Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-04 / 23. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 23-ik szám. TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az alkoholizmus. Napról-napra mindinkább fölhang­zik a panasz az elszegényedés miatt. Az elégedetlenség minden téren felütötte fejét, úgy, hogy körülményeivel, sorsá­val, általában is, senki sincs megbé- külve. Hogy hová visz eme elégedet­lenség, bizony nehezen jósolni meg előre. Az tény, hogy a folytonos drá­gulás is beleszól az elégedetlenek tá­borába; de az is bizonyos, hogy ma­gyar hazánkban alig ha volt valamikor olyan korszak, a melyben a jólét fel­tételei, úgy mint most, mindenki szá­rpára kilátásba lettek volna helyezve. A jólét s megelégedettség egyik közismert .akadálya az alkoholizmus, s ezzel kapcsolatosan következményképen a tömeges kivándorlás. E kivándorlás különösen megyénket sújtja érzékenyen. Igaz ugyan, hogy mezőgazdasági és ipari helyzetünk a kívánt berendezke­désnek sehogysem felel meg. Eme két faktornak nívójára való emelése mul- hatlan és a főteendőink közé tartozik. De e közben azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy a szeszes italok mértéket- len használása az egyes családok s a társadalom megbénítására vonatkozólag nem téveszti el hatását. Hány meg hány család boldogsága, jóléte lett már az alkohol martalékává. És jól tudjuk egyúttal,, hogy a tu­nyaság és különféle bűnök tanyája ott a legvirágzóbb, a hol az alkohol élve­zete napi renden van. tAucza. Vasúti műhely és kultúrpalota.*) Keserűség fogja el a máramarosi em­ber lelkét, ha reá gondol azokra a csaló­dásokra és sikertelenségekre, a melyek ezt a szerencsétlen vármegyét minden vonalon érik. Nincs olyan törekvése, olyan méltá­nyos óhajtása ennek a vármegyének, — irányuljon az bár a legcsekélyebb dologra, — hogy azt valami kis siker koronázza. A mig mások két kézből kapják a külön­böző jókat, nekünk soha még véletlenség- ből sem jut egyetlen morzsaszem. Lássunk csak egy nehány példát: Pályáztunk a vasúti internátus fel­állításáért. Megkapta Szatmár. Mozgalmat indítottunk egy felső ke­reskedelmi iskoláért. Megkapta Szatmár. A vasúti beruházásokra 90 milliót fordit az állam. Ebből 2 milliót kap Sza­már, Máramaros semmit. Kértük már számtalanszor a reggeli gyorsvonati összeköttetést Budapesttel. Szatmár megkapta és élvezi már régen. Mi évek óta nem bírjuk elérni azt, hogy ezt a gyorvonatot Szigetig közlekedtessék. *) A „Máramaros“ című lapból vettük át e cikket, mely érdekes világot vet arra, minő szem­üvegen néznek bennünket a szomszéd várme­gyében _____________________________Szejk, Az alkohol legijesztőbb orgiái köz­népünknél tombolnak leginkább. S a mi hazánkban eleddig annak meggát- lására szolgált, elenyésző csekélység. Sőt, ha jól megfigyeljük egy bizonyos tendenciózus elősegítés látszott, a mely­nek nyomán az alkohol élvezete az ál­lam javára vélt jövedelmi kutforrás gyanánt jöhetett. Ámde a köznép alkotja minden talajzatát; s ha e fundamentum romolni kezd, vele együtt az illető állami szer­vezet is örvénybe sodródik, s belátha­tatlan időben a teljes elpusztulás fe­nyegeti. Reményben azonban, nekünk nem az a célunk, hogy államunk bomlás­nak induljon, hanem ellenkezőleg, hogy a mai állami betegeskedést gyógykeze­lés alá vegyük, hogy hazánk felvirá­goztatását^ boldogságát s általában a megelégedést, az üres frázisok puffog­tatásának el mellőzésével, nemcsak elő­mozdítsuk, hanem, hogy teljes erővel fokozzuk is azt. Ha valaki' azt gondolja, hogy kö­telességének eleget tett, ha az államnak bizonyos kutfofrást biztosit, tekintet nél­kül arra, hogy van-e annak rósz utó­hatása is, nagyon csalódik. Mert az a jövedelmi forrás könnyen veszélyeztet­heti az államot más oldalról is. S az legszembetűnőbb az alkoholizmusnál. Mig ez az államnak jövedelmez, addig a tudatlan népet, — mi sajnos hazánk népének zöme az — koldussá teszi s kivándorlásra kényszeríti. De nem csak a hatalmasabb, vagyo­nosabb szomszéd fal fel elölünk mindent, — a másik, kisebbik szomszédnak is meg­jött az étvágya. A sző!lös—dolhai vasút munkálatai már folyamatban vannak. Má ramaros itt is érzékeny kárt szenvedett, mert a huszt—dolhai vasúiból, — úgy lát szik, — nem lesz semmi. Sziget városa évek, sőt évtized óta deputáciőzik az ezredért, melynek számára óriási költséggel kaszárnyát is épitett. Meg is ígérte már egy néhány/miniszter, de azért a2 ezredre még nincs kilátás. Tíz évvel ezelőtt egy pár százezer forinttal meg lehetett volna menteni a szi­geti takarékpénztárt a csődtől és ezzel a vármegyét egy óriási gazdasági válságtól. Nem tették. Ma a kassai takarékpénztár­nak 6 milliót adnak az ország pénzéből, hogy a bukástól megmentsék. A szigeti közigazgatási tanfolyamot feloszlatták. Visszaállítására nem gondol senki. Folytassuk-e tovább? Mert még le­hetne egy csomó példát felsorolni. De ez is elég annak bizonyítására, hogy Mára­maros, a fából és sóból óriási államjöve­delmet szolgáltató Máramaros, a becsüle­tes, hűséges kormánypárti Máramaros a legelhagyatottabb, legmegvetettebb vár megye ebben az országban, a melynek kérelmére sohasem adnak semmit. Ki az oka ennek a szomorú körül­ménynek? Bizony jórészt mi magunk, ami bámulatos közönyünk. Nem érdeklődünk Megfoghatatlan azonban ama nem­törődömség, a mely hazánk borús egén uralkodik. Hiában hagyják el ezrével e hazát s könytelt szemmel uj hazát ke­resnek, hiában harapódzik a szegény­ség, hiában szállnak alább s alább a boldogulhatási kellékek, a közömbösség fásultsága egyre tart. És magaslatán felül áll ugyanekkor az osztály- és ön­érdek, irigység és gyűlölködés. Pedig láthatnék, hogy erősbödés helyett, gyengülünk, diadal helyett vesz­teséget aratunk, s minden elmúlt nap­pal egy reménnyel szegényebbé válunk. Nem-e elérkezett már az idő arra, hogy nem kizárólag az önérdek legyen a célpont, az irányelv, hanem mind­annyian a közös jólét, társadalmunk s énnek folytán államunk boldogulását igyekezzünk egész erőnkből előmoz- ditani? -ß jß Az ügyvédség és jogszolgáltatás te­rén tett tapasztalataink.*) (Folytatás.) A királyi Curia szintén jóformán semmibe veszi az ügyvédi munkát. Legalább erre enged következtetni az az állandó el­járása, bogy azt egyetlen egy esetben sem méltányolja. Végül nagy sérelem, hogy ma, midőn az ügyvédi karnak csak nagyon kis száza­léka jut abba u helyzetbe, hogy munkakép­telenség esetére tőkét gyüjthetne a jogos és *) A szatmári ügyvédi kamara ez évi je­lentéséből közöljük e részt, mint amely közérdekű voltánál fogva érdekli a nagyközönséget is. Szerk kellő időben a dolgok iránt s ha egy-egy elkésett deput&ció utána is néz a dolog nak akkor, a mikor a jó falat már más­nak a szájában van, — mi kénytelenek vagyunk beérni egy sablonos miniszteri válasszal és azzal, hogy nem kapunk sem mit. Mondjuk ki őszintén, hogy nem va­gyunk elég agilisak és élelmesek. Vagy egyáltalán nem nézünk utánna a dolog nak, vagy ha nézünk is, az rendesen el késetten történik. Akkor, a mikor az élei mes szomszédok már mindent elhalásztak előlünk. Most megint van két dolog, a mi nek a megvalósítása nagy jelentőségű lenne városunkra és vármegyénkre. Egyik az államvasuti gépműhely, a másik a kul turpalota. Mikor Máramaros a 90 milliós va suti beruházásból olyan szégyenletesen ki­maradt, egyik képviselőnk, Nyegre László, szóvá tette e kérdést a közlekedésügyi bizottságban, s akkor helyezték kilátásba, hogy az államvasut Szigetkamarán egy nagyobb gépműhelyt fog létesíteni. Ezt mi annak idején egy ciceró betűs hirben meg is irtuk. Azóta még nem törődött a dologgal senki, várjuk a sült galambot, vagy azt, hogy Szatmár a műhelyt is el fogja halászni előlünk.*) Mert hogy ez meg fog történni, valószínűnek tartom. íme Szatmár agilis közönsége a na­pokban küldött fel egy tekintélyes depu­*) Tényleg nem fog ártani, ha a hálót ki­vetjük, __________________ Szerk. ne m jogos verseny közepette; még mindig késik az ügyvédi nyugdíj intézet megalko­tása, holott az ügyvédi kar részéről úgy terveztetett annuk létesítése, hogy az állam­tól semmi segélyt nem kértek, csak a szer­vezetnek törvénybe iktatását kérelmezték. A jogszolgáltatás terén tett tapaszta­lataink során megemlítjük, hogy a törvény­alkotásokat előkészítő bizottságokban hely illetné meg a gyakorlati téren működő szak­embereket is. Ezeknek tapasztalata nagyon értékesíthető lenne e munkásságnál, s azt eredményezné, hogy a meghozandó intézke­dések a gyakorlatban, a későbbi jogszolgál­tatásban hasznosabbakká válnának. A szatmárnémetii királyi törvényszék kiváló helyet foglal el a jogszolgáltatás té­nyezőinek sorában, s az ügyek minden ágá­ban teljesen megfelel a hozzá fűzött igények­nek. A törvényszék elnöke tudással, tapintat­tal, nem lankadó szorgalommal irányítja a vezetése alatt álló bíróságnak működését, a bírói kar elismerése méltó buzgalommal, ki­tartással teljesíti sokszor nehéz feladatát. Ennek köszönhető, hogy az Ügyek a forga­lom emelkedése mellett is pontos, gyors el­intézést nyernek. Csodálkozunk e tények ismerete mel­lett a felett, hogy valami statisztikai alapon készült osztályozásban a törvényszék kedve­zőtlen megítélés alá juthatott. Jól tudjuk, hogy ugyanazon statisztikai adatokkal egy kis önkényes kezelés, csoportosítás mellett más és más eredményre lehet jutni. Az ezekre fektetett ítélet ezért nemcsak egyol­dalú, de sokszor nem alapos s igazságos. Csak helyeselhetjük, hogy a törvényszék a komoly kötelességteljesités tudatában nem nyúlt az elért sikereknek kiemelése céljából e kicsinyes eszközökhöz. Fennakadás van a leírás és kiadmá­nyozás körül. É9 pedig nemcsak a törvény­széknél, hanem általában a járásbíróságok­nál is. Ennek oka az, hogy a munka foly­tációt a kereskedelmi miniszterhez. Ez a deputáció nem kevesebbet kért Szatmár- nak, mint egy üzlet vezetőséget. Persze, hogy a miniszter ezt nem helyezte kilá­tásba, de hát azt hiszem, azt maguk a szatmáriak sem hitték, hogy megkapják az üzletvezetőséget. De azért ők tudják, hogy mit csinálnak. Mozognak jó előre és igyekeznek Ígéretekre szert tenni, amelye­ket majd annak idején értékesíthetnek. Meg aztán úgy gondolkoznak, hogy ha többet kérnek, annyival könnyebben kap­hatják meg a kevesebbet. És ezek közé a kevesebbek közé tartozhatik az államva­suti műhely is. Igaz, hogy ez Máramaros- nak van kilátásba helyezve, de hát Szat­már annyiszor elhalászta már a kövér fa­latot az élhetetlen szomszéd elől, hogy nem csodálnám, ha erre is megjönne az ét­vágya. Felvetem a kérdést, nem lenne-e szükséges már most mozogni, már most deputációzni ebben az ügyben? Mert ha még sokáig várunk, holt bizonyos, hogy ebben is a rövidebbet fogjuk huzni. Itt van még a culturpalota dolga.*) Ennél a rendesnél több reményünk lehet a sikerhez, mert a dolgot maga főispánunk vette kezébe, s neki ambitióját képezi az, hogy ezt a nagyjelentőségű culturális al­kotást Máramarosban létrehozza. Sőt már a múzeumok és könyvtárak országos fő­felügyelősége részéről egy jelentékenyebb *) Nini 1 még erre nem is gondoltunk 1 Szerk. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. sav­isj MEGERKEZTEKa tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből késziltt cipők a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom