Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-26 / 48. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 48-ik szám. Szatmár, 1907 november 26. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Választás után. Túl vagyunk a választáson, az eredmény úgy ahogy, kielégítő. Egy pár jó erő kiesett, de újabbak kerültek be, s lehet, hogy ezek pótolni fogják, másrészt pedig kilátás van reá, hogy pl. Teitelbaum Hermant említsük első sorban, aki egyik érdemes tagja volt a bizottságnak, rövid idő múlva visszakerülhet. Az uj bizottsági tagok közül is 4 van olyan, aki már előbbi ciklusban bizottsági tag volt, de közben kimaradt, tehát nem is lehet egészen újaknak tekinteni. Az I. kerületben megmaradtak' a régiek. Itt is volt ugyan szárnypróbálgatás egyik-másik olyan jelölt részéről, akinek megválasztását nem épen a közbizalom óhajtotta, de nagyobb mozgalom nem történt. Igazi választási harc csakis a Il-ik kerületben volt, ahol különösen a hegyi és a külterületi szavazók hajlandóságára pályáztak a különböző jelöltek. Heteken át tartott a korteskedés, s nemcsak észbeli okokkal folyt a kapa- citálás, finnem % mindenféle ígéretekkel és más egyebekkel, a miknek praktikus volta a választási harcokban már régen ki van- próbálva. Az ezen kerületben lévő 500 választó közül leszavazott 400, a mi legjobban mutatja, hogy minő nagy volt az érdeklődés, s tekintve, hogy a legtöbb szavazatot nyert jelöltek rg6—197 szavazattal TÁRCZA. A fölkelők. Irta: ERDÖ8SY VILMOS. A napokban egy társaságban a boszniai életről lévén szó, eszembe jutott a következő érdekes történet: 1890-ben Plevlijóben állomásoztam, hol azon időben még meglehetős sok kellemetlenségünk volt a Törökországból betörő rabló csapatokkal, nemkülönben a sorsukba beletörődni nem tudó Fölkelőkkel is. Ez évben történt, hogy a dandárparancsnokságnak irodai szolgálatra alkalmas altisztre volt szüksége, felszólította tehát az alantas parancsnokságokat, hogy a jó irásu, németül tudó altisztektől azonnal próbairást küldjenek be. Ez a parancs egy fiatal hadnagyhoz is eljutott, ki vitéz szakaszával a jabukai magaslaton egy, magánosán álló őrházat tartott megszállva. A szakaszban volt egy káplár, ki törve beszélté a német nyelvet, de elég jó Írása volt; ennek parancsolta hát meg alhadnagy ür, hogy Írjon próbairást. —- Kérem alásson hadnagy ur, mit Írjak? — kérdé komoly arccal az altiszt. A hadnagy ur gondolkozott. Minta- irások nem voltak sehol sem eZen az elgyőztek, tehát felét se kapták az ösz- szes szavazatoknak, hogy minő különböző módon voltak a szavazatok megoszolva, 132 szavazattal jutott be a két legutolsó, s az utánuk következő 5 vagy 6 jelölt 117—130 szavazatot kapott. A III ík és IV-ik kerületekben már kisebb volt az érdeklődés, de a múltakhoz viszonyítva, itt is mozgalmasabb volt az élet, mint egyébkor. Megszokott dolog, mindig is úgy volt, hogy választások alkalmával a hogy lehet, úgy keríti meg a jelölt polgártársainak szavazatát, s hiába hoznak törvényt,' hiába beszélnek bármit is, sohasem fog a vesztegetés a divatból kimeYini. Etetés, itatás stb. a mostani választásnál is volt bőven, s ha akad bolond, aki hiúságának áldozatot hozni kész, miért né akadna olyan is, aki elfogadja. A mi tehát ilyesmi történt, arról nincs is mit beszélni. Az sem szép ugyan, ha valaki elindul házalni és szép szóval kirimánkodja a szavazatot, de még ez sem olyan nagy bűn, hogy e miatt sopánkodni lehetne. Hanem az aztán- minden kritikán alóli, mikor a jelölt a választás napján oda- cövekeli magát