Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-02 / 27. szám
Huszonnegyedik évfolyam. J ß / \ ( 27-ik szám. Szatmár, 1907 julius 2. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. | AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. Egész évre . . Fél évre . . . . 3 » | Egyes szám ára Községek, községi jegyzők és néptanítók egéaziéYre 4 korona. 16 részére SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvüs-utcza 6-ik oz. statt. = TBLHFON-SälAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIBDETÉ8EK o lep WedéhivatalAbu a legotesébb árak mellett IWvétetnek. Nyiltkér garmond sora 20 fillér Hirdetések díjjal eldie fizetendők. Nem lesz tűzifa. Az erdőtörvény, mint minden jó törvény a világon, abból az alapból indult ki, hogy az embereken segítsen, azoknak egy viszonylatában rendet csináljon. óriási terjedelmű erdeink Voltak, de az erdők kiirtása akkora mérveket kezdett ölteni, hogy félni lehetett tőle, ha abban az arányban halad előre, rövid idő alatt odajutunk, hogy az ország fa • nélkül marad. Miután pedig a magán tulajdont korlátozni csak a nyilván fentforgó nagymérvű közérdek szempontjából lehet megengedve, nagymérvű közérdek pedig, hogy egy elsőrendű fogyasztási cikk, a tüzelőanyag biztosittassék, a törvény akként rendelkezett, hogy tilalom alá vette az erdőterületeknek nagy részét s ezekről akként intézkedett, hogy üzemterv szerint váló vágatást irt elő, melynek helyes és pontos betartása mellett kellő gondoskodás történt arra nézve, hogy a tüzelő-anyag állandóan biztosítva le- -gyen Kimondotta, hogy az djIam, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és egyházi személyek — mint ilyenek — birtokában lévő, továbbá a köz- és magánalapítványok és hitbizományokhoz tartozó* erdők, valamint a birtokossági erdők is gazdasági rendszeres üzemterv szerint kezelendők. Kimondotta továbbá azt is-, hogy ami feltétlenül erdőtalaj, ott a jövőben is Csak erdő lehet. A törvény ezen intézkedésének szigorú betartása mellett a kitűzött cél biztosítottnak volt tekinthető, mert a helyes üzemterv szerint való művelés azt eredményezte volna, hogy a szükséges mennyiség miqden évben rendelkezésre állott volna. Az üzemterv szerint pl. nálunk is ioo—120 év elteltével került volna a vágatás az első évi fordára, s ez idő alatt ottan már uj erdő állott volna. Ugyde a jó törvénynek sincs semmi üdvös, hatása, ha az, akfre a törvény szigorú betartása bizvet van, abbeli feladatát hiányosan teljesiti, ha tetszetős űrügyek alatt, s az számit „a kecske is jólakjon, s a káposzta is megmaradjon“ elv érvényesülésének céljából kibúvókat enged, mert ily módon épen az a nagy érdek esik prédául, amit a törvény megvédeni akart. Hogy kellőleg érthetővé tegyük a kérdést, elég rámutatnunk a mi erdő- eladásunkra. Az a kétezer egy néhány hold erdőnk, a mit eladtunk, ha megvolna, most a tűzifa mizéria nem volna oly nagy, mert igaz ugyan, hogy az avasi erdőnk megvan és onnan szintén lehet fát kitermelni, de az avasi erdő az esetben is megvolna, ha mi az erdőt el nem adtuk volna, tehát nem csak most, de a jövőben is állandóan hiányozni fog az a famennyiség, ami, ha az erdő-eladás meg nem történik, minden évben meg lett volna. Más szóval, az eladott erdőterület az által, hogy az avasi erdővel kicserélődött, örökre megszűnt erdő lenni, mig el nem adás esetén továbbra is erdő maradt volna. Akármilyen jónak nézett is ki abban az időben, hogy egyszerre oly nagy mennyiségű pénzhez jutottunk, ma lehetetlen el nem ismerni, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben volnánk, ha az erdőnk megvolna. És ha jól fontolóra vesszük a dolgot, a törvény helyes alkalmazása mellett nem is lett volna megengedhető