Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-04 / 23. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 23-ik szám. TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az alkoholizmus. Napról-napra mindinkább fölhangzik a panasz az elszegényedés miatt. Az elégedetlenség minden téren felütötte fejét, úgy, hogy körülményeivel, sorsával, általában is, senki sincs megbé- külve. Hogy hová visz eme elégedetlenség, bizony nehezen jósolni meg előre. Az tény, hogy a folytonos drágulás is beleszól az elégedetlenek táborába; de az is bizonyos, hogy magyar hazánkban alig ha volt valamikor olyan korszak, a melyben a jólét feltételei, úgy mint most, mindenki szárpára kilátásba lettek volna helyezve. A jólét s megelégedettség egyik közismert .akadálya az alkoholizmus, s ezzel kapcsolatosan következményképen a tömeges kivándorlás. E kivándorlás különösen megyénket sújtja érzékenyen. Igaz ugyan, hogy mezőgazdasági és ipari helyzetünk a kívánt berendezkedésnek sehogysem felel meg. Eme két faktornak nívójára való emelése mul- hatlan és a főteendőink közé tartozik. De e közben azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szeszes italok mértéket- len használása az egyes családok s a társadalom megbénítására vonatkozólag nem téveszti el hatását. Hány meg hány család boldogsága, jóléte lett már az alkohol martalékává. És jól tudjuk egyúttal,, hogy a tunyaság és különféle bűnök tanyája ott a legvirágzóbb, a hol az alkohol élvezete napi renden van. tAucza. Vasúti műhely és kultúrpalota.*) Keserűség fogja el a máramarosi ember lelkét, ha reá gondol azokra a csalódásokra és sikertelenségekre, a melyek ezt a szerencsétlen vármegyét minden vonalon érik. Nincs olyan törekvése, olyan méltányos óhajtása ennek a vármegyének, — irányuljon az bár a legcsekélyebb dologra, — hogy azt valami kis siker koronázza. A mig mások két kézből kapják a különböző jókat, nekünk soha még véletlenség- ből sem jut egyetlen morzsaszem. Lássunk csak egy nehány példát: Pályáztunk a vasúti internátus felállításáért. Megkapta Szatmár. Mozgalmat indítottunk egy felső kereskedelmi iskoláért. Megkapta Szatmár. A vasúti beruházásokra 90 milliót fordit az állam. Ebből 2 milliót kap Szamár, Máramaros semmit. Kértük már számtalanszor a reggeli gyorsvonati összeköttetést Budapesttel. Szatmár megkapta és élvezi már régen. Mi évek óta nem bírjuk elérni azt, hogy ezt a gyorvonatot Szigetig közlekedtessék. *) A „Máramaros“ című lapból vettük át e cikket, mely érdekes világot vet arra, minő szemüvegen néznek bennünket a szomszéd vármegyében _____________________________Szejk, Az alkohol legijesztőbb orgiái köznépünknél tombolnak leginkább. S a mi hazánkban eleddig annak meggát- lására szolgált, elenyésző csekélység. Sőt, ha jól megfigyeljük egy bizonyos tendenciózus elősegítés látszott, a melynek nyomán az alkohol élvezete az állam javára vélt jövedelmi kutforrás gyanánt jöhetett. Ámde a köznép alkotja minden talajzatát; s ha e fundamentum romolni kezd, vele együtt az illető állami szervezet is örvénybe sodródik, s beláthatatlan időben a teljes elpusztulás fenyegeti. Reményben azonban, nekünk nem az a célunk, hogy államunk bomlásnak induljon, hanem ellenkezőleg, hogy a mai állami betegeskedést gyógykezelés alá vegyük, hogy hazánk felvirágoztatását^ boldogságát s általában a megelégedést, az üres frázisok puffogtatásának el mellőzésével, nemcsak előmozdítsuk, hanem, hogy teljes erővel fokozzuk is azt. Ha valaki' azt gondolja, hogy kötelességének eleget tett, ha az államnak bizonyos kutfofrást biztosit, tekintet nélkül arra, hogy van-e annak rósz utóhatása is, nagyon csalódik. Mert az a jövedelmi forrás könnyen veszélyeztetheti az államot más oldalról is. S az legszembetűnőbb az alkoholizmusnál. Mig ez az államnak jövedelmez, addig a tudatlan népet, — mi sajnos hazánk népének zöme az — koldussá teszi s kivándorlásra kényszeríti. De nem csak a hatalmasabb, vagyonosabb szomszéd fal fel elölünk mindent, — a másik, kisebbik szomszédnak is megjött az étvágya. A sző!lös—dolhai vasút munkálatai már folyamatban vannak. Má ramaros itt is érzékeny kárt szenvedett, mert a huszt—dolhai vasúiból, — úgy lát szik, — nem lesz semmi. Sziget városa évek, sőt évtized óta deputáciőzik az ezredért, melynek számára óriási költséggel kaszárnyát is épitett. Meg is ígérte már egy néhány/miniszter, de azért a2 ezredre még nincs kilátás. Tíz évvel ezelőtt egy pár százezer forinttal meg lehetett volna menteni a szigeti takarékpénztárt a csődtől és ezzel a vármegyét egy óriási gazdasági válságtól. Nem tették. Ma a kassai takarékpénztárnak 6 milliót adnak az ország pénzéből, hogy a bukástól megmentsék. A szigeti közigazgatási tanfolyamot feloszlatták. Visszaállítására nem gondol senki. Folytassuk-e tovább? Mert még lehetne egy csomó példát felsorolni. De ez is elég annak bizonyítására, hogy Máramaros, a fából és sóból óriási államjövedelmet szolgáltató Máramaros, a becsületes, hűséges kormánypárti Máramaros a legelhagyatottabb, legmegvetettebb vár megye ebben az országban, a melynek kérelmére sohasem adnak semmit. Ki az oka ennek a szomorú körülménynek? Bizony jórészt mi magunk, ami bámulatos közönyünk. Nem érdeklődünk Megfoghatatlan azonban ama nemtörődömség, a mely hazánk borús egén uralkodik. Hiában hagyják el ezrével e hazát s könytelt szemmel uj hazát keresnek, hiában harapódzik a szegénység, hiában szállnak alább s alább a boldogulhatási kellékek, a közömbösség fásultsága egyre tart. És magaslatán felül áll ugyanekkor az osztály- és önérdek, irigység és gyűlölködés. Pedig láthatnék, hogy erősbödés helyett, gyengülünk, diadal helyett veszteséget aratunk, s minden elmúlt nappal egy reménnyel szegényebbé válunk. Nem-e elérkezett már az idő arra, hogy nem kizárólag az önérdek legyen a célpont, az irányelv, hanem mindannyian a közös jólét, társadalmunk s énnek folytán államunk boldogulását igyekezzünk egész erőnkből előmoz- ditani? -ß jß Az ügyvédség és jogszolgáltatás terén tett tapasztalataink.*) (Folytatás.) A királyi Curia szintén jóformán semmibe veszi az ügyvédi munkát. Legalább erre enged következtetni az az állandó eljárása, bogy azt egyetlen egy esetben sem méltányolja. Végül nagy sérelem, hogy ma, midőn az ügyvédi karnak csak nagyon kis százaléka jut abba u helyzetbe, hogy munkaképtelenség esetére tőkét gyüjthetne a jogos és *) A szatmári ügyvédi kamara ez évi jelentéséből közöljük e részt, mint amely közérdekű voltánál fogva érdekli a nagyközönséget is. Szerk kellő időben a dolgok iránt s ha egy-egy elkésett deput&ció utána is néz a dolog nak akkor, a mikor a jó falat már másnak a szájában van, — mi kénytelenek vagyunk beérni egy sablonos miniszteri válasszal és azzal, hogy nem kapunk sem mit. Mondjuk ki őszintén, hogy nem vagyunk elég agilisak és élelmesek. Vagy egyáltalán nem nézünk utánna a dolog nak, vagy ha nézünk is, az rendesen el késetten történik. Akkor, a mikor az élei mes szomszédok már mindent elhalásztak előlünk. Most megint van két dolog, a mi nek a megvalósítása nagy jelentőségű lenne városunkra és vármegyénkre. Egyik az államvasuti gépműhely, a másik a kul turpalota. Mikor Máramaros a 90 milliós va suti beruházásból olyan szégyenletesen kimaradt, egyik képviselőnk, Nyegre László, szóvá tette e kérdést a közlekedésügyi bizottságban, s akkor helyezték kilátásba, hogy az államvasut Szigetkamarán egy nagyobb gépműhelyt fog létesíteni. Ezt mi annak idején egy ciceró betűs hirben meg is irtuk. Azóta még nem törődött a dologgal senki, várjuk a sült galambot, vagy azt, hogy Szatmár a műhelyt is el fogja halászni előlünk.*) Mert hogy ez meg fog történni, valószínűnek tartom. íme Szatmár agilis közönsége a napokban küldött fel egy tekintélyes depu*) Tényleg nem fog ártani, ha a hálót kivetjük, __________________ Szerk. ne m jogos verseny közepette; még mindig késik az ügyvédi nyugdíj intézet megalkotása, holott az ügyvédi kar részéről úgy terveztetett annuk létesítése, hogy az államtól semmi segélyt nem kértek, csak a szervezetnek törvénybe iktatását kérelmezték. A jogszolgáltatás terén tett tapasztalataink során megemlítjük, hogy a törvényalkotásokat előkészítő bizottságokban hely illetné meg a gyakorlati téren működő szakembereket is. Ezeknek tapasztalata nagyon értékesíthető lenne e munkásságnál, s azt eredményezné, hogy a meghozandó intézkedések a gyakorlatban, a későbbi jogszolgáltatásban hasznosabbakká válnának. A szatmárnémetii királyi törvényszék kiváló helyet foglal el a jogszolgáltatás tényezőinek sorában, s az ügyek minden ágában teljesen megfelel a hozzá fűzött igényeknek. A törvényszék elnöke tudással, tapintattal, nem lankadó szorgalommal irányítja a vezetése alatt álló bíróságnak működését, a bírói kar elismerése méltó buzgalommal, kitartással teljesíti sokszor nehéz feladatát. Ennek köszönhető, hogy az Ügyek a forgalom emelkedése mellett is pontos, gyors elintézést nyernek. Csodálkozunk e tények ismerete mellett a felett, hogy valami statisztikai alapon készült osztályozásban a törvényszék kedvezőtlen megítélés alá juthatott. Jól tudjuk, hogy ugyanazon statisztikai adatokkal egy kis önkényes kezelés, csoportosítás mellett más és más eredményre lehet jutni. Az ezekre fektetett ítélet ezért nemcsak egyoldalú, de sokszor nem alapos s igazságos. Csak helyeselhetjük, hogy a törvényszék a komoly kötelességteljesités tudatában nem nyúlt az elért sikereknek kiemelése céljából e kicsinyes eszközökhöz. Fennakadás van a leírás és kiadmányozás körül. É9 pedig nemcsak a törvényszéknél, hanem általában a járásbíróságoknál is. Ennek oka az, hogy a munka folytációt a kereskedelmi miniszterhez. Ez a deputáció nem kevesebbet kért Szatmár- nak, mint egy üzlet vezetőséget. Persze, hogy a miniszter ezt nem helyezte kilátásba, de hát azt hiszem, azt maguk a szatmáriak sem hitték, hogy megkapják az üzletvezetőséget. De azért ők tudják, hogy mit csinálnak. Mozognak jó előre és igyekeznek Ígéretekre szert tenni, amelyeket majd annak idején értékesíthetnek. Meg aztán úgy gondolkoznak, hogy ha többet kérnek, annyival könnyebben kaphatják meg a kevesebbet. És ezek közé a kevesebbek közé tartozhatik az államvasuti műhely is. Igaz, hogy ez Máramaros- nak van kilátásba helyezve, de hát Szatmár annyiszor elhalászta már a kövér falatot az élhetetlen szomszéd elől, hogy nem csodálnám, ha erre is megjönne az étvágya. Felvetem a kérdést, nem lenne-e szükséges már most mozogni, már most deputációzni ebben az ügyben? Mert ha még sokáig várunk, holt bizonyos, hogy ebben is a rövidebbet fogjuk huzni. Itt van még a culturpalota dolga.*) Ennél a rendesnél több reményünk lehet a sikerhez, mert a dolgot maga főispánunk vette kezébe, s neki ambitióját képezi az, hogy ezt a nagyjelentőségű culturális alkotást Máramarosban létrehozza. Sőt már a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége részéről egy jelentékenyebb *) Nini 1 még erre nem is gondoltunk 1 Szerk. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. savisj MEGERKEZTEKa tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből késziltt cipők a legdivatosabb kivitelben.
