Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-29 / 5. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

konszenvét, de egyházi felettes hatóságának legnagyobb megelégedését is kiérdemelte, őszinte szírből gratulálunk.

— Uj ÜgyétZ. A németi ev. ref. egyház vasárnap délelőtt tartotta Asztalos Sándor gondnok elnöklete alatt egyházi tanácsülését, melyen a Dr. Vajay Károly polgármesterré történt megválasztása folytán megüresedett egyházi ügyészi állást töltötték be. Válusztásra nem került sor, mert a Dr. Vajay Károly és Bakcsy Gergely felszólalása után ügyésznek egyhangúlag Dr. V e r é c z y Ernő ügyvédet kiáltották-ki.

— „Ezer korona egy szavazatért“

cím alatt múlt számunkban egy újdonság jelent meg, mely arról szólt, hogy a szatmári gazdasági és iparbanknál az ügyészi állás betöltése lévén napirenden, az egyik igazgatósági tagnak a szavazatáért valaki 1000 koronát Ígért. Meg volt említve tíz is, hogy az ügyészi állásra dr. Schönpflug Jenő és dr. Nagy Barna ügyvédek a pályázók, s hogy az illető igazgatósági tag az ajánlatot visszautasítván, nem lehet tudni, kinek érdekében tétetett az ígéret. E közlemény megírásánál semmi más indok nem vezetett bennünket, mint egy érdekes újdonsággal szolgálni az olvasó közönségnek, s azon baráti viszonynál fogva, melyben felelős szerkesztőnk mindkét pályázóval állt, eleve kizártnak tekintettünk minden félremagyarázást, minthogy azonban arról győződtünk meg, hogy a félremugyarázás lehetséges, köteles- ségszerüleg kijelentjük, hogy annak semmi olyan célzuta nem volt, mintha az Ígéret bármelyik fél részéről tétetett volna is, ilyet sem magunk nem' hittünk, sem másokkal elhitetni nem akartunk. — Különben azóta kiderült, hogy az igérettevő csak egy rósz tréfát csinált, s ezzel minden további félremagyarázás magától elesik. — A mi dr. Nagy Barna ügyvédnek a Szatmárban megjelent erre vonatkozó kirohanását illeti, az annyira gyerekes, hogy felelős szerkesztőnk nem érzi szükségét vele komolyan foglalkozni. Valótlau u kirohanásnak az alapja, s igy valótlan, sőt roszindulalu, a nagy fejtöréssel kihozott következtetés is. Mindenesetre különös módja az elintézésnek, meggyanúsítani valukit, mert állítólag az is gyanúsított. Kellemetlen érzés elesni valamitől, a miről -az ember azt hitte, hogy mar biztosan a markában tartja, s hogy vele ez történt, érthetővé teszi az ő nagy elkeseredését, de nem szolgáltat neki alapot arra, hogy bukásának okát másban keresse és nem ott, u hol azt okvetlenül feltalálná. — Befejezésül még megemlítjük, hogy nevezett banknál a választás szerdán délután végbement, s a titkos szavazás eredménye, hogy dr. Sohönpflug Jenő 9 szavazattal a dr. Nagy Barna 3 szavazata ellenében a bauk ügyészévé megválasztutott.

— Tisztelgések a polgármesternél. Folyó hó 19-éu a „Lovur-Egylet" tisztelgett dr. Vajay Károly polgármesternél berencei Kováts Jenő vezetése alatt.' — Ugyancsak e napon tisztelgett a plébániai és lelkészkedő papság is. E küldöttségeket Hehelein Károly plébános vezette, — A küldöttségek távozása után pedig Pemp Antal és Binder András kanonok tisztelegtek.

— Sport hir. A február 9-iki vívó- akadémiára vuló nevezések holnapután zárulnak be. Erdőssy és Payka mestereken kívül már eddig is többen neveztek, a nevezők teljes névsorát jövő heti számunkban közöljük. Örömmel tudatjuk azonban már most a vivóakadémia iránt érdeklődőkkel, hogy uzou a nagykárolyi torna- és vívó- egylet Schönpflug Richárd elnök vezetése alatt testületileg fog megjeleoni s tagjai közzül a mérkőzésben többen is részt vesztiek.

— Eljegyzés. V i e k y Sándor kir. albtró eljegyezte Sáska Irma kisasszonyt Debrecenbe.

— Esküvő. Néhma Lajos József spéciéi kávé és teakereskedő, f. hó 24-én vezette oltárhoz selyei Kacsó Ida urleányt a batizi ev. ref. templombun. Az esketést Hajdú Zsigmond debreceni püspöki titkárvégezte.