az eladás csak abban az esetben, ha olyan erdővel helyettesítettük volna az erdőte- lületet, amelyet a törvény meg 'nem kötött, már pedig az avasi erdő nem ilyen természetű, mert az feltétlenül erdőtalaj lévén, letárolás esetén amúgy $ erdősítve lett volna. Az eladott erdő területe jövedelmet hoz a városnak igy Ifs,; de soha sem" fogja azt az érdeket 'pói’&batni, ami az erdő hiánya- folytán előállott. Amit a város tett, ugyanazt cse- lekedték a közeli községek is, mindenütt letarolták a községi erdőket, s vettek helyettük megfelelő mennyiségű erdőt az Avasban, ennek következménye aztán most a rémséges fadrágaság és a szomorú kilátás, hogy rövid idő múlva még drága pénzért sem leszünk képesek a szükséges tűzifát megszerezni. Minthogy pedig a város lakosainak érdekét megvédeni első sorban a városi hatóság feladata, s minthogy a városnak van meglehetős terjedelmű erdeje az Avasban, amelynek kitermelésével épen most foglalkoznak, jó lesz a kérdést úgy megoldani, hogy a város közönsége tűzifa tekintetében biztosítva legyen a jövőben, s ne legyen kitéve annak, hogy még drága pénzért se tudhassa beszerezni azt az elsőrendű szükségletét. A város különben épen most tárgyalta az avasi erdők miként leendő kitermelésének kérdését, s a kiküldött bizottság abban állapodott meg, hogy a kitermelésnek vállalatba adását fogja a közgyűlésnek ajánlani, a fő csak az, hogy bármiként fogják is megoldani, ez a megoldás olyan légyen, hogy a közönség már a télire fát kaphasson, mert ha nem igy történik, egész biztosra vehető, hogy a közeledő télen nem" 'lesz' Ítfz!fa"""töégT drága "‘pSBÉSfY sem, vagy ha csak drága pénzért lesz, olyan árát kell majd fizetni, hogy aki fűtött szobában akar lenni, az mondjon le még az evésről is. n. TÁHCZA;- «-«taOdtae* — A bánya. Jack Harwington bánya munkás volt az Orter Compagnie egyik széntelepén. Hatalmas tagbaszakadt alak, olyan izmokkal, a melyek cirkuszi athletának prae- destinálták tulajdonosukat. De Jack a cirkusz helyett a bányát választotta. Az embereknek abba a fajtájába tartozott, a melyiknek igazi uj hazája az uj világ, a kik azért jönnek ide, hogy itt eltemessék a múltat és ha lehet, — kezdjenek uj jövőt. A múlttal már végzett Jack, a jövőre pedig feleslegesnek tartotta a Harwington elébe ezt a két szót „Lord of.“ Igen, csak ennyije maradt a múltból, a többi elmerült a champagnerben, szét- foszlott a modern Sodornák villany fénytől szikrázó parfüm terhes levegőjében. ó úgy gondolkozottt, hogy a mi számára a föld felett volt, az már szétesett, elmúlt ott, — keresett hát magának egy uj világot, és a múlttal együtt eltűnt ő maga is, — a föld alá —r a bányák sötét tárnáiba. Eleinte nehéz volt neki ez az uj életmód, a fényes csillárok helyett nagyon is, horhályos a Davis lámpa tompa világa, de lassanként megszokta. — Sőt. idővel kezdte jól érezni magát az uj környezetben. Mert a bányának óriási assimilaló hatása van. Itt egyforma lesz minden munkás, akár egy kunyhó szalma födele, akár egy kilencágu koronával ékitett ágy kárpitja alatt látta meg a napvilágot. Jack pontos munkás volt, a felebb- valói megvoltak vele elégedve. Szépen keresett. Körülbelül harmadik évet töltötte már az Orter comp, telepén, a mikor megismerkedett egy lánynyal. Az egy bodegában volt alkalmazva, itt látta őt Jack nap nap után, mert odajárt étkezni. Egyszerre azon vette észre magát, hogy talán többet gondol a nyúlánk szőke teremtésre, mint kellene, sőt este, a mikor vacsora után haza tért, kezdte magát nagyon is egyedül érezni. Ez mostanáig soha sem történt meg vele, soha nem jutott eszébe, hogy talán jól esne, ha a kenyerét megoszthatná valakivel, de most nem tudta kiverni fejéből ezt a