a választási helyiség ajtaja elé, s valóságos tortúrának veti alá a szavazni menőket; kér, hizeleg, rimánkodik, s a legenyhébben szólva, koldulja a szavazatot. És ebben a tekintetben egyforma tapasztalatot lehetett szerezni mind a négy kerületben. hagyatott helyen. — Majd csak találunk valamit — mondá az altisztnek, — üljön hát le s Írja á mit diktálni fogok. Úgy is történt. — A hadnagy ur diktált, a káplár pedig szépen leírta az előtte elmondott „szolgálati jelentést*, mely igy hangzott: — Jelentem, ma éjjel circa 100 fölkelő megtámadta azörházat; minthogy az őrség hosszabb ellentállásra képtelen, sürgős segítséget kérek. A próbairást összehajtották, borítékba tették s egyik őrjárat által elküldték a következő Órházhoz továbbítás végett. Az ezred-segédtiszt a mint másnap reggel felbontja a postát, nagy csodálkozással olvasta a jelentést. A dolog megfoghatatlan volt előtte, annál is inkább, mert a szomszédos őrházek parancsnokai jelentésükben egy szóval sem tettek jelentést a fölkelőkről, már pedig az őrházak között cirkáló őrjáratoktól bizonyára értesítve lettek volna. Feltűnt neki az is, hogy a jelentés nincsen aláírva, gondolta azonban, a hadnagy sietségében nem irta alá. Nem is várta be, mig az ezredparancsnok felment volna az irodába, személyesen sietett lakására tudtára adni a fontos hirt. Az ezredes a segédtiszt meghallgatása után szintén kétkedett a hir valódiságában, de hát — mint mondá — ezek a bosnyákok ravasz emberek, már egynéhányszor rászedtek bennünket, jó lesz komolyan venni a dolgot. Sietett hát a tábornokhoz. "Nagyon kell vágynia annak a törvényhatósági bizottságba, a ki ilyen szerepre képes vállalkozni, s nincs tisztában sem a maga, sem a város érdekével az a választó, a ki ilyen kö-1 riilmények között ajándékozza meg bizalmával illetve szavazatával a pályázókat Sajnos biz az, hogy a kinek szavazati joga van, az nem tudja ezen jogát úgy gyakorolni, a mint kellene, de nincs e városnak egyetlen olyan polgára, vagy legalább nem volna szabad, hogy legyen, a ki ne tudná megérteni azt, hogy a bizottsági tagnak első sorban önérzetesnek kell lennie, s a ki nem az, az. már egy olyan kellék hiányában szenved, a mi képtelenné teszi, hogy a közérdeket szolgálhassa. Már pedig, hogy önérzetes ember nem vállalkozhatik a fenti szerepre, azt még a legszélsőbb kültelki vagy hegyi embernek sem szükséges magyarázni. Ha tehát a vasárnapi választás ellen valamit mondhatunk, úgy az csak a szavazat koldulás volt, és ez is csak ott, a hol a jelölt maga személyesen Csinálta. Egyéb tekintetben a választás most is úgy ment végbe, mint más alkalommal, s bizonyára hasonló módon fog végbemenni a jövőben is. Minden esetre, ha a nagy érdeklődést a város ügyei iránt való nagy érdeklődés idézte volna elő, ez lett volna a kívánatosabb, de ilyenre aligha van egyhamar kilátásunk. Utóbbi hallva s olvasva a jelentést, szintén nem vette tréfára a dolgot. Titkon mindegyik újabb kitüntetésről ábrándozott. — Nagy sugás-búgás volt a dándár- irodában. Azonnal kiadatott a tiszteknek a titkos parancs, hogy délután 1 zászlóalj és 1 hegyi üteg indulásra legyen készen. Dacára azonban a nagy titkolódzásnak, egy óra alatt az egész Plevlije tudta, hogy ismét kitört a lázadás. Szájról-szájra adták, hogy Törökország ki akarja szabadítani Boszniát Ausztria-Magyarország karmai közül. Sőt az emberek már azt is tudták, hogy a fölkelök vezetői a cártól leküldött muszka-tisztek. Az asszonyok s gyermekek sirtak-rittak; a gyávább család fők már pakoltak is, mert ki