Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-03 / 27. szám
Huszonharmadik évfolyam. 27-ik szám. Szatmár, 1906. julius 3. TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám áfa 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : =■= Menti ián** könyvnyomdája Edtvös-atcza 6-ik az. alatt. = TELEFON-SZÁM : 7B. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK == a lap kiadatiivatalában a legoiotébb árak mallatt filvétetneK. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ....-... Hirdetések díjjal alSre fizetendők. —— Hel yiérdekű társadalom- tudomány. ii. (T. E.) A múlt számban megjelent hasoncimü fejtegetéseimmel foglalkozik a „Szamos“ vasárnapi vezércikke. Őszinte örömmel fogadom, hogy tárgyilagos, nyugodt és okos megjegyzéseire válaszolni alkalmat adott. Ha jól értettem meg, a vezércikk két részből áll; az egyikben reprodukálja az én tételeimet és elfogadja azokat; a másik részben odakövetkeztet, hogy mindez csak elméletileg és általánosan áll, a helyi viszonyok ismerete mellett- azonban ezek az igazságok egy szélmalomharc fegyvereinek látszanak. A cikk ezen része olyan igazságokat tartalmaz, a melyeket, a Szamoséhoz hasonló eljárást követve, kénytelen vagyok elfogááhi. Megengedem —vagy felteszem, mert ez az alábbiak szempontjából egyre megy, — hogy a munkaadók a munkásokkal folytatott egy ességek'~sö- rán elmentek addig a határig a meddig saját vállalataik kockáztatása nélkül ezidőszerint elmehettek. Nem mutatom ki az ellenkezőjét, sőt magam is határozottan állítom, hogy a munkások részéröl mesterükkel szemben hanyagság, tudatlanság és sokszor rosszakarat és izgatás következtében visszaélések történnek. Sőt most én mondok többet, hogy gavalléria dolgában a „Szamos“ vezércikkét némileg megközelítsem: a sztrájk önmagában véve mi'n dig, minden esetben és kivétel nélkül vissza élés, tervszerű szerződésszegés, a munkások összetartás ával gyakorolt presszió a munkaadóra. Jogilag és törvény szerint persze nem igy áll a dolog, kivéve ha a munkás a hét közepén áll ki a munkából. A hét végén a munkaszerződés lejár, és’ nincs olyan jog, törvény és igazság, a mely a munkást arra kötelezze, hogy a szerződést az előbbi föltételek alapján újítsa meg. A munkás tehát, ha a hét közepén tagadja meg a kötelezett munkát, szerződésszegőén csak a hét végéig terjedő néhány napra jár el. A jogi kérdés azoban it mellékes, mert a viszonyok jogi rendezése mindig csak felületes és alaki. Az embereknek olyan összemükö- dése, a mit a jog alapján és a jog erejével kényszerítenek ki, a meddőség és-a hanyatlás állapotát jelenti. Érdemben és valóságban csakugyan úgy áll a dolog, hogy a munkaadó — mikor munkát vállal — kiszámítja, hogy milyen munkabér 'mellett vállalhat munkát, és ezt a lojális számítást a munkabérkövetelések keresztülhúzzák. A munkaadónak és a munkásoknak az átlag munkabérben történt hallgatag megegyezés alapján össze kellene müködniök, hogy az elvállalt munkát létrehozzák. És itt jön az, hogy a munkás az össze működést megtagadja; igyekezik lehetetlenné tenni egyrészt azt, hogy a munkaadó a kiszámított nyereségéhez jusson, másrészt azt, hogy a megrendelő szükségletei fedezve legyenek. Ez visszaélés, szembehelyezkedés a társadalmi munka tervszerűségével és kiszámíthatóságával. Csakhogy igy egyértelmüleg és helyesen olyan kérdést döntöttünk el, a mely szintén nem fontos. A munkás nem azért sztrájkol, mert igaza van, vagy nincs igaza. A munkás azért sztrájkol, mert sztrájkolni szabad, és mert a sztrájkkal meg lehet zavarni és akadályozni a gazdasági élet rendes menetelét. Maga az a tény, hogy a sztrájk lehetséges, már hatalmat ad a szervezett munkásságnak, a melynek ezenkívül nincs semmije és senkije. így például az általános választói jbg\ ma benne van Ő Felségének és a magyar törvényhozásnak a programm- jában. I Nem lehet tudni, hogy iesz-e be= lőle valami, v^gy sem, de azt bizonyára a „Szamos“ is osztja, hogy biztosan soha és semmi sem valósulhatna meg belőle, ha a munkástömeg sztrájk- feuyegetödzése töltetlen fegyver lenne. Vagyis a közélet hatalmában való részesedés, a munkaadónak lehető gyöngitése és megfélemlítése az a cél, a mit' a szociális ágitációval és különösen a sztrájkkal a munkásság elérni akar. Természetesen, az egyes munkás azért viseli szívesen ennek a küzdelemnek esélyeit és veszélyeit, mert egyúttal a munkabér emelkedésével jár, a mit ő mindig szívesen fogad. Természetes az is, hogy a kik ezt a nagy mozgalmat vezetik, fölöslegesnek tartják a munkásokat magas és nehezen emészthető elméletekkel terhelni, hanem egyszerűen a munkabéremelés könnyen érthető jelszava alatt vezetik őket küzdelembe. Ezen azonban nincs mit megütközni. A tömegek egységét és összetartását mindig csak kézzelfogható és közvetlen eredményt Ígérő jelszavak biztosíthatják Magyarországon is. A sztrájkmozgalmaknál a munkabér kérdése mindig csak jogcim, A sztrájkmozgalmak mögött mindig az itt jelzett további cél lappang, és ezért a sztrájkok természete ebből a szempontból mindenütt azonos. Szat- máron és New-Yorkban egyaránt. A „Szamos“ tehát egyáltalán nem lesújtó és nem uj érvet talált föl, mikor azt mondja, hogy az asztalos munkások “k’éf”náppal~az'"általános sztrájk előtt a munkaadókkal kiegyeztek, s aztán ismét sztrájkoltak. Köztudomású dolog az is, hogy az általános sztrájk a Klopfstein letartóztatása miatt állott be, a minek a munkabér méltányosságához semmi köze nincs. A munkások ezzel szervezetüket akarták megvédeni, és ennek a védelme csak egyik mozzanata az itt vázolt társadalmi mozgalmaknak. Mivel pedig ebben a mozgalomban egészen közömbös az, hogy adott TÁRCZA.- o «cwQQDt a >Vonaton. Irta; Csalán Csillagtalan, sötét, nyirkos est van. A sürü, ködös levegőn át csak gyengén, szinte reszketve tör elő a villanyfény. A sürü, aprószemü esőn keresztül az is olyan furcsán, hogy ne mondjam fonákul világit. Még a szép is csúnya ebben a párás, bizonytalan világításban. Beszállok egy fülkébe. A vooat egy nagyot sípol, egyet-kettőt' prüszköl és ne- kiiramodik a vigasztalan, fekete semminek. Egész csomó újság és folyóirat hever előttem, de nincs türelmem belekezdeni egybe sem. A fülke tűrhetetlenül meleg, az utitársak kiállhatatlanul fecsegök. Kiállók a folyosóra és belebámulok a végtelen feketeségbe. Az eső halk, egyhangú kopogással Veri az ablakokat. Közelben, távolban sehol egy pont, a hol a szem nyugtot találna. Szinte fáj ez a rettenetes, lélektelen sötétség. Valami fojtó, szorongó 'érzés fog el. Körülöttem jönnek-mennek, fecsegnek, türelmetlenkednek az emberek. És én oly egyedül vagyok köztük ! — Egy sivatag közepén sem lehet kinzóbb az egyedüllét, mint e sok lármázó utas között. És lelkemet mindjobban elfogja a csüggedés. — Már az embereket is unom. Gépiesen fordulok ismét az ablak felé. — Most erre hajtja a szél a füstöt. A gépből egy-egy szikra pattan ki időnkint. Pár pillanatig libeg felettünk, aztán lehull, az árokba, a sárba. Most a Szamoson megyünk keressstül. A gépből valóságos szikrazápor özön ük elém. Szinte megelevenedik tőle az élettelen, sötét éjszaka. Visszafojtott lélekzettel figyelem: — Vájjon hova tűnnek ? Sok a Szamosba, legtöbb a sárba. így kell-e annak lenni? Ez hát a sorsa mindennek, a mi magasra tör ? És a tengersok szikra csak száll, örvénylik, kavarog, előttem a levegőben. Egy-egy csak emelkedik egy darabig, de a fojtó köd, a szél, a füst, mind lefelé kényszeríti, mig kialszik és erejét vesztve hull a sárba. Nézem-nézem ókét s az az érzésem támad, hogy ezek nem is a gépből kipattant szikrák, hanem nyugtalan, elégedetlen, nagyravágyó, szerencsétlen bolygólelkek, a kik vágyva vágynak a tiszta, fényes magasságba, de nincs erejök megküzdeni az eléjök tornyosuló akadályokkal, — megszédülnek a nagy végtelenség láttára, vagy megijednek a saját vakmerőségüktől s a mint a vágy,' a lelkesedés nem emeli többé őket, — hamuvá égve, menthetetlenül, esniök kell. Most egy közülük beszáll a félig leeresztett ablakon. A tenyeremet tartom elé: Pihenj meg, szegény, fáradt, elgyötört kis szikra, aztán folytasd bátran utadat felfelé, mig majd csillaggá válva, dísze leszel az égboltnak. De a szikra nem folytatja útját. Nem is fénylik már. Pici, fekete pont mutatja a tenyeremen, — hova szállt le? Megnézem a lámpánál, — hamu. De hát, — Istenem I — ennyi sok, csillogó, szikrázó bolygófény közt nincs hát egy is, — mely dacolva esővel, hideggel. széllel, — fel tudna emelkedni a tiszta fenséges magasságba ? — A melegnek fénye ki nem alszik, — a mely nem hull sárba ? De van! Lám, amott a felhő meghasadt és tiszta derült fénnyel tündöklik felette egyetlen egy csillag. A sarkcsillag, — az én csillagom. A komor csüggedés egy pillanat alatt eloszlik. Elfoglalja régi helyét a remény, a hit. Már nem vagyok egyedül. Velem van az én csillagom. Eszembe jut egy legenda. — Olvastam-e, hallottam-e, — álmodtam-e, — nem tudom már. — Ez az egész föld nem volt egyéb kezdetben, mintjegy árva, elhagyatott bolygócsillag. Egyedül vándorolt a vigasztalan, véghetetlen űrben. De jött egy másik, — nálánál nagyobb, fényesebb. És ember által föl nem mérhető távolságon át. egymásra találtak. A belőlük kiáradó delejnél fogva az erősebbik, — a sarkcsillag magához vonzotta a földet és tartja azóta, csudás erővel, hogy az űrbe ne zuhanjon. És azóta nem árva a föld. Bizva nézek most már fölfelé. Emel a hit. Csak az hull a sárba, a mi sárbavaló s a mi fény kialszik, az múlandó volt kezdettől fogva. De túl végtelenségen, túl múlandóságon, túl ezer akadályon, tünddölik magasan, tisztán, biztatóan, — az én csillagom. Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen Panuonift legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ — . szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ItÉOUBfiEZTEfi!!! a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