gondolatot. Az ősznek kezdtek már a hidegebb napjai bekövetkezni, este mindig olyan zordnak találta lakását. Egyszer egy hideg napon, a mikor kimelegedve feljött a bányából, meghü- tötte magát. A bánya orvos megvizsgálta és azt mondta, hogy pár napig maradjon otthon, ne jöjjön munkába. így hát otthon töltött egy napot, de csak egyet, a másodikon már nem bírta ki a magányt, elment a bodegába. Ott azután eltelt az. idő. Hiszen délelőtt alig jött be egy pár ember, Maud ráért beszélgetni vele. Etmondta ott Maudnak, hogy milyen egyedül érzi magát, hogy nem tud odahaza ülni. Az pedig meghallgatta őt, azután mosolyogva csak annyit felelt: „Meg kell házasodni és akkor minden rendben lesz.“ Nagyon komoly lett erre Jack, azután megfogta a leány keskeny kis kezét, majd megszóllalt: — Maud, akarsz feleségem lenni ? — Miért ne, — felelte az, — hiszen maga olyan jóravaló derék ember, ha maga is úgy akarja, — nagyon fogom szeretni. És Jack boldog ember lett. Rideg szobája puha, meleg fészekké változott, és az elmúlt három év után most ismét azt kezdte érezni, hogy mégis szép az élet. Eddig dolgozott azért, hogy csak éhes ne legyen és feledje a múltat, most pedig öröme telt a munkában, mert az által édes kenyeret tudott adni a másiknak, az ő szép kis feleségének. Hiszen olyan boldogok voltak. Mikor Jack este hazatért a bányából, lemosta magáról a napi munka fekete kőszén porát, a mikor va csora után ölébe vette Maudot és az úgy gyújtotta meg a pipáját, — a mikor 6 ezt csókkal köszönte meg a baba arcú fehér asszonyának — akkor már nem sajnálta a múltnak letűnt napjait. De eszébe sem jutottak azok. Hiszen a boldogságtól nem ért rá azokra gondolni. Csak olykor ritkán jöttek szóba azok, a mikor néha Maad kérte, hogy meséljen neki az ő ifjú korából, — ekkor azután beszélt az ő édesének a távoli Európáról, a vadászatokról a ködös skót hegyek között, a forró levegőjű francia Babylonról, és egy ódon, szürke falusi lovagvárról, a mely hosszú évszázadokon át viselte a Lord of Harwingtonok cimerét. Ilyenkor komolyan, egy szó nélkül hallgatta őt Maud, ráfüggesztve nagy búzavirág szinü szemeit, azután egyszerre még szorosabban ölelte át izmos nyakát, majd számtalan csókkal borította el arcát és szemeit. így teltek a napok, igy telt el már csaknem egy év is, amikor Jack már munkavezető lett. Egy délután a mikor leszállóit a bányába, a Jonnes tárnában erős bányaléget mutatott a aerometer. A Davis lámpa hálóját veres izzóvá tette a haragos elem, Jack jónak látta azonnal jelentést tenni a dologról. Az igazgatói irodában bent volt a főnök, behivatta az egyik francia mérnököt, és azonnal leszállottak a tárnába. Jacknak feltűnt, hogy a director már a mikor a szobába belépett nagyon élesen nézte meg őt, majd megkérdezte a nevét. Mig a lebocsátkozás tartott a mérnökkel beszélgetett a director franciául, majd egyszerre azt kérdezte Jacktól, hogy birja-e a német nyelvet. Jacknak gyanús volt a dolog, hogy miért jut eszébe a di- rectornak ez épen most, — azt felelte, hogy nem. Erre a direktor róla kezdett beszélgetni németül, kérdezte a mérnöktől, hogy milyen munkás, és mióta van a bányánál. Majd a feleségére került a szó. — Szép asszony .— jegyezte meg a francia. — Nekem mondja? — viszonzá a direktor ravaszul hunyorítva a szemével, azt én jobban tudom, mint maga. — Hogy hogy director ur? Hiszen én ismerem, jobban, mint az urát, még abból az időből, a mikor nem 1 volt a felesége ennek a medvének. Tudja r nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. MEGÉRKEZTEKa tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, núi és gyermek lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült cipők a legdivatosabb kivitelben.
