Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-25 / 26. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. , MEG JELEN MINDEN KEDDEN. —= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára M » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. ■»■■BBSBaeaHBae SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Nemű Jánes könyvnyomdája EöMs-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON-BZ/Lm : ?&_ A Szerkesztő lakása: Eötvis-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK = • lap MaáiMvatalábaa a legotosibb árak mallett fölvétetnek. Nyüttér garnaond sora 20 fillér.-------- Hirdetések díjjal előle fizetendők. Dip lomás szegénység. Az iskolai év befejeződvén időszerű az iskolával foglalkozni és elmondani néhány olyan megjegyzést, a miket már eddig is sokszor elmondottunk, s valószinűleg még ezutáh is sokszor el fogunk mondani. Az első és legfőbb, hogy nagyon sok az iskolavégzett ember közöttünk, s a számuk évről évre szaporodik. Valóságos mánia, a mi e tekintetben az emberek között tapasztalható. Még a szegény ember is azon igyekszik, hogy a fiát kitanittassa és képes megvonni magától a falatot, csak hogy a célját elérhesse. Van-e hozzá tehetsége, nincs-e, az mellékes, akármilyen keservesen megy is, keresztül kell vergődnie. Hiszen régebben is megtörtént, hogy a szegény ember gyermeke is magasabb iskolát végzett, de ez többnyire csak abban az esetben, ha a fiú kiváló tehetségűnek mutatkozott. Szinte szabály volt, hogy a szegény ember gyermekének csak akkor van jogcíme, hogy magasabb iskolai képzettséget szerezzen, Jaa,„er£e_JdváÍQM Jtehetság^As.., szorga Lr>m- kvalifikálja. Ezelőtt 30 évvel még ez igy volt, ma azonban már nem vizsgálják a szülők, van-e tehetsége a fiúnak, mikor megszületett, már akkor elhatározák, hogy urat nevelnek belőle. Mert a szegény ember azt hiszi, hogy TÁHCZA. «iMkpi A nőegylet nyári mulatsága. 1907. junius hó 16. Azt hitiem már, hogy ezúttal elvesztjük a pártit, pedig eddig mindig mesés szerencsével dolgoztunk. Az első terminusra vígan esett egész nap az eső. Hasztalan volt minden reménykedés. — A második terminus előtt való napok horoscopja sem volt valami túlságosan biztató: Borult-dérült, végre mégis csak megemberelte magát az idő és kedves mosollyal, vidáman kacagó derűs verőféanyel hintette be a mi második vasárnapunkat. Én a mulatságot megelőző éjjelen egyletünk géniuszának álombéli vizitjét fogadtam és a fehér nemtő kissé boszusan aposztrofált imigyen: Már tavaly figyelmeztettelek benneteket, hogy a végletekig engem sem lehet regulázni, tehát vigyázzatok! Az én kontómra „En plein air“ vigasságokra 6 héttel előbb nem lehet terminusokat kitűzni. Volt a mi volt, többé nem kötöm le magam, még akkor sem, — ha dr. S z il c s Sándor főjegyző ur egész keresett irodájával éjjel-nappal udvarol nekem. — Jís ha Haller Franci még akkora Barnum cirkusszal is fenyegeti az én közönségem. Most megint?! Én kérleltem: „Ha már nem nézed, drága fényes szellem, — a szegény közügyét, nézd a fáradozó hölgyeket, akik a ki ur, anuak valóságos paradicsom az élete, mig az övé az igazi nyomorúság, nem akarja tehát, hogy az Ő gyermeke is arra a sorsra jusson, azért küldi az iskolába és igy történik meg a legtöbb esetben, hogy a legjobb szándékkal épen a nyomorúságnak és nem a boldogságnak lesz az iskoláztatás a megalapítója. S ugyancsak igy van ez a lányokkal is. Maholnap odajutunk, hogy nem lesz csak jogász és tanítónő az országban, a mi bizony nem valami örvendetes jövőnek ígérkezik, ha pláne elgondoljuk, hogy a munkás kezek e közben kivándorolnak Amerikába. Már is ott vagyunk, hogy több a végzett ember, mint a mennyi szükséges volna, s a számuk hova tovább növekedik, j Az állam gépezete rengeteg sok egyént foglalkoztat, de valamennyit az sem ké- ! képes alkalmazni, minek következtében ; alakul egy uj osztály, a szellemi proletárok osztálya, a melynek sokkal [keservesebb a léte, mint bármiféle .más osztálynak a világon. Jó lesz tehát, ha a szülők alapo- _^abh megfontolás ..tárgyává., teszik,, mikor gyermekeik sorsáról határoznak, s nem indulnak a látszat után. Mert az merő látszat, hogy a ki ur, annak paradicsom az élete. Az igazi nyomorúság gyakrabban előfordul az urak, mint a szegény emberek között. Az az ipamély ággodalommal lesik elhatározásodat. Légy irgalommal. Látod Jékey Károly bácsi élete párjával, az alelnöknövel, reggeli 4 órakor kelt fel, tegnap is, ma is s miután harmatban fürdő rózsáit, (a melyekből az idén egyet sem láttam, máskor csak juttatott nekem is) megöntözgette, szaladt ki a piacra bevásárolni — nekünk, a készülő nagy közönségnek. Nézd az elnöknőt, aki rettenetesen ideges, szórakozott. Tegnap is, hogy ott voltam és csillapítottam, mindig kinálgatott: Egyék-igyék titkár ur, reám ne ügyeljen. Én azonban nem látván az asztalon semmit s a nagy melegben el is vesztettem türelmemet, megkérdeztem végre, hogy mit? „Látja, látja igy legyen maga Elnöki“ „Kérem engem soha meg sem kínáltak e díszes méltósággal.“ „No igen, most is Ruprecht Józsira gondoltam.“ „Józsira?!“ „No igen, eljön az idén is ?“ „Hogyne, hogyne 1“ „Tudja az egy aranyos ember!? „Hogy tavaly aranyos volt, az-az sok aranyat gyűjtött, azt tudom, de hogy az idén ezüstös, sőt rezes is alig lesz, hacsak nem az orra, arról ő maga van elsősorban meggyőződve.“ Oh jó szellem könyörülj ez egyszeri Végre könyörült és hirtelen oly jól sikerült minden, hogy 2000 koronánál több a bevétel. És én nem is állok jót, hogy minden fogadozás mellett is, nem rendezünk-e a jövő júniusban egy finom, sikkes, párisi automobilos virágkorzót. ros ember, a ki közepes tehetségű fiát j iskoláztatja, roszabb jövőnek készíti elő, mint ha a saját iparára nevelné. Szerencsétlen embert csinál belőle, mert az ilyen fiú minden fegyver nélkül indiai az életnek, s okvetlenül elesik a harcban, a melyet a nálánál jobban felkészült egyénekkel kénytelen megküzdeni. A tanulás minden körülmények között hasznos, s arra bármiféle pályán szükség van, a veszedelem Csak abban rejlik, ha az nem a tudás, de tisztán pájlya végett történik. A nagy tódulás a iszefiemi pályákra valóságos nemzeti szerencsétlenség, a mit megakadályozni mjnden módon igyekezni kell. E tekintetben bajos dolog a szülőkben bizni, miután a szüle kivétel nélkül elfogult a saját gyermekével szemben. Egyedül a tanári kar segíthet a bajon, segíthet pt dig olyképen, ha lehetetlenné teszi a selejtes elemnek a felfelé való kapaszkodást. A négy alsó gymnáziumi osztály elvégzése általában kívánatos, akármiféle pályára megyen is valaki, de ennél tovább ereszteni nem volna sza- ,hstd. egyetlen olyan tanulót sem, a kinél megállapíthat^, hogy sem belső hajlam, sem tehetség nem viszen szerepet, hanem csak a szülei beteges törekvés az, ami a további iskoláztatást akarja. Ezt pedig megállapítani egyedül a tanár képes, aki a tanulóval állanHiába, mi nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk magunkat! Ha lesz, pedig nem lesz, csatornázás, vízvezeték, tüzérség, modern gyermek men- hely, vármegyeház, közművelődési cultur palota, máv. üzlet vezetőség, mért ne lenne automobilos virág korzó ? Én délután gond nélkül olvasgattam olympusi magasságú lakásomon, a midőn 4 órakor beront hozzám Szűcs Sándor barátom és collegám: „Az Istenért! Hol a szivar?“ „Miféle szivar?“ „Miféle? Hiszen a hölgyek oly haragosok odakünn, hogy na. — Siess, itt a kocsi, nincs veszteni való időnk!“ „Nálam nincs szivar?!“ „Jaj te szerencsétlen. Hát már most mi lesz?“ „Semmi I Keresünk szivarat 1“ És kerítettünk finomakat a többi közt hölgycigarettákat, a miért aztán még ma is szidnak urak és hölgyek egyaránt. Több urnák nyelve uj bőrt kapott azóta, — a hölgyek meg: Unger Uilman Sándorné, Unger Pistáné, Wallon Lajosné csak mérsékelt percenteket szedhettek. Persze, hogy mikor az üres tőzsdében megjelentem, egyszerre villámlott, mennydörögni kezdett. Viharedzett vagyok ahosz- szas szolgálatban, de úgy letört az orkán, mint az Avas büszke tölgyét a tomboló fergeteg. A mikor magamhoz jöttem s lélekze- tet vehettem, körültekintettem. Milyen gyönyörűséges volt a közel és távolban minden. — A távolban a Kossuth-kert ünnepi pompába, viruló zöld palástba öltözve, játszi, fürge aranyos napsugarakból dóan foglalkozik. Ha tehát a tanári kar igy fogná fel a kérdést, igazi mentési munkát végezne, mely egyformán hasznára volna úgy az egyeseknek, mint magának a nemzetnek. Hogy az ipari foglalkozás nálunk a kellő megbecsülésben nem részesül, ez is a most vázolt beteges állapotnak következménye. Ki becsülné meg, mitor maga az iparos osztály állitja ki róla a legrosszabb erkölcsi bizonyítványt. Ezelőtt ha az úri gyermek nem akart tanulni, azzal fenyegették, hogy inasnak adják, ma ugyanezt az iparosok csinálják. Hacsak annyi kis tehetség szorult a gyerekbe, a mennyivel keservesen végig kinlódhat az iskolákon, qkvetlenül iskoláztatja, s ipari pályára csak akkor adja, ha a gyerekkel bottal sem lehet a könyvet kézbe vétetni. S hány olyan iparos családot lehet látni Szatmáron is, hol a nem valami jeles tanuló fiú urfi módra űzi szórakozásait, mig a boldog szülők izzadnak a munkában. Nemzeti szerencsétlenség ez, amely ha gátat nem vetnek elé, okvetlenül a diplomás szegénységhez vezet és egész generációkat fog semmivé tenni. Már eddig is oly mérveket öltött, hogy csak nagy erőfeszítéssel lehetne rajta segíteni, de tétlenül nézni tovább valóságos bűn, határos az öngyilkossággal. D. szől szivárványszínű szalag-okkal díszítve, ragyogó veröfényben kacagva, a Jegéde- sebb ünnepi hangulatban kacérkodva kíváncsian tekintett be a kioszk terraszára, a hol egy egész ember tenger hullámzott, zúgott, moraj lőtt kedves hangzavarban és pajkos, csapongó jó kedvben. — Az asztalok fényesen díszítve, virágfüzérekkel, piruló, széditő illatú rózsákkal teli hintve, minden nemű étellel, itallal szákadásig rakva csalogatták, csábítgatták a jövő- menőket. Megindultam a körútra. „Komám Uram! (Fodor Gyuláné) Ide, ide! Mellette Mátrayné, Mátray Viola: Tessék csak ide, tessék I! Mit hozzak ? ? Tessék egy rózsa 11“ „Köszönöm, nagyon köszönöm !“ „Szívesen, hanem...“ s elébem nyúlik egy kicsi, fehér tenyér 1 „Jaj, vagy úgy?!“ „Persze, hogy persze!“ Ilyen olcsó módon jutottam számtalan rózsához. Milyen kellemes percek is voltak a rózsavásárlás eme gülbabai percei!! Hogy elmúltának, mint annyi más!! Beh kár 1 A Fodorék asztalánál pezsgő, vig élet folyt s a társaság utóljára oszlott fel, a végső percig kitartottak. Az asztal lucullusi, a disz fejedelmi volt. Kozma Ilonka, Hankisz Blanka csupa kedv és szellem voltak. Köréjük sokan, a tanárvilág telepedett, s folyt a virágcsata s mulatság pompásan. Asztalfőnökök voltak: Uray Gézáné elnök, özv. Nagy Elekné, Jékey Károlyné alelnök, Dr. Fodor Gyuláné, Asztalos Sán- I dómé, Dr. Gőbel Alajosné, Pap Béláné, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. MEGERKEZTEKa tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux borból készült cipők a legdivatosabb kivitelben.