— Gyászhir. Bíró Kálmán volt Szatmár egyházmegyei'áldozó pap, ki mint segéd lelkész s később mint káp. péntári tiszt, varosunkban több évig működött, e hó 25-én Kolozsváron elhalálozott. Nyugodjék békében 1

— Pénzintézeti közgyűlések. Vasárnap 3 pénzintézet tartotta közgyűlését és pedig a Kereskedelmi bunk, a Népbank és a Vármegyei takarékpénztár. Mindahárom pénzintézet nagyszerű eredményről számolt be. A kereskedelmi bank tiszta nyeresége 43302 k. 01 f. a melyből részvényenként '25 koronával számitva osztalékra megy 37500 k.. 3000 k. pedig tartalékra; jótékony célra 433 k; tisztviselői segély alapra 866 k; s jövő évi számlára 1503 k. 01 f. A közgyűlés az igazgatóságba beválasztotta Biky Károly ev. ref. lelkészt. — A Népbank évi tiszta nyeresége 57955 k. 56 f. a melyből részvényenkint 30 koronával osztalékra megy 48000 k tatalék alapra és osztalék tartalékra 2897 k. 77 f. nyugdíj alapra 2318 k.- 23 f. jótékony célra 579 k, 55 f. s a jövő

évi számlára 1262 k. 24 f. — A vármegyei tukarékpénztár évi tiszta nyereméuyo 74733 k. 62 f. a melyből részvényenként 18 koronával osztnlékra 54000 k. tartalékra 12700 k; nyugdíj alapra 1500 k ; jótékony célra 750 k ; uj számlára átvitetik 5783 k. 62 f. — Természetes, hogy az eredménnyel a részvényesek nagyon megvoltak elégedve, s szó nél ül fogadták el az igazgatóságok és felügyelő bizottságok jelentéseit és adták meg részükre a felmentvényt. A vármegyei takarékpénztár régi szokáshoz híven az idén is fényes lakomával fejezte be u közgyűlést.

— Ünnepelt igazgató. Lelkesen ünnepelte a kir. kath. főgimn. ifjúsága érdemes igazgatójának Ratkovszki Pálnak neveiiapját f. hó 25-én d. e. 10 órakor a gimnázium tornacsarnokában. Az énekkar üdvözölte u belépő igazgatót. Majd Mondics László VIII. o. t. 8 az önképzőkör elnöke tolmácsolta az ifjúság s/.erotetét derék igazgatója iránt, aki meleg szavakkul mondott köszönetét az ifjúság ragaszkodásáért.

— Uj megyebizottsági tagok. Újabban a következő választásokról kaptunk értesítést. Meg választatták törvényhatósági bizottsági tagokul: Gebén: Szűcs Miklós községi bíró, Dobrán: Debreczeni Lajos birtokos és U r a y Géza szatmári ügyvéd, Tiszabecsen: G a á I Endre budapesti gyógyszerész, Csekében : Lengyel József cse- kei rk. plébános, Nagynyiresen: Cseh Lajos nagykárolyi főgimnáziumi igazgató, Madarászon : Márkus Lajos madarászi gör. kath. esperes, Haris Géza tőketerebesi gőz-. malomtulajdouos, Avasujvároson: Nyágry János községi bíró.

—Megyebizottsági tag választás. N. Szabó Pál pagykárolyi kir. járásbiró az éreudrédi kerületben megyebizottsági tagul lett megválasztva.

— Lemondás. S á n t h a Kálmán vármegyei közigazgatási bizottsági tag ezen tisztségéről lemondott.

— Kinevezés. A belügyminiszter Kende Péter Szatmárvármegyei aljegyzőt a belügyminisztériumba segéd-fogalmazóvá nevezte ki.

— Megakadályozott kivándorlás.

Furfangos módját eszelte ki egy rejtélyes idegen u kivándorlás csökkentésének. Nem- régiben Nántű községben két gazda csomagolt össze, Amerikába menendő, Budapestre érkezvén egy nyájas idegennel barátkoztak össze, aki szives örömmel kalauzolta s apróbb figyelmességekben részesítette őket. A két gazda igen Örült az úri barátságnak s a finom úri idegen ajánlatára átadták neki 3000 kor. összegű pénzüket, hogy azt amerikai pénzre váltsa be. Be is váltotta, még pedig amerikaiasan. Hozott helyette 180 darab huszkorouást, — de hamisat. Nagy volt a két kivándorló meglepetése persze, mikor a jegyváltásnál kiderült a pénz hamissága. Mit volt mást tenni, nagy szomorúan hazatértek s féljék etették a ravasz esetet a csen- dőrségnek, mely most a nyomozást széles körben megindította.

