesnő vendégszereplését ajánljuk a kö­zönség szives figyelmébe. Viily — A közös konyha igazgató vá­lasztmánya tegnap délután ülést tartott, a melyen megejtették a választást és igen sok ügyben intézkedtek. Megválasztották: igazgatónak Tankóczy Gyula r.-főka- pitányt, ügyésznek dr. Sick Elemér ügy­védet, titkárnak P a p p Ottó r.-alkapitányt, gazdának Fekete Sándor csendőrszakasz- vezetőt. Megbízták továbbá Kovács Leóné felügyelő bizottsági tagot, hogy 2 szakácané és 2 kézi leány felvételéről gondoskodjék. Előbbiek fizetése 50 korona, utóbbiaké 20 korona, továbbá lakás, fűtés és világítás. Igazgatót utasították, hogy a konyhaberen­dezést készíttesse el, a fűszer, kenyér és to­jás beszerzésére nézve pedig szerezzen be ajánlatokat a helybeli kereskedők és pékek­től. — Elfogadták Markus mészáros azon Folytatás a mellékleten. pinty. Diogenes lámpásával se találtam volna különbet. Kimondhatatlan boldognak érezte magát. Boldogságában még arról a szép kis vöröshaju porosz bankáméról is meg­feledkezett, kinek nyáron a Margitszigeten állandó kísérője volt, s kinek kedvéért a télen többször felrándult Berlinbe. Pedig az asszonyka jó előre tudatta vele, hogy a nyarat újra a szigeten tölti s odavárja őt is. De ö nem felelt a rózsaszínű kis le­vélkére. Nem jutott eszébe, hogy vannak nők, kik a hűtlen szerelmes emlékét sok­szor nem tudják kellő nyugalommal, mél­tósággal szivökből kitörölni, hogy az ilye­nek valóságos rabjok szerelmüknek s ha megcsalatnak, az álnok bosszútól se riad­nak vissza. A kis bankámé nem törődött a fő­hadnagy hallgatásával, lejött a szigetre, s hogy nem találta ott szerelmesét, kérde­zősködött holléte felöl; csakhamar meg­tudta, hogy az boldog vőlegény és mint ilyen menyasszonya családjával Siófokon nyaral. Összepakolt hát s azonnal leuta- j zott a Balatonra. Ott persze csakhamar Volt alkalma hűtlen párjával találkozni. De csodálatosképen a találkára nem va­lami titkos csendes helyet, avagy a sötét éj­szakát, — amikor még a szerelmesek ellen­sége a csacska hold is a fel legek mögött bujkál, — kereste, hanem a délutáni séta­hangversenyre ment el;-jól tudta, ott bi­zonyára feltalálja hűtlen kedvesét. Úgy is volt. Alig hangzottak el a nyitány első akordjai, megjelent a boldog jegyespár is a korzón. A kis bankámé elébök került, megállt előttük s nyugodt, szilárd han­gon igy szólít a menny asszony hoz : — Ezer bocsánat kisasszony, hogy sétájukban háborgatom, de a főhadnagy úrral van egy kis számodásom .... Tavaly nyáron a Margitszigeten ugyanis én vol­tam olyan boldog, mint most kegyed, en­gem vezetgetett karján .... A jegyes pár nem tudott hová lenni az ámulástól; még a főhadnagy is, aki pedig nem egyszer volt már veszélyes, kritikus helyzetben, — tehetetlenül állt az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom