Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-20 / 34. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 34-ik szám. Szatmár, 19Q7 augusztus 18. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. t MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ' == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =— Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Pél évre .... 3 » | Egyes szám. ára 16 » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kSnyvnyorodija Eötvös-utcza 6-ik sz. miatt = TEXJEJFON-SZAjaa: : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == HIRDETÉSEK = o lap kieáéhtvmtalában a legotesébb árak mellett mvétetnek. Nyüttér garmoad sora 20 fillér. Hlrdetéaek Aljjal előle fizetendők. — u. ____________;_____________________________ Enge sztelődés. (T) Kedves kötelesség teljesitésekép zengjük el a város dicséretét, amiért a kereskedelmi iskolát a múlt közgyü-i lésen saját kezelésébe vette és a fenn-i tartói szerepet elvállalta. Nekünk ugyanis azért van jogunk! ehhez a kötelességhez, mert azok közéi tartozunk, akik idejekorán elkezdtünk félni ebben a kérdésben, és igy va-j lami szerény érdem-hányad esik reánk abból, hogy a végén nem kellett megijednünk azért a lehető esélyért, hogy; a város elhagyja ezt az iskolát. Dacára annak, hogy a közgyü-j lésen egy szó sem hangzott el az, átvétel mellett szóló javaslat ellen,! köztudomás szerint nagy ellenzéke volt a javaslatnak. A kék és sárga keveréke zöldet ád, a közgyűlés arca pedig egy valóságos diplomatáé,, bár talán egy sem ül benne Persze, az egyes ember arcából nem lehet esetenként kivágni azt az ideget, amely megVándulna egy kellemetlen behatásra. De a közgyűlésből könnyen otthon maradhatott az az ellenzék, amelynek sok igaz barátja a javaslat látszólagos barátaiból került. Túl vagyunk most már a vi-J szályon, és. engesztelődésül elmélked-; hetünk az eset -tanulságain. 1 TÁRCZA. Friss emlékek. i. Az utazásról nálunk a legtévesebb: eszmék vannak forgalomban. Olyan dolognak tartja a legtöbb em-;; bér, amihez nem kell eiryéb, mint egy vagy több nagy úti kosár és egy csomó pénz. Pedig még azok is, akiknek végállomásuk a Hegypi^c, tapasztalhatták, hogy kellő ismeretek nélkül jobb az embernek otthon maradni. Baedeker ugyan nem szükséges az ilyen hegyi expedícióhoz, sem idegen nyelv- j nek az ismerete. De szomorú annak az em-' bérnek a sorsa, aki a faszén meteorok pi-: szok-fészkébe beleül anélkül, hogy legalább a szőlömivelés előtudományában volna járatos valamennyire. Úgy ül a társai között,, mint egy kinai, aki nem érti, miről foly; a szó. Nékem is több évi utazásra volt szükségem, amig megtanultam egyenrangú ember módjára ..résztvenni az utitársaim fontos beszélgetésében,; amelynek pedig soha sincs más témája annál, hogy az idén rug a bakator és hull a gyümölcs, meg hogy sok baj van a vincellérrel., Külföldről való hazatértem után első nap még összétörődve a Hegyre kelletvén felutaznom előre féltem, hogy utitársaim ágyonzakiatnak a kérdéseikkel: merre jártam, mit láttam? Miért ellenezték az iskola átvételét ? Kétségkívül nem azokból az okokból, amelyeket hangosan felhoztak ellene, hanem olyan okból, amelyet nem szabad a békesség kedvéért sem elhallgatnunk, ha nem akarjuk magunkat butábbaknak tettetni a valóságnál. Mindenki tudja, hogy a keresk. iskola értesítőjének van egy rovata, amely úgynevezett változatossági hiányban szenved. Az unalomig ismétlődik benne, hogy izr. izr. izr ........ És min denki tudja, hogy ezen a szemüvegen át látták sokan olyan nagyoknak a terheket, amelyeket az iskola fenntartása a városra ró. Ez csodálatos tünet azért, mert hiszen a zsidóság ellen eddig ott kezdődött az ellenszenv, mikor hagyományos helyzetéből kimozdul. Valamelyik korábbi Eszterházy hercegnek volt egy kedves házi zsidaja, akivel úgy találkozott először, amint negyed magával baktatott egy egylovas talyigán és a pipájából tűzzel szolgált -a szembe robogó kegyelmes urnák. A herceg meghagyta a tisztjeinek, hogy pártolják a szolgálatkész polgártársat, aki aztán addig adott és vett az uradalomnak, mig szépen felgazdagodott. A herceg közben külföldre ment, s mire hazajött, négylovas hintó gurult be a kastély udvarára. A herceg környezete csodálkozott, Kellemesen csalódtam. A szatmári angolok (talán kíméletből irántam) már a fürészgyári etető központi állomáson rázendítettek, nem az angol himnuszra, hanem a nagy újságra, hogy „rúg a bakator, hull az alma.“ Hálás szívvel unatkoztam a baráti körben, és nem minden szatíra nélkül adtam a hallgató angolt, aki mindenből tanulni akar valamit. Magam is megerősödtem a nagy igazság ismeretében, hogy a bakator rúg... Utazni annak, aki ért hozzá, nem költséges, hanem nehéz. Mi tormába esett férgek csak az elsőt hiSs/.ük. Azt tartjuk, hogy akinek fölösleges pénze van, az mehet. Jegyet kell váltani, vonatra ülni, s ezzel meg van minden. Bécs, München, Párizs csak annyi, mint Sziget vagy Debrecen. „Fölösleges“ pénzről pedig azért beszélünk, mert nézetünk szerint az utazás nem egyéb haszontalan fényűzésnél, amire csak az költsön, akinek nem kell takarékoskodnia. Tényleg úgy van, hogy ilyen felfogás mellett kidobja a pénzét, aki utazik. Úgy tér vissza, ahogy elment; csak az erszénye laposabb. Pedig, ha az ember a nagy világ forgatagába sodródik, csodálatos módon felnyílik a szeme. Csakhamar észreveszi, hogy legnagyobbrészt olyan emberek sü- rögnek ott/akik bő ismereteiket szaporítani óhajtják. Tanulni járnak idegenbe azok, akik tanítani volnának vagy vani/ógy nem akarja fogadni az úri vendéget,- amit aztán ő exellenciája igy magyarázott meg: „Mikor négy zsidó egy lóval jár, azt szeretem; de mikor egy zsidó négy lóval jár, azt már nem szeretem.“ Ez érthető. De egész uj fejlemény, hogy az egylovas kordélyról is lerángatják őket. Hiszen mi legyen az istenadta, ha. boltos sem lehet. Ez tehát csak egyik ok lehet az iskola ellen; de ez nem az egész magyarázat. Van más ok is. Az, hogy nálunk sokan a művelődés közvetett értékeit egyáltalában nem tartják értéknek. A vad emberek száz aranynál többre becsülnek egy ijjat, mert azzal rögtön lehet vadászni, de azt nem tudják kiszámítani, hogy hány ijjat lehet kapni egy aranyért. Kidobott pénznek tartanak sokan nálunk minden fillért, amiért nem adnak házat, vagy legelőt, minden sejtelme nélkül annak, hogy ismeretek és taneszközök eddig nem remélt és nem képzelt kincsek forrásai.- Határozott és rendszeres irányzat ez. Egy csökönyös szellemi áramlat ellenszelével kell itt megküzdeni minden haladó törekvésnek. És ha kutatjuk annak a többségnek az eredetét, amely mégis nyélbe ütötte az iskola átvételét, akkor nagyon örvendetes tényre találunk. Ezen az oldalon sem lelkesedés, nak hivatva, és nem keresnek a szemök részére gyönyörűséget, hanem az agyuk számára táplálékot. Most értem csak igazán, miért érdemes az embernek a világ egyik távol pontjáról óriás fáradsággal a másikra vándorolni, köszénfüsttel a tüdejét, szokatlan ételekkel a gyomrát rontani, a csontjait összerázatni, a fejéből zugó patakmalmot csinálni s a lábait tönkretenni? Nagy eredménye van ám ennek a nagy áldozatnak. És bárha útközben gyűjtő néven tréfásan a „bolondok“ címével illettem is magunkat, a valóságban rájöttem, hogy az a bolond, aki odahaza ül, rágja a tormának keserűen csípős gyökérszálait, és elmondja a társának friss tapasztalatként, hogy „rúg a bakator“... Ne tessék hinni, hogy