— Uj nagyközségek. A belügyminiszter Pétrovu, Izaszacsal, Felsőszulistye, továbbá Barcánfalva, Aknaszlatina és Kökényes kisközségeknek nagyközségekké alakulását megengedte.

— Elitéit postamesternő. A mszigeti kir. törvényszék özv. Kondik Antalné szül. Raucha Irma szeklencei postamesternőt sikkasztás és közokirathamisitás miatt két évi fegyházra ítélte. Az Ítéletet vádlott meg- felebbezte.

— Eltűnt főerdész. A zilahi ren- dőrkapitáuyság megkereste az ország összes nyomozó-hatóságait, hogy az ismeretlen tar- tózkodásu Princ Gottfried, a kokovári uradalom volt főerdészének holtartózkodási helyét vele közöljék.

— Betörés. F. hó 15-ére virradóra Tóth Mária putóházai lakos zárt pincéjét feltörve találták a az ott elhelyezett, mintegy 120 korona értékű szilvoriumot ellopták. Nem volt nehéz dolog a csendőrségnek a a tetteseket kinyomozni, mert a betörők előbb szakértői szemlét tartottak a könnyen került zsákmányon s azt jó kvalitásúnak találva, kelleténél nagyobb mennyiségű szeszt kóstolgattak el, úgy hogy mámoruk a csendőrség börtönében szállt el s ott a két kijózanodott betörő Marosán Demeter és Barba Péter patóházai lakosok, töredelmes vallomást tettek.

— Az élelmes osavargó. Lőrinc/. Antal bukovinai illetőségű csángó a napokban Szatmáron csavarogván nagyon megfázott a hidegben. Gondolt merészet és nagyot, bement a püspöki palotába melegedni. De úgy látszik nem volt a kályhának elég melegsége, felvette hát magára az üres irodában lógó téli kabátot, amelyben egy pár keztyü, cigaretta tárca s 10 korona készpénz is szerényen meghúzódott. Az igy bélelt téli kabát nagyon megnyugtatta az élelmes Lő- rincz aggódó kedélyét és nagyon megtetszett neki. Sietett is legott ki az állomásra a legelső vonathoz. Itt azonban nagy meglepetés és egy csendőr várt reá, aki hamarosan lefülelte s kabát nélkül vitte be a fő- kapitányságnak enyhe temperaturáju várószobájába.

— Megvadult bika. Ma délelőtt

10 órukor egy rémes jelenet játszódott le a Kazinczy-utcán. Méhtelek községe hujtotta be u bikáját u nagyvásárra, s mikor a Wullon Lajos üzlete előtt haladtak, hirtelen a járdának ugrott és épen ott haladó két leányt felakart öklelni. Szerencse, hogy a hajtők lerántották a lábáról, mire a bika úgy esett le, hogy a fejével odaszoritotta a lányokat a kirakathoz, a kiket aztán nagy- nehezen sikerült kiszabadítani veszélyes helyzetükből. Ebből kifolyólag helyes volna Úgy intézkedni, hogy a marha felhajtás ne a szűk Kazinczy-utcán, hanem a széles Báthory-utcán történjék.

— Öngyilkos pékinas. Cserepes József pékinas nagyon megunta már szolgálatát Kató Lajos pékmesternél. Fel is mondott, de gazdája nem akarta elbocsátani. Ezen azután Cserepes annyira elbusult, hogy egy centimeteres revolverből a fejébe lőtt. A súlyosan sérült pékinast beszállították a közkórházba, de miután a golyó nemesebb részeket nem talált, valószínűleg hamarosan ki is bocsátják.

— Megszökött honvédek. A nagy- károly ban állomásozó honvédségnél csak nagy ritkán fordulnak elő szökési esetek. E hóban azonban két honvéd is megunta a komisz kenyeret és szabadulni igyekezett a gyöngy-élettől. A 10.-ik és a 12.-ik századtól szökött meg e hó elején egy-egy legény; de csak rövid ideig élvezték az arany szabadságot, mert egy pár napi bujkálás után a csendőrök elfogták és visszakisérték őket.

— Elveszett f. hó 27.-én este a „János vitéz* előadása után egy foggantyus gyöngyház színházi látcső, melyet tulajdonosa a színház és lakása (Rákóczy- utca 36. sz.) közötti utvonalou vesztett el. A becsületes megtaláló kéretik a látcsövet vagy a rendőrséghez, vagy a tulajdonosokhoz származtatni, hol is kívánatra illő jutalomban részesül.