tudja, holnap a városban nem tör e ki a fötkelés ? Fegyvereket, töltényeket vásároltak. Egy szóval iszonyú felfordulás volt. Délután mindenki a tábor felé sietett, hogy kiki saját szemeivel győződjön meg, vájjon elmennek-e csakugyan a katonák. Ez alatt sürgés-forgés volt a kaszárnyában is. A legénységnek 5 napra való eleséget s fejenkint 80 drb. töltényt osztottak ki. Délután 4 órakor már készen állt a kis csapat. — Én is a mozgósított zászlóaljban szolgáltam s mint újdonsült hadnagy először vettem részt ilyen komoly expedícióban; meglehetős komoly arcot vágtam hát a bakák előtt, sőt már egy kis dicsőségről, hírnévről én is ábrándoztam. A parancsnokságot maga az ezredes vette át. A választás tényleges eredménye különben a következő: I. kerület. Losonczy József 215, dr. Kelemen Samu 177, dr. T a n ó d i Márton 151, Biki Károly 158, dr. Kölcsey Ferenc 134 szavazatot kapott. II. kerület. L i t t e c k y Endre 197, B ö 1 ö n y László 196, dr. F e - j e s István 177, dr. V e r é c z y Ernő 136 (uj), dr. F e c h t e 1 János (uj) és P a p p Endre 132 szavazattal győzött. III. kerület. T a n k ó c z i József 173, Kótai Lajos 154, O s v áth Elemér 128, Mátray Lajos 125 (uj) szavazatot nyert. IV. Jákó Mihály 137, Balogh József 127, dr. Dómján János 121, dr. H a r c s á r Géza 104 (uj), Wal- 1 o n Ede 78, F 1 o n t á s Döme 75 (uj) szavazattal lett megválasztva. Ezeken kívül még következők kapták a legtöbb szavazatot: I. Demjén Sándor 102, Hartmann Mór 92, Páskuj Imre 81. II. Asztalos József 130, Makkay Elek 127, Teitelbaum Hermann 126, dr. Fischer József 126, Lévay József 117, dr. Rácz Endre 114, dr. Haraszthy Béla 101. III. Virág András 120, Bakk József 119. IV. dr. Glatz József 64, Seres István 62, Erdei István 46, Asztalos Sándor 42. Alig indultunk el, megeredt az eső s egész éjjel oly sötétség volt, hogy alig lehetett látni. Csak nagynehezen mehettünk előre, mert a sziklás, meredek utón csakis egymásután mehettek az emberek. Sokszor meg kellett állnunk pihenés végett, meg hogy az oldalvédek — melyekről azt hiszem még az ezredes sem / tudta hol vannak — előre mehessenek, nehogy az ellenség oldalról lepjen meg bennünket. Az ezredes is leszállt tömzsi bosnyák lováról; jobban bízott saját lábaiban. A milyen nagyon örvendtek a bakák a készülődésnek, az eső és rossz ut miatt any- nyira káromkodtak s iszonyú bosszút esküdtek az ellenségnek; már előre tudták, egyik-másik hány bosnyákot fog Mohamed kebelére küldeni. Egész éjjel másztuk a hegyeket. Reggel felé elállt ugyan az eső, de a nagy ködtől tiz lépésnyire sem láttunk. Szerencse volt, hogy a bakák jól ismerték az utakat. Egyszer ismét felhangzik az „Állj!“, vezényszó. A századokat harcvonalba állítják, mindenik első szakaszát rajvonalba féjlődtetik. A szerencsésen elveszett oldalvédek helyett újakat küldenek ki. A hegyi üteget a legmagasabb pontra vezényelte az ezredes: Szólni egy árva kukkot sem szabad; minden szó ára 6 óra kurtavas annak, ki szólna s az ütközet után még élni mer. Négy hírszerző őrjáratot küld előre az ezredes. Egyik parancsnokságát reám bízta. Újból felhangzik a vezényszó „Előre 1“ ROTH SIÓN nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t, tevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrástia M| HEOÉHKEZTEKÜ! az ®szi és téli iiénjre megrendelt összes mi-, női- és gjermek valódi tlievro és lux bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelbe!!. n Bili ®§| Ki , réI®*’" S*>* libán, 'át®’ Ilivel nőPfjö SiüfS Bin ■Mi ával ka] I H tézas I áán I ■