az a temérdek ember, aki nyugaton ilyenkor nyüzsögni szokott, pusztán élvezet vadászatból gyötrődik az idegenben, csak azért, hogy egy szép tavat lásson vagy a Montblanc jégmezejében gyönyörködjék. Ez a legtöbb utazónál csak mellékhaszon. Azoknál, akik tudják mit akarnak és képesek az akaratukat megvalósítani, az utazásnak jóval fontosabb célja van az élvezetnél, amit nem is igen nyújt. Azok látásból tudni kívánják, miben különb más, mint ők, hogy eltanulják tőle. Keresnek okosabb, szebb és jobb dolgokat a magukénál. Kutatnak, figyelnek, észlelnek, okulnak. Hazatérve pedig feldolgozzák, alkalmazzák és hasznosítják vagy nemes hevület acélozta a küzdelem vasát. Sohasem leszünk többé elég naivok ahhoz, hogy ezt bármilyen törekvésről is feltételezzük. Úgy vagyunk, mint egy vigécek* kel tömött vasúti kocsiban, ahol nem valahová utaznak az emberek, hanem valamiben. De kezdenek lenni embereink, akik kultúrában utaznak. Vannak már akik azt hiszik, hogy az ő emberük az lesz, aki tanult, vagy aki tanulni fog, mig egy másik csoport még ott tart, hogy hadd legyen csak továbbra is egy nagy, tudatlan tömeg, amelytől a tudatlansága címén meg lehet vonni a jogokat, és hadd legyen egy csomó gimnáziumot járt éhező latájner, aki nagyon csúnyán él, de épen azért nagyon szépen szavaz. Érdek erről is, arról is. A különbség csak az, hogy az egyik érdek össze esik a fejlődést hajtó világkerék mozgási irányával; a másik meg szembe került vele. így küzd ez a két érdek, és amint a jelenlegi eset is mutatja, szépen kiegyenlítődnek — egy darabig. Kicsinyített kiadása ez a minden- ség békéjének, amelyben egymásratörő erők kiengesztelődése szüli a szférák harmóniáját, amelyet csak időnként zavarnak meg kisebb-nagyobb erupciók. Ez az az engesztelődés, amely harcból származik és harcra vezet. a magukkal hozott üdvös tapasztalatok nagy kincsét. Erre nem a fölösleges pénzt kell elkölteni, hanem a legszükségesebbet. És nekünk azért nincs ilyesmire kidobni való pénzünk, mert helytelen felfogásunk miatt tortának véljük a mindennapi kenyeret és lippahegyi bornak a pezsgőt. Megkuporgatjuk a filléreket és elszalasztjuk a százezreket. Keletiek vagyunk a nyugat tószomszédságában. Amerre jártam, az tűnt fel első sorban, hogy nagyon csekély kivétellel európai emberek hemzsegtek körülöttem, akik majdnem valamennyien több nyelven beszéltek. Ebben az értelemben európainak számit a más világrészbeli is. A magammal vitt magyarságomból folyólag kezdetben úgy hittem, hogy ez a nyugatiak pénzbőségétől van. De jobban körülnézve meggyőződtem a tévedésemről. Az idegeneknek csaU kis része lakott drága vendéglőben és járt automobilon. A túlnyomó többsége egyszerűen élt, szerényen költekezett, gyalog járt és a háti zsákjából élelmezte magát. Pedig a megjelenésökből ítélve, valamennyi értelmes, tanult, müveit ember. A kultúra alacsony fokán álló embert magamon kívül csak egy idegent láttam ott egy hónap alatt: montenegrói volt, Interlakenben. Magyart alig találtam. De, ami kevés akadt, az mind igazi magyar volt. Olyan, aki fényűzésből járt a külföldön, mert „telik“ neki ilyesmire, vagy tán A kitűnő minőségű és 1 eg olcs 6bbnak . ......’ elismert ...... . „J ÓKAI“-féle Törlőgummi és •^4&Rajzeszköz egyedül nálam kapható. L ásó., t. Ig'a.zgrató tn.ra,lr á,lta,l iSO'/'/S-ils tanévre előirt U j bek ütéssel ellátott szép, tiszta állapotban, félárban, valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festöszerek a lehető legolcsóbban kaphatók vv —könyv- és papirkereskedésében • ~c?— Szatmáron Deák-tér 22. szám, a ,,Fehér-ház“ alatt. Egyes müvek, ........valamint ...... . eg ész könyvtárak ............■■■■— a " 1 le gmagasabb Mfr*-íiW árban me gvé tét nels.