— A Triesti általános biztosító társaság (Assicurazioni Generali) uj élet- biztosítási feltételeket léptetett hatályba, melyek előzékenység és szabadelvüség tekintetében az összes eddigi feltételeket messze felülmúlják. Ezenkívül a Generáli azt a fontos előnyt is nyújtja, hogy oly vegyes biztosítások érvényét, melyeknek esedékessége alkalmával a biztosított még nem 60 éves, 50.000 korona biztosított ösz- szeg erejéig külön pótdij felszámítása nélkül rokkantság esetére is olyformán kiterjeszti, hogy a biztosítottat a teljes rokkantság tartamára a díjfizetés alól egészen felmenti. Ezen újítással a Generáli az életbiztosítás fejlesztésé érdekében ezúttal is mint első lép a haladás terére és úgy az élet-ágazatban, mint a tűz-, szállítmány-, üveg- és betöréseslopás elleni biztosítások

tekintetében a legmesszebbmenő előzékenységet és szolgálatkészséget tanúsítja.

— Emlékezzünk! A szatmárnémeti év. ref. főgyinnasium igazgatótanácsa a minap elhunyt kiváló tehetségű és gazdag érdemeket szerzett igazgatójának Borsos Benőnek méltó emléket óhajt állítani „Borsos Benő emlékezete* cimen létesítendő jó- tékonycélu alapitványnyul. Felhívjuk erre mindazok figyelmét, kik az eszme nagyságát át tudják érezni, — mert valóban az elhunyt életében csak a nagyközönség érdekét szolgálta — annak javán dolgozott és megbecsülhetetlen sikerrel. Hisszük, hogy az igazgatótanács meleghangú felhívásának meglesz a kellő eredménye és az alapítvány rövid időn belül összegyűl. A szives adományok Markos Imre főgymnasiumi tanárhoz (lakik Vörösmarhy-u. 26 ) küldendők, ki is azokat hirlapilug nyugtázza.

— Uj csendőrkerületi parancs- nokság. A debreceni csendőrkerületi parancsnokságnak, mely május 1-én kezdi meg működését, csaknem egész északkeleti Magyarországra kiterjedő hatásköre lesz. Nevezetesen, mint a honvédelmi és belügyi kormány együttes előmunkálataiból látjuk, ki fog terjedni Hajdú, Bihar, Szatmár, Mára- rauros, Bereg, Szabolcs és Ungvármegyékre a hatásköre. Szárnyparancenokságok az eddigi tervezések szerint Debrecenben, Nagyváradon, Szatmáron, Nyíregyházán, Beregszászon, Máramarosszigeten és Ungváron lesznek. A kerület csendőreinek száma közel 600, a központi személyzet száma 200 lesz.

— Tánctanitás. Az ev. ref. felsőbb leányiskolában február hó 2.-án, délután 5—7 óráig turtó órákkal kezdődik a tánctanitás % e I i n g e r Adolf az intézet tánctanitója vezetése mellett. Jelentkezéseket elfogad az intézet igazgatósága.

CSARNOK.

A kincskereső.

Vende Aladár, Szatmárvármegye monográfiájának szerkesztője, ki adatgyűjtés céljából az egész vármegyét bejárta és jelenleg hason okból városunkhan tartózkodik, a vármegye archaeologiai viszonyainak felderítése céljából számos helyen végzett régészeti ásatásokat, mely alkalommal megfigyelte, hogy az ásatásoknál felhasznált munkásnép miképen fogja fel és magyarázza ezt a tudományos kutatást.

Hogy a nép mindenütt kincskeresőnek nézte, az természetes. Hogy ő csak „hummi rossz bögréket, cserepeket, küve- két meg aucska vasakat keres, azt meséje annak, aki eehiszi"; igy mondta el Vende Aladár e jóizü és jellemző eseteket a napokban egy szükebbkörü társaságban. Ecse- den is annak nézték és hogy a kincs csak nem akart előkerülni, hát a nap fogytával a tekintélye is erősen alászállott és a munkások már-már annyira türelmetlenek lettek, hogy alig lehetett őket együtt tartani.

Tyúkodon is kezdetben roppant lanyhán ment a munka. Egyszerre az egyik jóképű tyukodi fiú ásója megakad valamiben és nagyot roppan. A fiú szinte bele- halaványodik és izgatottan, de óvatosan keresi, hogy miben akadt meg az ásója. Mikor meglátja, hogy cserép elkurjantja magát, hogy „Hej, huj, itt a kincs! Isten- uccse, ha kincs lesz benne, kiverem vele a császár szömitl“ Természetes, hogy nagyhangú és kissé elhamarkodott fenyegetését különféle okokból nem válthatta be, de főképen azért nem, mert nem talált kincset.

