Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-05 / 45. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 45-ik szám. Szatmár, 1907 november 5. .ex b r­TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részérei vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt. =s= tttt .v.-fi-i-m-szA isa - 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK 0 lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyíl ttér garmond sora 20 fillér. Hirdetéaok díjjal élőié fizetendők. A nép művelődésének fejlesztéséről. Nem uj s már minden oldalról megvitatott tárgy ez, melyről most írni akarok. Határozott meggyőződésem, hogy igen nagy nemzeti szükség ez. A tömeg nyomorúsága, a nép sokasá­gának analfabétasága s a népbolondi- tók űzelmei kényszerítenek bennünket arra, amit a múltban cselekedni elfe­ledtünk, vagy megtenni nem akartunk. Aki ma is tagadni merészeli ezt, az olvassa el Széchényi Istvánnak a legnagyobb hazafinak a ^Világ“ cimü könyvét. A múlt század egyszerű gondol- kozásu fiai, akiknek őszinte leikéről még nem törölte le a becsületesség himporát a sok néptudós, már ösz- tönszerü szükségből keresték minden­ben a szépet, a jót, nemest s a hasz­nosat. A test anyagiságának korlátái közt rabmadárként vergődő emberi szel­lemnek valóban szüksége van egy kis repülésre, hogy legalább ideig-óráig fe­lejtse rabszolgaságát. Hiszen már az ókor klasszikus népeinél is határozott tudattá fokozódott, hogy az emberi mű­velődés célja az élet kellemessé tétele. Majd a múlt század közepén az álta­lános emberi eszmék és jogokért egész Európában dúló forradalmi harcok le- csendesülése után belátták a nép ve­zérei, miszerint meg kell tanítani a né­pet arra, hogy a mindennapi élet moz­T Á & C! Z A. Két leányról. Irta: Erdőssy Vilmos, A napokban Budapestről Egerbe utaztam az esteli személyvonattal. Aszódig az esti lapokat olvastam végig, majd ki­mentem a peronra s belebámultam az ezüstsugaras holdvilágos éjszakába, mely az ő csodás, komoly méltóságával oly na­gyon le tudja bilincselni az érző, a gon­dolkozó emberi. A hold sugarai szomorúan repkedtek ide-oda, mintha keresnék azokat, akik ked­veseik voltak, amikor még a nyár ragyo­gása uralkodott a földön. De bizony most már nein találják a kikkel szerelmes nyári estéken epesztő csókokat váltottak, s édes ölelésre borultak össze .... Fáradtan, szégyenkezve botorkálnak hát tovább a tó vizéhez, amelynek sima tükrében oly sokszor gyönyörködtek ön­magukban. De most ott sincs maradásuk. Az apró fodrokat ringató hullámokban csak sápadt arcukat látják. Bujdosnak hát tovább, bár sejtik megnyugodni nem tud­nak sehol íem. Fájó szívvel látják, hogy az ő édes világjukban hogy pusztul mi­den. Üres a rét s mező, hegy-völgy egy­aránt. A haldoklás ideje van, amely mind közelebb viszi a természetet a sirhoz s ennek dem lesz más dísze, mint a télnek aláomló hóvirágai. 1 zanataiban ne csak a hasznosság szem- I pontja, hanem a szépnek kultusza is j szerepet nyerjen. A nép nevelését célzó mozgalom a nyugati nemzeteknél immár félszáza­dos múltra támaszkodhatik. És csak­nem egy félszázad kellett ahhoz, mig e mozgalom erősebb hullámverései hozzánk is eljutottak, és a magyar tár­sadalmat felverték szunnyadásából. Való igaz, hogy különleges politikai helyze­tünk és földrajzi fekvésünk a népmű­veltség fejlődésére nagy akadálylyal voltak. Mert mig mi a török s tatár hordákkal küzdöttünk, avagy alkotmá­nyunkat, önállóságunkat védelmeztük, — addig a nyugat népei mind jobban művelődtek. Másik nagy akadály volt a rang­osztályok elszigeteltsége, mely sajnos még mindig nagy ür arra, hogy az egész emberiség egybeforrjon. De ha összefogunk, közös erővel bizonyára sikerül ezt a hatalmas barrikádot romba dönteni. Hiszen a szalonokban, a zsu- rokon, egyleti ünnepségeken, egy szó­val mindenütt .