Homokon, a hol Vende már rigoli- rozott, tehát feldúlt területen ásatott, az egyik munkás félrehivta és bizalmasan megsúgta neki, hogy itt ugyan már hiába keres kincset, mer mán kiásták, meg be is vitték. „Tugygya is hogy kicsoda. Jó borravalóér el is árújja“, és nagyot nézett, mikor Vende azt mondta neki, hogy n’em kiváncsi reá. Elkeseredésében aztán odafordult egy másik napszámoshoz és ásóját dühösen a földbe vágva kifakadt, hogy „de bolondok az urakl"

Aranyosmegyesen, a hol az ásatás szép eredménynyel járt, a munkálatokról a közreműködő napszámosok révén két versió terjedt el. Az egyik csoport azt mondotta, hogy tvan itt egy pesti inzsellér; a hova az a botjával üt, ott valami van a főd alatt. Szerettük vóna eelopnyi a botját, de mindég a markában szorongatta". Ennek az a magyarázata, hogy mikor a napszámosok együtt voltak, Vende mindegyiknek a helyét botjával a földre ütve jelölte ki, hogy t. i. ki hol ásson; mivel pedig a bottal megütött helyeken mindenütt találtak valamit, azt hitték, hogy varázs- vessző. — A másik verzió már regényesebb. Az ásatás ugyanis abban az idötdjban történt, mikor Rákóczi hamvait hazaszállították. Ez a csoport tehát azt a hirt terjesztette, hogy „a király ideküdött egy urat, hogy keresse mega Rákóczi koronáját. Mer mikor Rákóczi meneküt nagy Törökországba, eere gyütt körösztű, oszt, hogy könnyebben futhasson, hát itt ásta be a koronáját, meg a kincseit. Most, hogy szegint űt is hazahoznák, hát aszónta ű fősige annak a zúrnak, hogy hát eregy szógám Aranyosmeggyesre, ha mán hazahoztuk a Rákóczit, hát keresd meg ott a koronáját meg a kincseit is, oszt ne sajnád a napszámosoktú a pálinkát; én fizetőm. Hát kerestünk is, jó naddarab feődet fölástunk, talátunk is sok mindenféle hummit, meg rígisíget, de a koronát még nem talátuk meg. Aszongyák, hommajd a zurak még tovább keresik." Azóta Medgyes határában annyi a titkon ásott gödör, hogy se szeri se száma.

Mikor az Avasban az u. n. Bélavár- hegyen ásatott, meggyőződést szerzendő arról, váljon volt-e ott tényleg vár, a rendelkezésére álló munkások elmondták neki, hogy egy gazdag oláh már az egész vagyonát ráköltötte, hogy IV. Béla király kincseit megtalálja Az ásatások alatt az egyik helyen a talaj gyanúsnak látszott s igy Vende az ásatást mélyebben folytatta, mint a többi helyeken. Egyszerre csak megkoppan az egyik ásó. „No itt van valami" mondják az emberek. Lázas sietséggel hányják el a földet, mely alatt jókora kőlap tűnik elő. Az emberek összenéznek. Vende próbára akarván őket tenni, odaszól nekik: „ott már nincs semmi, hagyják abba." Az egyik magyar munkás azonban visszafelelt, hogy „dejszen, most má csak lássuk, mi van a kű alatt, hátha mi tatájuk meg a kincset?" Nem is nyugodtak addig mig a köveket óriási erőfeszítéssel ki nem forgatták a helyükből. Természetes, hogy alattuk semmi sem volt, a mit ők nagy fejcsóválá- sok között vettek tudomásul és talán ma is azt hiszik, hogy ha tovább ástak volna, megtalálták volna a kincset.

Hosszufalun, a hot a kincs szintén nem akart előkerülni, hanem' csak kő- és bronzkori cserepek, az egyik kiváncsi néző a legnagyobb titoktartás mellett mondta el Vendének, hogy ő tudja, -hol van a kincs elrejtve. A saját szemeivel látta, mikor egyszer éjféltájban hazament, hogy hol vetődött fel. Ha a felit neki adja, oda vezeti. Arra a kérdésre, hogy ha felvetődött előtte, miért nem vitte el, vagy ásta ki, azt a választ kapta, hogy nem is mert oda közelíteni, mert félt, hogy ő is elsülyed, vagy szörnyet hal.