észlelhető már a kissebb rangú elemek vonzódása a nagyobbak felé. Mindenki előkelőbb társaságot keres, mint a melyhez tartozik. Igaz, a nagyobb urak nem szívesen veszik ezt, de a mai demokratikus szociális világban kénytelenek tűrni, mert belát­ják, hogy a gazdagság vagy magas ál­lás már nem hidalja át teljesen a rang­beli távolságokat, s hogy a lelki közös­Igy van az velünk emberekkel is. Minden nap közelebb visz bennünket a sirhoz, ahol kihűlt testünkkel együtt a koporsónak nevezett négy szál deszka közzé hántolják majd el az álmok és ábrándok káprázatos képeit is. Megszámlálhatatlan métermázsák su lyával nehezedtek pilláim szememre. Át­adtam magamat az ábrándozásnak. Eszembe jutott a mult, a fájó mult s a reményte­len jövő. Most már ősz van az én szivem­ben is, szivem szerelmének, lángsugarai is kialvó félben vannak, nem találnak sehol senkinél nyugtot, pihenőt. Szivemben is nemsokára beköszönt a rideg, fagyos tél, s megdermeszti annak minden parányi atomját. V Oly, mélyen elmerültem gondola­taimba, hogy észre sem vettem, a mikor Hatvan állomásra beértünk. Ábrándozá­somból kedves leányhangok vertek fel. Két leány lázas sietséggel keresett helyet a kocsikban, de bizony olyan sokan utaz­tunk, hogy ez nem ment olyan könnyen, mint a hogy Ők gondolták. Idejök sem volt sok, igy az én kocsim végigtekintése után felhagytak a további kereséssel, meg­adták magukat a nemalvás sorsának, be­rakták csomagjaikat a fülkébe, aztán ki­álltak a perronra. Itt volt időm s alkal­mam őket jól megfigyelni. Csodás, kedves két teremtés volt. Arcuk üde, hamvas, szemeik ragyogók,' nedves, piros ajkuk édesen mosolygott. Meglepően csinosak voltak, de sokkal jobban lebilincselt az az önkénytelen elegancia, az a különleges ség és korszellem igen közel hozta már Őket egymáshoz. Mindkét részen észreveszik, hogy az a sok finom apróvonás, mely elvá­lasztotta őket a múltban egymástól, a jelenben csaknem elhalványodott. Tud­ják, hogy nem csupán a vagyon, elő­kelőség s a rang adja meg az ember belső értékét. Ezen kortüneteket használják az­tán ki a szociális tanok hirdetői s igye­keznek a népre, a saját tanaikat rá- pktrojálni. E tan apostolai pedig semmitől lsem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy követőkre találjanak. S ma már fitt vagyunk, hogy nem csak az isten­adta nép kapható az uj eszméknek, de az értelmiség egy része is szociális vizeken evez. Elfeledik azonban azt, hogy vallani lehet ez eszméket akkor |s, ha az ember hazáját s nemzetét jnem tagadja meg. Ezt nem is szabad megengednünk; lel kell világosítani ami jó magyar né­pünket, hogy »csak nyelvében él a Jogmzei,... .. Oktatni, művelni kell az ő lelkű­ket, meg kell őket tanítani dolgozni önmaguk s a köz hasznára. Az előadásoknak fel kell ölelni mindazt, ami a nép művelésére, okta­tására szükséges. Miként a festő az ő művészi felfogása és Ízlése szerint kap­csolja egybe a különböző szinü festé­keket s ez által egy teljes összefüggő előkelőség, amely minden mozdulatukból kiáradt. Két okos, szellemes leány hang­ját hallani, gondolataikat ellesni, magunkba szívni bóditó lehellelüket, —1 van-e ennél kellemesebb szórakozás? Az a két tiszta szív, mely gyűlölte és megvetette mindazt, ami léha és ha­szontalan, párbeszédjükben a maga ele­mentáris valójában nyilatkozott meg. Sóvárgó tekintettel bámultam rájuk, majd önkénytelenül lehajtottam fejemet s úgy hallgattam beszédjüket. Szivemben valami különös meleget éreztem, csöndes, jóleső zsibbadtság, valami édes mámoritó érzés vett rajtam erőt. Elbájoló volt mind a két leány, de mégis ellentétes természetű. A magasabb, világos, hamvas szőke hajú, mélabus, ko­moly, szinte szófukar, ábrándozó kék sze­meiből azonban annál többet lehetett ki­olvasni. Az alacsonyabbnak okos homlo­kát sötétszőke hajfürtek övezték, tüzes fekete szempárja csaknem belevilágított a sötét éjszakába. Élces, életvidám, nyílt, beszédes teremtés, ki képes volna egy­maga egy egész nagy társaságot szóra­koztatni. Bizony az Úristen csak jókedvé­ben teremthet ilyen bájos leányokat, de ilyenéket is bizonyára csak a Tátra hegy­ség fenséges, csodás völgyeiben. Egy ideig csak néztem, bámultám, hallgattam őket, aztán valami belső édes vágynak nem tudtam ellentállni, bemutat­tam magam nekik. Valami csodálatos mág­neses erő kényszeritett erre, mely úgy vonzott hozzájuk, mint mágnes a vasat. egészet alkot, ép úgy kell nekünk is a korszellem ecsetje segítségével az egyes tudományágakat a nép szájíze szerint egyetlen harmonikus egésszé alkotva, egy képben összefoglalni, hogy nekik az előadások ne csak élvezetet nyújt­sanak, de az elmondottak maradandó képet hagyjanak vissza lelkűk, szivük s elméjükben. Mig a költészet, rajz s ének, a nép lelkében a szép s nemes iránti lelkese­dést kelti fel s az erre való hajlandó­ságot gyökerezted, mig a történelem a lángoló hazaszeretetet plántálja a szi­vekbe, s a földrajz megmutatja, hogy itt élni s halnia kell, addig a termé­szettudományok a nagy természet sze- retetét, a reális világ iránti vonzalmat keltik benne. Való igaz, hogy á nép művelése, oktatása államkormányzati feladat. Ez azonban a társadalom segítsége, lelke­sedése nélkül meg nem valósiiható. A kulturális élet terén mindenkor tapasz­talhattuk, hogy az államhatalom által létasitett közművelődési tényezők csak a társadalom segítsége mellett tudtak sikeresen munkálkodni. A kereskedelmi téren vezető lel­kes férfiak már megteremtették a ke­reskedelmi ifjak körében az ingyenes ismeretterjesztő előadásokat. Az iparo­sok s földművelőknek még nagyobb szükségük van erre. Álljunk hát össze és cselekedjünk. Erős a hitem s meggyőződésem, Beszédes szemökkel, bájos mosolyukkal, kedves társalgásukkal egészen lebilincsel­tek. Pedig nem volt beszédjükben pát- hosz, mozdulataikban hatásvadászat, sze­mükben kacérság. Olyan tiszta volt az ő külső s belső világuk, mint egy harma­tos reggel a májusi hajnalpirban. íme, most egyedül ülök szobámban, senki sem lát, nem zavar, igy nyugodtan elmélkedhetem ez érdekes ismeretségről s analizálhatom az ő egyéniségüket, lelkű­ket. Mélyen elgondolkozom, s kérdve- kérdem önmagámtól, vájjon tényleg olya­nok ők mindenkor s mindenkivel szem­ben ? Óh, mert jól tudom, végtelen nehéz egy nő leikébe látni, a nő gondolatvilá­gát kiismerni. De hát mit is tudunk mi gyarló em­berek ? Sokat ugy-e s mégis oly keveset. Villany, delej, nehézkedés, vegyrokonság, feszültség, energia, életerő mik ezek ? Mi a vonzódás, a szeretet, a harag, az öröm, a boldogság s a bánat? Hol van a ván­dormadár delejtüje? Hol rejtegeti a méh­raj mértani eszközeit ? Hol van a pók motólája, osztovája ? Ugyebár mennyi kutatás, mennyi tu­domány. mennyi könyv s mégis mennyi kérdőjel. Ilyen nagy kérdőjel a női szív is. Én azonban merem állítani, tudok a női szivekből olvasni s meg vagyok róla győződve, e két kedves leány tényleg olyan, mint amilyennek őket leírtam. Azt mondottam fennebb, hogy kö_ zöttük csak külsőleg van különbség. Té. vedtem. Belsőleg is van. Az egyik a só. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást­ifi I réM' Su­liban. >nfl*l * ü BŐI fgrfj >atfl0 ld.y isíti­Pli adlKJ hál #Vj| Bail i lóul tünk tűn* » jbesi. ánkalI ni lélfl •ttiU tór­án. E9K MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes őri-, női- és gyermek valódi clievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom